Független Magyarország, 1905. január (4. évfolyam, 1003-1032. szám)
1905-01-01 / 1003. szám
_ _________________ FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1905. január 10. Budapest, deczember 31. A képviselőház 1905. január hó 3-án, kedden délelőtt 11 órakor ülést tart. V. K. A kitartott újságok egyike ma este hírül adja, hogy Komjáthy Béla január hó 5-ikén beszámolót tart Nagy-Kaposon és ez alkalommal véleményt mond a koalícióról, a vezérlőbizottság működéséről és körvonalazni fogja jövendő magatartását. Az említett újság megemlíti, hogy Barsa Ödön és még 80lő igazi f fggetlenségi politikus az országgyűlés feloszlatása után érdekes nyilatkozatokat fognak tenni a függetlenségi párt magatartásáról, úgy tudjuk, hogy Komjáthy Béla úr ezidőszerint még alelnöke a függetlenségi és 48-as pártnak, mint ilyent választották be a szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságába is. Igaz, hogy az ülések egyikén sem vett részt, de a megválasztást elfogadta, vezérlő - bizottsági tagságáról, valamint a Kossuth-párt alelnöki tisztségéről le nem mondott, a pártból ki nem lépett, tehát van módja és alkalma úgy a vezérlő-bizottságban, valamint a függetlenségi pártban kifejteni nézeteit a koalícióról, valamint a házszabályrevízióról és egyéb most aktuális kérdésről. Ezzel tartozik Komjáthy Béla az országgyűlési képviselő a pártnak, amelynek zászlóm alá felesküdött, a képviselőtársainak, akik őt a párt alelnökségével tüntették ki és Kossuth Ferencnek, akinek sok vádat és szemrehányást kellett elszenvedni Komjáthy úr furcsa politikai szereplése miatt. Tiszteljük a nagykocsi választókerület érdemes polgárságát, de a felvilágosítás kérdésében ők csak másodsorban jöhetnek számításba. Elsősorban a függetlenségi pártnak tartozik számot adni Komjáthy Béla ur a politikai magatartásáról. Mert a párt csak azért nem tartotta eddig szükségesnek a maga ítélőszéke elé idézni Komjáthy Béla urat és a másik nagy békeapostolt, Barta Ödönt, mert a most folyó nagy küzdelemben meg akarta őrizni a külső dekórumot és nem akart az ilyen szomorú belügyekkel a nyilvánosság elé lépni. De ha Komjáthy úr és Barta úr, meg az egyelőre ismeretlen 8—10 igazán szabadelvű ur jónak látják a maguk apró cirkulusairól a kormány kitartott újságjában hírt adni, ez esetben a függetlenségi pártnak is félre kell tenni a kíméletet és fel kell szólítani ezeket az urakat a színvallásra. Egyelőre pedig mi tesszük ezt és egyenesen kérdőre vonjuk ezeket az urakat és felhívjuk, hogy igazolják magukat, mert szerfölött gyanúsak. Nemcsak a múltért, mint inkább a jelenért. Zemplén vármegye bizalmatlansága. Pótlólag jelentik: A zemplénmegyei közgyűlésen, melyen tudvalevőleg bizalmatlansági javaslatot fogadtak el a kormány ellen, annyi bizottsági tag volt jelen, amennyi 1861 óta nem volt Zemplén megye közgyűlésén. A lelkes, sőt izgatott hangulat akkora volt a közgyűlésen, hogy ennek tulajdonítható az, hogy az alispán látva az általános egyhangúságot és elszánt embereket, maga javasolta az egyhangú határozatot. Délután banker volt a búcsúzó és lemondott főispán, gróf Hadik Béla tiszteletére. A lakomán Hadik Béla volt főispánt és az Andrássyakat lelkesen ünnepelték. A volt főispán a felköszöntők során megható búcsúbeszédet mondott Este óriási közönség jelenlétében fáklyás szerenád volt a távozó főispán tiszteletére, aki az üdvözlésre az erkélyről a politikai helyzettel foglalkozó gyúró hatású beszédet mondott. A sáros küldöttség és egyéb üdvözletek sorozatából kiemeljük a zemplénmegyei hölgyek virágbokrétáját, melyet küldöttségileg adtak át gróf Hadik Bélának, a volt főispánnak. Csatlakozás a disszidensekhez. A disszidensek csoportjához mabban a következők jelentették be csatlakozásukat: Jeszenszky Sándor,Lippay Géza és Szilassy Zotán. Két primadonna. — A ejFüggetlen Magyarország» eredeti tárcája. — Irta: Gottier Lajos. I. A színház kijáratánál ezerekre menő tömeg verődött össze, hogy megvárja az ünnepelt primadonnát, aki már több mint két évtized óta dédelgetett kedvence a főváros közönségének. Végre megjelent a díva fehér burnuszba burkolt alakja. Két komorna lépten követte. Alig bírták a sok virágot, a mai est diadaljeleit, utána vinni a kocsiig. A prémes bundás Herkules, a színház portása odaugrott a zárt kocsihoz, hogy kinyissa az ajtót. A tömeg lelkesen éljenezett. Egyik-másik boldogabb halandó, aki közel férkőzhetett a dívához, él-elkapkodta két kezét, hogy hódolattelesen megcsókolja. Hantos Lily pedig mosolyogva és jobbra, balra bólingatva tette meg a pár lépés utat a kiárattól kocsijáig. S hogy a portás kinyitotta a kocsiajtót, belülről egy kéz nyitt ki és segítette be az ünnepelt művésznőt. Aztán becsapódott utána az ajtó s a kocsi folytonos éljenzés közt megindult hazafelé, a szomszédos körútra. Az egyik komorna a bakon mosolygott a virágok közt, a másik meg egy lovason robogott utánuk. Odabent a selyemmel kipárnázott, ibolya illatú kocsiban ketten ültek. A férfi áhítattal emelte ajkaihoz a nő keskeny, fehér kis kezét. — Soká várt Kázmér? — Aztán nem is várva be a feleletet, mintegy magához beszélve folytatta :— Fáradt vagyok, fáradt... úgy lüktet a halántékom és úgy szúr itt benn valami. — Kezét a mellére szorított. A férfi fölé hatolt s részvéttel iparkodott a szemébe nézni, a homályos kocsibm. A diva folytatta : — Öregszem, Kázmér. Érzem, hogy öreg vagyok. Kapunk napról-napra . . . — Ezt senki sem hiszi el magának, Lily. — szólt gálánsul a lovag. — Én legkevésbbé. A hölgy hálásan szorította meg a férfikezét. — Maga mindég olyan jó hozzám. — Aztán minden átmenet nélkül folytatta — : Megéri a századik előadást hamarosan. — Majd ásítva tette utána —: Ma is minden jegy elkelt. Sokat is újráztak. Azért vagyok ilyen fáradt. — Bágyadtan dőlt hátra a párnákon Pár perc alatt otthon voltak, a diva lakásán Az illatos kis kék selyem bondokban a forró tea már várta őket. A fekete ruhás, fehér kötényes komorna nesztelen léptekkel szolgált föl. A művésznő bő, hullámos fehér crépe de chine pongyolával cserélte föl öltözékét. Karcsú, törékeny, filigrán alak, szőke hajjal s nagy fekete szemekkel. így esti világításnál a fiatalság minden varázsa megvan még ezen a graciózus karcsú asszonyon. Epedő nagy sötét szemei telve bársonyos fénynyel. Csaknem áttetsző, finom fehér bőre a rizsporréteg alatt üdének, szinte hamvasnak tűnik föl. Nappal azonban sok-sok apró ránc mutatkozik a szemek körül s az üde, piros ajkak metszése kissé éles, szigorú szögletekben végződik. Színpadon azonban még mindig teljes illúziót tud kelteni. Beszélő orgánuma édes, csengő. Olyan mint a legszebb zene, úgy cseng, mintha énekelne , ha csekély terjedelmű, de érctiszta Politika és bíráskodás. Budapest, deczember 31. Már több hónappal ezelőtt elmondtam egyetmást «az én ügyemről». — Pozitív adatokat hoztam fel a magyar bíráskodáshoz való személyes viszonyomból, jelezve, hogy ennek a folytatása majd a választási hadárat idején fog elkövetkezni. Minden vád és panasz nélkül ime itt az ígért fejezet. 1. Volt valami lovagias ügyem báró Fejérváry Gézával. Büntetendő cselekményt követtem el. Segédemet ki is hallgatták. Ám azért a Háztól soha ki nem kérlek Engem ki nem hallgattak. Hogy mi lett az ügygyel, ma sem tudom. Kellemetlen-e vagy nem bizonyos köröknek, nem kutatom. — De tény, hogy az eljárás megindult; tény, hgy se kegyelmet nem kaptunk, se a király pertörlési jogával nem élt és mégis szünetel az ügy közel három év óta. Nyilvánosan hívtam fel az ügyészséget, hogy tegye kötelességét megbüntetésünk végett, nem tette. Most ismét kérdezem: miért akarja ezt a bűncselekményt büntetlenül hagyni? Avagy muszáj ennek az ügynek elévülnie ? Vagy pedig ez is majd a programmbeszédem napján fog aktuális lenni ? 2. Volt valami összeütközésem egy közrendőrrel 1902 március 20-án. Éles karddal támadt reára, én botommal védekeztem és eközben megütöttem. A rendőrnek tanúja nincs, nekem van sok. Én beismertem a dolgot, ő tagadott. Én panaszt emeltem ellene hivatalos hatalommal való visszaélés miatt, ő én ellenem hatóság elleni erőszak miatt. És csodálatos. Az én panaszomról mindmáig nem vett tudomást se a bíróság, se az ügyészség. Kértem a két ügy egyesítését is: elutasítottak vele. Az én ellenem folyó ügyben azonban jogerős vádhatározat van. Indoka az, hogy én beismertem az ütést Az önvédelem kérdéstopran hangján énekel, mintha csak csevegne. A kacagása pedig egyszerűen bűvölő és felejthetetlen. Sz. gróf, egy hetven éves öreg úr, azt mondta egyszer rá: — Ennek az asszonynak a kacagásában benne van a bársony puha melegsége, az ibolya illata és a francia pezsgő tüzes édessége . . . Olyanná gyúrta a sziveket, ami nővé akarta. A folytonos ünneplést megszokta. Egy negyed századdal ezelőtt épen úgy ünnepelték, mint ma. Különösen a régi francia operettekben volt utólérhetetlen. Olyan mint egy rococo álom... Ez Hantos Lily. Most a lovagjáról lesz szó: Göndrey Kázmér. Ez a hófehér batjusza, rövidre nyírt hajú, szelíd kék szemű, egyenes, karcsú öreg úrnem is olyan öreg, mint ahogy fehér bajusza után ítélné az ember Az ő élete-pályája párhuzamos volt a művésznő életével és pályáival. A Lily első igazi nagy sikere után ő adta neki az első ibolyacsokrot. Azóta sok év múlt el és a primadonna sok virágot kapott, de azok közt mindég legkedvesebb volt neki az az egyszerű ibolyacsokor amely soha sem maradt el a többi virágok közül. Az elsőt Kázmér miniszteri segédfogalmazó korában vette neki (talán a vacsorája árán) s azóta mindennap kap tőle egy ibolyacsokrot. A kezdő színésznő épen úgy örült a segédfogalmazó ibolyacsokrának, mint a minő örömmel fogadja a divata a kegyelmes úr ibolyáit. Ők együtt csináltak karriert, s együtt öregedtek meg, csak a szivók maradt fiatal. Az ő barátjáuk nem volt titok. Tu lőtt róla s ösmerte mindenki. Még a Lly ellenségeinek sem volt reá szava. Vasvári Simon férfiszabi-fialst bel- és külföldi penzió-raktár Budapest, VIL, Erzsébet körút 58. sz. Kizárólag méret szerint. Telefonszám 24—64.