Független Magyarország, 1905. február (4. évfolyam, 1033-1060. szám)

1905-02-01 / 1033. szám

Budapest, 1905. IV. évfolyam, 1033. sz. Szerda, február I Főszerkesztő: LENGYEL ZOLTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., KIRÁLY-UTCZA 72. SZÁM. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 28.— korona I Negyed évre 7.— korona Fél évre 14.— a­­ Egy hónapra 2.40 • Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ és TELEFON­SZÁM: 1­586. Pecsét, Budapest, január 31. A nemzet ítéletére ma Miskolcon reá­ütötték a pecsétet. A Lloyd-párt mindkét jelöltje megbukott. Az egyik: Soltész Nagy Kálmán, a népszerű volt polgár­­mester 88 szavazattal bukott meg Leit­­n­e­r Adolf demokratával szemben. A má­sik kerületben a függetlenségi párt je­löltje, Bizony Ákos, egy morózus, modora miatt nem nagyon népszerű, csak jelleme révén köztisztelt öreg ur állott szemben a Lloyd-párt félistenével, a messiásnak kikiáltott gróf Tisza Ist­­vánnak Tisza gróf ur 182 szóval bukott meg. Ezt teszik az elvek. Most tehát a nemzet hatalmas ítéletén ott a nemzet pecsétje. Holnap nem lesz választás, holnapután pedig Hajdúböször­ményben egyhangúlag fogják megválasz­tani a függetlenségi Benedek Jánost — ez lesz az a dresszre tett pont — s mehet az ítélet Bécsbe, a jó öreg király­hoz, aki koronával a fején, jogarral a kezében 1905 január 4-ikén igen kiváncsi volt a nemzet akaratára Hadd lássam — igy mondta — a nemzet döntését. A nemzet döntött, a mai miskolci vá­lasztás megpecsételte az ítéletet, hivata­losan is megcímezik s reá teszik az utolsó pontot, aztán — milyen szatírája a sorsnak — gróf Tisza István elviszi az ítéletet Bécsbe. Elviszi a saját halálos ítéletét. A jó öreg királyhoz, a ki bizo­nyára, hogy örülni fog, amiért megtud­hatta hű és kedvelt magyar nemzete íté­letét. Lieber Tisza, seh’n sie, auf das wahr sch immer neugerig. Ich danke Ihnen. Mi is köszönjük önnek gróf úr, csak­ugyan. Hát valóban igaza volt Nyíri mi­niszter úrnak, hogy ön a magyar nem­zet messiása. Ha ön nem jött volna, az ön brutalitásai nélkül ez a nemzet még tovább tűrte volna, hogy egy-egy kis szelid legyezgetés mellett Ausztria­ fejős tehenének nézze ezt az országot. De az ön vakmerő cinizmusa fölnyitotta szemét a nemzetnek. Nyilván nem így gondolta ugyan Nyiri miniszter úr a messiásságot, de az mind­egy : a címre reáhibázott, mint egy igazi szerencsés katona. Eszünkbe jut, hogy rajta kivid csak egy kiváló írónk, jóval Nyiri miniszter úr előtt s nem olyan értelemben, mint ő, hanem olyaléhképen, mint ahogy csakugyan megtörtént: ne­vezte gróf Tisza Istvánt «a nemzet önkéntelen messiásának». Ak­kor a leg­­rémesebben dúlt a harc az akkor még hatalmas és a nemzetet eltiprással fenye­t­gető zsarnok ellen, ez az iró, aki semmit nem politikus ugyan, de nagy emberismerő és geniális szociológ, Bródy Sándor írta meg róla: messiása lesz a nemzetnek, mert a korbács, amivel végigvágott rajta, fölébreszti a nemzetet. Hát így történt csakugyan, meg van róla a kétségbe nem vonható ítélet s rajta most Miskolc város hazafias népének pecsétje. Pedig hej, de megmozgattak hí­vei minden eszközt mel­lette, nem volt már foganatja. Mehet az ítélet Bécsbe. Milyen boldog lenne a ma­gyar posta, ha az szállíthatná. De a sors úgy rendelte, hogy magának gróf Tisza Istvánnak kell elvinnie. Ez az egyetlen ténye a bukott zsar­noknak, amelylyel szolgálatot tesz nem­zetének. Nemcsak azért, mert e maga s az egész rendszer megbukott. Hanem azért is, mert megtanította a nemzetet, hogy csak akarnia kell s győzni tud. Egy nagy ,.döm­u csatát nyert most a magyar nemzet. Magán a csatán kivid e tudat bizonyossága is nagy eredmény. Megtanították, reá késztették a magyar nemzetet, hogy legyezgetve se hagyja ezután kiszipolyoztatni magát. úgy lesz boldog a nemzet, ahogy ezt a tanítást megfogadja és aszerint cse­lekszik. Killicrankie herceg, — Bohózatos szerelmi történet 3 felvonásban. Irta: Robert Marshall, fordította Mihály József, bemutató előadása ma este volt a Nemzeti Színházban. — 1. Épenséggel nem baj a műfaj-smokkériák elvetése a szinlapon, az azonban nem erény, ha akkér kerülnek el az útból a darabban dramaturgiai megkövesedett gátak, hogy drá­­maiatlanság talaján regény-relief emelkedik ki. Ez nem erény és majdnem baj. Mert — keve­set látván — lépten-nyomon a közönségnek kell kiegészítenie az írók elgondolásait. Robert Marshall «bohózatos szerelmi történeti­nek nevezi színjátékát, a Killb­rankie h­e­r­c­e­g­et : rendben van, várunk tehát egy szerelmi történetet, amely bohózatnak indul, abban fejlődik és fejeződik be. Látjuk ellenben, de még többet halljuk egy eléggé értelmes kez­detű, fejlődésében az ártatlansággal párhuza­mos felépítésű, közhelymegoldású, egészében nagytudatosan bizarr regényke három fejezetét, s benne — melegen méltányolva sok meleg derű áramlását — a legmérsékeltebben keveset abból, aminek bohózati vidámság a neve. A színpadon lejátszódó kis regény szálai nem szaladnak ugyan egy irányból és egy irány felé, már tudniillik, ha az ember egymás mellé és egymásra való halmozódásukban logi­kát is keres, de ezért a hiányért, kivált, ha azt gyakran elfeledteti meleg hangulatok priz­máinak visszaverődő fénye, még senkit sem ítéltek halálra. A Nemzeti Színházban sem éri ez a sors Robert Marshall-t, ám az sem, ami a londoni Criterion-színházban : hogy három­száz estén által babérozza meg művét a zsú­folt parkett. Az «Egyenlőség», meg a «Vén leányok« után az angol daraboknak előlegezett bizalom meghalványodik kissé, ami persze nem jelenti annak végleges elszáradását. Csak arról van szó, hogy ezek az angol «nemes egyszerű­ségek» olyan átlátszóan áttetszők a Marshall darabjában, hogy szívesen látott vendég lenne egy kis franciás, kevésbbé ártatlan tompítás. Mert a mindent élesen mutató átlátszóság­ban bármilyen bájosnak látni is, hogy Killb­­rankie herceg csele útján mégis az övé lesz, akit szeret, csak felszabadul itt-ott egy sze­mernyi Gartenlaube-hangulat. Erős elhatározás­sal tudomásul kell venni, hogy a nyelvcsavaró nevű herceg, aki gazdag, sőt értelmes úr, nem minden don­kiheti terv nélkül és egy képviselő barátja segítségével úgy akarja megnyerni a Makrancos hölgy egy sokat beszélő utódját, lady Addisont, hogy hamis távirattal és hamis vonatcsatlakozással skóciai fellegvárába csalja, amelyet nem föltétlenül érthető nyelven «Észak Szirkjét-nek hívnak. Eleget tesz a herceg ebben a groteszk cselfogásban a morálnak is : odacsalja várkastélyába az előbbi vonat­­csatlakozási hiba receptje szerint. Mulholland asszonyt, egy gazdag enyvgyárosnak kedvesen procco­kodó özvegyét is és ennek kettős a haszna, mert így lady Addisonnak is van gaz­­déja és a képviselőnek az özvegy vagyonára, tehát kezére elgondolt chanceai is növeked­nek. Fogság által puhítja majd meg Killb­rankie nagy energiájú hercege a ladyt, aki már négy­­­­szer visszautasította a kezét. A fellegvár ajta­ján lélek se be, se ki, míg Henrietta Addison ki nem mondja azt a bizonyos boldogító igen­t. Mikor mindezt hallotta már az ember, azt mondja rá: jól van, lássuk a fellegvárat. És látjuk a skót fellegvárat s benne a csakugyan odakerült kvartettet. Jan herceg állja a sza­vát, nem engedi el a ladyt. Ez meg csak azért sem enged, hanem eleinte kiszólásokat mond az enyvgyárosnéra, azután megbékél vele a közös sorsban, végül pedig a fogoly társasággal terveket sző a menekülésre. Hiába. Rááll tehát, hogy jegyese lesz a hercegnek és el is csattan a mátkaság csókja. Ez a jelenet a focus, amelyből egyszeriben más irányban csap­nak a lángok. Mert amikor megtudja Henrietta, hogy a skót eljegyzés egyszersmind házasságkö­tés, bejelenti a tovább való dacolást. Az illendő­ség kedvéért háborúpárti marad az enyves-özvegy is. Ám utoléri mind a kettőjüket a makrancos hölgyek végzete s ahelyett, hogy forgatnák a dac fegyverét, leszerelnek, ami más szóval annyit tesz, hogy beleszeretnek fogvatartóikba. Ezek meg szinte leszerelnek és­­ vissza akar­ják adni a hölgyek szabadságát. Mit tesz ilyen­kor két derék nő ? Kimondja a határozatot, hogy nekik most már azért sem kell a sza­badság, ellenben ők kapitulálnak és feleségek lesznek. 3. Mindebből látni is lehet sokat, de még töb­bet hallani. Hallani egyáltalában nagyon sokat lehet, gyakran jó mondásokat is. De nem úgy, hogy ezeket a helyzet adja a szereplő ajkára, hanem, hogy szinte kipresszionálnak egymástól ötletes mondatokat magukért az ötletes roon­ ! Lapunk mai száma 20 oldal.

Next