Független Magyarország, 1904. február (3. évfolyam, 674-702. szám)

1904-02-01 / 674. szám

Budapest, 1904. III. évfolyam, 674. sz, Hétfő, február 1 Független magyaro BARABÁS BÉLA lapvezér. ! '"'1 * \ BEDŐHÁSY JÁNOS főmnnkatárs. Főszerkesztő: Dr. LENGYEL ZOLTÁN í Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király-utca 72. szám, Teréz-körut mellett. Telefon szám: 586. Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ Két kaszinó. Budapest, jannár 31. A Kossuth Lajos-utcai két kaszinó: a Nemzeti és az Országos tegnap délben tartotta ezidei évi közgyűlését és tudo­másul vevőn a jelentéseket, újból szank­cionálták a két kaszinó életének meddő folyását. Évröl-évre megismétlődik a kaszinói közgyűlések aktusa és évröl-évre távo­labb jutnak vele a kaszinók a közérdek­lődés forrásától. A név megvan, az igény is bizonyára; de a jogcím egyre keve­sebb arra nézve, hogy a közélet tényezői között e kaszinók jelentéssel bírjanak. Az egyiknek az alapítása nagy nemzeti cselekedet volt, a másiké szintén jelen­tékeny kísérlet a társadalmi erők érvé­nyesítésére ; de amannak a múltja, emennek a programmja mennyire ide­gen mindegyikök jelenétől és jellegétől! Létükkel mintha csak a nevüket cá­folnák. A Nemzeti-kaszinó nem nemzeti; az Országos-kaszinó nem országos. Amaz, erkölcseire, érzésmódjára, sőt nagyjában társalgási tónusára is nézve internacio- nális; emez viszont az ellenkező véglet­tel vétkezik és ha még úgy a liberális demokrácia vallója is az elnöke : Wekerle Sándor, a vezetése alatt állő kaszinó az elfogultságnak és a türelmetlenségnek kedvez. Az «országos» jellegből itt csak a cim van meg, amiként a másiknál a «nemzeti» vonás nem terjed túl az el­nevezésen. Valójában és természetük szerint mindkét kasszinó nem több és nem különb, mint egy-egy klub, amit a többitől a tagdíj nagysága, a tagok megállapított pedigree-je és a kártyázők- nak nyújtott kényelem magasabb foka különböztet meg. Az igazaat megvallva, nem is bánjuk, hogy igy van. Igaz, hogy gróf Széchényi István nagyobb és nemesebb célokra gondolva alapította a Nemzeti-kaszinót, semhogy egyszerűen szórakozó hely legyen ; de ha a kaszinó eltért az úttól, melyet alapítója kijelölt, az még nem nagy baj. Végre is : ma már a közélet túlnőtt azon, hogy egy társaskör le­gyen a vezetője. Az is igaz, hogy az Országos-kaszinó is sokat tehetett volna a magyar társadalom egységesítésének előmozdítására ; de ha ehelyett az elkü­lönítő tendenciákat szolgálja, abba sem betegszünk bele. Sajnáljuk, hogy igy van ; de bizonyos, hogy a közvélemény lassanként napirendre tér fölötte és az elkülönödök azt veszik észre, hogy el­szigetelve maradnak, . . Mindezzel nem törődünk és mindebbe bele nem szólunk, annál inkább, mert minden kakas ur a maga dombján : minden klub is úgy rendezkedik be a maga helyiségében, ahogy akar és ahogy tud. Ám ha mindez igy van is : van va­lami ezenkívül, amihez már jogos és kötelességben álló a hozzászólás. Az t. i, hogy ha a két kaszinó belenyugodott a szimpla társasköri életfolyamatba : tessék levonni a konzekvenciákat és ne is kér­kedjenek ennél különb ranggal. Lehet különben, hogy ezzel túlságosan sokat kívánunk a két kaszinótól. Alkalmasint mindegyik bolondságnak tartaná, hogy önmagától köszönjön le a tekintély igé­nyeiről; de ha ők nem is teszik: legalább a közönség ne legyen tévedésben. Nem má­tól fogva tudjuk, hogy a két kaszinó tu­lajdonképen két klub ; de szokjunk hozzá, hogy ne is tekintsük egyébnek. Úgy tet­szik különben, hogy már ez a hozzá­szokás is megkezdődött ; de bizonyos, hogy teljessé kell érnie. Mert nem ha­szon ugyan, hogy a Nemzeti-kaszinó nem nemzeti és az Országos-kaszinó minden inkább, csak nem országos, de ez magában nem is veszedelem. Baj volna azonban, ha különbnek Ítélnék őket, mint amilyenek és káros, ha jelen- tékenységet tulajdonítanának jelentékte­lenségüknek. Bánffy Debrecenben Budapest, január 31. '■ Báró Bánffy Dezső ma a hajdúk székváro­sában bontotta ki pártjának lobogóját. Nagy ovációk közben hatalmas beszédben fejtegette programmját, melynek sarkalatos főelve a magyar nemzeti politika érvényesülése minden vonalon. Bánffy mai beszédének legérdekesebb és legjelentősebb az a kijelentése, hogy a nemzeti jogok tekintetében engedni nem szabad. Az uj párt alakuló közgyűlése Debrecenben az Aranybika szálló disztermében nagy közönség előtt folyt le. A termet a nagy számmal felvonult uj párt hívei és az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték. A karzatokon és páholyokban nők és a megye elő­kelőségei foglaltak helyet. Képviselve volt a város, a megye, a birtokosság, a kereskedő és az iparos világ, körülbelül vagy 3000 ember. Bánffy Dezsőért nagy küldöttség ment és megjelenésekor percekig tartó éljenzéssel és tapssal fogadták. A dobogón az uj párt vezetősége, gróf Degenfeld József dr. Eenézy Gyula főorvos, Körösy Kálmán ügyvéd és Tüdős János takarékpénztári ügyész ült. Degenfeld gróf a közgyűlést megnyitván, rövide­sen üdvözölte a megjelenteket és Bánffyt, mint a párt országos vezérét felkérte, hogy az uj párt pro­grammját fejtse ki. Ezalatt felvonultak a kolozsvári uj párt küldöttei dr. Tutsek Sándor vezetésével, a deési küldöttek dr. Vajda Lipóttal és Tükörv Vil­mossal, a hunyadiak Fáv Béla kamarással, a toron­táliak Jeszenszky Ferenccel és Nyíregyházáról a vezérszereplők. Üdvözlő táviratok az egész alakuló közgyűlés alatt érkeztek. Bánffy Dezső bárót a dobogón szűnni nem akaró éljenzés fogadta, mire Bánffy a következő beszédet mondotta: Tisztelt urak! Azt gondolom, hogy ha szorosan veszem a kérdést, nekem itt ez alkalommal a pro­gramjaira vonatkozólag vajmi keveset szabadna és lehetne mondani, mára múlt évben,midőn az ország állapota a nemzeti helyzetre való tekintettel annyira aggasztó kezdett lenni, Debrecen városából hangzott el az első szó, mely felhívta a nemzetet arra, hogy a nemzeti követelések tekintetében az egész ország emelje fel szavát és ne engedje, hogy a különböző tekintetektől vezettetve, az opportunizmus hatása alatt — a katonai kérdésekről voit akkor élső sorban szó — a nemzet jogait feladja. A debreceni hires és szerintem igen szép és nagyjelentőségű hatá­rozati javaslat volt az, mely bejárta és felhívta az országot arra, hogy annak értelmében foglaljon állást. Itt volt a kezdeményezés és most, midőn szerencsém van megjelenni, megint előttünk fekszik egy felhívás Debrecen polgáraihoz intézve, amelyben részletesen és a lehető legszebben el vannak mondva mindazok, amelyeket, ha mindnyájan szem előtt tartunk, akkor ezt az államot egységes állammá te­hetjük, amelyért mindnyájunknak küzdeni kell. Ha az első szó Debrecenben hangzott el, lehet-e kifejteni mindazokat, amelyek érdekében köte­lességemnek tartom a zászlót bontani, szebben, jobban és bővebben, mint az a felhívásban van? Mégis, miután szívesek voltak ezen alakuló közgyűlésre engem meghívni, engedjék meg, hogy néhány szóval ne kibővitsem, csak elmondjam az egyes kérdésekre vonatkozó nézeteimet. Minde- nekfelett súlyt fektetek arra, hogy a pártalakulás létrejöttével a kitűzött cél érdekében kitartóan való küzdelemre mindnyájan vállalkozzanak. Tisztelt urak ! Az utolsó időben a közjogi ellenzék és az 1867-et védő minden körülmények közötti kormány­párt egy meddő harcot folytat, támadva alapot, védve alapot, és az ország ennek következtében oly nehéz helyzetbe jutott, amelyből ha ki nem bontako­zunk, talán alkotmányunk veszélyeztetésétől is kell tartanunk. De ez nem oly könnyű dolog, mert engedni a nemzeti jogok tekintetében nem szabad. (Hosszan­tartó lelkes éljenzés és taps.) Másfelől az alkotmá­nyos élet gépezetét megakasztani nem helyes. Szükségesnek látom azt, hogy uj párt alakuljon, mely elfogadja a meglevő alapot, de hangoztatja, mert ez törvényünk alapján áll, hogy az egységes nemzeti államot a nemzeti fejlődés tekintetében és gazdasági önállóság tekintetében a meglevő alapon megteremteni lehet. Erre hívom föl azokat, kik az ón nézeteimet helyeslik és ezen célra nézve tartom szükségesnek, hogy uj párt alakuljon. Miután a nehéz, szomorú körülmények meggátol­tak abban, hogy a fejlődés utján tovább haladhas­sunk, miután az 1848-iki nagy alkotások, a nemzet alkotmányos jogait biztosító törvények a tekintetben nem voltak teljesek, hogy az Ausztriával való viszony kérdését is rendezték volna, mely a prag­matika szankció törvényen alapszik. Szükségesnek mutatkozott az alkotmányos élet helyreállításával a 67-iki alkotás. A 67-ifci alkotás pótolta a 48-ban létre nem jöttét és az Ausztriával való viszony hiányát. Tisztelt urak! Az 1780—91-iki törvény, a 48-iki törvények és a 67-iki törvények azok, amelyek az alapintézkedéseket tevők kell, hogy mint a jövő politikai alakulásunk és nemzeti fejlődésünk bázisai tekintessenek. Ebben méltóztassanak megengedni, részben beismerést is tehetek. Nekem is lehetnek mulasztásaim az alakulás rendjén. Tanácslom, hogy tegyük félre a 67-iki tör-véngek regi értelmezését és együttesen fogadva el az ala­pot, törekedjünk azon cél felé, hogy az egységes magyar nemzeti államot nemzeti irányban a 67-iki alapon akarjuk kifejteni és nem mint a múltban tettük, bár nekem is mulasztásom van e tekint«!- ben,. ne csak védjük az alapot, hanem az alapra építsünk és fejlesszük. Vitás az is, hogy a 67 XII. t.-cz. a nemzetnek szabad elhatározási jogot ad. Ha érdekünk az, hogy gazdaságilag önállók le­gyünk, ez a lörvénv nem állja útját annak. Akkoi * nem kell a törvény megváltoztatására törekedni, az ^ fftai száma. 8 oldal.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents