Független Magyarország, 1904. február (3. évfolyam, 674-702. szám)
1904-02-01 / 674. szám
Budapest, 1904. III. évfolyam, 674. sz. Hétfő, február 1 Független magyaro BARABÁS BÉLA lapvezér. '"'1 * BEDŐHÁSY JÁNOS főmunkatárs. Főszerkesztő: Dr. LENGYEL ZOLTÁN . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király utca 72. szám, Teréz-körut mellett. Telefonszám: 586. Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ Két kaszinó, Budapest, január 31. A Kossuth Lajos utcai két kaszinó, a Nemzeti és az Országos tegnap délben tartotta ez idei évi közgyűlését és tudomásul vevőn a jelentéseket, újból szankcionálták a két kaszinó életének meddő folyását. Évről-évre megismétlődik a kaszinói közgyűlések aktusa és évről-évre távolabb jutnak vele a kaszinók a közérdeklődés forrásától. A név megvan, az igény is bizonyára, de a jogcím egyre kevesebb arra nézve, hogy a közélet tényezői között e kaszinók jelentéssel bírjanak. Az egyiknek az alapítása nagy nemzeti cselekedet volt, a másiké szintén jelentékeny kísérlet a társadalmi erők érvényesítésére ; de amannak a múltja, emennek a programmja mennyire idegen mindegyikök jelenétől és jellegétől! Létükkel mintha csak a nevüket cáfolnák. A Nemzeti-kaszinó nem nemzeti; az Országos kaszinó nem országos. Amaz, erkölcseire, érzésmódjára, sőt nagyjában társalgási tónusára is nézve internacionális l emez viszont az ellenkező véglettel vétkezik és ha még úgy a liberális demokrácia vallója is az elnöke , Wekerle Sándor, a vezetése alatt álló kaszinó az elfogultságnak és a türelmetlenségnek kedvez. Az «országos» jellegből itt csak a cím van meg, amiként a másiknál a «nemzeti» vonás nem terjed túl az elnevezésen. Valójában és természetük szerint mindkét kasszinó nem több és nem különb, mint egy-egy klub, amit a többitől a tagdíj nagysága, a tagok megállapított pedigree-je és a kártyázóknak nyújtott kényelem magasabb foka különböztet meg. Az igazat megvallva, nem is bánjuk, hogy igy van. Igaz, hogy gróf Széchényi István nagyobb és nemesebb célokra gondolva alapította a Nemzeti-kaszinót, semhogy egyszerűen szórakozóhely legyen , de ha a kaszinó eltért az úttól, melyet alapítója kijelölt, az még nem nagy baj. Végre is : ma már a közélet túlnőtt azon, hogy egy társaskör legyen a vezetője. Az is igaz, hogy az Országos kaszinó is sokat tehetett volna a magyar társadalom egységesítésének előmozdítására , de ha ehelyett az elkülönítő tendenciákat szolgálja, abba sem betegszünk bele. Sajnáljuk, hogy így van , de bizonyos, hogy a közvélemény lassanként napirendre tér fölötte és az elkülönödők azt veszik észre, hogy elszigetelve maradnak. . . Mindezzel nem törődünk és mindebbe bele nem szólunk, annál inkább, mert minden kakas ül a maga dombján , minden klub is úgy rendezkedik be a maga helyiségében, ahogy akar és ahogy tud. Ám ha mindez így van is , van valami ezenkívül, amihez már jogos és kötelességben álló a hozzászólás. Az i., hogy ha a két kaszinó belenyugodott a szimpla társasköri életfolyamatba , tessék levonni a konzekvenciákat és ne is kérkedjenek ennél különb ranggal. Lehet különben, hogy ezzel túlságosan sokat kívánunk a két kaszinótól. Alkalmasint mindegyik bolondságnak tartaná, hogy önmagától köszönjön le a tekintély igényeiről, de ha ők nem is teszik, legalább a közönség ne legyen tévedésben. Nem mától fogva tudjuk, hogy a két kaszinó tulajdonképen két klub , de szokjunk hozzá, hogy ne is tekintsük egyébnek. Úgy tetszik különben, hogy már ez a hozzászokás is megkezdődött , de bizonyos, hogy teljessé kell érnie. Mert nem haszon ugyan, hogy a Nemzeti-kaszinó nem nemzeti és az Országos-kaszinó minden inkább, csak nem országos, de ez magában nem is veszedelem. Baj volna azonban, ha különbnek ítélnék őket, mint amilyenek és káros, ha jelentékenységet tulajdonítanának jelentéktelenségüknek. Bánffy Debrecenben Budapest, január 31.■ Báró Bánffy Dezső ma a hajdúk székvárosában bontotta ki pártjának lobogóját. Nagy ovációk közben hatalmas beszédben fejtegette programmját, melynek sarkalatos főelve a magyar nemzeti politika érvényesülése minden vonalon. Bánffy mai beszédének legérdekesebb és legjelentősebb az a kijelentése, hogy a nemzeti jogok tekintetében engedni nem szabad. Az új párt alakuló közgyűlése Debrecenben az Aranybika szálló dísztermében nagy közönség előtt folyt le. A termet a nagy számmal felvonult új párt hívei és az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték. A karzatokon és páholyokban nők és a megye előkelőségei foglaltak helyet. Képviselve volt a város, a megye, a birtokosság, a kereskedő és az iparos világ, körülbelül vagy 3000 ember. Bánffy Dezsőért nagy küldöttség ment és megjelenésekor percekig tartó éljenzéssel és tapssal fogadták. A dobogón az új párt vezetősége, gróf Degenfeld József dr. Kenézy Gyula főorvos, Körösy Kálmán ügyvéd és Tüdős János takarékpénztári ügyész ült. Degenfeld gróf a közgyűlést megnyitván, rövidesen üdvözölte a megjelenteket és Bánffyt, mint a párt országos vezérét felkérte, hogy az uj párt programmját fejtse ki. Ezalatt felvonultak a kolozsvári uj párt küldöttei dr. Tutsek Sándor vezetésével, a deési küldöttek dr. Vajda Lipóttal és Tüköry Vilmossal, a hunyadiak Fáy Béla kamarással, a torontáliak Jeszenszky Ferenccel és Nyíregyházáról a vezérszereplők. Üdvözlő táviratok az egész alakuló közgyűlés alatt érkeztek. Bánffy Dezső bárót a dobogón szűnni nem akaró éljenzés fogadta, mire Bánffy a következő beszédet mondotta: Tisztelt urak! Azt gondolom, hogy ha szorosan veszem a kérdést, nekem itt ez alkalommal a programjaira vonatkozólag vajmi keveset szabadna és lehetne mondani, már a múlt évben,midőn az ország állapota a nemzeti helyzetre való tekintettel annyira aggasztó kezdett lenni, Debrecen városából hangzott el az első szó, mely felhívta a nemzetet arra, hogy a nemzeti követelések tekintetében az egész ország emelje fel szavát és ne engedje, hogy a különböző tekintetektől vezettetve, az opportunizmus hatása alatt — a katonai kérdésekről volt akkor elsősorban szó — a nemzet jogait feladja. A debreceni híres és szerintem igen szép és nagyjelentőségű határozati javaslat volt az, mely bejárta és felhívta az országot arra, hogy annak értelmében foglaljon állást. Itt volt a kezdeményezés és most, midőn szerencsém van megjelenni, megint előttünk fekszik egy felhívás Debrecen polgáraihoz intézve, amelyben részletesen és a lehető legszebben el vannak mondva mindazok, amelyeket, ha mindnyájan szem előtt tartunk, akkor ezt az államot egységes állammá tehetjük, amelyért mindnyájunknak küzdeni kell. Ha az első szó Debrecenben hangzott el, lehet-e kifejteni mindazokat, amelyek érdekében kötelességemnek tartom a zászlót bontani, szebben, jobban és bővebben, mint az a felhívásban van? Mégis, miután szívesek voltak ezen alakuló közgyűlésre engem meghívni, engedjék meg, hogy néhány szóval ne kibővítsem, csak elmondjam az egyes kérdésekre vonatkozó nézeteimet. Mindenekfelett súlyt fektetek arra, hogy a pártalakulás létrejöttével a kitűzött cél érdekében kitartóan való küzdelemre mindnyájan vállalkozzanak. Tisztelt urak ! Az utolsó időben a közjogi ellenzék és az 1867-et védő minden körülmények közötti kormánypárt egy meddő harcot folytat, támadva alapot, védve alapot, és az ország ennek következtében oly nehéz helyzetbe jutott, amelyből ha ki nem bontakozunk, talán alkotmányunk veszélyeztetésétől is kell tartanunk. De ez nem oly könnyű dolog, mert engedni a nemzeti jogok tekintetében nem szabad. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Másfelől az alkotmányos élet gépezetét megakasztani nem helyes. Szükségesnek látom azt, hogy új párt alakuljon, mely elfogadja a meglevő alapot, de hangoztatja, mert ez törvényünk alapján áll, hogy az egységes nemzeti államot a nemzeti fejlődés tekintetében és gazdasági önállóság tekintetében a meglevő alapon megteremteni lehet. Erre hívom föl azokat, kik az én nézeteimet helyeslik és ezen célra nézve tartom szükségesnek, hogy új párt alakuljon. Miután a nehéz, szomorú körülmények meggátoltak abban, hogy a fejlődés útján tovább haladhassunk, miután az 1848-iki nagy alkotások, a nemzet alkotmányos jogait biztosító törvények a tekintetben nem voltak teljesek, hogy az Ausztriával való viszony kérdését is rendezték volna, mely a pragmatika szankció törvényen alapszik. Szükségesnek mutatkozott az alkotmányos élet helyreállításával a 67-iki alkotás. A 67-iki alkotás pótolta a 48-ban létre nem jöttét és az Ausztriával való viszony hiányát. Tisztelt urak! Az 1780—91-iki törvény, a 48-iki törvények és a 67-iki törvények azok, amelyek az alapintézkedéseket tevők kell, hogy mint a jövő politikai alakulásunk és nemzeti fejlődésünk bázisai tekintessenek. Ebben méltóztassanak megengedni, részben beismerést is tehetek. Nekem is lehetnek mulasztásaim az alakulás rendjén. Tanácslom, hogy tegyük félre a 67-iki törvények régi értelmezését és együttesen fogadva el az alapot, törekedjünk azon cél felé, hogy az egységes magyar nemzeti államot nemzeti irányban a 67-iki alapon akarjuk kifejteni és nem mint a múltban tettük, bár nekem is mulasztásom van e tekintetben, ne csak védjük az alapot, hanem az alapra építsünk és fejlesszük. Vitás az is, hogy a 67 XII. t.-cz. a nemzetnek szabad elhatározási jogot ad. Ha érdekünk az, hogy gazdaságilag önállók legyünk, ez a törvény nem állja útját annak. Akkor nem kell a törvény megváltoztatására törekedni, az lsstai száma: 8 oldal.