Független Magyarország, 1904. november (3. évfolyam, 943-972. szám)

1904-11-01 / 943. szám

s FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1904. November 1. Bitotta a felekezeti — tehát nemzetiségi — iskolákat s ami államosítva lett, az teljesen magyarrá vált, így egy bizonyos idő, két-három évtized múltán egyetlen nem magyar iskola se lett volna Ma­gyarországon, vagy legalább nem olyan, amelynek tanítási nyelve, szelleme ne ma­gyar lett volna. Tehát egy új, tisztán ma­gyar generáció nevelése lett volna e politika eredménye. A nemzetiségek panaszkod­tak, jajgattak komolyan, de a külföld előtt is és természetesen a magyarság első első­sorban, ez mellékes volt. A kérdés az volt, hogy van-e ahhoz joga egy nemzeti államnak, hogy iskoláiban ön­maga eszméit tegye úrrá? Miután erre józan észszel másképen, mint igennel felelni nem lehet, az ügy haladt a maga útján. Jött Széll Kálmán. Nem mert a kér­désbe belevágni, nem merte e törekvést nyíltan nullifikálni, de a gyakorlatban nem hajtotta végre, legalább nem abban a percentben államosított, mint azt a kultuszminisztériumban Bánffy idejében a tervbe beállították. A nemzetiségek ekkor mertek igazán mozogni. No és­ aztán jött Tisza István gróf, Berzeviczy miniszterrel. Ők már nyíltan kimondták, hogy nekik nem kell az államosítás. Maradjanak az iskolák, maradjon a jövő generáció to­vábbra is a felekezetek — román vidé­keken tehát a román pópák — kezében. De mindenütt tanítsák a magyar nyelvet is. Mint ahogy tanítják a tornát, vagy az éneket. A román pópák magyarul való tanítása ugyan mit eredményezhet ? A középiskolákban, a gimnáziumokban nyolc esztendeig tanítják a latint s ugyan aki kikerül a gimnáziumokból, tud lati­nul ? Holott ez intelligens anyagnál s nyolc éven át történik. Annak a román pa­rasztiknak a négy évi román elemi iskolában mit fog érni a magyar tanóra? Szajkó módjára be fog magolni egy ma­gyar verset s öt magyar mondatot a vizsgán megjelenő tanfelügyelő részére. De ez már a legjobb eset. S ha kikerül a román fió az elemiből, akkor hama­rabb el fogja felejteni a magyar szava­kat, mint elfelejtik a gimnazisták a latint. Talán nem kell magyarázni, hogy sokkal hamarabb. S csodálatos, hogy Magyarországon még ellenzéki körökben sem látják be annak a cinikus hazugságnak veszedel­mét, amikor a kormány tagjai azzal áll­nak elő, hogy ők pápábbak akarnak lenni a pápánál, sovénebbek Bánffy báró nemzetiségi politikájának radikalizmusánál. Ám tessék elhinni, hogy Vlad Aurél úrék igen jól tudják, hogy mit jelent az a Berzeviczy-féle iskolajavaslat. Csupán azért panaszkodnak, mert hiszen azt csak nem mondhatják : most kedvünkre be­dögleszt­ette Tisza gróf úr a magyar nem­zeti nevelést t örök időkre. Vagy leg­alább addigra, amig az egész törvényt so­ha nem fogják dobni s kezdeni nem lógják újból ott, ahol Bánffy kezdte. Olvasván tehát a marosilyei beszámoló komédiás jajgatásait és sirámait, kedvünk volna Vlad Aurél úrnak és társainak a régi anekdotát elmondani : Száli, Száli, te dicsekszel, nem panaszkodsz ! Budapest, október 31. A helyzet. Készülődés és--erőgyűjtés a csütörtökön, illetőleg pénteken megkezdődő nagy harcra: ez a mai és előreláthatólag a most következő legközelebbi napokon a poli­tikai helyzet képe. A politikusok nagy része egyébiránt az ünnepekre elutazott a főváros­ból. Távol van Tisza miniszterelnök is, aki Bécsből egyenesen Gesztre utazott, de már valószínűleg holnap ismét visszatér az osztrák császárvárosba, hogy a német kereskedelmi szerződés fölötti tárgyalásokon részt vesvén. A pártkörök tehát üresek. A politikai élet a maga teljes élénk°égében, a harc teljes zajá­val csak csütörtökön indul meg, amikor a kormánypárton kívül értekezletet tart a Sze­derkényi- párt, továbbá gróf Apponyi Albertnek részvételével — aki akkorra Eberhardról a fő­városba érkezik — a nemzeti­ párt is. A függetlenségi párt kebelében — mint lapunk mai számában megírtuk — a követendő taktikára nézve két árnyalat áll egymással szemben. Az egyik — és ennek szándéka meg­egyezik úgy a Szederkényi-párt, mint az új párt elhatározásával — már a pénteki ülés elején, a jegyzőkönyv hitelesítésénél meg akarja indí­tani a technikai obstrukciót, hogy ezzel meg­gátolja a miniszterelnököt még a revíziós bizottság kiküldésére vonatkozó indítványának megokolásában is ; a másik, a békések tábor­­kara, azt hangoztatja, hogy meg kell hallgatni az indokokat, amelyeket Tisza előterjeszt. Az előbbeni álláspont főképviselői Polónyi, Kubik­ és Olay, míg az utóbbi felfogás mellett főleg Thaly Kálmán, Komjáthy Béla és Barta Ödön kardoskodnak. Valószínű, hogy ez a kér­dés még péntekig párthatározat tárgya lesz , de bármiként is üssön az ki, kétségtelen, hogy a harcosokban lesz elég erő tervük keresztül­vitelére. Az esetre, ha a Ház a bizottságot mégis kiküldené, a harcias ellenzék még e bizottság tanácskozásait is meg fogja obstruálni. Ezek a tanácskozások ugyanis nyilvánosak s azokon részt vehet a hozzászólás jogával — de szavazati jog nélkül — minden képviselő. Minden bizottsági ülésen tehát annyi ellenzéki képviselő jelenik meg s annyi szól a tárgyhoz, hogy a huszonegyesek hosszú időn át sem ké­szülhetnek el munkájukkal. Kossuth Ferenc maga — mint értesülünk — a függetlenségi párt pénteken követendő tak­tikai magatartását illetőleg egyelőre semleges magatartást követ. Magáról a helyzetről a függetlenségi párt elnöke egy reggeli lap tudó­sítója előtt következőleg nyilatkozott: — És hogy ne védhessük meg sem mi, sem utódaink a nemzetet, esetleg rut és ve­szélyes támadások ellen, — úgymond Kossuth Ferenc — megfosztanak bennünket a pénz- és véradó megtagadhatása lehetőségétől. Ez utóbbi­tól eláll a kormány, de marad a másik és jönnek majd más házszabálykorlátozások is, melyek a parlamenti harcokat lehetetlenné téve, ököl és fegyveres kéz harcait idézik majd elő. Nekünk ellent kell állani az önálló vámte­rület jogának lehetetlenné tétele ellen és a parlamenti védekezés olyan korlátozása ellen, amilyen megtörné a parlamenti önvédelem erejét. És ellent is fogunk állni! A Kossuth-párt egyébiránt — hír szerint — szerdán tart értekezletet. Osztrák miniszterek eskütétele. Bécs­ből táviratoztak, hogy a király előtt ma reggel tíz órakor eskették föl Kosér Mansfréd dr. Randa Antal lovag és Buquoy Ferdinand gróf ujonan kinevezett minisztereket. A szertartáson résztvettek Körber miniszterelnök és Gudenus Lipót báró főkamarásmester. Az eskümintát Villány Oszkár báró miniszteri tanácsos ol­vasta fel. Miniszterek hazaérkezése. Tisza István gróf, Tallán Béla és Hieronymi Károly minisz­terek, akik a tegnapi napot Bécsben töltöttél­ és részt vettek a gróf Goluchowski külügymi­niszter elnöklésével tartott közös miniszteri tanácskozáson, ma reggel hét órakor Buda­pestre visszaérkeztek. Tisza István miniszterelnök Budapesten át Gesztre utazott, ahonnan azonban a «N. Fr Pr.» jelentése szerint már holnap visszautazol Bécsbe, hogy a további tárgyalásokon részt­­vegyen. Az osztrák kabinetválság. Egy berlini lap, a «Tag» igen érdekes kommentárok kap­csán foglalkozik az osztrák kabinetválsággal. Elmondta, hogy Bőhm­ Bawerk, az osztrák pénzügyminiszter bukásának oka az volt, mert az a terve, mely szerint az új hadügyi köl­csön kamatai a hadügyi költségvetésekben év­ről-évre eszközlendő megtakarításokból fedez­tessenek,­­ elbukott. Ez bennünket ma­­gyarokat is fölöttébb érdekel, mert tud­valevőleg a magyar delegáció is csak oly fel­tétel alatt szavazta meg a roppant hadügyi túlkövetelést, ha a huszonhat éven keresztül előterjesztendő hadügyi költségvetésekben a törlesztéseknek megfelelő megtakarítások esz­közöltetnek. A berlini újság hírének valóságát tehát szinte kizártnak lehet tekinteni. A népoktatási javaslat a bizottság­ban. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága — mint értesülünk — november 10-én kezdi tárgyalni, a népoktatási törvényjavaslatot. Itt említjük meg, hogy egyes lapok közlése szerint Mikszáth Kálmán, országgyűlési kép­viselő, aki mint mi is megírtuk, legutóbb tar­­totta meg a fogarasi kerületben beszámolóját, a kerület Sárkány községében, az ottani szászi pap egyenes kérdésére állítólag úgy nyilatko­zott volna, hogy híve a nemzetiségek békés együttélésének és ennélfogva a népoktatási ja­vaslatot nem fogja támogatni. Mikszáth Kálmán személyével ez a nyilat­kozat két minőségében inkompatibilis. Ő első­sorban magyar népképviselő és már ily minő­ségben is elképzelhetetlen, hogy állást foglal­­jon egy oly javaslat ellen, amelynek törvény­erőre emelkedése kétségtelenül a magyar nyelv hazánkban való terjedésének eminens érdeke. Ám Mikszáth egyúttal magyar író is és mint ilyen, egyike a legkiválóbbaknak. El­­képzelhetően tehát, hogy hitvány mandátum­érdekből el akarná árulni a magyar nyelvet, melynek oly hivatott művésze. Várjuk és kér­jük tehát e súlyos váddal szemben Mikszáth úr erélyes és határozott cáfolatát. Kossuth Ferenc beszámolója, Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt elnöke, Cegléd város képviselője legközelebb Ceglédre megy, hogy választói előtt a politikai helyzetről be­számoljon. Ez alkalomból az ottani független­ségi párt vezetősége már értekezletet tartott, amelyen afelől tanácskoztak, hogy mikép ünne­pelje meg a város Kossuth Ferenc magyar honpolgárságának tízéves fordulóját Vlad Aurél beszámolója. Déváról jelen­tik táviratilag. A nagy részben románajkú dobrai kerület választói tegnap Maros­ilyén gyűlést tartottak, amelyen Vlad Aurél képvi­selő megtartotta beszámolóját. A gyűlés meg­­­tartását délután 1 órára engedték meg, azonban már reggel mintegy 600-an gyűltek össze dr. Rozvány ügyvéd háza előtt. A főszolgabíró fe­szólította, a tömeget, hogy oszoljon szét, de két agitátor a népet ellentállásra biztatta, mire a főszolgabíró a bujtogatókat le­tartóztatta és a tömeget csendőrökkel szétoszlatta. A délután 1 órakor megérkezett képviselőt a pályaudvaron mintegy 400-an várták, élükön fiu­a tanítóval, ki a képviselőt beszéddel üdvözölte. Tsád Aurél beszámolójában a nép­iskolai törvényjavaslatot a nemzetiségek elleni merényletnek mondja és erőszakos magyaro­sításnak. A románok — úgymond — ellen fognak

Next