Független Magyarország, 1904. január (3. évfolyam, 643-673. szám)

1904-01-01 / 643. szám

« Budapest, 1904. III. évfolyam 643. sz. Péntek, január 1. Független Magyarország BARABÁS bélá lapvezér. BEBŐHÁST JÁNOS fémunkatárs. Főszerkesztő: Dr. LENGYEL ZOLTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király-utca 72. szám, Teréz-körut mellett Telelőn szám: 586. Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ Múlt és jelen. Irta: Barabás Béla. Budapest, december 31. A rohanó évek időhatárainak újabb kezdő oszlopához értünk. Elmúlt az egyik esztendő, nyomába lépett a másik. Álljunk meg egy pillanatra, mesgyéjén a múltnak és jövendőnek. Lehet, hogy a múltnak nincs öröme, de vannak eseményei, van története, a melyeken íelépül a jelen, amelyekből sarjadzik a jövő. Igen a jövő s annak minden reményei. Vaijon az elmúlt esztendőnek jelenté­keny eseményei minő hatással lesznek az uj évre; vájjon édes hazánk lelett elröppent arasznyi időnek eredinénlyte- lensétre továbbra is lekötve tartja-e fejlő­dését a haladásnak; vájjon a jövőben, lesz-c a magyarnak jó napja, lesz*e sike­res előmenetele a megmozdult áramla­toknak ? Mert a múlt eszíendö valóban áramla­tokat mozdított meg. Ne kutassuk kinek volt hibája, bűne, hogy alkotmányos életünk majdnem négy évtizede alatt nem teljesítették a hiva­tottak és választottak kötelességüket, ér­vényesíteni e haza határán belül minden állami intézményben és szervezetben nyelvünket? Ne sopánkodjunk a múlt­nak végzetes tétlensége felett. Elkéstünk vele. De örvendjünk azon, hogy a kedvező áramlatok megmozdultak. A magyar törvényhozás alvó lelkiisme­rete felébredett. Az emberek lelke meg­mozdult, a honfiúi vágyak megnyilat­kozása keresztüljárta a nemzeti közvéle­mény vérkeringését s ma már el nem lehet fojtani a nemzet életre kellett szózatát, amely folyton fülünkbe zengve követeli a magyar nyelv jogát, haszná­latát. A magyar nyelv, a magyar nemzet élele. Nyelvünk nélkül nincs erkölcsi életünk, erkölcsi élet nélkül pedig csak értéktelen qmberlömeg vagyunk. Az elmúlt esf'teuduoek küzdelme szent volt, magasztos vol!, mert a magyar nyelvért volt. Az Isten adta, törvényeink biztosították számunkra : ember fia tehát tölünk el nem vitathatja, le nem tagad­hatja, el nem veheti. Azonban rni, ez a nemzet, ne tagadja meg, ne árulja el azt, ami a miénk. A múltnak gyengeségei, hibái, gyarlóságai maradjanak a múlté, — a jövöé legyen az ébrenlét, a kitarlás és az az el nem fogyó életerő, amely nemcsak megvédett bennünket az enyészettől, de számottevő helyre emelt bennünket a nemzetek között. A megmozdult nemzeti áramlatoknak nem szabad mesterséges eszközökkel út­jába állani, és nem szabad a lemondás, az eredménytelenség tanát hirdetni a bölcseség kényelmes tógájából. Mert ezek a nemzeti áramlatok évszá­zadok gonosz hagyományainak berozsdá- sodott závárjait verik le s keresztül zúgják a megpenészedett maradiságnak fojtó levegőjét. Uj eszmék, régi igazságok támadnak tel nyomában. Fojtó gőz helyett friss levegő, sötétség helyett üdítő világosság, némaság helyett viditó beszéd, elnyomatás és szolgaság helyett életet adó szabadság! A magyar ember eszét ne íogalkozíassa továbbra is az elmúlt idők íelett való töprenkedés, ne uralja a megalkuvásnak és alkalmazkodásnak pillanatnyi t lőnve, Eötvös Károly és a Nagy Per. A nagyváradi «Szabadság* s a budapesti «Uj lap» hasábjain Eötvös Károly sajtó alatt lévő háromkötetes nagy müvéről megjegyzések jelentek meg. A «Szabadság» azt írja, hogy Bary József kir. táb abiró, aki a tisza-eszlári vérvád pőré­ben vizsgálób ró volt, Eötvös müvének több részletében túlzott, színezett, sőt alaptalan elő­adást lát s ezért esetleg nyilatkozni is fog ellene. . , . Az «Uj lap» aztirja, hogy a mü már megjelent, a benne előadott tényállás célzatosan ferdített, a ferdítéseket pedig a meglevő gyorsírói jegy­zetek alapján könnyű kimutatni, Egyúttal Eöt­vös Károly képviselőt a regálebérlök közbenjá­rójának nevez'. E megjegyzésekre vonatkozólag kérdést in­téztünk magához az Íróhoz, akiről fölösleges megjegyeznünk, hogy nemzetünk legnagyobb irói közé tartozik, kinek szellemességét, tisz'a ös magyarságát s nyelvének báját kevés iró^k éri el s egy se múlja fölül. Ö szóról szóra ezt felelte: Készen voltam arra, hogy a Nagy Per cimü munkám erős bírálatokat támaszt maga ellen, de biztos vagyok Bbban, hogy az a munka meg fogja magát védeni ée se az én utólagos segítségemre, se máséra nem szorul. Epen ezért általános bírálati meg­jegyzésekre nincs szándékomban felelni. — Más kérdés, ha akár Bary József ur, akár más valaki a műben foglalt adatok vagy felállított tények helyessé­gét vonná kétségbe. Aki erre nézve lenne elég bátor : az engem is s valószínűleg nem egy komoly irót szembe találna magával. Dr. Gyürky Ödön ur téved. A mü bizony még nem jelent meg. Ha megjelenik: kül­dök neki tiszteletpéldányt. Egyúttal megjelö­löm a forrásokat, amelyek segélyével a mü tartalmát megbírálhatja. Ezek igenis gyors­írói jegyzetek, de egyéb bírósági iratok is. — Ami pedig a regálébérlök dolgát illeti: szinte szeretném, ha meg tudna nevezni olyan regálébérlőt vagy regálébérleti ügyet, melyet én a kormánynál vagy bíróság előtt valamikor képviseltem. Ez érdekes új­ság lenne elöltem is. Én magam ugyan em­lékszem egy barátom efféle ügyére, de ez jóval tiz év előtt történt. Ez is csak egyet­len ügy volt, ez is pártom egyik vidéki el­nökének ügye volt s ebben is pártelnöki minőségemben volt célszerű beleszólnom. A Nagy Perről bizonyára lesz még szó e hasábokon s valószínűleg magam is bele­avatkozom alkalmilag az eszmecserébe. Találkozás. — A * Független Magyarország» eredeti tárcája. — Irta : Molnár Gyula. Ködös esős délelőtt. A járókelők ki-kinyitják, meg összevonják esernyőiket. Az utcák képe komor s egykedvű, csak az aszfalt sugárzik a reá hulló esőcseppek tükörében. Két nőalak jő egymással szemközt. Az egyik rikító eleganciával, piros kalappal, amelyen hatalmas fehér toll libeg, vastag boával a nyaka körül, selyem esernyőt tart a kezében, a másik hajadonfővel, kék gyapbtkendöbe bur­kolózva, karján zöldséges kosárral. Mikor közel érnek egymáshoz, mindkettő szeme tágranyilik a bámulattól s csaknem egyszerre kiáltják: «Te vagy» ? Klári (az elegáns hölgy önfeledten öleli át a másikat s összevissza csókolja) : Drága édes Böském ! Baske (nem tud magához térni a bámulattól): De hisz ez lehetetlen. Klári: Hogy kerülsz te ide a fővárosba ? Baske : En ? A keresztanyám hozott föl, mint 3 év előtt téged. Szobalány vagyok, mint te is ! azaz hogy te. . . Hol szolgálsz ?... Olyan olegánt03 vagy ! Klári: Úgy ürülök, hogy láthatlak ! Még csak csitri lány voltál, mikor engem a keresztanyánk te hozott. . . Most meg téged hozott fel. . . Szépen is megnőttél. . . Nagyon szép lettél. Jer I haza visztek a lakásomra, s beszélgetünk Lapunk mai szarna 32 oldal*

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents