Független Magyarország, 1904. április (3. évfolyam, 734-762. szám)

1904-04-01 / 734. szám

1904. április 1. fÜGGETLENT MAGYARORSZÁG . 3 ■ ......................— ■■■■■■..........................«»! " ——m dözés az összetartás erejét meg fogja százszorozni a vasutasokban. Mind az egyért fognak összetartani s ha össze tartanak, nagyon kicsi legények ahhoz Plósz, Hieronymi, Pongrácz és Rudnay urak, hogy ellen tudjanak állani ennek az erőnek, úgy elsöprik őket, ha hat óráig nem fütyülnek a mozdonyok, hogy ezek a most hatalmaskodó politikai örömlegények mehetnek fütyülni. De ha a két vasutas ellen folyamatba tett bűnvádi per nem lenne elégséges agitáció a vasutasok elszántságának, akkor itt a másik dolog, amelyet Hie­ronymi miniszter úr cselekedett meg. Itt közöljük szó szerint azt a rendeletet, amelyet a kereskedelmi miniszter utasí­tására Ludvigh elnökigazgató küldött ma szét az egész országba. 47/904. évi. szám. Rendelet az összes alkalmazottakhoz. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur ő nagyméltósága f. évi március hó 30-án 23361. sz. a. a m. kir. államvasutak igazgatóságához a következő rendeletet bocsátotta ki: »Az államvasuti alkalmazottaknak tartott gyűlései ellen mindaddig nem tettem kifogást, míg az anyagi helyzetük javítására irányuló kívánságaiknak és óhajtásaiknak t­örvény útján való szorgalmazására szorítkozott. Sőt, miután már megelőzőleg az ál­lamvasutak igazgatóságának elnöke levél­ben értesítette az alkalmazottakat, hogy fizetésök rendezése rövid idő múlva várható, később az alkalmazottak kül­döttségét személyesen fogadtam és kí­vánságaikat magában foglaló kérvényüket átvettem, biztosítván őket ez alkalommal arról, hogy mindent elkövetek arra nézve, hogy illetményeik az illetékes tényezőkkel egyetértőleg mielőbb rendezve legyenek. A napi­lapokból azonban arról értesültem, hogy az államvasúti alkalmazottak legutóbb folyó évi március hó 27-én Budapesten ülést tartottak, amelyen egy országos alap gyül­ hiszi, hogy szivénez gyors, lázas lüktetése — megöli. — Tehát jön ? Eljön ? Csak szemének bársonyos simogatása a fe­lelet. Csak félénken susogják vértelen ajkai: — Igen, holnap elmegyek . . . A férjét keresi, aki még mind­ a hideg­ szőkével karján, vidáman cseveg.­­ ■ re sem veszi közeledő feleségét. * * « Mióta felkelt, nincs más gondolata : hogy fog öltözködni ? Természetesen sűrü fátyolra lesz szüksége, hogy fel ne ismerjék. Férje már eltávozott. A fiúcska még alszik s a leány ta­karít. Reszket a türelmetlenségtől. — Nemsokára látni fogom, hallani fogom hangját. Elkövetendő bűneinek enyhítő körülményeit a férje hibáiban keresi: — Kilenc óráig alszik, akár csak egy mor­­motor. Délben megjelenik és enni kér. A dél­utánját a kávéházban tölti. . . Hát így megy ez a végtelenségig, nap-nap után ? Nem lehet. Már megelégeltem. — Mi is volt ezideig az életem? Erény, be­csület, s lemondásból állottam. Ki velek! Foszladozó vászonrongyok ! Ki jutalmaz meg érte? A férjem? Ő a legkevésbbé! — Megjött végre az én mesebeli királyom is, aki felfedezett s napsugarat lopott lelkem börtönébe. Nyugalmam — a mi nincs — fel nem dúlhatja ; boldogságom — a mi sohasem volt — el nem veheti. Boldog akarok már én is egyszer lenni. Lesimitja előtörő engedetlen hajfürtéit s egy kis prémsapka alá kényszeritl őket. A lomtár­ból gyorsan előkeres régi lim-lom közül, egy tése kerülvén szóba, a gyűlés elnöke ,utalva arra, hogy engedély nélkül nem gyűjthetnek az alkalmazottak, engedélyt pedig oly cél­zattal, ahogy az tervezve volt, hogy t. i. a mozgalom esetleges áldozatait abból ellássák, nem adnak, mert a célját félremagyaráznák, határozatilag kimondotta, hogy a gyűjtés az országos szövetség előkészületeinek költsé­gére folyjék úgy, hogy hivatalnok 10, altiszt 5, szolga 2 koronával járuljon hozzá.* Minthogy egyrészt az, aki oly célból, hogy a büntető vagy fegyelmi eljárás folytán pénzbüntetésre ítéltnek büntetése fedeztessék vagy kárpótoltassék, valamely gyülésezésen nyilvánosan szóval gyűjtésre hív fel, vagy a gyűjtésre való felhívást terjeszti, vagy a gyűjtés eredményét ilyen módon közzéteszi, az 1879. XL. t.-e. 39. §-á­ba ütköző kihágást követi el; minthogy továbbá másrészt a m. kir. belügyminiszter úrnak 1897. év január hó 17-én 35.100 szám alatt kiadott körren­delete szerint nyilvános jellegű adományok csakis előzetes kormányhatósági engedély alapján gyűjthetők és ennélfogva az en­gedély nélkül való gyűjtéssel az ille­tők szintén kihágást követnek el, amely a fegyelmi eljárás megindítását maga után vonja: felhívom az igazgatóságot, hogy összes alkalmazottait erre a körülményre és az abból eredő súlyos következményekre megfelelően figyelmeztesse. Ezekre való te­kintettel a gyűjtést ezennel betiltom, utasítván egyben a címet, hogy amennyiben a gyűj­tés céljaira esetleg az egyes u. n. helyi bizottságok vezetőségeinél az alkalmazot­tak részéről már befizetések történtek volna, ezeknek a befizetéseknek az illetők javára az igazgatóság útján leendő visszaadása iránt intézkedjék, a visszaszolgáltatás meg­tagadása, valamint a gyűjtések folytatása esetében pedig az illetőkkel szemben az adott körülmények között az 1879. XL. tc. 39. §-a, illetve a 35100/1797 számú belügy­miniszteri rendelet alapján a büntető eljárást és azonfelül a fennálló szolgálati szabályok értelmében a fegyelmi eljárást haladéktala­nul tegye folyamatba. Az országos szövetség megalakítását ille­tőleg utalok a­­szolgálati rendtartás 29. §-ára, amely szerint az alkalmazottak köré­ben bárminő egylet alakításához az igazgató­ság elnökének előzetes engedélye szükséges. Jelen rendeletem az alkalmazottakkal divatját múlt kabátot. Sietve magára ölti, hogy fel ne ismerje senki. A cselédleánynak azt mondja, hogy ma egyedül megy a csarnokba, vigyázzon jól a gyermekre. S elindul az új, ismeretlen ös­vény felé. Az utcán pajkos jókedvvel halad. Kaland­kaland — mondogatja magában. Már bűntársa szobájában látja magát: — Itt vagyok, Szerelmes szivemnek ösztöne vezeted hozzád — a tied leszek, nem megyek vissza többé ahhoz a csúf emberhez . . . De egyszerre összerezzen. Háta mögött rö­vid ingecskében, kékre fagyva egy idegen fiúcskát pillant meg. A hideg decemberi szél összekuszálta a haját, s könyei odafagytak megdermedt arcocskájához. Az asszony meg­áll s úgy hallgatja a kicsike lelket rázó sirán­kozását. — Anyám, hová mégy, ne hagy el! A távolban az utca sarkán pedig e pilla­natban tűnik el az az irgalmatlan anya, kinek nem volt ideje gyermekét meghallgatni. Éván az igazi megbánás érzései vesznek erőt. Ennek az elhagyott kis­fiúnak kiáltásából kiérezte a világ minden árvájának, minden elfelejtett, elhagyott gyermekének jajszavát. Visszafordul. — Haza . . . haza . . . gyermekemhez .. . Halálsápadtan, összetörve ér haza. A gyer­mek alszik. Mikor a kicsike felébred, karjába kapja, el­árasztja csókjaival. Bölcsője mellé térdel, meg­­remeni egész testében és sir, sir keservesen ... A baba mosolyog, s az anyja szemében is ott van a legszentebb fogadás, a legigazabb hőség­.­­ .­. Weissenthali Weiss Margit. megfelelően közlendő lesz, azonfelül arról az egyes gyűlések vezetői egyénenkint külön­külön kimutathatólag értesitendők lesznek. Bpest, 1904. március hó 30-án Hieronymi s. A.» Midőn ezt a magas rendeletet az összes alkalmazottaknak tudomásul és ahhoz alkal­mazkodás végett kiadom, egyúttal felhívom az igazgatósági főosztályokat, üzletvezetőségeket, műhelyi, forgalmi, állomási, sűtőházi és min­den egyéb szolgálati főnökségeket, hogy hala­déktalanul intézkedjenek az iránt, miszerint ezen magas rendelet valamennyi alkalmazot­tunknak tudomására jusson s különösen, hogy annak tudomásulvétele a fizetésrendezés szor­galmazása érdekében alakult összes bizottsá­gok és gyűlések vezetői részéről jegyzőköny­vileg elismertessék. Ezen jegyzőkönyvek az igazgatósághoz haladéktalanul felterjesztendők lesznek. Továbbá annak kijelentése mellett, hogy a szolgálati rendtartás 29. szakaszában előírt engedélyt tőlem eddig semmiféle uj egyesület vagy szövetség alakítására senki sem kérte s ilyen engedélyt senkinek sem adtam — a fenti m. rendeletre való hivatkozással — uta­sítom az összes szolgálati főnökségeket, hogy akár kifejezetten ily szövetség céljaira, akár meg nem jelölt célokra netán gyűjtött összegeket és a gyűjtőíveket a gyűjtőktől azonnal szed­jék be és az igazgatósághoz haladéktalanul küldjék fel, hogy a gyűjtött összegek az adakozóknak visszaadhatók legyenek. Abban a nem várt esetben pedig, ha egyesek a gyűjtőiveket és a gyűjtött összeget beszol­gáltatni vonakodnának, avagy épen a gyűjtés folytatását is megkisérlenék, — ezek ellen az 1879. évi XL. tc. 39-ik szakasza és illetve az idézett belügyminiszteri rendelet alapján a büntető feljelentést tegyék meg és egyúttal a szolgálattól való felfüggesztés mellett ellenük a fegyelmi eljárás foganatosítása iránt is min­den késedelem nélkül intézkedjenek s az ily eseteket az igazgatóságnak is haladéktalanul jelentsék be.­­ Végül annak a várakozásomnak adok kife­jezést, hogy az alkalmazottak a felsőbbség jóakaratú gondoskodásában és megnyugtató kijelentéseiben megbízva, minden olyan eljárás­tól, amely a fennálló jogrendbe, az üzleti és a szolgálati rendtartásba ütközik, nemcsak az intézet, hanem saját maguk érdekében is tar­tózkodni fognak. Budapest, 1902 évi márc. hó 30.án. Ludvigh min. tan., elnök. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi mi­niszter ezzel az erőszak útjára tért. Meg­lássa, hogy mi lesz a következmény. A rendelet semmi más nem akar lenni, mint nyomás arra, hogy ne tartsa­nak gyűlést, illetve, hogy ne szervez­kedjenek a vasutasok. Mert ha nincs pénz, nem lehet olyan könnyen szervezkedni. De hát foglalkozzunk a ren­delettel magával, tekintet nélkül most a rejtett célzatra, amely mindjárt kiviláglik ezekből az első sorokból, hogy : „gyűlései ellen mindeddig kifogást nem tettem Tehát most tesz, vagy — elárulja magát — tenni akar. De hát tehet-e ? Nem elég legény ahhoz a legénysége. Azt mondja a rendelet továbbá, hogy a vasutasok mozgalma csak addig tör­vényes, amíg a «kérvényezésre szorítko­zik !» Micsoda bolond beszéd ez, Hie-

Next