Független Magyarország, 1905. február (4. évfolyam, 1033-1060. szám)
1905-02-01 / 1033. szám
— A petíciók sorsa. — Az igazságügyminiszter figyelmébe. — A kúriai bíráskodásról szóló 1899. XV. t.-e. megindul második purifikáló munkájára. Ezúttal immár némi judikaturát is visz magával a törvény és ez a judikatura némi könnyebbséggel is szolgál a peticionálóknak, akik az első Campagne alatt igen gyakran épen a törvény nehéz kezelésénél fogva formai okokból estek el a meritoriális eredménytől. De ha ez a judikatúra némiképen segítségére van a jogkereső választóközönségnek, más részében, mégis egy olyan óriási bizonytalanságot teremtett az elárás érdemessége és az ítélet után bekövetkezhető helyzet tekintetében, hogy ezen bizonytalanság megszüntetéséről most, a tizenkettedik órában mindenképen gondoskodni kell. Ismeretes dolog, hogy a Kúria két tanácsa, mely a választási bíráskodást végzi, a törvény 3 §-ának 27. pontját teljesen eltérően értelmezi és ennek folytán a 28. §. alapján előterjeszthető azon kérelem tekintetében, hogy a megtámadott mandátum a választás megsemmisítése nélkül — tehát újabb választás kikerülésével — az ellenjelöltnek adassék át, homlokegyenest ellenkező álláspontot foglal el. Az I. tanács azt tartja, hogy a 3. §. 27. pontja, mely szerint a választás érvénytelen, «ha az, akit a választási elnök országgyűlési képviselőnek kijelentett, az érvényes szavazatok általános többségét nem nyerte el», nem jelent egyebet, mint hogy az elnök a szavazatok számtani összeadásánál tudva, vagy véletlenül tévedett, illetve a tévedést olyképen idézte elő, hogy jogaival nem kelően élt. Az I. tanács szerint tehát ennek a szakasznak alkalmazásánál a fentebb jelzett külön tényáradékát kell bizonyítani és csak ha a szakasz így és ily értelemben alkalmazható, lehet a törvény 28. §-a alapján azt kérni hogy az ellenjelöltnek adassék át a mandátum. A Kúria II. tanácsa épen ellenkező véleményen van. Szerinte, ha a förv°ny 3. szakaszának 10. s., 12- 13. és 14 pontjai alapján adatokért Ezekben nem minden esetben van sok értelem, furcsaság azonban: igen. Lelkiismeretesen óindulatú analízis is szokatlannak találja például a hasonlatot, hogy egy csalódott szívű hölgy úgy érezze magát, mint a «robogó kocsi kerekei alá került — lepke» Ám az ilyen mondás sem felségsértés és a logika sok bizarr kiforgatásáért is kárpótol az a tagadhatatlanul megkapó meleg hangulat, amelyben a merészen idillikus történet mint valami ódon, angol fametszet jelenül meg. A várkastély miszticizmusa, a skót hegyek verőfényének színpompás reflexe beszédes illusztrációk, — hatásuk kitölti a lélekben az űrt, amit következetlen kis romantika mélyített ki sok helyütt s a darabon bőségesen elomló tisztult derű elfeledtet sok erőltetett tranzakciót, végül, ha a háló összecsomózása és kibogozása szűkölködik is lendüles frisseség nélkül, megbékít, ezzel a nehézkességgel az egészségesen sima angol humor gyakori megnyilatkozása, bizonyos szavazatok érvénytelennek kimondatnak, akkor az ellenjelölt a 27. pont egyszerű felhívása mellett kérheti, hogy a 28. szakasz alapján adják át neki a mandátumot. Ilyenkor a Kúria az érvénytelenített szavazatokat a megválasztott képviselő szavazataiból levonja, megállapítja a 27. pont alapján, hogy az elnök nem azt jelentette ki megválasztott képviselőnek, aki az érvényes többséget kapta és kijelentheti, hogy az ellenjelölt lett megválasztva. A különbség világos: Az I. tanács csak egy esetben adja át a mandátumot az ellenjelöltnek (ha a 27. pont külön tényálladéka bizonyítást nyer), minden más esetben csak érvényteleníti a választást és így új választásnak van helye. A II. tanács ellenben minden relatív érvénytelenségi esetben kész az átszámítás eszközlésére, tehát a petícionáló új választás nélkül is célt ér, ha bizonyítani tud. Nem kívánok ezúttal és ezen a helyen azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a két féle jogmagyarázat közül melyik a helyes ? Egyszerűen annak a konstatálására szorítkozom, hogy dr. Tetétleni Ármin a kontroverz kérdésről egy nagyobb tanulmányt írt, amely most jelent meg és amelyben a Kúria első tanácsának álláspontját tartja helyesnek (csak az indokolásban tér el attól."». De lege lata én is ehhez az állásponthoz csatlakozom, de lege ferenda azonban szó fér hozzá, mégpedig igen sok. Ámde a kérdésnek jogi elbírálása ebben a pillanatban nem itt csúcsosodik ki, hanem annak gyakorlati következményeiben. A petíciók sorsa immár nem a törvénytől, hanem a Kúria kétirányú praxisától függ. Az I. tanácshoz kerülő kérvényező majdnem kizárólag csak a választás érvényterenítésére számíthat, tehát eredmény esetén is új izgalmak és költségek várnak reá. A II. tanács esetleg mandátumhoz is jutathatja a kérvényezők jelöltjét újabb választás nélkül. Az I. tanács elriasztja az esetleges alapos petíciót is tette a turcsi rablási kalandot a donkihótságtól. Ligeti Juliska, az önálló véleményű, határozott látású ladynek szerelmes nővé való metamorfózisát sok meleg vonással formálta meg s ennek az átváltozásnak befejező jelenésében nemes realizmust mutatt. Lelkes tetszés járt ki neki az est folyamán Csillag Teréz mai kedves szereplése a komikai körre való átjátszásnak szerepetreméltó megvillanása volt. Ő ada a pompás-n burleszk özvegyet pompásan burleszkül. Mozdulatainak, gesztusaisainak és előadásbeli árnyalásának ívelése pazar szélességben nyilatkozott meg, ravaszul tudatos karakirozása viharos kacagásokat keltett s nyílt felencekben is viharos tapsokkal tüntették ki. A címszerepet Császár személyesítette; bár angol hercegen még skót jellemű várukban sem geometriai kimértséggel, sőt köbgyökvonást magyarázó ridegséggel beszélnek szerelemről: kiűntek alatásában becsülésre szolgáló momentumok. Szacsvayné méltósággal teljes grande dame volt, Dezső a hozomány vadász képviselő alakját sok charme-mal tette rokonszenvessé s megérdemlőt tetszéssel honorálták érte, hogy Rózsahegyit, aki egy riporter kis szerepét ruházta fel egyénisége vonzó képességeivel. A II. tanács könnyelmű peticionálásra biztathat. Az, hogy melyik tanácshoz kerül a kérvény , véletlen, kiszámíthatatlan. A peti-cionálás tehát szerencse dolgává devalválódhatik. Dr. Tetétleni ennek a jogbizonytalanságnak megszüntetése céljából kérvényt adott be a Kúria elnökéhez az iránt, hogy terjesztené a vitás kérdést a Kúria teljes plénuma elé. A jogegység érdekében, de főleg azért, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvény célzata ne váljék illuzóriussá, feltétlen szükség is van ennek a kontroverziónak a megoldására. Dr. Tetétleni alaposan megokolta kérvényében a Kúriának ahhoz való jogát, hogy ezt a kérdést plenáris ülésen dűlőre vigye. A Kúria elnöke azonban más véleményben volt, visszaadta a kérvényt azzal a megokolással, hogy a fennálló törvények és érvényes miniszteri rendeletek értelmében ennek a kérdésnek megoldására a plenáris ülés nem jogosult, tehát külön, erre vonatkozó «világos törvény hiányában» nem viheti a kérdést teljes ülés elé. Az elintézésnek ez a módja gyakorlati szempontból mindenesetre felette hátrányos. Igaza van-e, nincs-e a Kúria elnökének, szintén nem ide tartozik. A baj fő oka az, hogy a döntés égetően sürgős és a kérdés súlypontja ismét az, hogyan lehet idejekorán segíteni a dolgon a gyakorlati szükségnek megfelelően? Dr. Tetétlem azon a véleményen van, hogy a törvényhozás vegye kezébe a magyarázás ügyét és döntse el a kérdést a törvény kiegészítésével , vagy jogosítsa fel a Kúriát külön törvényben arra, hogy vigye teljes ülés elé a kérdést és döntvény útján tisztázza. Szerény nézetem szerint erre nincs szükség, de gyakorlatilag ebben a pillanatban kivihetetlen is. A petíciók 30 napon belül beadandó. A kérvényezők elhatározását tehát egy későbben jövő törvénymagyarázat már nem befolyásolhatná. Pedig ez a fődolog. De mikor jöhet a törvényhozási intézkedés? Ez politikai kérdés, melyet ma megoldani lehetetlen. Annyi azonban bionyos, hogy a parlament hamarjában rendes munkaképességét nem nyeri vissza. És ha visszanyerte, égetően fontos egyéb ügyekkel lesz elfoglalva. A törvényhozás tehát mindenképen elkésnék közbelépésével. Ezek szerint más módon kell sürgősen intézkedni. Van-e tehát erre mód ? Van. Kettő is. Az egyik az volna, ha az igazságügyi miniszter szükségbeli rendelettel följogosítaná a Kúriát arra, hogy a kérdést plénum elé vigye. Kétségtelen, hogy ezért a szükségbeli rendeletért egyhangúlag megkapná a törvényhozás felmentését. Ez a mód azonban nem látszik opportunisnak politikai szempontból azért, mert a kormány, tehát az igazságügyminiszter is lelépőben van és a szükségbeli rendelet különben is gyűlölt közjogi fogalom. Enné fogva a másik módhoz kell folyamodni. A miniszternek megvan a törvénymagyarázó joga is rendeleti uton, amennyiben ez a végrehajtásra vonatkozik. Az 1890. évi XXV. Lc. alapján kiadott miniszteri rendelet szintén magyarázza a vegyes teljes ülések tárgyát és ha t. A bemutató közönsége a ruhatárban hagyta künn dramaturgiai szeszélyeit és szíves elismeréssel fogadta «Killbrankie herceg»-nek groteszken vakmerő szerelmi taktikázásait. A herceg nagy hálával lehet az est két női főszereplőé, D. Ligeti Juliska és Csillag Teréz iránt, hogy ezeknek a jóizlése mentesse Fáy Nándor. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1905. február 1. Vasvári Simon férfiszabótalet, bal- és külföldi posztó-raktár Budapest, VII., Erzsébet-körut 58. sz Kizárólag méret szerint. Telefonszám 24—64