Független Magyarország, 1904. szeptember (3. évfolyam, 883-911. szám)

1904-09-01 / 883. szám

1904. Szeptember 1. rfiTGGEUJESI MAGYARORSZÁG 3 „Konsmerse”-et tartó szász diákok. — Saját tudósítónktól. — Brassó, augusztus 30. Brassóban szép ünnepet ültek a német fő­iskolákat látogató szász diákok, az úgynevezett «Alter Herr»-ek, továbbá a város hatóságának jelenlétében. Szép ünnep volt és a jelenvoltak­nak kiváló gyönyörűségükre lehetett, ám a magyar közönségnek alighanem másféle a véleménye felőle és fölöttébb vegyes érzelmek­kel fog annak lefolyásáról tudomást szerezni. A brassói ünnep ugyanis nem volt egyéb, mint egy úgynevezett Kommers, vagyis a kü­lönböző «Burschensehaftok» képviselőinek né­met mintára tartott és diák­nóták éneklésével, továbbá hazafias szónoklatok előadásával és végül nagyszabású írásokkal fűszerezett össze­jövetele. A szokás úgy formájában, mint tar­talmában sült német, német tradíciókon alap­szik és a német vérmérsékletben gyökeredzik. Magyar nincs benne semmi, sem a lelke, sem a külsőségei. Mindamellett nem lehetne komoly kifogást emelnünk az ellen, ha a Németországban ta­nuló jelenlegi és volt brassói Bursch urak ezt a germán szokást utánozzák. A majmolás emberi jog, amelyet már Darwin ismert theó­­riája alapján sem ítélhetünk meg szigorúan. Azonban a brassói Kommers nem volt a po­hárköszöntők és az áldomások ártatlan soro­zata. A józan urak Kommersükön politikát is csináltak, még­pedig olyan politikát, amelyen alapos okunk van fennakadni. A Kommers ugyanis elejétől végig gyöngén leplezett tüntetés volt a nagynémet ideák mellett és a magyar állameszme ellen és messze túllépte azokat a határokat, amelyek egy, a fehér asztal mellett összegyűlt, csendesen mulatozó társaság elé szabva vannak. Mindjárt az elnök úr med. Thomas Oswald (Armenia, Jena) megnyitó beszédében fennen hangoztatta, hogy a jelenvolt szásznémet akadémikusok kell, hogy a német szellem hordozóivá és terjesztőivé neveljék magukat. Minden egyes valóságának «Kerndeutschnak» kell lennie és tisztelettel kell felpillantania «népünk őseire és hírneves vitézeire.» Nem kell mondanunk, hogy «népünk» alatt med. Oswald Thomas (Armenia, Jena) ur ko­rántsem a magyar népet, hanem alighanem a nagy német nemzet fiait értette. És hasonló tenorban folyt a jeles ur szónoklata tovább. Megemlékezett a helységnevekről szóló és a népnevelési törvényről, amelyeket súlyos csa­pások gyanánt állított vele értő hallgatói elé, hozzátévén, hogy: «ezek a viszonyok sürgető­­leg kiáltják felénk: minden ember a fedél­zetre !» Roppant tetszés és lelkesedés fogadta ezt a tagadhatatlanul «Kerndeutsch» szónoklatot. A további szónokok sem maradtak az első mö­gött a nagy német haza dicsőítésében és a németség dicsőséges ügyének hangoztatásában. Az «Alter Herrek», vagyis az elmúlt idők vidám «Burschai» is siettek feleleveníteni a szép jénai és bonni idők emlékeit. A vidám salamanderet mind komoly és fenkölt szónok­latok előzték meg, amelyek valamennyiének falánkja azonban ellenünk, a magyarság ellen irányult; sőt Horeth, nagyszebeni tanár úr nem mulasztotta el a Kommersre gyűlt ifjakat a nagy Korodi-Lutz mondására inteni, aki úgy nyilatkozott, hogy minden attól függ, mennyit ér a férfi a kellő helyén. íme a Kommers lefolyása. Csak a vak nem látja, hogy ennek az ártatlan Kommersnek célja a magyar államiság ellen való durva iz­gatás volt. Vájjon mikor jön már el az ideje, hogy közécsördítsünk végre ezeknek a «jun­ger» és «alter Herreknek», az Armenia, Pap­penheimer, Allemannia, Markoteutonia, vagy hogy az isten csodájába hívják őket, pere­puttyáival, akik telosztva magukat a nagy Né­metországban germán szellemmel, azért jönnek vissza közénk, hogy itt azt terjesszék, hogy a szász nép józan elemeit is megfertőztessék ezzel a mételylyel. Az ilyen ártatlan kis kommersek elég hat­hatós figyelmeztetések lehetnének reá, hogy itt van a legfőbb ideje. VASUTASOK ÉRDEKE. A tizenhármak bűnpöre. Már jeleztük, hogy dr. Lengyel Zoltán or­szággyűlési képviselő és dr. Landler Jenő ügyvéd kiadásában megjelent a «Tizenhármak bűnpöre» című könyv, melynek jövedelmét a vasúti sztrájk idejében alakult és működött s azóta felfüggesztett s bűnvádi eljárás alá vont 13 férfiú családjának felsegélyezésére fordítják a kiadók. Mint most értesülünk, a mit a megrendelők­nek már el is küldetett. Azt hisszük, hogy igaz örömmel fogadta azt minden megrendelő , hogy várakozáson felül meglepte a könyvnek igazán remek kiállítása és dús tartalma . A kiadók nem kíméltek költséget a mű ki­adásánál. A könyv 514 oldalra terjed, famentes szép fehér papíron, könnyen olvashatóan nyomva, igazán diszére válik bármilyen könyv­tárnak már külső alakjával is, azok pedig, a­kiket legközelebbről érdekel, a vasutasok igen szép emléktárgyat, a könyv árát jóval megha­ladó értékben alkalmas diszt fognak nyerni e könyvben. Igazán mondhatjuk, hogy csak drága diszművek jelennek meg nálunk a könyvpiacon ily pompás kiállításban, mint e mű, melynek kiállítása a kiadók kitűnő ízlését dicséri! A mű dr. Landler Jenő előszavával kezdő­­dik. A vasutasok ügye iránti igaz szerete­t, erős szociálpolitikai érzék sugárzik a cikkből mely a jól megérdemelt kenyér igazságának valósá­gos apotheozisa ! Majd a főtárgyalás előzményeivel foglalkozik a könyv , az előzetes letartóztatást, a vizs­gálóbírónak, a vádtanácsnak e tárgybe­n ho­zott végzését, az összes védőknek e végzés ellen hozott tartalmas felfolyamodását, a ki­rályi Ítélőtáblának szabadlábra helyező végzé­sét, a vádiratot, a tárgyalásra idéző vé­gzést s a tanubejelentő kérvényeket egész terje­delmé­­ben tartalmazza e könyv előzményekért, szó­val az önzetlenül fáradó s küzdő, a va­sutasok ügyéért bátran síkraszállt 13 férfiú odisszeáját a maga valóságában hűen, minden kor­­mentár nélkül! Azután 490 oldalon a főtárgyalás hű, szóról­­szóra való leírása következik. A vádlo­tak és tanuk kihallgatása, a perbeszédek, a vá­dbeszéd s replikák, az Ítélet gyorsírói jegyzetek alapján szóról-szóra, úgy hogy aki e könyvet elolvjassa, a Tizenhármak bünpöréről a legtisztább képet kapja mindenről s még a legapróbb részletekről is tudomást nyer. A könyv kiadásának eszméje részben tőlünk származik s igazán büszkék vagyunk reá, hogy oly könyv látott napvilágot, mely nem szorul reklámra, dicséretre, mely magamagát dicséri! De büszkék lehetnek rá a vasúto­sok is, mert hazánkban még nem jelent meg bűn­ügyet tartalmazó ilyen terjedelmes, könnyen áttekinthető, igazán érdekes és értékes könyv, mint ez a vasutasok ügyével foglalkozó mű ! A könyv tehát megjelent, úgy kiállít is, mint tartalom tekintetében a legkényesebb ig­ényeket is fényesen kielégítvén ! A vasutas kartársakon s a vasutasok igaz barátjain a sor, hogy a kiadók által kitűzött nemes cél: az önzetlenül küzdött 13 c­saládjá­­nak felsegélyezése tényleg meg is va­ósuljon. A vételárat meghaladó értéket képvisel a könyv s ha hozzávesszük, hogy tartá­si köte­lesség segíteni azokért, akik a kétségbeesés pillanatában nem készek legnagyobb áldozatot hozni az összességért, akkor nem kételkedhe­­tünk, hogy mindenki teljesíteni fogja ezen becsületsugalltó kötelességét s nem akad egy vasutas sem, aki e könyvet meg nem rendeli. Ne feledjék a vasutasok, hogy mintl tiszta, ideális cél vezette az értük küzdőket, hogy nagyrészt mégis meg volt eredménye működé­süknek s hogy ennek gyümölcsét most a kar­társak élvezik, mig 13 becsületes ember nyo­­morral küzd s a jövendő bizonytalansága fölött kell, hogy kétségbeessék. Ne feledjék a vasutasok, hogy tízezrekre menő kartárs élelmezése és ellátása annak nek idején nagyrészt a 13-akra ,hogy ez az ezrekre menő teher a napjaiban százszorosan nehezedik az ízást,s nyomor e üldözött 13-ra s gondolják meg, hogy ennek törlesztése, megfizetése az összesség legbecsületbelibb kö­telessége, mert a saját nehéz életgondjukon felül még ezzel is megterhelni a 13-as bizott­ságot, igazán lelketlenség volna. A kenyerüket vesztették s hogy most utolsó vánkásokat is elvegyék a sztrájk alatt hitelezők, ezt a kar­társak nem engedhetik s erős a hitünk, hogy nem is fogják engedni! Ugyancsak ott rendelhető meg a 13-ak arc­­képgyűjteménye kisebb alakban 5 korona, nagy alakban 10 korona. A képek a legművészibb kivitelben már megjelentek és díszére válnak a hazai ipar­nak. Szebb emléktárgyat képzelni sem lehet ! Ezek szétküldése is már folyamatban van. Meg vagyunk győződve, hogy akkor, amidőn ily remek emléktárgyról s a hála lerovásáról és a kartársak nyomoráról van szó, egyetlen vasutas sem fog habozni ! Ne feledjék a kartársak, hogy a hálátlanság a legruttább bélyeg s ne engedjék, hogy amivel a vasutasokat soha senki sem vádolhatta, azzal a váddal az értük legönzetlenebbül küz­dők állhassanak elő. A kiadók neve elég garancia, hogy minden fillér a segélyezésre fordittatik s ez az egyet­len mód, amelyiken a segélyezés történhetik. A könyv ára fűzve 4 korona, díszes kötésben 6 korona s megrendelhető dr. Landler Jenő ügyvédnél (Vörösmarty­ utca 63.) Déli vasutasok panasza. Budapest, augusztus 31 úgy látszik, hogy a déli­ vasút alkalmazottai sem élnek mindig aranyuezi szép napokat. Ezt bizonyítja legalább a következő levél, amelyet a mai postával kaptunk és közérdekű voltánál fogva szó szerint közlünk. A levélíró különben azt panaszolja föl nekünk, hogy mi csak a máv­-isták érdekeivel foglalkozunk. Ez tévedés. Rovatunk Magyarország minden vasúti alkal­mazottjának rendelkezésére áll és ha a déli­vasutasok igénybe akarják venni, nekik is módjuk nyílik arra, hogy mindazt elmondják itt, amit akarnak. A levél — amelyhez egyelőre, kommentárt nem írunk — igy hangzik : Tekintetes Szerkesztőség ! Már hosszabb idő óta kisérem élénk figyelem­mel becses lapjukban a «máv.» mozgalomra vo­natkozó közleményeket és értekezéseket s mivel nagyon is átérzem a felhozott érveket és igazsá­gokat, illetőleg méltánytalanságokat, melyekben ne­künk, magyarországi vasutasoknak részünk van, bátor vagyok kérni, kegyeskedjék soraimnak helyet engedni. Különösen afféléit csodálkozom, miért panaszkodnak csak egyedül a «máv.» alkalma­zottjai? Mintha a «d. v.»-nál gyöngyélet volna! Talán a felsőbb régiókban, a zsíros jövedelmű, nagyobb állásokban, vagy a zöldasztalnál szép élet van, de én úgy tudom, hogy a végrehajtó szolgálatnál nagyon is sok ok akad a panaszra . Déli vasútnál is. A d. v.-nak is vannak olyan basái, mint akár a máv.-nak. Ugyanoly, de talán még nagyobb rabszolgák vagyunk, mint a máv­-is­ták. S bár bizonyos tekintetben — és ez osztrák kollégáinknak tudható be érdemül — vannak engedményeink, de viszonyítva más foglalkozás­hoz, mi mégis csak rabszolgák vagyunk, úgy van azonban, hogy a néma gyermeknek az anyja se érti a szavát. A nagyközönség irigyel bennünket, vasutasokat és szinte közmondássá vált . «Tehetyi, mert csutyi . . .» Pedig ha bevezetnék bárkit is a vasúti szolgálat titkaiba, bizony nem lenne senki­nek sem kedve vasutasnak felcsapni. Senki sem tudja mivé gyúrják őt át a vasútnál, hogy kell lassan más vért magába szívni, kivetkőzni emberi önérzetéből. Akad hát elég jelentkező és hogy aztán megmaradnak vasutasoknak, az a létfentar­­tás ösztönének tudható be. A vasútnál protegált, vagy kenyérre szoruló emberek vannak, akik vagy diktálnak, vagy pedig (s ez a zöme) rab­szolgáknak tartatnak. Pedig bizony szép hivatás vasutasnak lenni. Csak méltányosan bánnának velük és kellően fizetnék az alkalmazottakat, legalább is úgy.

Next