Független Magyarország, 1904. február (3. évfolyam, 674-702. szám)

1904-02-01 / 674. szám

1904. február T. s _ Független magyarország alap elfogadásával tehetjük ezt az országot gazda­ságilag függetlenné, önálló vámterületté. Ezekre való tekintettel az 1790—91-iki és az 1848-iki törvényekre épített 67-iki alapon való szer­vezkedésre hívom fel a nemzetet és a nagy ideát létrehozni akarjuk: a gazdaságilag független, egy­séges, erős, egynyelvű magyar nemzetet. Tisztelt urak, erre kell, hogy szervezkedjünk, tu­datában annak, hogy ha új pártalakulással új irányt, új szellemet a parlamentbe nem viszünk, nyomorult állapotaink nem gyógyulnak meg. Azon küzdelem, mely egyrészről meg nem engedett fegyverekkel viszi az obstrukciót, de másfelől nem támaszkodnak jogos védelemre, nem biztosítja a jövő fejlődést és ezért szükség van új pártalakulásra, melytől várom, hogy a parlamentnek egész hangulata átalakul, ha a meglevő alapot nem támadni fogjuk, hanem arra támaszkodva, építeni fogunk. Akkor kifejlődhetik anélkül, hogy rázkódtatásba vinné az országot, pedig erre az országnak nincs szüksége, mert gazdaságilag való fejlődés szempontjából hát­rányos. Az egész ország szervezkedik, hála istennek, nem Debrecen az első, ahova eljöttem és más helyekről is értesítéseket vettem, hogy a szervezke­dés megindult. Ha mindenütt létrejött az alakulás, akkor egységesen, központilag, a vidéki pártok be­vonásával meg lehet állapítani azon fő jelszót, amelylyel csoportosulunk, amidőn azt mondjuk, hogy országosan szervezett erős párt vagyunk,­­ Bánnffy ezután programmját fejtegette, majd így folytatta beszédét: A felekezeti kérdésekre vonatko­zólag szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a nem római kath. egyház tagjainak sérelme nélkül kell, hogy olyan alakulások jöjjenek létre, amelyek egy­felől sem érintik az autonómiát, másfelől segítségére jöjjenek a nem katolikusoknak, hogy a terhektől megszabaduljanak és természetesen a hívek terhe­lésének megszüntetésére való tekintettel gondoskodni kell az állási dotációról. Az eddigi módszertől elté­­rőleg a telepítési rendszernek minden más tekintet­tel ment meghonosítása, különösen tekintettel a kis­­birtok védelmezésére, azt gondolom, hogy a telepí­tés úgy, a­hogy ma van a magyar államban, nem felel meg a nemzeti érdekeknek és tények bizonyít­ják, hogy a telepítések sikertelenek. Azért kell, hogy fáj rendszer legyen, mely, midőn a telepítés állandó­­sságát megadja, akkor a nemzeti érdekeket is szol­­gálja, azon vidéken telepítvén, ahol arra nemzeti szempontból szükség van.­­ A telepítésekről törvényhozás útján kell gondos­kodni és kívánnom kell, hogy a városok, különösen­­az állam által rájuk hárított nagy feladatok miatt, viszontszolgálatot nyerjenek. Ma már Debrecen ked­vezőbb helyzetben van, hogy az állam segítsége­­nélkül a terheket ne viselhetné. Kívánom az adó­rendszer reformját, a fogyasztási adók leszállítását és a munkás szegény iparosokra való tekintettel gondoskodni kell arról, hogy az elsőrendű szükség­letek a lehető legolcsóbban juthassanak kézbe és ennek következtében az adóleszállítás igen fontos dolog. Kívánom a létminimum védelmét a magyar családok fenntartásának különös figyelembe­vételé­vel, kívánom a közigazgatás államosítását a ma­gyar nemzeti társadalom függetlenségének, önkor­mányzatának és a közszabadság sérelme nélkül.­­ Korszerű munkásügyi intézmények és törvények alkotását a munkaadó és munkás közötti viszonyra vonatkozólag; az igazságszolgáltatás javítása a bírói fizetés tetemes emelése által szükséges, tekintettel arra, hogy a bírói függetlenség az igazságszolgálta­tás legfőbb biztosítéka. Az elszegényedés és a ki­­vándorlás meggátlása céljából beruházások szüksé­gesek, tekintetbe véve azt, hogy ezzel az állam érdekeit szolgáljuk. Apró segélyekkel ezt megoldani nem lehet. Tervszerű intézményeket kell igénybe­­venni az oly alkotásoknál, mint pl. az iparfejlesztés a székelyeknél és arra kell törekedni, hogy az itthon­­meg nem élhető nép idehaza találja meg a foglalkozását és végre, t. urak, egy oly államban, mint amilyen a mienk, ahol a monarchikus szervezet alapján állunk, itt, hol kétségtelenül a nemzet és a dinasztia, a koronás kirág közötti jó viszony egyik legfon­­sabb elősegítője a nemzet fejlődésének,—erre is kell gondolni, — mindenekelőtt felséges uralkodónk és családja iránt (Éljenzés) kell, hogy a szeretet na­gyobb mérvű legyen, mint előbb. Ennek előmozdí­tása érdekében kívonjuk a paritásnak megfelelő­­ magyar udvartartást. A trón iránti hűség hozzá tartozik a nemzeti politikához, azaz a nemzeti egy­ség csak összhang által jöhet létre. Ezt az össz­hangot azonban nem lehet a korona és a nemzet közötti bizalom aláásásával, a hiperlojalitás eszkö­zeivel elérni, azonban szükséges, hogy a korona őszinte felvilágosításával biztosíttassék az összhang és az egyetértés. (Hosszantartó éljenzés.) Köszönöm, hogy az itt-ott elhangzott szavaimra is figyelemmel mint párt alakultak meg. Köszönöm nem a magam, hanem a köz, a haza, a nemzet érdekében. T. urak, az, aki a véletlen szerencse következtében, a sors kedvező alakulása folytán azt azt a karriert megcsinálta, annak személyes/ am­bíciói, önálló céljai nem lehetnek. (Lelkes táj Talál] nem érdemem **d&n mkatlan b-figgd­ra^tS^pn abban a szerencsés helyzetben voltam, amit Ma­gyarországon a közélet terén elérni lehet, azt mind elértem. Ismerem annak előnyét, annak töviseit, tudom azt, hogy a hatalom csak kifelé látszólag bír nagy értékkel, de aki kezeli, nagy nehézségekkel küzd meg. Lenn és fenn a bizalmatlanság olyan közbe­­játszó tényező, amely következtében vágyni azon állásra senki sem szeretne. Aki bizonyos ideig az intéző körökkel érintkezésben volt, tudja, hogy hol van a baj, tudja, hogy hol vannak a nehézségek és hogy ezek mi célból támasztatnak és azt is tudja, hogy bizonyos dolgokat célzatos ellenkezés miatt miért nem lehet elérni, tudja, hogy egyes­ tényezők, akiknek a magyar államot képviselni kell, arra törekednek, hogy a magyar államot elfedjék. Kívánom, hogy a nemzet megértse hívó szózato­mat és csoportosuljon arra, hogy felvegyük a küz­delmet a gazdasági önállóság, a­­ nemzeti irányzat érdekében. Ha a nemzet ez után követ, rövidebb vagy hosszabb küzdelem után, de meg vagyok győ­ződve, — mert törvényes alapon állunk és mert jogunk van hozzá, — hogy az eredményeket elérjük, mert a­mihez a nemzetnek joga van, ha a nemzet óhajtja, azt el kell érni, ezért nem tartom helyesnek, ha az alapot támadjuk és meg akarjuk szüntetni nehéz küzdelemmel. Ha a meglevő alapot fejlesztjük, ak­kor hamarabb és biztosabban érünk el a célhoz. Ezért, t. urak, tegyük félre a közjogi ellentétek út­ját és az alkotás terére lépve, teremtsük meg az egységes gazdasági államot. Ezért szervezkedjenek és küzdjenek, én ott leszek szívesen és kötelesség­­szerűen, csak az urak is ott legyenek és akkor a zászló győzelemre vezet. (Hosszantartó, lelkes éljen­zés és taps.) Bánffy nagyhatású beszéde után dr. Tüdős János ügyvéd a debreceni hívek nerében vezérül kö­szöntve Bánffyt, fejtegeti, hogy az új párt politikai programmja mily élesen különbözik a két legnagyobb fennálló párt irányzatától. Ezután dr. Kórósz Kálmán ügyvéd szólal fel, ki mint a debreceni szabadelvű pártnak volt irányadó tagja, a Bánffy által sokszor emlegetett debreceni kiáltványt szerkesztette. A közgyűlés végén dr. Tutsek Sándor a kolozsvári, dr. Vajda Lipót a deési, dr. Jeszenszky Béla a torontáli, Fáy Béla kamarás a hunyadmegyei új párthívek nevében üdvözölte Debrecent, majd megalakult a debreceni új párt tisztikara. Elnökké gróf Degenfeld József, helyettes elnökké Szabó Kálmán iparkamarai elnök, alelnökökké Berger Jenő építész, Erős Lajos tanár, Pálffy Gábor birtokos, dr. Popper Alajos orvos és dr. Tüdős János ügyvéd, titkárokká dr. Körösy Kálmán ügyvéd, dr. Tüdős Kálmán orvos és 80 tagú választmány lett megválasztva. Lengyel Zoltán beszámolója, Budapest, január 31. A képviselőház elnökének erőszakoskodása után, mely Lengyel Zoltán jegyzőkönyvi meg­rovását eredményezte, a zilahi választókerület polgárai még nagyobb lelkesedéssel ragaszkod­nak képviselőjükhöz. Erről meggyőződhetett Lengyel a mai napon, amikor beszámolót mondott választókerülete központján, Zilah városában. Perczel Dezső nem tehetett nagyobb szolgálatot Lengyelnek mással, mint azzal, hogy választóinak tudomására hozatták, mi­lyen erős elhatározással és szívóssággal harcol a parlamentben törvényes igazain­kért. Lengyel Zoltán tegnap délután utazott el a fővárosból dr. Varságh­ Zoltánnak, a nagy­­károlyi kerület volt függetlenségi képviselő­­jelöltjének társaságában. Este fél tízkor érkez­tek meg Nagykárolyba, ahol a vasúti állomás­nál nagy néptömeg várt­a a vendégeket. A függetlenségi pártkörben lakomát rendeztek tiszteletükre, melyen számos felköszöntő hang­zott el s a nagy számban összegyűlt polgárok szeretettel ünnepelték Lengyelt és volt kép­viselőjelöltjüket. Elhatározták továbbá, hogy a kerületet szervezik s minden községben függet­­lenségi köröket alakítanak. Nagykárolyból korán reggel utazott tovább Lengyel s délelőtt érkezett meg Zilahra, ahol a vasútnál óriási embertömeg várta és Boér ..Miklós üdvözölte szép beszéddel. Az üdvöz­lésre válaszolva kijelentette Lengyel, hogy azért jött választói közé, mert meg akarja tudni milyen hatással van reájuk a képviselő­ház ismeretes határozata, de kötelességének ismeri a helyzetről is nyilatkozni. /■: Ezután hosszú kocsisorban bevonultak a városba, ahol a Vigadó erkélyéről mondta el Lengyel sok ezer főnyi hallgatóság előtt be­­­számolóját. ,jól . ,­­ Beszéde elején vázolta a politikai helyzetet, ismertette a Khuen-Héderváry ellen folytatott harcot, majd rámutatott arra, hogy milyen kö­rülmények között jutott Tisza a hatalom élére. Önöknek, tisztelt polgártársaim — mondta — felesleges magyaráznom, milyen a Tisza-ura­­lom. Hiszen tudják, hogy a vármegye első férfia, a közbecsülésben álló báró Wesselényi Miklós, amint Tisza beköszöntött, azonnal el­hagyta főispáni székét, mert nem tudott az erőszak emberének politikájához alkalmazkodni. Elmondja hogy milyen eszközökkel akarja Tisza uralmát megszilárdítani és milyen veszedelmet jelent az országra, ha erőszakos önkénykedéssel leveri a nemzeti akaratot s az udvar elé rakja le a magyar nyelv jogainak védelmére feltámadt nemzeti őserőt. Beszélt azután a függetlenségi párt magatartásáról s hangsúlyozta, hogy azért lépett ki a pártkörből, mert szó nélkül nem nézheti a nemzeti erő lekötöttségét, a függet­lenségi párt tehetetlen helyzetét Tiszával szemben. Tudja, hogy erős harcot indítanak ellene minden oldalról, de azért bátran megy a maga utján, ha választói bizalmával dicse­kedhetik. A választók hosszantartó viharos éljenzéssel fogadták képviselőjük beszédjét s azután Var­­ságh Zoltán tartott hatásos szónoklatot. Csetnek István pártelnök megköszönte a képviselőnek, hogy elszántan, bátor kitartással harcol a nemzet jogaiért. Végül Szabó Sándor indítványára egyhangú­lag bizalmat szavaztak Lengyel Zoltánnak. A városban nagy volt a lelkesedés. Zászló­­díszben várta képviselőjét. Lengyel tiszteletére fáklyásmenetet rendeztek, azután pedig ban­kett volt, melyen számos felköszöntőben ün­nepeltek. A miniszterelnök estélye, Budapest, január 31. Gróf Tisza István miniszterelnök és felesége ma nagy estélyt adtak a miniszterelnöki palo­tában, amelyben hat esztendő óta ez volt az első hasonló ünnepség. A társadalom minden rétege : főrendek, képviselők, a konzuli kar, magas állású államhivatalnokok, többen nejeik­kel, a főváros hivatalos képviselete, a közgaz­dasági élet, az író és művészvilág kitűnőségei jelentek meg az estélyen. Különösen nagy számmal voltak az arisztokrácia hölgyei kép­viselve. A remek gobelinekkel díszített nagy termek este 10 órakor, egy fél órával az estély meg­kezdése után annyira megteltek, hogy a ké­sőbb jövök már alig találtak helyet. Tökéletes névsort lehetetlen lévén adni, sebté­ben ideiktatjuk azok neveit, akiket megláttunk: Herceg Odescalchy Gézáné, báró Edelsheim- Gyulai Lipótné, gróf Teleki Gyula neje és leánya, herceg Lobkowitz Rudolfné, báró Kemény Kálmánná,­ gróf Haller Györgyné, özvegy Almássy Györgyné és özvegy Almássy Kálmánná, nemeskéri Kiss Pálné, gróf We­nckheim Frigyesné és leányai, Rakovszky István országgyűlési képviselő neje és leányai, báró Kaas Ivánné és leánya, özvegy gróf Korniss Mik­­lósné, Semsey Lászlóné, Cseh Ervin neje és leányai, gróf Batthyány Lajosné és leányai,­­báró Dániel Ernőné, özvegy báró Bánffy Györgyné, Gencsy Béláné, gróf Karátsonyi Jenőné, gróf Ka­­rátsonyi Aladár neje és leányai, Wlassics Gyulánál gróf Keglevich Béla és leányai, báró Prónay Gáborné és gróf Pejacsevich Dóra, a horvát bán leánya,­­gróf Apponyi Lajosné és leányai, Pejacsevich Ka­tinka, és Jolán grófnők,. gnó£ Zichy ,Jijsgfteanya.-

Next