Független Magyarország, 1905. július (4. évfolyam, 1180-1210. szám)

1905-07-01 / 1180. szám

IT. évfolyam, 1180. sz. Budapest, 1905. Szombat, julins 1. Főszerkesztő: ELŐFIZETÉSI ARAIT; Főimmkatárs: LENGYEL ZOLTÁN Egt» évre 28.— korona Vegyed évre 7.— boronái BAKONYI SAMU Szerkesztőség és kiadóhivatal "• BUDAPEST. VI!., ERZSEBET-KÖRüT SO, SZ Fél érre 14.—* 5 Egy hónapra 2.40 g 586. Tisztelettel kérjük azokat az előfizetőinket Iliknek előfizetése jtinms régé- yel lejár, hogy elöflzetésiiivet az illető postahivatalnál szivesked- jenek minél előhb íneirnjitani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. jt-----:................................ ....... ■ • ‘ A nemzet ereje. Budapest, junius 30, Mi lesz, . '.dig fart ? ezt a kérdést halljuk mindedc-h és mindenkitől. Persze határozott feleletet ép ilyen rövid for­mában adni nem tudunk. Rossz katona volna azonban az, aki háborúba megy és az eshetőségekkel nem számol. Ve­zérnek még rosszabb. Azért hát ne gon­dolja senki, hogy mi csak úgy vakfában kezdtük el a harcot, amelyet reánk erő­szakoltak. Naqvon komolyan mérlegeltük hát az/ eshetőségeket. Es mindezek után nem csak a szivünk lelkesedése, de az eszünk éreti meglontolása is oda vezetett, hogy a harcot meg keli vívni, végig kell ve* élni és a teljes szelemig nem szabad őahagyni. >g kellett ezdeni önmagunk- Hog- 1 ne mondhassa, hogy a .öi gyávák voltak. Hogy progici rdethi tudnak a mandá­tum megy seért, de a mandátum ínegszerzé Aán a mandátum szerzésre alkalmas - mert a nemzet eszményei­ből kisariidzott — programmért harcolni nem akarnak. Hogy harcoljunk, ha le­het a győzelemért, de ha elbuknánk is, a példaadásokért. Mert hösileg küzdve elbukni dicsőség, melyből uj küzdelem s uj győzelem támad, mig a célt el nem értük. Meg kellett kezdeni azért^ mert reánk erőszakolták. Nem mi indítottuk a hadjáratot, deaHiemzet elíásultsága és eddigi vezetőinek önzése folytán is a saját hatalmi gőgjében elbizakodott kato­nai diktatúra. Ölt követelték vérünket és vagyonúnkat. Ök tagadtak meg ennek ellenében minden ellenértéket. Faihoz szorították az országot, a parlamentet. Más választás nem volt, mint kényre- kedvre örök időkre odadobni magunkat vagy pedig felvenni az eleinte kilátás nélkül való harcot. Mi az utóbbit vá­lasztottuk. Meg kellett tehát kezdeni a harcot becsületből is. De meg kellett vívni azért is, hogy e harcban hittel, önbizalommal teljék meg a nemzet. Hogy felrázhassuk fásultságából. Hogy magasra növeljük faji öntudatát. Hogy előre vigyük a kátyúba került független­ségi politika szekerét. De meg kellett kezdeni, habár ilyenek csak néhányan voltunk is eleinte — a g y ö zelen^ r e m é n y é be n. Voltunk olyanok is, kiír ebben soha egy pillana­tig sem kétkedtünk. Voltunk akkor ke­vesen, vagyunk ma már sokan. Sőt: ilyeneknek kell lenni mindanyiunk- n a k. Máskép elbukunk. De igy érezve és igy cselekedve csak győzhetünk. Hogy meddig tart: ezt nem tudjuk ma sem. De annak idgjén azt hittük, hogy ötször annyudő kell, mig idáig is eljutunk, Hogy a megtett utat ily re vid idő alatt futottuk be, az azt bizo­nyítja, hogy a hátralévő ut sem tart oly sokáig. Azt hiltük 30 évig kell küzde­lmünk, mig a függetlenségi programúi a maga teljességében megvalósul. Ebből 15 év telik el, mig többségre jutunk, 15 év, mig e többség kiküzdi a céit. Az első 15 évből még három év se lett, hát igy valószínű, hogy a második 15 is lényegesen megrövidül. Egyébként a katonának mindent el kelt követni, hogy a legrövidebb idő alatt győzzön, de el kell készülve lenni a leghosszabb háborúra is. Ha győzni akar. Mert csak az győz : aki a vé­gén győz. Aki legtovább bírja. Az idő múlása tehát a lényegesen kisebbik baj. S ha ezáltal a győzelmet szerezzük meg, egyáltalán nem is báj, mert az összes bajokat, hátrányokat, szenvedése­ket és károkat a győzelem ulán való idő rövidesen kipótolja. Ma sem kell és nem is szabad az idővel törődni. Pláne akkor nem, mikor agyözeimet csakis az idő műié1, a szerezheti meg a passziv ellenállás harcmodorának ter­mészete szerint. A fegyveres harcnál ezernyi tényező játszik össze. Ezek tö­kéletessége utján előidézhető a nagyon gyors győzelem. A pasziv ellenállás leg­kisebb sikere is egy bizonyos idő előtt leheteilen s minél több idő telik, annál többnek kell lenni az eredménynek is. A passziv ellenállás ered­ménye tehát a harc idejével automatikusan nő. Gyors béke: semmi eredmény ; rövid harc: kevés eredmény f hosszú harc: íe'ft^ ered­mény. Örüljünk tehát neki, ha még sokáig tart. 'J Persze csakis úgy, ha egyöntetűen végigcsináljuk. Ha türelemmel és f e- gyelmezettséggel bírjuk. Ha el nem lankadunk. Ha. szét nem zül- lünk. Mert az időn kívül a másik tényezője e harcnak a nemzet fegyelme­zettsége. A pasziv ellenállás ennek erőpróbája. Csakis ez szerezheti meg a- győzelmet, csakis ez rövidítheti meg aj küzdelem idejét. Ha mindnyájan egyetértünk sha mintegy gépiesen — a nemzeti lélek egységénél fogva — egyformán cselekszünk. Biztatás nélkül, vezetés nélkül is. Ha senki se tizet adót és senki se megy katonának, ha senki se engedel­meskedik a törvénytelen kormány tői vénytelen rendeletének, ha minden ! testvéreként védi azt, aki e harcban a>; összességért sebet kapott, ha vállat vált­hoz szorítva mindnyájan együtt, egy célért, egy lélekkel és teljes erőnkből harcöiunk: ez a nemzet leírhatatlan ereje. Ereznünk kell, hogy létünkért és nem« zeti becsületünkért verekszünk. Hogyha elbuktunk, talán, soha tel nem kelünk. Hogy ez esetben a nemzeti halálon kí­vül a nemzeti szégyen is elborítja a magyar nevet. De ha győztünk, e harcban kiforrva, nagygyá leszünk. Beírjuk a nevünket a a történelem könyvébe. Lemostuk a múlt idők gyalázatát. Jogot és képességet sze­reztünk a jobb jövendőre. Fel van vetve a kérdés: tudunk és akarunk-e nemzet lenni? N ' lehet rá szóval felelni, de meg kel r.fel mu­tatni. Ha tudunk egyetérteni s l uk e harcot egyakajaUat végigkü meg­szereztük a független nemzet a az érettségi bizonyítványt, benui a vi­lágnak kiforrott nemzeti egyéniségünkét s ez alapon: megkapunk mindent. Ha nem tudunk egyetérteni vagy beleununk a harcba : magunkon múlt, hogy tovább is szolgaságban sínylőd­jünk. És nem úgy mint azelőtt. Mert közben el kellene vesztenünk e csatát, Ez pedig annyit jelentene : hogy a világ minden piacáról kiseprüzött osz­trák armádia vert végig mirajtunk. Iiyen egekig érő gyalázat pedig nem fog meg­esni : — ha velünk marad, úgy mint ma, a fegyelmezett nemzet ereje. Lengyel Zoltán. ui. Lapunk mai száma 20 oldal?

Next

/
Thumbnails
Contents