Független Magyarország, 1903. július (2. évfolyam, 462-492. szám)

1903-07-01 / 462. szám

Budapest, 1903 II. évfolyam, 462 sz. Szerda, fulius 1. Előfizetési árak: Egész évre 28kor., félévre 14 kor., negyed évre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fill. Egyes szám ára helyben 8 fill., vidékén 10 fill. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnepnap níán való napon is. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Király utoza 72* (Teréz-körut mellett.) Telefon;686. Apró hirdetések ára: Egy szó 4 fill., vastagabb betűvel 8 fill. Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint* Zűrzavar. Budapest, junius 30. Kossuth Ferencz lemondott a függet­lenségi párt elnökségéről. Ez a mai nap politikai szenzácziőja és ez a tény egyút­tal halálos Ítélete Khuen-Héderváry Ká­roly tiszavirág kabinetjének. Most már bízvást visszaadhatja a meg­bízást császári urának, mert Magyarorszá- /gon törvényes és alkotmányos eszközök­kel kormányozni nem lesz módjában. «Elvesztettem a csatát», szólt Kossuth ferencz ma este a függetlenségi párt gyülekezetében, «levonom ebből a kon- líekvencziát gs lemondok a pártelnök­iről». Elvesztettem a csatát — jelentheti máj holnapután császári gazdájának a bán mert álnok módon, orozva, bizakodva zsebemben levő császári menlevél varázs­erejében, akartam kivezényelt miniszter- elnöke lenni egy független és szabad országnak. Mindössze alig néhány napja annak, hogy a függetlenségi párt egyhangúlag hozzájárult ahhoz az egyezséghez, ame­lyet a bán a párt héttagú intéző bizott­ságával kötött. Érezték, tudták sokan azt, hogy bemben a félesztendös küzdelem­mel az elért eredmény nem diadal, nem elégíti ki a nemzetet, de a béke érdeké­ben, amely után már vágyódott az ország, a nyugalom érdekében, amelyre már szüksége volt a felizgatott és zaklatott kedélyeknek beérték kevesebbel és azok is, akik a legszélsőbb harcznak voltak a hívei, leszereltek — és a bán boldogan utazott Bécsbe. Három nap előtt történt ez. És ma fej­tetőre van állítva minden. A horvát bán miniszterelnök lett és mint miniszterelnök horvát báni politikát folytatott. Alattomosat, kétszínűt, önzőt és erőszakosat. Megcsalta a barátait, akik öt tárt ka­rokkal várták és fogadták. Szerintünk ez nem képezi bűnét. Azok megérdemelték azt, hogy kijátszva legyenek. Akik olyan szemérmetlenül kínálták fel a maguk szolgálatát annak, akinek kilencz évvel ez­előtt ajtót mutattak, megérdemelték ez a leczkét, amelyre, úgy látszik, kilen évig várt Khuen-Héderváry Károly. Mosolyogva lépett be a pártba, ameli- töl kormányzatának támogatása íüggqtt és annak a tudatában, hogy a hatalm ellenzéki párt jóindulatát bírja, semmibe se vette a szabadelvű pártot. A frakcziók létezéséről nem vett tudo­mást. A tömérdek miniszter- és állam­titkár-aspiránst nem is próbálta kiengesz­telni, ügyet sem vetett reájuk — csak mosolygott. És ezután megalakítja kabinetjét. A régi, az igénytelen, a szürke kabinetet, amelynek egyetlen kimagasló tagja nem volt. Egyetlen olyan minisztere nem volt a kabinetben, akinek a pártban súlya és tekintélye volna, vagy aki mögött egy kisebb-nagyobb csoport állana, amely vakon támogatná minden lépésében. Mindezekre nem reagált a független­ségi párt. Elvi álláspontjánál fogva nem törődött, hogy alakítja meg kabinetjét az uj miniszterelnök. Egy követelése volt hozzá és ez az: tartsa meg azt az egyezményt, amit a párttal kötött. horvát bánból miniszterelnökké ki- ezényelt nagy államférfiu ekkor bevette kabinetjébe és magyar királyi miniszter­nek tett meg egy embert, aki ellen a jogos felháborodás és a megbotránkozás orkánja zúgott végig a képviselőházon. liniszterré tette egy kebelbarátját, aki merészelte a magyar nemzeti aspiráció­kat gúny tárgyává tenni a magyar kép- viselöházban. Miniszterré tett egy embert, akit csak a magyar emberek lovagias­sága és a lynchtöl való idegenkedése mentett meg attól, hogy rövid utón vé­gezzenek vele ugv, amint honfitársai szeretnének a magyarokkal elbánni ott a bán volt birodalmában. Ennyi perfidia és ilyen végtelen sem­mibe vevése a nemzeti érzületnek, egy­szeribe szikrát dobott a lőporos hor­dóba. Az akna felrobbant és betemette Khuen- Héderváry miniszterelnökségét. Mert Kossuth Ferencz lemondása, mi­ként már említettük, halálos Ítélete a bánnak. A függetlenségi pártban tudták az emberek azt, hogy súlyos válság követ­kezhet be, ha a békés álláspontot oda­hagyják és újra felveszik az alig letelt fegyvert. És mégis, a mai bemutatkozás után ott a parlamentben érezték, bogy a fegyverszünetet fel kell mondani és foly­tatni kell a harczot. Az uj miniszterelnök nem hozott sém­iit a bécsi boszorkánykonyhából. A katonai javaslatokat «egyelőre felfüggesz­tik», de egyebet semmit sem enged Bécs. Nemzeti vívmány — semmi. E helyett Tomasics urat odaültették a minisz­teri székbe. Azonkívül az 1899. évi XXX. tczikk garancziáit is semmivé akarják tenni. Ezzel a hitvány programmal mert elö- állani az uj kormány. Nem restelkedtek bevonulni és nem égett az arezuk a szé­gyentől, hogy ilyen kormányzat munka­társaivá szegődtek ök, akiket valamikor derék nemzeti munka étén láttunk. Ez döntötte el a koczkát. Az ország közhangulata csak olaj volt a lángten­gerre. És ma este ott a függetlenségi pártban felszabadultak a szenvedélyek és féken tartott indulatok. Fájó szívvel emelkedtek fel az emberek szólásra. Minden beszéd egy támaszfát rántott ki a bánnal kötött egyezmény rozoga épü­lete alól. Mire elmondta mindenki a maga nézetét — összeomlott az épület. Kossuth Ferencz, aki Ígéretet tett a bánnak, hogy a katonai javaslatok elle­nében pártja az indemnity és az ujoncz- javaslat törvényerőre való emelkedése ellen nem fog akadályokat gördíteni, látta, hogy ez Ígéretének nem lehet ura — lemondott a párt elnökségéről. Bizonyos, hogy Kossuth Ferencz nem tehetett mást. De az meg bizonyosabb, hogy a függetlenségi párt nem lehet Kossuth Ferencz nélkül. Banalitás volna tölünk, ha most ecsetelni akarnók azt, hogy mennyire nélkülözhetlen Kossuth Ferencz a függetlenségi párt élén. Ez a lépése Kossuth Ferencznek ter­mészetes folyománya a mai közhangulat­nak. Ez a közhangulat rövid napok alatt megbuktatja a bán kormányát és akkor megszűnvén az ok, megszűnt majd az okozat is és Kossuth Ferencz diadallal foglalja el helyét ismét a párt élén. A bán pedig Tomasicscsal együtt futni fog ebből az országból, Jellasich utján — miként azt neki egy héttel ennek- előtte megjósoltuk. Budapest, junius 30. A kép vise')liáz holnap, szerdán délelőtt 10 órakor ülést tart. Az ülésen foglalkoznak Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök mai pro- grammbeszédável. Szólásra Barabás Béla, Eöt­vös Károly, Polónyi Géza, Csávolszky Lajos, Holló Lajos, Babó Mihály, Rákosi Viktor, Vi- sontai Soma, Jkezössy Béla, Nessi Pál, Lengyel Zoltán, Pap Elek, Olay Laios, Sebess Dénes és Ráth Endre iratkoztak fel. Ezenkívül még mint­egy huszonöt képviselő felszólalása várható. Honvéd tüzérség. A »B. H.« szenzácziós hirt dob mai vezérczikkében a mostanihoz ha­sonló viharos időkben szokás szerint szállongó és többé-kevésbbé hihető és alapos politikai újdonságok közé. Biztos értesülése van ugyanis állítólag arról, hogy a magyar királyi honvédség­nek tüzérséggel való ellátása elhatározott dolog. Az a nagy és lázas munka, melyet Fejérváry báró végzett Bécsben s amelyben a Budapest­ről fölrendelt honvéd miniszteri tanácsosok is részt vettek, a honvédségnek tüzérséggel való ellátására vonatkozott. A válság izgalmai közt készült ezen sürgős munkának czélját nem tudja, de tudja és bizonyos az, hogy a munka elkészült s tartalmához a király hozzájárult. Sokkal komolyabb lapnak tartjuk a »B. hogysem alap nélkül ilyen hirt közrebocsátana, é3 mégis képtelenek vagyunk elhinni, hogy a hadügyi intéző körök spontán elhatározásból ily nevezetes és régen hangoztatott kívánságun­kat teljesítenék. Avagy talán ott fent is belát­-----I—— -------------— -------------- 1 L apunk mai száma 20 oldal«

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents