Független Magyarország, 1905. február (4. évfolyam, 1033-1060. szám)
1905-02-01 / 1033. szám
Budapest, 1905. IV. évfolyam, 1033. sz. Szerda, február I Főszerkesztő: LENGYEL ZOLTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., KIRÁLY-UTCZA 72. SZÁM. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 28.— korona I Negyed évre 7.— korona Fél évre 14.— a Egy hónapra 2.40 • Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ és TELEFONSZÁM: 1586. Pecsét, Budapest, január 31. A nemzet ítéletére ma Miskolcon reáütötték a pecsétet. A Lloyd-párt mindkét jelöltje megbukott. Az egyik: Soltész Nagy Kálmán, a népszerű volt polgármester 88 szavazattal bukott meg Leitner Adolf demokratával szemben. A másik kerületben a függetlenségi párt jelöltje, Bizony Ákos, egy morózus, modora miatt nem nagyon népszerű, csak jelleme révén köztisztelt öreg ur állott szemben a Lloyd-párt félistenével, a messiásnak kikiáltott gróf Tisza Istvánnak Tisza gróf ur 182 szóval bukott meg. Ezt teszik az elvek. Most tehát a nemzet hatalmas ítéletén ott a nemzet pecsétje. Holnap nem lesz választás, holnapután pedig Hajdúböszörményben egyhangúlag fogják megválasztani a függetlenségi Benedek Jánost — ez lesz az a dresszre tett pont — s mehet az ítélet Bécsbe, a jó öreg királyhoz, aki koronával a fején, jogarral a kezében 1905 január 4-ikén igen kiváncsi volt a nemzet akaratára Hadd lássam — igy mondta — a nemzet döntését. A nemzet döntött, a mai miskolci választás megpecsételte az ítéletet, hivatalosan is megcímezik s reá teszik az utolsó pontot, aztán — milyen szatírája a sorsnak — gróf Tisza István elviszi az ítéletet Bécsbe. Elviszi a saját halálos ítéletét. A jó öreg királyhoz, a ki bizonyára, hogy örülni fog, amiért megtudhatta hű és kedvelt magyar nemzete ítéletét. Lieber Tisza, seh’n sie, auf das wahr sch immer neugerig. Ich danke Ihnen. Mi is köszönjük önnek gróf úr, csakugyan. Hát valóban igaza volt Nyíri miniszter úrnak, hogy ön a magyar nemzet messiása. Ha ön nem jött volna, az ön brutalitásai nélkül ez a nemzet még tovább tűrte volna, hogy egy-egy kis szelid legyezgetés mellett Ausztria fejős tehenének nézze ezt az országot. De az ön vakmerő cinizmusa fölnyitotta szemét a nemzetnek. Nyilván nem így gondolta ugyan Nyiri miniszter úr a messiásságot, de az mindegy : a címre reáhibázott, mint egy igazi szerencsés katona. Eszünkbe jut, hogy rajta kivid csak egy kiváló írónk, jóval Nyiri miniszter úr előtt s nem olyan értelemben, mint ő, hanem olyaléhképen, mint ahogy csakugyan megtörtént: nevezte gróf Tisza Istvánt «a nemzet önkéntelen messiásának». Akkor a legrémesebben dúlt a harc az akkor még hatalmas és a nemzetet eltiprással fenyetgető zsarnok ellen, ez az iró, aki semmit nem politikus ugyan, de nagy emberismerő és geniális szociológ, Bródy Sándor írta meg róla: messiása lesz a nemzetnek, mert a korbács, amivel végigvágott rajta, fölébreszti a nemzetet. Hát így történt csakugyan, meg van róla a kétségbe nem vonható ítélet s rajta most Miskolc város hazafias népének pecsétje. Pedig hej, de megmozgattak hívei minden eszközt mellette, nem volt már foganatja. Mehet az ítélet Bécsbe. Milyen boldog lenne a magyar posta, ha az szállíthatná. De a sors úgy rendelte, hogy magának gróf Tisza Istvánnak kell elvinnie. Ez az egyetlen ténye a bukott zsarnoknak, amelylyel szolgálatot tesz nemzetének. Nemcsak azért, mert e maga s az egész rendszer megbukott. Hanem azért is, mert megtanította a nemzetet, hogy csak akarnia kell s győzni tud. Egy nagy ,.dömu csatát nyert most a magyar nemzet. Magán a csatán kivid e tudat bizonyossága is nagy eredmény. Megtanították, reá késztették a magyar nemzetet, hogy legyezgetve se hagyja ezután kiszipolyoztatni magát. úgy lesz boldog a nemzet, ahogy ezt a tanítást megfogadja és aszerint cselekszik. Killicrankie herceg, — Bohózatos szerelmi történet 3 felvonásban. Irta: Robert Marshall, fordította Mihály József, bemutató előadása ma este volt a Nemzeti Színházban. — 1. Épenséggel nem baj a műfaj-smokkériák elvetése a szinlapon, az azonban nem erény, ha akkér kerülnek el az útból a darabban dramaturgiai megkövesedett gátak, hogy drámaiatlanság talaján regény-relief emelkedik ki. Ez nem erény és majdnem baj. Mert — keveset látván — lépten-nyomon a közönségnek kell kiegészítenie az írók elgondolásait. Robert Marshall «bohózatos szerelmi történetinek nevezi színjátékát, a Killbrankie herceget : rendben van, várunk tehát egy szerelmi történetet, amely bohózatnak indul, abban fejlődik és fejeződik be. Látjuk ellenben, de még többet halljuk egy eléggé értelmes kezdetű, fejlődésében az ártatlansággal párhuzamos felépítésű, közhelymegoldású, egészében nagytudatosan bizarr regényke három fejezetét, s benne — melegen méltányolva sok meleg derű áramlását — a legmérsékeltebben keveset abból, aminek bohózati vidámság a neve. A színpadon lejátszódó kis regény szálai nem szaladnak ugyan egy irányból és egy irány felé, már tudniillik, ha az ember egymás mellé és egymásra való halmozódásukban logikát is keres, de ezért a hiányért, kivált, ha azt gyakran elfeledteti meleg hangulatok prizmáinak visszaverődő fénye, még senkit sem ítéltek halálra. A Nemzeti Színházban sem éri ez a sors Robert Marshall-t, ám az sem, ami a londoni Criterion-színházban : hogy háromszáz estén által babérozza meg művét a zsúfolt parkett. Az «Egyenlőség», meg a «Vén leányok« után az angol daraboknak előlegezett bizalom meghalványodik kissé, ami persze nem jelenti annak végleges elszáradását. Csak arról van szó, hogy ezek az angol «nemes egyszerűségek» olyan átlátszóan áttetszők a Marshall darabjában, hogy szívesen látott vendég lenne egy kis franciás, kevésbbé ártatlan tompítás. Mert a mindent élesen mutató átlátszóságban bármilyen bájosnak látni is, hogy Killbrankie herceg csele útján mégis az övé lesz, akit szeret, csak felszabadul itt-ott egy szemernyi Gartenlaube-hangulat. Erős elhatározással tudomásul kell venni, hogy a nyelvcsavaró nevű herceg, aki gazdag, sőt értelmes úr, nem minden donkiheti terv nélkül és egy képviselő barátja segítségével úgy akarja megnyerni a Makrancos hölgy egy sokat beszélő utódját, lady Addisont, hogy hamis távirattal és hamis vonatcsatlakozással skóciai fellegvárába csalja, amelyet nem föltétlenül érthető nyelven «Észak Szirkjét-nek hívnak. Eleget tesz a herceg ebben a groteszk cselfogásban a morálnak is : odacsalja várkastélyába az előbbi vonatcsatlakozási hiba receptje szerint. Mulholland asszonyt, egy gazdag enyvgyárosnak kedvesen proccokodó özvegyét is és ennek kettős a haszna, mert így lady Addisonnak is van gazdéja és a képviselőnek az özvegy vagyonára, tehát kezére elgondolt chanceai is növekednek. Fogság által puhítja majd meg Killbrankie nagy energiájú hercege a ladyt, aki már négyszer visszautasította a kezét. A fellegvár ajtaján lélek se be, se ki, míg Henrietta Addison ki nem mondja azt a bizonyos boldogító igent. Mikor mindezt hallotta már az ember, azt mondja rá: jól van, lássuk a fellegvárat. És látjuk a skót fellegvárat s benne a csakugyan odakerült kvartettet. Jan herceg állja a szavát, nem engedi el a ladyt. Ez meg csak azért sem enged, hanem eleinte kiszólásokat mond az enyvgyárosnéra, azután megbékél vele a közös sorsban, végül pedig a fogoly társasággal terveket sző a menekülésre. Hiába. Rááll tehát, hogy jegyese lesz a hercegnek és el is csattan a mátkaság csókja. Ez a jelenet a focus, amelyből egyszeriben más irányban csapnak a lángok. Mert amikor megtudja Henrietta, hogy a skót eljegyzés egyszersmind házasságkötés, bejelenti a tovább való dacolást. Az illendőség kedvéért háborúpárti marad az enyves-özvegy is. Ám utoléri mind a kettőjüket a makrancos hölgyek végzete s ahelyett, hogy forgatnák a dac fegyverét, leszerelnek, ami más szóval annyit tesz, hogy beleszeretnek fogvatartóikba. Ezek meg szinte leszerelnek és vissza akarják adni a hölgyek szabadságát. Mit tesz ilyenkor két derék nő ? Kimondja a határozatot, hogy nekik most már azért sem kell a szabadság, ellenben ők kapitulálnak és feleségek lesznek. 3. Mindebből látni is lehet sokat, de még többet hallani. Hallani egyáltalában nagyon sokat lehet, gyakran jó mondásokat is. De nem úgy, hogy ezeket a helyzet adja a szereplő ajkára, hanem, hogy szinte kipresszionálnak egymástól ötletes mondatokat magukért az ötletes roon ! Lapunk mai száma 20 oldal.