Független Magyarország, 1904. január (3. évfolyam, 643-673. szám)
1904-01-01 / 643. szám
Főszerkesztő: Dr. LENGYEL ZOLTÁN . Budapest, 1904. III. évfolyam 643. sz. Péntek, január 1. Független Magyarország BARABÁS béla lapvezér. BERCHÁST JÁNOS főmunkatárs. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király utca 72. szám, Teréz-körut mellett Telefonszám: 586. Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ Múlt és jelen. Irta: Barabás Béla. Budapest, december 31. A rohanó évek időhatárainak újabb kezdő oszlopához értünk. Elmúlt az egyik esztendő, nyomába lépett a másik. Álljunk meg egy pillanatra, mesgyéjén a múltnak és jövendőnek. Lehet, hogy a múltnak nincs öröme, de vannak eseményei, van története, amelyeken felépül a jelen, amelyekből sarjadzik a jövő. Igen a jövő s annak minden reményei. Vajjon az elmúlt esztendőnek jelentékeny eseményei minő hatással lesznek az új évre; vájjon édes hazánk felett elröppent arasznyi időnek eredménytelenségre továbbra is lekötve tartja-e fejlődését a haladásnak; várjon a jövőben, lesz-e a magyarnak jó napja, lesz-e sikeres előmenetele a megmozdult áramlatoknak ? Mert a múlt esztendő valóban áramlatokat mozdított meg. Ne kutassuk kinek volt hibája, bűne, hogy alkotmányos életünk majdnem négy évtizede alatt nem teljesítették a hivatottak és választottak kötelességüket, érvényesíteni e haza határán belül minden állami intézményben és szervezetben nyelvünket? Ne sopánkodjunk a múltnak végzetes tétlensége felett. Elkéstünk vele. De örvendjünk azon, hogy a kedvező áramlatok megmozdultak. A magyar törvényhozás alvó lelkiismerete felébredett. Az emberek lelke megmozdult, a honfiúi vágyak megnyilatkozása keresztüljárta a nemzeti közvélemény vérkeringését s ma már el nem lehet fojtani a nemzet életre keltett szózatát, amely folyton fülünkbe zengve követeli a magyar nyelv jogát, használatát. A magyar nyelv, a magyar nemzet élete. Nyelvünk nélkül nincs erkölcsi életünk, erkölcsi élet nélkül pedig csak értéktelen embertömeg vagyunk. Az elmúlt estendavek küzdelme szent volt, magasztos volt, mert a magyar nyelvért volt. Az Isten adta, törvényeink biztosították számunkra : ember fia tehát tőlünk el nem vitathatja, le nem tagadhatja, el nem veheti. Azonban mi, ez a nemzet, ne tagadja meg, ne árulja el azt, ami a miénk. A múltnak gyengeségei, hibái, gyarlóságai maradjanak a múlté, a jövőé legyen az ébrenlét, a kitartás és az az el nem fogyó életerő, amely nemcsak megvédett bennünket az enyészettől, de számottevő helyre emelt bennünket a nemzetek között. A megmozdult nemzeti áramlatoknak nem szabad mesterséges eszközökkel útjába állani, és nem szabad a lemondás, az eredménytelenség tanát hirdetni a bölcseség kényelmes tógájából. Mert ezek a nemzeti áramlatok évszázadok gonosz hagyományainak berozsdásodott zavarjait verik le s keresztül zúgják a megpenészedett maradiságnak fojtó levegőjét. Új eszmék, régi igazságok támadnak fel nyomában. Fojtó gőz helyett friss levegő, sötétség helyett üdítő világosság, némaság helyett vndító beszéd, elnyomatás és szolgaság helyett életet adó szabadság! A magyar ember eszét ne fogalkoztassa továbbra is az elmúlt idők felett való töprenkedés, ne uralja a megalkuvásnak és alkalmazkodásnak pillanatnyi lénye, Eötvös Károly és a Nagy Per. A nagyváradi «Szabadság» s a budapesti «Új lap» hasábjain Eötvös Károly sajtó alatt lévő háromkötetes nagy művéről megjegyzések jelentek meg. A «Szabadság» azt írja, hogy Bary József kir. tábabiró, aki a tiszaeszlári vérvád perében vizsgálóbó volt, Eötvös művének több részletében túlzott, színezett, sőt alaptalan előadást lát s ezért esetleg nyilatkozni is fog ellene. . . . Az «Új lap» azt írja, hogy a mű már megjelent, a benne előadott tényállás célzatosan ferdített, a ferdítéseket pedig a meglevő gyorsírói jegyzetek alapján könnyű kimutatni. Egyúttal Eötvös Károly képviselőt a regálebérlők közbenjárójának nevezi. E megjegyzésekre vonatkozólag kérdést intéztünk magához az íróhoz, akiről fölösleges megjegyeznünk, hogy nemzetünk legnagyobb irói közé tartozik, kinek szellemességét, tiszta és magyarságát s nyelvének báját kevés irónk éri el s egy se múlja fölül. Ő szóról szóra ezt felelte: Készen voltam arra, hogy a Nagy Per címü munkám erős bírálatokat támaszt maga ellen, de biztos vagyok abban, hogy az a munka meg fogja magát védeni ée se az én utólagos segítségemre, se máséra nem szorul. Épen ezért általános bírálati megjegyzésekre nincs szándékomban felelni. — Más kérdés, ha akár Bary József úr, akár más valaki a műben foglalt adatok vagy felállított tények helyességét vonná kétségbe. Aki erre nézve lenne elég bátor , az engem is s valószínűleg nem egy komoly srót szembe találna magával. Dr. Gyürky Ödön úr téved. A mű bizony még nem jelent meg. Ha megjelenik, küldök neki tiszteletpéldányt. Egyúttal megjelölöm a forrásokat, amelyek segélyével a mű tartalmát megbírálhatja. Ezek igenis gyorsírói jegyzetek, de egyéb bírósági iratok is. Ami pedig a regálébérlők dolgát illeti: szinte szeretném, ha meg tudna nevezni olyan regálébérlőt vagy regálébérleti ügyet, melyet én a kormánynál vagy bíróság előtt valamikor képviseltem. Ez érdekes újság lenne előttem is. Én magam ugyan emlékszem egy barátom efféle ügyére, de ez jóval tíz év előtt történt. Ez is csak egyetlen ügy volt, ez is pártom egyik vidéki elnökének ügye volt s ebben is pártelnöki minőségemben volt célszerű beleszólnom. A Nagy Perről bizonyára lesz még szó e hasábokon s valószínűleg magam is beleavatkozom alkalmilag az eszmecserébe. Lapunk mai száma 32 oldal* Találkozás. — A * Független Magyarország» eredeti tárcája. — Irta : Molnár Gyula. Ködös esős délelőtt. A járókelők ki-kinyitják, meg összevonják esernyőiket. Az utcák képe komor s egykedvű, csak az aszfalt sugárzik a reá hulló esőcseppek tükörében. Két nőalak fő egymással szemközt. Az egyik rikító eleganciával, piros kalappal, amelyen hatalmas fehér toll libeg, vastag boával a nyaka körül, selyem esernyőt tart a kezében, a másik hajadonfővel, kék gyapotkendőbe burkolózva, karján zöldséges kosárral. Mikor közel érnek egymáshoz, mindkettő szeme tágra nyilik a bámulattól s csaknem egyszerre kiáltják: «Te vagy» ? Klári (az elegáns hölgy önfeledten öleli át a másikat s összevissza csókolja) : Drága édes Böském ! Baske (nem tud magához térni a bámulattól): De hisz ez lehetetlen. Klári: Hogy kerülsz te ide a fővárosba ? Baske : Én ? A keresztanyám hozott föl, mint 3 év előtt téged. Szobalány vagyok, mint te is ! azaz hogy te. . . Hol szolgálsz ?... Olyan elegánt03 vagy ! Klári: Úgy ürülök, hogy láthatlak ! Még csak csitri lány voltál, mikor engem a keresztanyánk te hozott. . . Most meg téged hozott fel. . . Szépen is megnőttél. . . Nagyon szép lettél. Jer ! hazavisztek a lakásomra, s beszélgetünk