Független Magyarország, 1904. március (3. évfolyam, 703-733. szám)

1904-03-01 / 703. szám

Budapest, 1904. ül. évfolyam 703. sz. Kedd, március 1 Független Magyarország BARABÁS BÉLA lapvezér. BEDŐHÁZY JÁNOS főmtmkatárs. Főszerkesztő: Dr. LENGYEL ZOLTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király -utca 72. szám, Teréz-körut mellett Telefon szám: 586. Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ Napihir-rovatunk élén közöljük részleteit ama nagyszabású ajándéknak, amelyet lapunk előfizetőinek felajánlunk. 2lj előfizető azonnal megfiapja a részesedési jegyet, akár egész évre, félévre, negged évre vagy egy Hónapra fizet elő. Mindenki olvassa el felhívásunkat és kérjük lapunk barátait és eddigi előfizetőit, J hogy terjesszék lapunkat és szerezzenek minél számosabb hívet zászlónk köré. Magyar liga. Budapest, február 29. , Mikor a lezajlott nagy harc nyugod- íabb pillanataiban gondolkoztunk min­den magyar küzdelem eddigi sikertelen­ségén, minduntalan felmerült a szervez­kedés szüksége, mint legeslegsürgősebb nemzeti kötelesség. Igen, a nemzeteiét szervezésénél nincs előbbre való. Tanulmányozzuk a történelmet akár­meddig s nézzünk szét a földgömbön lkárhol, azt látjuk, hogy csalt a szerve­leit nemzetek életképesek s a nemzetélet szervezetlensége egyértelmű a pusztulással. Nálunk sincs máskép. Hogy eddig is megéltünk, az a nem­zetben rejlő öserőnek és a szomszéd nemzetek szervezetlenségének köszönhető. Mihelyest azonban a szomszéd szláv, germán és latin fajok egy nemzeti öntudat izzó lángjában forrtak össze s lettek államilag hatalmasok, fajilag erősek s társadalmilag szervezettek, mi magyarok csak úgy maradhatunk tovább is fenn s úgy haladhatunk csak előre, ha egy akarattól függő, egy gondolattól vezetett, egy nemzeti célra törekvő, ezért dolgozó, élni s halni kész kompakt egészszé ko­vácsoljuk össze a magyarságnak e íöldön élő minden kis atomját. És még nagyobb szükség ez nálunk, mint máshol. * A mi államunk nem egész, csak anyaga és eszköze egy idegen ház csa­ládi érdekeinek. A mi uralkodóházunk német, mely külföldön lakik, idegenek, sokhelyt hazánk ellenségei közölt s ural­kodik nagy német nemzeti ideálokért mindenre kész tanácsadók befolyása alatt. A dinasztia tehát sohse kovácsol össze bennünket magyarokká, sőt féltékeny szemmel nézi nemzeti aspirációinkat és faji erősödésünket, nehogy ezáltal a családi hitbizoraányok tömegében lul- hatalomra jutva, azok egyensúlyát fel­billentsük s szélomiását ezáltal előké­szítsük. A felső tízezer nyelvében már na­gyobbrészt beszéli a magyart, de se nem érzi, sem nem gyakorolja nemzeti hivatását. Kártyáznak, lóversenyeznek, gépkocsizuak, utaznak, szórakoznak, va­dásznak, ünnepségeket csinálnak, de se az iparban, se a kereskedelemben, se a tudományban, se a politikában nagy kötelességeiknek még tudatára sem éb­redtek. Akárhogy ostorozzuk vagy hívogatjuk őket: magyarokká a mágnások sem fognak minket összekovácsolni. Nincs a társadalomnak feje, de nincs gerince sem. A nadrágos oszlályban alig van egy-két hírmondó, kiben a magyar­ság, a rendezett vagyoni helyzet, a tudás, az akarat, a takarékosság, a munkabírás és a jő erkölcs nagy tulajdonságai egye­sülnének. A birtokos parasztság magyar, de niég tanulatlan, a munkás és az ötödik rend nemzetközi eszméktől elbolondiíott, Százszor elénekeltük ezt a nótát, de még se segítettünk bajainkon. Pedig iey — veszve vagyunk. — Ez a züllés lehe­tetlenné tesz minden javítást, megöl minden itf-ott íelcsillámló, vagy talán rövid időre széles rétegekben is lellob- banő igyekezetei és akaratot. Nagy küzdelmet, amilyen egy minden oldalról szorongatott, prédára leső ellen­ségektől környezett nemzetnek hivatása, igy végig harcolni nem lehet. Nagy nemzeti elöhaladást csak nagy nemzeti szervezettel lehet megteremteni. És boldogan láttám a B H. vasárnapi cikkében e bennem forrongó eszmék egy részének mély járású gondolatát. Egyik része és kritikája ezeknek volt ott, midőn megírta a szerző, hogy nincs itt közvélemény. A nemzet egyik része az ábrándok, a másik a rézig náció, a pusz­tulásba is belenyugvás végletei között mozog. Az elsőnél a cselekvés sikeréhez megvan a gondolat, hiányzik az erő', a másiknál, ha megvolna is az erő, hiányzik a gon­dolat. Hiányzik tehát az igazi nemzeti akarat, mert akarat csak ott lehet, hol a célhoz az erő és az elérhetőség tudata is megvan. A mi nemzeti céljaink körülbelül ki­alakultak. A függetlenségi párt, a Bánffy- párt hirdeti azoknak majdnem egészét: Az erő és az elérhetőség tudata azonbart sehol sincs. E célokból minden párton egyformán vagy ábránd marad vagy le­mondás lesz, de egyiknél sém képződik ki és fokozódik tel akarattá. Szidjuk egy­Ráfiunk mai száma 16 oldali

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents