Független Magyarország, 1904. április (3. évfolyam, 734-762. szám)
1904-04-01 / 734. szám
1904. április 1. fÜGGETLENT MAGYARORSZÁG . 3 ■ ......................— ■■■■■■..........................«»! " ——m dözés az összetartás erejét meg fogja százszorozni a vasutasokban. Mind az egyért fognak összetartani s ha össze tartanak, nagyon kicsi legények ahhoz Plósz, Hieronymi, Pongrácz és Rudnay urak, hogy ellen tudjanak állani ennek az erőnek, úgy elsöprik őket, ha hat óráig nem fütyülnek a mozdonyok, hogy ezek a most hatalmaskodó politikai örömlegények mehetnek fütyülni. De ha a két vasutas ellen folyamatba tett bűnvádi per nem lenne elégséges agitáció a vasutasok elszántságának, akkor itt a másik dolog, amelyet Hieronymi miniszter úr cselekedett meg. Itt közöljük szó szerint azt a rendeletet, amelyet a kereskedelmi miniszter utasítására Ludvigh elnökigazgató küldött ma szét az egész országba. 47/904. évi. szám. Rendelet az összes alkalmazottakhoz. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur ő nagyméltósága f. évi március hó 30-án 23361. sz. a. a m. kir. államvasutak igazgatóságához a következő rendeletet bocsátotta ki: »Az államvasuti alkalmazottaknak tartott gyűlései ellen mindaddig nem tettem kifogást, míg az anyagi helyzetük javítására irányuló kívánságaiknak és óhajtásaiknak törvény útján való szorgalmazására szorítkozott. Sőt, miután már megelőzőleg az államvasutak igazgatóságának elnöke levélben értesítette az alkalmazottakat, hogy fizetésök rendezése rövid idő múlva várható, később az alkalmazottak küldöttségét személyesen fogadtam és kívánságaikat magában foglaló kérvényüket átvettem, biztosítván őket ez alkalommal arról, hogy mindent elkövetek arra nézve, hogy illetményeik az illetékes tényezőkkel egyetértőleg mielőbb rendezve legyenek. A napilapokból azonban arról értesültem, hogy az államvasúti alkalmazottak legutóbb folyó évi március hó 27-én Budapesten ülést tartottak, amelyen egy országos alap gyül hiszi, hogy szivénez gyors, lázas lüktetése — megöli. — Tehát jön ? Eljön ? Csak szemének bársonyos simogatása a felelet. Csak félénken susogják vértelen ajkai: — Igen, holnap elmegyek . . . A férjét keresi, aki még mind a hideg szőkével karján, vidáman cseveg. ■ re sem veszi közeledő feleségét. * * « Mióta felkelt, nincs más gondolata : hogy fog öltözködni ? Természetesen sűrü fátyolra lesz szüksége, hogy fel ne ismerjék. Férje már eltávozott. A fiúcska még alszik s a leány takarít. Reszket a türelmetlenségtől. — Nemsokára látni fogom, hallani fogom hangját. Elkövetendő bűneinek enyhítő körülményeit a férje hibáiban keresi: — Kilenc óráig alszik, akár csak egy mormotor. Délben megjelenik és enni kér. A délutánját a kávéházban tölti. . . Hát így megy ez a végtelenségig, nap-nap után ? Nem lehet. Már megelégeltem. — Mi is volt ezideig az életem? Erény, becsület, s lemondásból állottam. Ki velek! Foszladozó vászonrongyok ! Ki jutalmaz meg érte? A férjem? Ő a legkevésbbé! — Megjött végre az én mesebeli királyom is, aki felfedezett s napsugarat lopott lelkem börtönébe. Nyugalmam — a mi nincs — fel nem dúlhatja ; boldogságom — a mi sohasem volt — el nem veheti. Boldog akarok már én is egyszer lenni. Lesimitja előtörő engedetlen hajfürtéit s egy kis prémsapka alá kényszeritl őket. A lomtárból gyorsan előkeres régi lim-lom közül, egy tése kerülvén szóba, a gyűlés elnöke ,utalva arra, hogy engedély nélkül nem gyűjthetnek az alkalmazottak, engedélyt pedig oly célzattal, ahogy az tervezve volt, hogy t. i. a mozgalom esetleges áldozatait abból ellássák, nem adnak, mert a célját félremagyaráznák, határozatilag kimondotta, hogy a gyűjtés az országos szövetség előkészületeinek költségére folyjék úgy, hogy hivatalnok 10, altiszt 5, szolga 2 koronával járuljon hozzá.* Minthogy egyrészt az, aki oly célból, hogy a büntető vagy fegyelmi eljárás folytán pénzbüntetésre ítéltnek büntetése fedeztessék vagy kárpótoltassék, valamely gyülésezésen nyilvánosan szóval gyűjtésre hív fel, vagy a gyűjtésre való felhívást terjeszti, vagy a gyűjtés eredményét ilyen módon közzéteszi, az 1879. XL. t.-e. 39. §-ába ütköző kihágást követi el; minthogy továbbá másrészt a m. kir. belügyminiszter úrnak 1897. év január hó 17-én 35.100 szám alatt kiadott körrendelete szerint nyilvános jellegű adományok csakis előzetes kormányhatósági engedély alapján gyűjthetők és ennélfogva az engedély nélkül való gyűjtéssel az illetők szintén kihágást követnek el, amely a fegyelmi eljárás megindítását maga után vonja: felhívom az igazgatóságot, hogy összes alkalmazottait erre a körülményre és az abból eredő súlyos következményekre megfelelően figyelmeztesse. Ezekre való tekintettel a gyűjtést ezennel betiltom, utasítván egyben a címet, hogy amennyiben a gyűjtés céljaira esetleg az egyes u. n. helyi bizottságok vezetőségeinél az alkalmazottak részéről már befizetések történtek volna, ezeknek a befizetéseknek az illetők javára az igazgatóság útján leendő visszaadása iránt intézkedjék, a visszaszolgáltatás megtagadása, valamint a gyűjtések folytatása esetében pedig az illetőkkel szemben az adott körülmények között az 1879. XL. tc. 39. §-a, illetve a 35100/1797 számú belügyminiszteri rendelet alapján a büntető eljárást és azonfelül a fennálló szolgálati szabályok értelmében a fegyelmi eljárást haladéktalanul tegye folyamatba. Az országos szövetség megalakítását illetőleg utalok aszolgálati rendtartás 29. §-ára, amely szerint az alkalmazottak körében bárminő egylet alakításához az igazgatóság elnökének előzetes engedélye szükséges. Jelen rendeletem az alkalmazottakkal divatját múlt kabátot. Sietve magára ölti, hogy fel ne ismerje senki. A cselédleánynak azt mondja, hogy ma egyedül megy a csarnokba, vigyázzon jól a gyermekre. S elindul az új, ismeretlen ösvény felé. Az utcán pajkos jókedvvel halad. Kalandkaland — mondogatja magában. Már bűntársa szobájában látja magát: — Itt vagyok, Szerelmes szivemnek ösztöne vezeted hozzád — a tied leszek, nem megyek vissza többé ahhoz a csúf emberhez . . . De egyszerre összerezzen. Háta mögött rövid ingecskében, kékre fagyva egy idegen fiúcskát pillant meg. A hideg decemberi szél összekuszálta a haját, s könyei odafagytak megdermedt arcocskájához. Az asszony megáll s úgy hallgatja a kicsike lelket rázó siránkozását. — Anyám, hová mégy, ne hagy el! A távolban az utca sarkán pedig e pillanatban tűnik el az az irgalmatlan anya, kinek nem volt ideje gyermekét meghallgatni. Éván az igazi megbánás érzései vesznek erőt. Ennek az elhagyott kisfiúnak kiáltásából kiérezte a világ minden árvájának, minden elfelejtett, elhagyott gyermekének jajszavát. Visszafordul. — Haza . . . haza . . . gyermekemhez .. . Halálsápadtan, összetörve ér haza. A gyermek alszik. Mikor a kicsike felébred, karjába kapja, elárasztja csókjaival. Bölcsője mellé térdel, megremeni egész testében és sir, sir keservesen ... A baba mosolyog, s az anyja szemében is ott van a legszentebb fogadás, a legigazabb hőség. .. Weissenthali Weiss Margit. megfelelően közlendő lesz, azonfelül arról az egyes gyűlések vezetői egyénenkint különkülön kimutathatólag értesitendők lesznek. Bpest, 1904. március hó 30-án Hieronymi s. A.» Midőn ezt a magas rendeletet az összes alkalmazottaknak tudomásul és ahhoz alkalmazkodás végett kiadom, egyúttal felhívom az igazgatósági főosztályokat, üzletvezetőségeket, műhelyi, forgalmi, állomási, sűtőházi és minden egyéb szolgálati főnökségeket, hogy haladéktalanul intézkedjenek az iránt, miszerint ezen magas rendelet valamennyi alkalmazottunknak tudomására jusson s különösen, hogy annak tudomásulvétele a fizetésrendezés szorgalmazása érdekében alakult összes bizottságok és gyűlések vezetői részéről jegyzőkönyvileg elismertessék. Ezen jegyzőkönyvek az igazgatósághoz haladéktalanul felterjesztendők lesznek. Továbbá annak kijelentése mellett, hogy a szolgálati rendtartás 29. szakaszában előírt engedélyt tőlem eddig semmiféle uj egyesület vagy szövetség alakítására senki sem kérte s ilyen engedélyt senkinek sem adtam — a fenti m. rendeletre való hivatkozással — utasítom az összes szolgálati főnökségeket, hogy akár kifejezetten ily szövetség céljaira, akár meg nem jelölt célokra netán gyűjtött összegeket és a gyűjtőíveket a gyűjtőktől azonnal szedjék be és az igazgatósághoz haladéktalanul küldjék fel, hogy a gyűjtött összegek az adakozóknak visszaadhatók legyenek. Abban a nem várt esetben pedig, ha egyesek a gyűjtőiveket és a gyűjtött összeget beszolgáltatni vonakodnának, avagy épen a gyűjtés folytatását is megkisérlenék, — ezek ellen az 1879. évi XL. tc. 39-ik szakasza és illetve az idézett belügyminiszteri rendelet alapján a büntető feljelentést tegyék meg és egyúttal a szolgálattól való felfüggesztés mellett ellenük a fegyelmi eljárás foganatosítása iránt is minden késedelem nélkül intézkedjenek s az ily eseteket az igazgatóságnak is haladéktalanul jelentsék be. Végül annak a várakozásomnak adok kifejezést, hogy az alkalmazottak a felsőbbség jóakaratú gondoskodásában és megnyugtató kijelentéseiben megbízva, minden olyan eljárástól, amely a fennálló jogrendbe, az üzleti és a szolgálati rendtartásba ütközik, nemcsak az intézet, hanem saját maguk érdekében is tartózkodni fognak. Budapest, 1902 évi márc. hó 30.án. Ludvigh min. tan., elnök. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi miniszter ezzel az erőszak útjára tért. Meglássa, hogy mi lesz a következmény. A rendelet semmi más nem akar lenni, mint nyomás arra, hogy ne tartsanak gyűlést, illetve, hogy ne szervezkedjenek a vasutasok. Mert ha nincs pénz, nem lehet olyan könnyen szervezkedni. De hát foglalkozzunk a rendelettel magával, tekintet nélkül most a rejtett célzatra, amely mindjárt kiviláglik ezekből az első sorokból, hogy : „gyűlései ellen mindeddig kifogást nem tettem Tehát most tesz, vagy — elárulja magát — tenni akar. De hát tehet-e ? Nem elég legény ahhoz a legénysége. Azt mondja a rendelet továbbá, hogy a vasutasok mozgalma csak addig törvényes, amíg a «kérvényezésre szorítkozik !» Micsoda bolond beszéd ez, Hie-