Független Magyarország, 1905. július (4. évfolyam, 1180-1210. szám)
1905-07-01 / 1180. szám
2 Hmm I MMM I M ■üBumiij ‘ ^ ’- FÜGGETLEN MAGYAR ORSZÁG 1905. július 1. Az orosz Bastille, Budapest, június 30. (ds) A sötét szarmata síkságon, melyet az autokrácia nehéz köde ül meg, itt-ott villant csak fel a lappangó népakarat lángja. Az ellenszegüléstől, az összekoccanásoktól, az utcai csetepatéktól messze van még a forradalom. De azok az események, amikről most hoz hírt a táviró, a lodzi és az odesszai véres napok a történelmi fordulatok tragikus erejével jelentik, hogy kiütött az orosz revolució. A tudósítások, amik most kerülnek az újságot olvasó Európa elé, nem véres eseményeknek szenzációs jelentései csupán , de históriai dokumentumai a forduló időnek. Megmozdult a szarmata síkság. És ezzel az első mozdulattal bejutott a nagy forradalmak kellős közepébe, az utcai terror francia szakába. Odessza városát hajóágyuk öble fenyegeti. A kanócot nem ellenséges államhatalom katonái tartják kezükben, de oroszok, akik saját városukat hajlandók halomra lőni. A helyőrség tehetetlen, mert a forradalom levegője lehántja az emberekről a reájuk erőszakolt különbségeket. Az uniformis mögött is testvérre talál a testvér. És a borzalomban, amit a századok óta leigázott népindulat felidéz, megismétlődik a történelem. Amint hogy a vulkanikus kitörések egyazon természeti hatalom azonos exploziói, úgy a forradalom se más most Oroszországban, mint volt valaha Franciaországban. Ez az azonosság, a külső jelenségek hasonlósága kölcsönöz az odesszai eseményeknek félelmetes perspektívát és ez mutatja, hogy itt nem múló szenvedélyek fellobbanása játszódik is, de a társadalomnak látszólag maradi, külső burka alól a leigázott természeti erők készek a kitörésre. De ha most fel fog gördülni a most még szigorú cenzúra függönye és a világ népei egy új nagy forradalom pokoli színjátékét figyel- hetik végig, úgy még sokkal hatalmasabb, megrázóbb és kegyetlenebb látványosságra készülődhetnek, mint amilyen a franciák forradalma volt. Ott csak az arisztokrácia ellen kellett a népnek megküzdenie. Szervezett katonai hatalom alig övezte a Bastillet vagy a Tuillériákat. Ha saját magát lángba borította a fellázadt népindulat, akkor már könnyen győzedelmeskedhetett a hadseregen. Ez a külön kis szervezet sokáig állotta a nép ostromát, mereven, lövésre készen tartott fegyverrel és süket fülekkel Azóta nagyot fejlett a világ és gőgös monarchák a népsereg százezrei soraival védekeznek minden forradalmi lehetőség ellen. Ám az odesszai zendülés az autokrácia szurony-rengetegét változtatta át hirtelen a kényurak védelméből azzá, ami sok-sok paraszttá, akinek szurony van a kezében. Csodálatos valami ez a láthatatlan fegyelem, ami az egymástól való rettegés szuggesztív szálait fonogatja össze százezer emberi lélekből egyetlen engedelmes gyeplőszárrá. De ha a rettegés hirtelen utat nyit a boldogságos belátásnak, hogy mégis csak egyformán emberek a cár katonái s a többi mind-mind ugy érez, mint az az egy, aki először szegi fel a fejét s mondja oda a parancsnoknak, hogy «ti kutyák, rossz a kenyerünk», akkor rettenetes erejű szervezet, mely hadjáratokra, hosszú ostromokra készült, a robbanás pillanatnyi hatásával válik lázadó tömeggé. Amit a francia forradalom nehezen kezdett ki, a katonaság, az Odesszában kész anyaga, induló pontja a terrornak. S míg ott a polgárság indult harcra hitványul kovácsolt szuronyokkal, addig itt kész az ismétlőpuskája, tanult tüzérségű forradalmi hadsereg. Valaha ez a szervezetlenség volt az egyetlen fékezője a könnyen meginduló párisi utca fellobbanó dühének. Most azonban nem francia barrikádhősök csinálják a történelmet, de tunya vérű, fegyelemre edzett, lomha orosz parasztok. Ha tehát most az a százszorta több gyújtóanyag fog lángot, ami a muzsikból is kicsiholhatja a szenvedélyt, és a nekilódult, vérbe borult szemű tunyaság egyszerre ágyukhoz és hadihajókhoz jut, akkor közelállunk a fordulathoz, amelyik az orosz forradalom történetében a Bastillát fogja jelenteni. Mennyi szenvedés az, ami ott fegyülemlett? S mintha a keserűség, az elnyomatás fájdalma sohasem csökkenne, hanem mint a nem kevesedő energia, úgy szállana át, gyűlne fel nemzedékrőlnemzedékre. Ilyen masszával még nem dolgozott a világtörténelem. Nyolcvanmillió elégedetlen ember vére lüktet a szabadulás, a boszu vágyával. A szarmata síkság évszázados temetőiből most egyszerre az apokalipszis csodájaként, életre kelnek az elhantolt fájdalmak, dörgéssé gyűlnek össze az elfojtott sóhajok. Ma még megostromolt áruházakról, pártütő századokról szól a hir. Maholnap komoly ostromra gyülekeznek , aztán hallunk a vonat bulletinjéről: eleset két levél. — A Független Magyarország eredeti tárcája. — írta: Fullajtár. Kis koma. — ennek a levélnek borítékjára azt írtam, hogy csak akkor kézbesítsék neked, ha már asszony vagy. Nem tudom, megtartják-e , a kegyelet lesz-e erősebb, vagy a kíváncsiság ? De ha most olvasod is, mikor még kisleány vagy és nem tudod megérteni, tedd el emlékül és asszonyszívvel vedd újra előt, akkor bizonyára jobban megérted. Az bizonyos, kis koma, hogy mire soraim a kezeidbe kerülnek, én már nem élek. Jogom van rá tehát, hogy őszintén írjak. Még szemrehányást is tehetnék neked, hogy te miattad itt kell hagynom ezt a világot. De te arról nem tehetsz, kis koma. Te azt nem akartad, hiszen te még egy legyet se tudnál a halálba kergetni Ha az a légy szerelmes beléd és öngyilkossá lesz, az meg nem a te hibád. Nem sokat gondolkoztam a halálról, mert akkor nem cselekednék így. Vakon, szinte részegen megyek az utolsó cselekedetem elé, mintha mulatságra indulnék. Mintha keringőre állanék fel és szinte érzem, hogy fogos pár perc múlva forogni örökre. Arra nem gondolok, hogy gyászt és keserűséget hagyok magam után, nem gondolok az édesanyámra, akit talán a sírba visz ez a csapás. Csak te reád gondolok, kis koma, aki siratni fogsz, mert te akár az idegent is megsiratnád. Örülök, bolond fejjel örülök a gondolatnak, hogy a kis koma siratni fog. Sajnálni fog egy hétig, két hétig, azután tovább fog mulatni a kis koma, amint illik olyan jókedvű kisleányhoz. Ezzel már nem törődöm. Nem gondolok a jövendőre, nem gondolok rá, hogy fogsz elfelejteni. Sőt épen ezt akarom. Felejts el, kis koma, ha már szeretni nem tudtál. Sokat vitatkoznak azon, az öngyilkos ép élméjy-e ? Én azt hiszem ebben a percben, hogy igen. Hiszen én most higgadtan, józanul megfontolom, amit cselekszem. El is mondhatom, mi késztet erre a lépésre. Téged szeretlek, kis koma, úgy, ahogyan csak szeretni lehet. Hol gyerekes rajongással, hol férfias szenvedélyességgel, hol hevesen, hol meg érzékenyen, de mindig nagyon szeretlek. Bolond vagyok — ezt mondtad te is — de a te bolondod. Betölti a lelkemet a te lényed, a te jelenésed kísért álmaimban is, a te képedet viszem magammal. Ha az utolsó gondolatot le lehetne fényképezni, a te neved jelenne meg a lemezen. Ezt neked szóval soha meg nem mondtam, hiszen akkor nem maradtál volna meg az én kis komámnak. Akkor nem mesélted volna többé, kit szeretsz te, ki tetszik néked, így csak hallgattalak és a beszéded nyomán belopta magát szívembe a méreg. Mindjobban láttam, hogy engemet nem szeretsz és nem is fogsz szeretni soha. Látod, kis koma, ez a helyzet. Én annyira szeretlek, hogy nem tudok nélküled élni, te ! meg nem szeretsz. Ezért akarok én meghalni. Nem akarom me?”' Örülök, vagy vs*' Most akvagy és nem kinéz kisérni a c várni a mulatá, pillantásokkal . Én meghalok, lelkifurdalást. Hk~en -mnt, kit szeressünk. Szépen, derülten hat egy tiszta ábránddal a szivemben, ti .* vágyódással utánad és a te angyaliasan tiszta neveddel az ajkamon. Kis koma, légy boldog örökre ! Szlávi Tibor, Kedves Teréz néni! Nem érzek magamban elég erőt ahhoz, hogy a részvétnek csak egy szavát is leírjam. Amit mi ketten érzünk, azt ugye nem lehet leírni ? Közös a mi veszteségünk, merem állítani. Kegyed, az anya, nem szerethette jobban a fiát, mint én szerettem benne a pajtást. Azt kérdi, kedves néni, mi áll abban a levélben, amit nekem irt a megboldogult. Azt én sem tudom, kedves néni. A borítékra van írva «az én kedves kis komámnak, ha már asszony lesz». Bárhogyan biztat is mindenki, én, ezt a levelet fel nem bontom. Szent előttem az ő utolsó óhajtása, katonásan ragaszkodom a halott parancsához. Bizonyára csak tanácsokat át benne. Hiszen A ráckevei nanment ráckevei válaszg azzal végződött, hogy Bartuc nagy több-séggel múlta fölül összes ellennelöltjeit. Az ellenjelöltek sokasága mellett azonban az abszolút többséget ő sem érhette el. Új választás lesz tehát Barta Ferenc és az utána legtöbb szavazatot kapott Misoga Sándor között. A bekövetkezendő választásnál a ráckevei választópolgároknak azonban könnyű dolga lesz. Az amúgy is általános rokonszenvnek örvendőt Barta Ferenc már a mostani választásnál nagyszámú párthívet tudott maga mellé tév De mindenekfölött az adja meg a, hogy a ráckevei polgárok a 11" MECHLOVITS és FIA címtáblagyár Budapest, VII., Károly körút 17. Különlegessen: Üveg, fa, Vasbádog, zománc (email) öntött és szab. vésett címtáblákban és betűkben f&T Városok és községek számára: Utcai-, házszámtáblák, jelzőtáblák minden kivitelben Qrsz. központi zászlógyár. L'8iob\é*\ lia*.1'“**“