Független Magyarország, 1904. július (3. évfolyam, 823-853. szám)

1904-07-01 / 823. szám

2 S’­&GGETIJEIT MAGYARORSZÁG 1904. Julius 1. Ezeknek az ádáz eszméknek a megváltoztatása nem sikerült még, de a jogok visszaszerzéséről, a revízióról le nem mondhatunk. Vannak az egyházpolitikai alkotásokban is fokozatok, ezek közül első­sorban a felekezetnélküli törvény, melyek ellen küzdeni kell. A mi programmunk, a néppárt programmja, ma is fennáll, ugyanaz, ami volt s mellette meg­maradunk. (Éljenzés.) A néppárt a jövőre is ezen az úton halad, két főirányban munkálkodva: az egyik az egyházpolitikai revízió fentartása s itt minden erejével meg fogja akadályozni a néppárt az egyházpolitikai törvények folytatását és minden erejével visszaveri a keresztény gyermeknevelés ellen esetleg felkelő támadásokat. A másik irány a nép­párt gazdasági programmjának megvalósítása. A gyűlés többi szónoka: Darányi Ferenc és Zboray Miklós a néppárti elvek terjesztésére hívták fel a választókat. Zmeskál Zoltán utalt Zichy Aladár gróf beszédére azzal a kijelentéssel, hogy a néppárti programmot a pártelnök mai beszéde újból megpe­csételte • minden néppártinak becsülettel, az utolsó leheletig kell kitartania mellette. A képviselőház bizottságaiból. (Lengyel Zoltán mentelmi ügye. — Münnich és Veszter összeférhetetlensége.) Nagyérdekű ülései voltak ma a képviselőház mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságának. A mentelmi bizottság Lengyel Zoltán orsz. képviselő és lapunk főszerkesztője mentelmi jogának a vasúti sztrájk alatt a Demokrata­ kör előtti zavargás során a rendőrség által történt megsértését tárgyalta , míg az összeférhetetlen­ségi bizottság azzal az összeférhetetlenségi be­jelentéssel foglalkozott, amelyet Nesz Gyula Münnich Aurél és Veszter Imre ellen, a Hohen­lohe herceg és a magyar állam között létrejött szerződésből kifolyólag tett. Lengyel Zoltán, ismeretes Tisza István boszűmüve Lengyel Zoltán orsz. képviselő, lapunk főszerkesztője ellen. A vasúti sztrájk alkalmával a Demokrata­körből a függetlenségi párt gyűlésére akart menni Lengyel harmadmagával, mikor látta az utcán, hogy a rendőrök egy intel­ligens, nyugodt viselkedésű­­fiatal­embert minden indok nélkül letartóztatnak s tisztes­séges hlogon, igaza tudatában tett jogos ,tilta­kozására pedig lökdösik és ütlegelik. Hitvány ember lenne az a törvényhozó, aki ilyen bru­tális igazságtalanságra közbe nem vetné magát. Nem a fiatal­embert akarta kiszabadítani, nem «beavatkozott», hanem közbelépése a későbbi törvényes megtorlás szempontjából történt. Megkérdezte a rendőröktől, hogy mi a szá­muk? Mert hiszen a számukat eldugták a rendőr urak. Lengyelnek e kérdésére Schmidt rendőrfel­ügyelő lépett oda, hogy a rendőrök számához semmi köze sincs Lengyelnek. A képviselő akkor megnevezte magát s azt mondta, hogy meg fogja mutatni, hogy van köze. Ekkor Rudnay főkapitány kiadta a parancsot, hogy «az illetőt» le kell tartóztatni. Százan rivaltak reá, hogy a képviselőt az immunitás védi. «Nem ismerem, hogy képviselő,* — mondta Rudnay Béla főkapitány. A mentelmi bizottság mai ülésén a főkapi­tány tanúi : — a rendőrök vallottak. Termé­szetesen, mint a karikacsapás. Hiszen a bíró­ságok is ismerik már e karikacsapásszerű val­lomásokat. Ámde július 6-án következnek az érdektelen szem- és fültanuk. Rézsben már akik bejelentve vannak, részben akiket Lengyel Zoltán egy alább következő felhívásban kér fel a tanúság­­tétel céljából való jelentkezésre. Itt adjuk most a képviselőház mentelmi bi­zottságának mai üléséről szóló hivatalos je­lentést . A képviselőház mentelmi bizottsága ma dél­után 5 órakor Szivák Imre elnöklete alatt ülést tartott. Valasek János képviselő kérvényét, mely­ben ügyének elhalasztását kérte, a bizottság elutasította, miután az ügy el van intézve. Szederkényi Nándor által mentelmi jogának megsértése ügyében tett bejelentés tárgyalá­sára Szivák Imre kéri a bizottságot, hogy ad hoc elnöke válasszon, miután az állítóla­gos mentel­mi jog­ megsérés épen az ő kép­viselőházi felszólalása­­ lytán történt. A bi­zottság ezen ügyre elnökké Klobusitzky Já­nost választotta meg. Következett ezután Lengyel Zoltán men­telmi ügyének tárgyalása. A tanúkihallgatás miként foganatosítása iránti előzetes vitán, melyben Olay, Rado­­vanovich és Maróthy vettek részt, felolvas­tatok a főkapitány június hó 1-én kelt jelentése, továbbá Schmidt rendőrfelügyelő április 27-iki jelentése és ezután a bizottság megkezdette a tanúkihallgatást. Rudnay főkapitány hivatkozik a tényállás tekintetében június elseji jelentésére. Lehe­tetlen dolog a tömeg előtt beavatkozást tűrni a rendőrség eljárásába. Mikor hosszabban tartott a vitatkozás Schmidt és Lengyel kö­zött, felhívta Schmidtet, hogy miért tűri ezt a beavatkozást. Nem tudta, hogy a beavat­kozó Lengyel képviselő és csak később tudta meg Halmaitól. Lengyel viselkedése a hatósági eljárás meghiúsításának szándé­kát mutatta, mert ráncigálta a rendőröket, felhívta, hogy bocsássák szabadon stb. Len­gyel bekísérése egyenesen az ő rendeletére történt, miután saját szemeivel a hatóság elleni erőszakot látta. Schmidt Ede rendőrfelügyelő tanú ismétli az április 23-iki jelentésben előadottakat. Figyelmeztette Lengyelt, hogy ne avatkozzék a rendőrség eljárásába, ez azonban azt felelte, hogy joga van, mert törvényhozó. Figyelmeztetés után is megfogta a rendőrö­ket karjuknál, félős volt, hogy Lengyel fel­lépése folytán a nagyszámú közönségnél rendetlenségek keletkeznek, mert nagy volt az izgalom. Thuróczy rendőrfogalmazó tanú nem hal­lotta, hogy a rendőrségnél gorombáskodtak volna Lengyellel. Bán Balázs rendőr, tanú azt mondta, hogy Lengyel megfogta a vállát és azt han­­­­goztatta, hogy minő jogtalanság a bekisérés. A tanú azt felelte, hogy nincs joga a hiva­talos eljárásba beavatkozni. Lengyel szavára a nagyszámú közönség a rendőrök ellen fellázadt és félős volt, hogy nagy rendetlen­ségek lesznek, mert nagy volt az izgalom. Damaskovics János rendőr, tanú: Lengyel kibált, hogy majd megtanítja a rendőröket, a haszontalanokat. Megfogta a rendőröket karjuknál fogva és ki akarta szabadítani a letartóztatott jogot. Bertalan István rendőr, tanú látta, mikor Lengyel fogta a rendőrt és a rendőröket szidalmazta. Weigler Kálmán rendőr, tanú látta, hogy Lengyel megfogta a rendőrt, kiabált és meg akarta akadályozni a bekisérést. Ezután a bizottság a további eljárásról tanácskozván, egyhangúlag elhatározta, hogy Lengyel Zoltán által hivatkozott tanukat július 6-án, szerdán délután 5 órakor fogja kihallgatni. A bejelentett és kihallgatandó tanuk a következők: dr. Halmai Elemér, dr. Scheffer József, Purjesz Lajos, Perczel Móric, Talyán Vilmos és Wilheim Gyula. Ezzel az ülés 8 órakor véget ért. Rudnay úr mai vallomásáról késztetve, Lengyel Zoltán ezt a felhívást teszi közé : Felhívás. A rendőröknek ma a mentelmi bizott­ság előtt tett valótlan tanúvallomásával szemben nincs más fegyverem, mint a szemtanuk igaz tanúságtétele. Ennélfogva bizalommal felkérem mindazokat, akik szem­tanúi voltak azon jelenetnek, midőn a rendőrfőkapitány engem április 24-én a Demokrata-kör előtt elfogatott, szíves­kedjenek vagy lakásomon személyesen (József-körút 42. sz ) vagy levélben sürgő­sen jelentkezni. Dr. Lengyel Zoltán, orsz. képviselő: Münnich Aurél. Gróf Andrássy Tivadar elnök délelőtt 11 órakor megnyitván az ülést, Heincz Hugó előadó felolvassa az ez ügyben június hó 15-én tartott bizottsági ülés jegyzőkönyvét, melyet a bizottság hitelesített és elnök bejelenti, hogy a beidézett tanuk közül meg­jelentek Scholtz Gyula és Tatty Gusztáv miniszteri tanácsosok és Kégi Ede, a Hohenlohe herceg jószág-, igazgatója. Csáky Jenő gróf betegsége miatt nem jelenhet meg s kéri, hogy lakóhelyén, Feldbachon hallgattassék ki. Ezután a bizottság visszavonult a­ tanukhoz intézendő kérdőpontok megállapítása vé­gett, ami megtörténvén, kezdetét vette a tanúkihall­gatás. Tary Gusztáv miniszteri tanácsos a hozzáintézett kérdésekre előadja: Arról, hogy Münnich Aurél, mint ügyletet köz­vetítő járt volna el ezen ügyben, tudomása nincsen. Münnich Aurél, mint a Kárpát-egyesület elnöke adott egy beadványt a minisztériumhoz, melyben bizonyos turistikai szempontokat kér figyelembe venni a kötendő egyezségnél, de máskép nem szerepelt, és az egyezség ügyében nem is tárgyalt Münnichkel. A beadványban alá volt írva Münnich mint elnök és a Kárpát-egyesület jegyzője és igy az az egy­let nevében lett beadva és pedig sokkal előbb, mint a herceg és a kormány között létrejött az egyezség. Nesz Gyula képviselő kérdésére előadja tanú, hogy privatim értesült utólag arról, hogy Münnich Berlinben volt az egyezség megkötésekor, de erről sem neki, sem a földmivelési miniszter­nek tudomása nem volt, sem erre megbízást nem adott. Tanú ezen vallomása nyomban jegyzőkönyvbe vétetett és erre a tanú az esküt letette. Scholtz Gyula miniszteri tanácsos a hozzáintézett kérdésekre előadja, hogy a Hohenlohe herceg és a kormány között kötött egyezséget ismeri, de a körülményeket, melyek között az létrejött, nem is­meri. Csak a bécsi egyezményt látta, arról, hogy Münnich Aurél ezen ügyben mint közvetítő járt volna el, tudomása nincs, mert nála nem járt közbe. Beszélt az ügyről Münnichhel, mint a Kárpát-egylet elnökével, miután ő választmányi tagja az egyesü­letnek, de természetesen csak, a turistikai érdekek mikénti megvédéséről volt közöttük szó. Egyéb tudomása az ügyről nincs. A vallomás jegyzőkönyvbe vétetett és azt tanú Szentiványi Árpád. A félhivatalos Magyar Távirati Iroda jelenti: «A kövi választókerület szabadelvű pártjának ma tartott gyűlése Szentiványi Árpádnak, a kerület orsz. képviselőjének a szabad­elvű pártba történt belépését tárgyalta. A pártgyűlés ezt nagy örömmel és bizalma kifejezésével vette tudomásul, elhatározva, hogy a kerület képviselő­jének jegyzőkönyvileg fejezi ki hozzá való törhe­tetlen ragaszkodását és szeretetét.» De gustibus. . . Cáfolat. Az utóbbi napokban több lap közölt oly híreket, melyek szerint a magyar fegyvergyár a hadügyminisztériumtól nagyobb megrendelést kapott és e hírekhez az illető lapok különböző kommentárokat is fűztek. Erre vonatkozólag a félhivatalos Búd. Tud. a következő cáfolatot bocsátja közzé : (Búd. Tud.) Az utóbbi időben különféle hírek terjesztettek, melyek szerint a magyar fegyvergyár a közös hadügyi kormánytól nagy megrendeléseket kapott volna, vagy ilyenek részére kilátásban len­nének. Mint illetékes oldalról értesülünk, e hírek teljesen alaptalanok. Most már csak az a kérdés, nem történt-e meg a kérdéses rendelés másfelé? Mert ha már fegyver kell, inkább szeretjük ha nálunk, mintha másutt rendelik. Dimnobotc a miniszterelnöknél. Azt a memo­randumot, amelyet a dijnokok országos gyűlése teg­nap elfogadott, ma délután küldöttség vitte Tisza István gróf miniszter­elnökhöz. A deputációt dr. Pap Zoltán orsz. képviselő vezette, míg a küldöttség szónoka Paczona Antal volt. A miniszterelnök igen szívesen fogadta a dijnokokat, meghallgatta pana­szaikat, s megígérte, hogy helyzetükön, amennyire lehet, rövid idő múlva segíteni fog.

Next