Független Magyarország, 1904. augusztus (3. évfolyam, 854-882. szám)

1904-08-01 / 854. szám

s FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1904. Augusztus 1 kap a csaknem két év óta ülésező képviselő­ház. A parlamenti szünet előreláthatólag augusztus tizedikétől október tizedikéig fog tartani. VASUTASOK ÉRDEKE. Vasutas kartácsát ! Dr. Lengyel Zoltán és dr. Landler Jenő védő­ügyvéd urak teljesen önzetlenül készséggel vállal­koztak a «Tizenhármak bűnpere» című könyv és a tizenhármak arcképcsoportjának kiadására, mi pedig, a tizenhármas­ bizottság, szívesen járul­tunk a vállalkozáshoz, sőt őszinte örömmel üdvözöltük azt, mert reménykedtünk, hogy a két mű kiadásával járó csak valamelyes siker is felszabadít bennünket ama súlyos anyagi kötelezettségek terhe alól, melyeket kortársaink érdekében a mozgalom idején magunkra vállalni kényszerültünk. A vállalkozásnak a felhívás szerint nyilván­valóvá lett egyedüli célja a tizenhármasok nélkülöző családtagjainak felsegélyezése volt; a bennünket terhelő kötelezettségeket a felhí­vásban megemlíteni nem engedtük. Azt hittük, hogy a valamikor biztatóan és buzdítva el­hangzott «egy mindnyájáért és valamennyien egyért» jelszó alatt kiadott felhívás a kartársak szivében igy is visszhangra talál s nekünk mó­dunkban lesz a sínylődő családok segé­de­­zése mellett, vállalt kötelezettségeinknek első­sorban eleget tenni. Csa­ldtunk­. Az eddig beérkezett megrendelések a vállalko­zás költségeit is alig fedezik s igy most már kénytelenek vagyunk a vállalkozáshoz való készséges hozzájárulásunknak igaz okát adni. Idealizmus és szent lelkesedés vitt bennün­ket abba a küzdelembe, amit néhány hónappal ezelőtt megvívtunk s nem vádolhat bennünket senki azzal, hogy az igaz ügynek mindvégig hülönes harcosai ne lettünk volna. Három nap mulva eltemettük a Bakony­­familia legújabb tagját. Eljött az egész falu a szomorú ünnepségre. Én azonban előre fél­tem, hogy a temetésen minduntalan ki fogok esni tragikus hangulatomból. Az egyházfi kihoz­a a kis koporsót s a plébános megkezdte a gyászszertartást. Bá­­kony meghatottan hallgatta végig a gyász­­éneket. A Libera eléneklése után odament a plébánoshoz, kezet csókolt neki s oly hango­san, hogy az ott levők mind meghallották, azt a gráciát kérte a főtisztelendőségtől, énekelné el még egyszer ezt a szép nótát, mert ez na­gyon megnyerte tetszését. A fővárosi élet forgatagában egészen meg­feledkeztem Bákonyról, aki a legnagyobb csöndben végezte a megvesztegetést kerületem­ben. Szigorú utasításomra hallgatott mindezek­ről s igy alapos volt reményem, hogy az uj választásoknál is én kerülök ki győzelmesen a küzdelemből. Egy szép nyári estén belép szobámba Bá­­kony. A rég nem látott férfiú megérkezése bizony meglepett egy kissé. — Tekintetes uram, — szólt Rákony, — csak néhány szó miatt jöttem fel Erdélyből. Dóka Gyuri csak húsz pengőért választja a tekintetes uramat, s én csak tizenötöt adnék neki, amennyit a tekintetes uram mondott is. Hát én eljöttem Pestre, megkérdezni, meg­adhatom-e neki a húsz forintot. — Hát persze, hogy megadhatja — feleltem,— de hát ezért az öt forintért csinált ötven forint költséget ? — Persze, hogy ezért — szólt Bákony, — takarékoskodni kell a pénzzel. Most pedig sietek vissza Erdélybe. • Viszontlátásra őszig ti­ls nekünk, akik múltat, jelent és jövőt ál­doztunk fel a köz érdekében, nekünk, kik a magunk és családunk exisztenciáját tettük fel a bizonytalanság kockájára, a saját ezerszeres bajaink mellett olyan adósságaink vannak, melyeket a köz érdekében voltunk kénytelenek felvállalni. Az annak idején Budapesten egybegyűlt és a forgalom szünetelése miatt itt rekedt szegény sorsú vasutasok élelmezési költségeinek egy része fedezetlenül maradt; a tízezer számra készült plakátok, felhívások és értesítések nyomdabeli költsége kifizetve nincs, s te­kintélyes összeget képviselnek a hetekig húzó­dott bűnper nyomán felmerült, a mai napig még szintén függőben levő kiadások is. Ezért a több ezer koronára rugó adósságért mi tizenhárman vállaltuk el a felelősséget s miután erről a báró Bánffy Dezső védnök­sége alatt megindult akció, tudni nem akar, rajtunk veszik meg a hitelezők, ha a kartársak összessége megtéríteni nem segít. Arról a kába reményről, hogy a meghur­coltatásnak és nélkülözésnek hónapok óta húzódó s ki tudja még meddig tartó ideje alatt a kartársak lelkesedésére támaszkodjunk, már­is lemondtunk. Ennek az adósságnak a törlesztése azonban elvitázhatatlanul a kartár­sak kötelessége. S ezért fordulunk a kartársakhoz mi tizen­hárman — most már a való tényállás leple­zetlen feltárása mellett. Gyűjtsék a megrendeléseket a dr. Lengyel Zoltán és dr. Landler Jenő urak kiadásában megjelenő könyvre és arcképcsoportra minél számosabban. S küldjék be a széjjelosztott gyűjtőíveket dr. Landler címe alatt mihamarább. Ne latolgassanak, ne mérlegelgessenek, mert erkölcsi kötelesség teljesítéséről van ma már szó, mely minden vasutast egyaránt terhel. A könyv ára: Diszkötésben . .... 6 kor. Fűzve ....... 4 kor. A kép ára: Nagyobb ...... 10 kor. Kisebb...................................5 kor. Pénzek átvételére egyedül dr. Landler Jenő ügyvéd ur van feljogosítva. (Lakik: VI., Vörös­­marty­ utca 63. sz. II. emelet.) Oda küldendők s ugyanonnan kérendők a netalán még szük­séges gyüjtőivek is. A könyvek és képek szétküldését augusztus hó 1-ével kezdjük meg. Kartársi üdvözlettel A tizenhárman bizottság. Vasutasokhoz ! Vasutas előfizetőinket érte­sítjük, hogy e rovatunkban díjmentesen közöljük hirdetéseiket, ha állomáshelyük fel­cserélése végett kartársaikhoz akarnak for­dulni. Akik tehát ilyen hirdetést közzétenni kívánnak, küldjék be hozzánk a szöveget. Egy állomás elöljáró cserélni óhajt oly állo­másra, ahol Közelben iskola van, lehetőleg erdős vidékre, állomásomon kb­. posta és szép mellékes van. Csakis zágrábi üzletvezetőség magyar vonalára cserélek. Jelige: NI.F. 4. Állomás elöljáró egy nagyobb forgalmú horvát­országi állomásról, ahol 800 korona kimutatható biztos mellékjövedelem van, cserélni óhajt oly állo­­másra, ahol hasonló jövedelem, vagy posta van. Tartalékosok előnyben részesülnek. Jelige: C—7 4’ Állomás előjáró a zágrábi nv. magyar vonalán, szép és jó állomással, mely postával van össze­kötve, a zagoriai vonalra, esetleg máshova, de szintén csak postás állomásra, — cserélni óhajt. Jelige : «D. P.—3.» Aki levélben óhajt választ, az szíveskedjék címzéssel és bélyeggel ellátott borítékot be­küldeni. TÁVIRATOK. Az orosz-japán háború. London, július 31. A hivatalos lapnak L­­­a­oj­a­n­b­ól jelentik, hogy Haicsengnél tegnap komoly eseményeket vártak. London, július 31. A Reuter-ügynökség jelenti Csifuból. Egy idevaló japáni kereskedő egy szavahihető kínaitól azt az értesítést kapta, hogy a j­a­pániak Port-Artur előtt, az Ara­ny­­szarv kivétel­év­el az összes ál­lásokat elfoglalták, miközben mind­két fél óriási veszteségeket szenvedett. Bár az orosz hírszerző iroda tagadja, hogy Port- Artur elesett volna, mégis hiszi, hogy a japá­­niak erősen előrenyomultak. Másrészről kínaiak, akik Port-Arturt pénteken hagyták el, azt a hírt terjesztik tovább is, hogy a j­a­p­áni­ak a várost beveték. A bombázás, amely kedden kezdődött, csak pénteken csökkent, amikor a japániak az utolsó erődítményeket is megrohanták. Pétervár, július 31. (Hivatalos.) Szaharov tábornoknak a vezérkar­hoz intézett tegnapi keletű távirata jelenti: Ma délig a mandzsuországi hadsereg harcélén mi sem vál­tozott. Hadseregünk déli arcvonalával szemben je­lentékeny japáni haderők összpontosulnak. 29-én japáni csapat vonult előre dél felől, de csak a Kaicsiantungtól keletre lévő vasúti vonal közelé­ben lévő útszorost szállotta meg. Vinncsen irányá­ban megállapították, hogy ellenséges csapatok vo­nulnak előre az arcél közepéből és a kahualing­ állásunk baloldala felől. Az ellenség előrevonulá­­sát, mely portyázás jellegével bírt, állásunkból in­tézett fegyerr- és ágyútűzzel tartóztattuk föl. A londoni követség Oku tábornok egy táviratát közli, amelyben arról tesz jelentést, hogy a japáni had­seregnek Dasics kpra 24-én intézett támadásakor ré­szünkről mintegy öt hadosztály száz ágyúval vett volna részt a küzdelemben és hogy a japániak, állásainkra intézett támadás után kiűztek volna ben­­nünket állásainkból Desicsaó felé. Valósággal azon­ban részünkről sokkal kisebb hadsereg ütközött meg. Állásunkat csak ama szándékkal foglaltuk el, hogy az ellenséget feltartóztassuk, nem pedig, hogy nyakasan védekezzünk. A japániak tényleg több tá­madást intéztek, de azokat este beszüntették, bár a puskatűz késő éjjelig tartott. Állásainkat meg­tartottuk , csak azért vonultunk ki azokból, mert a parancsnok nem tartotta lehetségesnek, hogy a másikkal küzdelembe bocsátkozhassunk, mivelhogy 16 kilométer kiterjedésű állást kellett neki védel­meznie. Csapatainknak állásaikból való visszavonulása nagy meglepetés volt a japániak számára. Frankfurt, július 31.­­i­rA «Frankfurter Zeitung» jelenti Tokióból, hogy a vladivosztoki hajóraj visszatér Vladivosztokba. Franciaország és a Vatikán. Pária, július 31. Lorenzelli pápai nuncius tegnap este titkárja kíséretében Rómába utazott. Pária, július 31.­­ A hivatalos lap közli a francia kormány és a Vatikán között váltott iratokat a lavali és dijoni püspökök ügyében. Különösen említésre­ méltó Combes miniszterelnök egy leirata, amelyben D­e­­­c­a­s­s­é külügyminisztert érte­síti, hogy a legközelebb tartandó miniszterta­nács foglalkozni fog azokkal az intézkedések­kel, amelyek a kormány méltóságának érdeké­ben kívánatosak. Combes miniszterelnök emlí­,­tést tesz V­a­n­u­t­e 11 i kardinális egy lehra­j­táról a lavali püspökhöz, melyben ezt külön­­ben a felfüggesztés terhe mellett Rómába hívja. Combes kimutatja, hogy ez a parancs és ez a fenyegetés már ismétlődött. A miniszterelnök , ,azt hiszi, hogy ez az eljárás arról az elható«

Next