Független Magyarország, 1904. november (3. évfolyam, 943-972. szám)
1904-11-01 / 943. szám
s FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1904. November 1. Bitotta a felekezeti — tehát nemzetiségi — iskolákat s ami államosítva lett, az teljesen magyarrá vált, így egy bizonyos idő, két-három évtized múltán egyetlen nem magyar iskola se lett volna Magyarországon, vagy legalább nem olyan, amelynek tanítási nyelve, szelleme ne magyar lett volna. Tehát egy új, tisztán magyar generáció nevelése lett volna e politika eredménye. A nemzetiségek panaszkodtak, jajgattak komolyan, de a külföld előtt is és természetesen a magyarság első elsősorban, ez mellékes volt. A kérdés az volt, hogy van-e ahhoz joga egy nemzeti államnak, hogy iskoláiban önmaga eszméit tegye úrrá? Miután erre józan észszel másképen, mint igennel felelni nem lehet, az ügy haladt a maga útján. Jött Széll Kálmán. Nem mert a kérdésbe belevágni, nem merte e törekvést nyíltan nullifikálni, de a gyakorlatban nem hajtotta végre, legalább nem abban a percentben államosított, mint azt a kultuszminisztériumban Bánffy idejében a tervbe beállították. A nemzetiségek ekkor mertek igazán mozogni. No és aztán jött Tisza István gróf, Berzeviczy miniszterrel. Ők már nyíltan kimondták, hogy nekik nem kell az államosítás. Maradjanak az iskolák, maradjon a jövő generáció továbbra is a felekezetek — román vidékeken tehát a román pópák — kezében. De mindenütt tanítsák a magyar nyelvet is. Mint ahogy tanítják a tornát, vagy az éneket. A román pópák magyarul való tanítása ugyan mit eredményezhet ? A középiskolákban, a gimnáziumokban nyolc esztendeig tanítják a latint s ugyan aki kikerül a gimnáziumokból, tud latinul ? Holott ez intelligens anyagnál s nyolc éven át történik. Annak a román parasztiknak a négy évi román elemi iskolában mit fog érni a magyar tanóra? Szajkó módjára be fog magolni egy magyar verset s öt magyar mondatot a vizsgán megjelenő tanfelügyelő részére. De ez már a legjobb eset. S ha kikerül a román fió az elemiből, akkor hamarabb el fogja felejteni a magyar szavakat, mint elfelejtik a gimnazisták a latint. Talán nem kell magyarázni, hogy sokkal hamarabb. S csodálatos, hogy Magyarországon még ellenzéki körökben sem látják be annak a cinikus hazugságnak veszedelmét, amikor a kormány tagjai azzal állnak elő, hogy ők pápábbak akarnak lenni a pápánál, sovénebbek Bánffy báró nemzetiségi politikájának radikalizmusánál. Ám tessék elhinni, hogy Vlad Aurél úrék igen jól tudják, hogy mit jelent az a Berzeviczy-féle iskolajavaslat. Csupán azért panaszkodnak, mert hiszen azt csak nem mondhatják : most kedvünkre bedöglesztette Tisza gróf úr a magyar nemzeti nevelést t örök időkre. Vagy legalább addigra, amig az egész törvényt soha nem fogják dobni s kezdeni nem lógják újból ott, ahol Bánffy kezdte. Olvasván tehát a marosilyei beszámoló komédiás jajgatásait és sirámait, kedvünk volna Vlad Aurél úrnak és társainak a régi anekdotát elmondani : Száli, Száli, te dicsekszel, nem panaszkodsz ! Budapest, október 31. A helyzet. Készülődés és--erőgyűjtés a csütörtökön, illetőleg pénteken megkezdődő nagy harcra: ez a mai és előreláthatólag a most következő legközelebbi napokon a politikai helyzet képe. A politikusok nagy része egyébiránt az ünnepekre elutazott a fővárosból. Távol van Tisza miniszterelnök is, aki Bécsből egyenesen Gesztre utazott, de már valószínűleg holnap ismét visszatér az osztrák császárvárosba, hogy a német kereskedelmi szerződés fölötti tárgyalásokon részt vesvén. A pártkörök tehát üresek. A politikai élet a maga teljes élénk°égében, a harc teljes zajával csak csütörtökön indul meg, amikor a kormánypárton kívül értekezletet tart a Szederkényi- párt, továbbá gróf Apponyi Albertnek részvételével — aki akkorra Eberhardról a fővárosba érkezik — a nemzeti párt is. A függetlenségi párt kebelében — mint lapunk mai számában megírtuk — a követendő taktikára nézve két árnyalat áll egymással szemben. Az egyik — és ennek szándéka megegyezik úgy a Szederkényi-párt, mint az új párt elhatározásával — már a pénteki ülés elején, a jegyzőkönyv hitelesítésénél meg akarja indítani a technikai obstrukciót, hogy ezzel meggátolja a miniszterelnököt még a revíziós bizottság kiküldésére vonatkozó indítványának megokolásában is ; a másik, a békések táborkara, azt hangoztatja, hogy meg kell hallgatni az indokokat, amelyeket Tisza előterjeszt. Az előbbeni álláspont főképviselői Polónyi, Kubik és Olay, míg az utóbbi felfogás mellett főleg Thaly Kálmán, Komjáthy Béla és Barta Ödön kardoskodnak. Valószínű, hogy ez a kérdés még péntekig párthatározat tárgya lesz , de bármiként is üssön az ki, kétségtelen, hogy a harcosokban lesz elég erő tervük keresztülvitelére. Az esetre, ha a Ház a bizottságot mégis kiküldené, a harcias ellenzék még e bizottság tanácskozásait is meg fogja obstruálni. Ezek a tanácskozások ugyanis nyilvánosak s azokon részt vehet a hozzászólás jogával — de szavazati jog nélkül — minden képviselő. Minden bizottsági ülésen tehát annyi ellenzéki képviselő jelenik meg s annyi szól a tárgyhoz, hogy a huszonegyesek hosszú időn át sem készülhetnek el munkájukkal. Kossuth Ferenc maga — mint értesülünk — a függetlenségi párt pénteken követendő taktikai magatartását illetőleg egyelőre semleges magatartást követ. Magáról a helyzetről a függetlenségi párt elnöke egy reggeli lap tudósítója előtt következőleg nyilatkozott: — És hogy ne védhessük meg sem mi, sem utódaink a nemzetet, esetleg rut és veszélyes támadások ellen, — úgymond Kossuth Ferenc — megfosztanak bennünket a pénz- és véradó megtagadhatása lehetőségétől. Ez utóbbitól eláll a kormány, de marad a másik és jönnek majd más házszabálykorlátozások is, melyek a parlamenti harcokat lehetetlenné téve, ököl és fegyveres kéz harcait idézik majd elő. Nekünk ellent kell állani az önálló vámterület jogának lehetetlenné tétele ellen és a parlamenti védekezés olyan korlátozása ellen, amilyen megtörné a parlamenti önvédelem erejét. És ellent is fogunk állni! A Kossuth-párt egyébiránt — hír szerint — szerdán tart értekezletet. Osztrák miniszterek eskütétele. Bécsből táviratoztak, hogy a király előtt ma reggel tíz órakor eskették föl Kosér Mansfréd dr. Randa Antal lovag és Buquoy Ferdinand gróf ujonan kinevezett minisztereket. A szertartáson résztvettek Körber miniszterelnök és Gudenus Lipót báró főkamarásmester. Az eskümintát Villány Oszkár báró miniszteri tanácsos olvasta fel. Miniszterek hazaérkezése. Tisza István gróf, Tallán Béla és Hieronymi Károly miniszterek, akik a tegnapi napot Bécsben töltöttél és részt vettek a gróf Goluchowski külügyminiszter elnöklésével tartott közös miniszteri tanácskozáson, ma reggel hét órakor Budapestre visszaérkeztek. Tisza István miniszterelnök Budapesten át Gesztre utazott, ahonnan azonban a «N. Fr Pr.» jelentése szerint már holnap visszautazol Bécsbe, hogy a további tárgyalásokon résztvegyen. Az osztrák kabinetválság. Egy berlini lap, a «Tag» igen érdekes kommentárok kapcsán foglalkozik az osztrák kabinetválsággal. Elmondta, hogy Bőhm Bawerk, az osztrák pénzügyminiszter bukásának oka az volt, mert az a terve, mely szerint az új hadügyi kölcsön kamatai a hadügyi költségvetésekben évről-évre eszközlendő megtakarításokból fedeztessenek, elbukott. Ez bennünket magyarokat is fölöttébb érdekel, mert tudvalevőleg a magyar delegáció is csak oly feltétel alatt szavazta meg a roppant hadügyi túlkövetelést, ha a huszonhat éven keresztül előterjesztendő hadügyi költségvetésekben a törlesztéseknek megfelelő megtakarítások eszközöltetnek. A berlini újság hírének valóságát tehát szinte kizártnak lehet tekinteni. A népoktatási javaslat a bizottságban. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága — mint értesülünk — november 10-én kezdi tárgyalni, a népoktatási törvényjavaslatot. Itt említjük meg, hogy egyes lapok közlése szerint Mikszáth Kálmán, országgyűlési képviselő, aki mint mi is megírtuk, legutóbb tartotta meg a fogarasi kerületben beszámolóját, a kerület Sárkány községében, az ottani szászi pap egyenes kérdésére állítólag úgy nyilatkozott volna, hogy híve a nemzetiségek békés együttélésének és ennélfogva a népoktatási javaslatot nem fogja támogatni. Mikszáth Kálmán személyével ez a nyilatkozat két minőségében inkompatibilis. Ő elsősorban magyar népképviselő és már ily minőségben is elképzelhetetlen, hogy állást foglaljon egy oly javaslat ellen, amelynek törvényerőre emelkedése kétségtelenül a magyar nyelv hazánkban való terjedésének eminens érdeke. Ám Mikszáth egyúttal magyar író is és mint ilyen, egyike a legkiválóbbaknak. Elképzelhetően tehát, hogy hitvány mandátumérdekből el akarná árulni a magyar nyelvet, melynek oly hivatott művésze. Várjuk és kérjük tehát e súlyos váddal szemben Mikszáth úr erélyes és határozott cáfolatát. Kossuth Ferenc beszámolója, Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt elnöke, Cegléd város képviselője legközelebb Ceglédre megy, hogy választói előtt a politikai helyzetről beszámoljon. Ez alkalomból az ottani függetlenségi párt vezetősége már értekezletet tartott, amelyen afelől tanácskoztak, hogy mikép ünnepelje meg a város Kossuth Ferenc magyar honpolgárságának tízéves fordulóját Vlad Aurél beszámolója. Déváról jelentik táviratilag. A nagy részben románajkú dobrai kerület választói tegnap Marosilyén gyűlést tartottak, amelyen Vlad Aurél képviselő megtartotta beszámolóját. A gyűlés megtartását délután 1 órára engedték meg, azonban már reggel mintegy 600-an gyűltek össze dr. Rozvány ügyvéd háza előtt. A főszolgabíró feszólította, a tömeget, hogy oszoljon szét, de két agitátor a népet ellentállásra biztatta, mire a főszolgabíró a bujtogatókat letartóztatta és a tömeget csendőrökkel szétoszlatta. A délután 1 órakor megérkezett képviselőt a pályaudvaron mintegy 400-an várták, élükön fiua tanítóval, ki a képviselőt beszéddel üdvözölte. Tsád Aurél beszámolójában a népiskolai törvényjavaslatot a nemzetiségek elleni merényletnek mondja és erőszakos magyarosításnak. A románok — úgymond — ellen fognak