Független Magyarország, 1903. július (2. évfolyam, 462-492. szám)

1903-07-01 / 462. szám

1903. július 1. FÜGGETT­AN­I-AGTARORSZÁG csendet ért el, hogy még felolvastassa a kéz­iratot, amely Khuen-Héderváryt a báni teendők alól felmenti. — Örvendenek Zágrábban, — jegyezte meg éles hangon Vázsonyi, mig Barabás Béla nem óhajtott tudomást venni arról, hogy Khuen- Héderváry báni méltósága immáron megszűnt. Az új miniszter­elnök programmbeszéde. A kéziratok felolvasása után a függetlenségi párt még erősen folytatta a tüntetést, míg az elnök többszörös csengettyűrázás után jelent­hette, hogy a miniszterelnök el akarja mondani programmbeszédét. Csend lett. Felállott Sthuen-Héderváry gróf. A feszült kíváncsiság elnyomta az ajkakra toluló zsi­­ózást. Halk hangon, a lámpaláz félreism­erhetlen jelei között kezdett szólani, szárazon, minden lendület nélkül. Szánalmat keltett szinte, amint beszédében el-el akadt, feltette csiptetőjét és a folyton kezében tartott papírlapokról olvas­gatta le beszéde egyes passzusait, közben el is akadt és keresgélt a betűk között. Egy-egy ilyen kínos perczben felhangzott a türelmetlenség közbeszólása: — No, no ! Maguk a függetlenségiek féltették a minisz­terelnököt a belesüléstől, a jobboldal meg épen szívszorongva, sápadtan várta, hogy a beszéd fonalát a miniszterelnök megtalálja. Meg kell adni, hogy kezdetben csendben, figyelemmel hallgatták. Mielőtt — úgymond — az elveket és irány­zatokat, amelyek a kormányt vezérelni fogják, közölne, a munkarend beosztására nézve kívánja előadni azon teendők sorozatát, ame­lyeknek letárgyalása imminens országos érdeket érint. Első­sorban a rendes tárgyalások fenn­akadását kívánja elhárítani. Nem ismeri el ugyan parlamentáris tekintetekből helyesnek és jogosnak azon eljárást, hogy a többség akarata érvényesülésében meggátoltassák, mégis a ki­bontakozás érdekében czélszerűnek tartja a­­katonai javaslatokat «egyelőre felfüggeszteni». «Egyelőre ...» Ez a szó elveszítette a miniszterelnököt. A függetlenségi párt látva, hogy ki akarják ját­szani, óriási felháborodással, mint egy ember, pattant fel helyéről. Rátkay tenor­ hangja volt az első: — Egyelőre ! Akkor mi «egyelőre» — obstruálunk ! Követte az egész párt: — Csalás ! Ne beszéljen tovább ! Nem hall­gatjuk ! Zsiv­ó! Elég ennyi, a többit elen­gedjük ! Lengyel Zoltán harsány hangja kihallatszott az óriási lármából: — Megkapja a horvát útlevelet! Mehet vissza Zagrebába! Majd horvátul, tótul, csehül kezdte kiabálni a vasúton meg másutt olvasott feliratokat. — Opasno je van se nagnuti! Ne rabi cahoda ! Zabranje no je na pod kola pljuvati! Cselvolszky Lajos minden erejéből kiáltotta a miniszterelnök felé: — Horvátországban képzeli magát ? Oda menjen kucsékereskedni ! Polónyi megbotránkozásának ezzel adott ki­fejezést : — Szószegés! Szószegés! Szószegés ! Meg­csalt bennünket! Azt mondta, hogy a katonai javaslatokat nem nyújtja be többé ! Pozsgay hangja hallatszott most ki a zsi­vajból : — Schwindler ! Hogy mer ez ide jönni ? Kucséber ! Par oder unpar ? • Kubik Béla — az első sorban — mindkét kezével a miniszterelnök felé mutat: — Itt ne beszéljen többé! Leülhet! Ül­jön le! Valaki kiadja a jelszót: — Fel kell függeszteni az ülést! Mind többen és többen követelik az elnök felé fordulva: — Függessze fel az ülést! Házszabályok írják elő! Felfüggeszteni! Felfüggeszteni! Egy hang az utolsó sorokból: — A miniszterelnököt is! Így tart a vihar csaknem húsz percre. A közbeszólásoknak, megjegyzéseknek alig felét lehet megérteni. Az elnöki rendreutasítások, figyelmeztetések röpködnek az ellenzék feje fölött. Jut Pichlernek is, Lengyelnek is és másoknak. A kormánypárt meglepően csendes. Teljesen cserbenhagyja új gazdáját. Furcsa, de a hor­­vátok úgyszólván egyedül védték az «erős­­kezű bánt.» Jó ajánlólevél egy magyar minisz­terelnöknek ! A kormánypárt összes frakc­iói szótlanul hallgatták az ellenzék viharzását. Néha-néha felébredt bennük a mameluk-lelkiismeret és egy-egy hangosabb feleletet küldenek át a baloldalra. De látva, hogy úgy sem használ, abbahagyják. Még az egyébkor oly hangos Ballagi is ma a körmét piszkálja. Végre vagy félórás szakadatlan vihar után meg lehet érteni az elnök szavát. Kérve­­könyörög, a méltányosságra hivatkozik, hogy hallgassák meg a miniszterelnököt. Khuen-Héderváry szóhoz juthat és magya­rázni próbál. A katonai javaslatot végleg visszavonta, csak a véderőtörvény tárgyalásánál lesz szó ujoncztöbbletről. Ez azonban már nem használ. Zúg az ellen­zék tovább. Egyszerre vagy egy tuc­at hang kérdezősködik a nemzeti engedményekről. A miniszterelnök azonban előkelő nyugalommal beszél — illetőleg olvas — tovább. Indemnityról, kiegyezésről szól. Ez az utóbbi már csak őszszel kerülne tárgyalás alá. Beje­lenti egyúttal, hogy az 1899. évi­ XXX. tör­­vényczikket módosítani akarja. Ez a törvény a Széll által talált formula, amely szerint a ke­reskedelmi szerződések nem­ tárgyalhatók a külfölddel, amíg a vámtarifát mindkét állam törvényhozása el nem fogadta. Hallva, hogy az új miniszterelnök gazdasági különállásunk e legfőbb garanc­iáját el akarja törülni, újra kitör a vihar: — Olyan nincs! Erre nem vagyunk kap- s hatók! Még a kormánypártban is akadnak tiltakozók. — Sokan a fejüket rázzák, valaki közbekiált:­­ — Akkor új Házat szerezzen magának! » A többi, tárgyalásra váró törvényre került a is sor. A fizetésrendezésről beszélve, megjegyzi­­ a miniszterelnök, hogy­ a közigazgatási tiszt­viselők helyzetén is javítani akar. A független­ségi párt észreveszi a csalafintát: — Itt a lóláb ! Tehát le akarjuk kenyerezni a főszolgabirákat! Új választások! A programmbeszéd végéhez közeledett. Most következtek a frázisok, még­pedig a legközön­ségesebb, legmindennapibb fajtából. Néhány gim­náziumi nívón álló ezitátumra meg is jegyezte az ellenzék: —­ Mintha ezt már hallottuk volna ! A legkomikusabb a dologban az volt, hogy még ezt a silányságot is lapokról olvasta. Egy ideig tűrték, de aztán tiltakoztak: — Nem járja, hogy olvasson! Bennünket ugy­e figyelmeztet az elnök ? Házszabályok ! A figyelmeztetés nem használ és Khuen- Héderváry mindvégig olvas, egész az utolsó frázisig, amely így hangzik: — Meg fogom mutatni, hogy Magyarország erős és van­­ Kossuth Ference beszéde.­ ­A miniszterelnök beszédére, mint mindig a függetlenségi párt vezére, adta meg a fe­leletet. Kifejtette, hogy a miniszterelnök teljesen tá­jékozatlan a magyar politikában. Ha nem volna az, nem tette volna Tomasicsot horvát minisz­terré. Tomasics ismert nemzetellenes beszéde ellenszenvet keltett az egész Házban. Mint becsületes hadvezér, követeli, hogy a szerződő felek tartsák be a békefeltételeket. A miniszterelnök azt mondta, hogy csak egyelőre veszi le a katonai javaslatokat a napirendről. Bármikor terjessze is be a kormány, mindig szembe fogja magát találni a függetlenségi párttal. A nemzeti vívmányokért küzdeni fog, egész pártjával. Harczolni fog az önálló vámterületért és a nemzeti bankért. Hogy milyen fegyverek­kel, azt még most nem tudja, az mindig a körülményekből fog kifejlődni. Jelleméből kö­vetkezik és pártvezéri kötelessége is, a higgadtságát mindig, amennyire lehet, meg fogja tartani. A baloldal tapsa és éljenzése között fejezte be beszédét Kossuth Ferencz. A főrendiház várakozik! Már fél egy felé járt az idő, amikor Kossuth beszédét befejezte. Tizenkét, órára volt kitűzve a főrendiház ülése és erre való tekintettel Apponyi most azt ajánlotta, hogy a Ház függessze föl ülését egy félórára, hogy a kormány a főrendiházban is bemutatkozhassék. Ebbe a függetlenségi párt nem mehetett bele, nem akarták az időt ácsorgással eltöl­teni, amíg a­ főrendek a formalitásokkal végezni méltóztatnak. — Nem vagyunk a főrendiház előszobája! — Tessék a főrendiháznak várakozni, amíg mi végezünk. — Ám jól van, tessék ott bemutatkozni, de akkor napoljuk el az ülésünket. A tiltakozás mind erősebb hullámokat vet, sőt a kormánypárti oldalon is helyeslően bó­lintanak arra, hogy az ülést felfüggeszteni nem szabad, a várakozás nem fér össze a képviselőház tekintélyével. Eötvös, az alkotmány őre. Amikor tetőpontját éri a hullámvetés, ami­kor senki sem tudja, hogy mi lehet a kérdés­ben a kibontakozás útja, ember kell a gátra, aki higgadtan áll a forgatag élére és tudásá­nak mélységével, az alkotmány iránti terhetlen ragaszkodásával mutat reá az egyedül helyes megoldásra és megőrzi ezzel a Ház tekintélyét és a magyar alkotmány igaz szellemét. Eötvös Károly ez a férfiú. Mély bölcseséggel mutat reá, hogy míg a Ház tudomásul nem veszi a miniszterelnök programmját, a főrendi­házban be nem mutatkozhatik. Ez az alkot­mányos gyakorlat 1848 óta. Indítványozza, hogy üzenetet küldjenek át a főrendiházhoz, hogy halassza ülését holnapra. Ugron Gábor és Polónyi Géza az egész függetlenségi párt helyeslése kö­zött adtak iga­zat Eötvösnek és Olay Lajos is tiltakozott az ellen, hogy a kormány átmenjen bemutatkozni, amikor itt még megbukhatik. N­agy Ferencz hiába pártolta az elnök a­ján­latát, még a jobboldal egy része, az ó-szabad­­elvűek pártja is az Eötvös felfogását osztotta és megéljenezte őt, különösen amidőn újból is hangoztatta, hogy 1848 óta nem volt reá eset, hogy a kormány a főrendiház előtt mu­tatkozzék, mielőtt a bemutatkozást a képviselő­ház tudomásul nem vette. Apponyi elnök már látta, hogy mi lesz az esetből és kímélni akarta a miniszterelnököt, hogy a vita forgatagának magát kitegye. Ez félénken fészkelődött a helyén és szinte meg­­könnyebült, amikor Apponyi szólt. — Mindenesetre az ülést most öt perczre felfüggesztem. Amely szavakat persze nagy derültség kö­vetett. Szünet. Minisztertanács. A szünetet a miniszterelnök igyekezett fel­használni. Hamarosan minisztertanácsot tartott, hogy mi a teendő az Eötvös által tett indítvány kérdésében. A minisztertanács jó félórán át tartott. Ezalatt lélegzetet vehetett a miniszter­­elnök a kiállott fáradalmak és fájdalmak után. FOGAK szájpadlás és gyökéreltávolítás nélkül 3 koronától. Az általam készített és Párisban aranyéremmel kitüntetett fogsorok nagyon könnyen megszokhatók és rágásra kitünően használhatók. Régi fogsorok átalakíttatnak. Vidékiek 12 óra alatt kielégittetnek. Fogorvosi intézet VII., Erzsébet-körut 50,1. em. (a Royal szállóval szemben.) Foszorvos LÖFFLER E. Rendel 10—12 és 3—7-ig. — Fájdalomnélküli fogműtétek. Tartós Dlombák. — Fogtechnikai főnök. QHOSSMA IQ'I­ T S. Parisban a kereszttel díszített aranyéremmel kitüntetve. Fogad reggel 8-tól este 8-ig, vasár-és ünnepnapon is­-------- OLCSÓ ÁRAK. RÉSZLETFIZETÉS. ....... ...— VII., Erzsébet­ körút 50. 3

Next