Független Magyarország, 1905. augusztus (4. évfolyam, 1211-1241. szám)
1905-08-01 / 1211. szám
Vagy még félelmetesebb reá nézve az a gondolat, hogy a magyarok esetleg a szlávok mellé állanak s akkor a német hatalom terjeszkedési vágyának hosszú időre befellegzett. Igaz, hogy Magyarország öntudatlan eszköz volt eddig a szlávság ellen, s mint a tények bizonyítják — nagyon helytelenül. Ha a szlávság magyar-ellenes érzelmekre ragadtatta magát, ennek mindig a német volt az oka. Németektől jött az izgatás s valahányszor szláv mozgalom indult meg ellenünk, a német a markába nevetett. Most esetleg változás állhat be. De ezt Vilmos császár nem engedheti meg. Meg kell neki akadályoznia, ha máskép nem, hát egy császártalálkozáson kifejtett jó tanácscsal. Pedig, ha így folytatja, ha t. i. nem ad más tanácsot, visszafelé talál elsülni a fegyver. Biztosabb, sokkal biztosabb lenne, — ha már egyszer felvilágosítani akarja a mi uralkodónkat , és a jelenleginél sokkal erősebb támaszt nyerne bennünk, ha egy olyan uralkodói útbaigazítást adna, ami a magyarországi zavarok üdvös lebonyolítását eredményezné. Ha csak azt célozza látogatásával, hogy a szlávok elleni támasznak továbbra is felhasználjon bennünket s ezt a célt esetleg nem éri el, valószínűleg egyszer és mindenkorra lemond arról, hogy ügyeinkben tanácscsal szolgáljon. Most már csak várjuk meg szépen az őszt. Akkor eljön a német császár s hoz a tarisznyájában a szegény magyarnak, vagy az osztrák császárnak jótanácsot. Addig hadd gondolkozzék ő is, hogy hogyan lehetne ezt a bonyolult helyzetet német haszonra kiaknázni. Majd kiüríti a tarisznyát s azt hiszi, hogy genialitásának megnyilatkozása bámulatba ejti . Egy gondolat azonban folyton ott kóválygott a a fejéiben, s nem engedte megelégedettségét teljesre válni. Fia jövőjét nem látta biztosítva. Mert amilyen jellemű volt a fia, számítani lehetett arra az eshetőségre, hogy egyszer beleszeret valami szegény lányba s feláldozza érette gyönyörűen indult karrierjét is. Mert a kaucióra Valót elvitte a jó barát. Biz ez a fia jövőjéért való gond nem egy keserű percet szerzett Várromynak. Ép az aratáshoz készültek az uradalomban, mikor sürgönyt kapott a fiától, hogy jön. Várromy örült is, meg kényelmetlenül is érintette fia hazajövetelének híte. Örült, hogy két év után láthatja, de másrészt feszélyezte a gondolat: fiát még nem értesítette a nagy változásról. Mit fog az szólni? Végre is nem volt mit tenni. Át kell esni ezen is, — sóhajtotta István úr. Estére jött meg a fia. Az anya is, meg az apa is alig tudtak betelni a nézésével, a gyönyörködéssel. — Hogy megszépült, hogy megférfiasodott! Hát még a bajusza, az ám csak a csuda! Hogy elment, akkorka volt a lelkemaditának, — mutatta az anya a kis körme hegyét— shola, milyen vitézévé nőtt! Az első estét átbeszélgették. A fiú jókedvű volt, az öregek annál inkább. Másnap reggel azután a reggelihez beállít Béla díszben. — No, no! — fogadja az apja — hová indul a főhadnagy az ilyen parádéban? — Majd átmegyek Reinerékhez, ha megengedi édesapám. — Hm!... — gondolta az öreg. — Épen kell nekem. Mégis csak jó volna előbb az igazat megmondani. Végre sok köhécselés után, szemeit behunyva, kibökte:; FffGGETIEH' MAGYAR ORfSZÁG 1905. augusztus 1. mi vezető politikusainkat, dicshimnuszokat zeng német ő felségének a nemzet, pedig hát dehogy! Visszagondolunk a múltra, nyögünk egyet a legutóbbi tanácsának emlékén s felsóhajtunk. A német császár tanácsától — ments meg Uram minkét. Budapest, július 31. Kossuth Ferenc utazása. Kossuth Ferenc herkulesfürdői gyógykezeltetését befejezte. Augusztus 10-én Budapestre érkezik, honnan rövid tartózkodás után egészségi állapotának teljes helyreállítására Karlsbadba utazik."*y ■ Széljegyzetek a politikai válsághoz. Ily cím alatt egy Rónai Áron Lajos nevű szerző tollából röpirat jelent meg, amely a válság okai felől elmélkedve, oda konsoludál, hogy azt csak egy új nemzetihaladó-párt oldhatja meg, amely úgy jönne létre, hogy a koalíció 67-es pártjai a szabadelvű párt egy részét is magukkal ragadva, lépjenek be a függetlenségi pártba. A röpirat írója szükségesnek tartja az új választást is. A III. kerületi új párt megalakítása tárgyában augusztus hó 1-én, kedden este 8 órakor a Császárfürdő külön éttermében értekezlet lesz, amelyen az új párt vezére, báró Bánffy Dezső és Hock János országgyűlési képviselő is jelen lesz. Beszámoló: Lukács Gyula országgyűlési képviselő augusztus 5-én Körmendre érkezik és kerületében beszámoló körútra indul. A fogadtatást igen nagyszabásúnak tervezik és a kerület nagyobb községeiből küldöttségeket szerveznek a képviselő fogadtatására. Az alkotmányválság. Budapest, július 31. Bánffy tegnapi deési nyilatkozata után teljesen világos immár, hogy mikép tervezik a hatvanhetes pártok egyesülését. Ez az egyesülés voltaképen abból állana, hogy a szabadelvű párt amaz elemei, amelyek Tisza kétszínű politikájától végleg megundorodva, most már ok ■ — Nagy változás történt ám azóta, hogy te itthon nem voltál! Csak, hogy kimondta, nyitotta ki a szemeit s szörnyen csodálkozott, hogy: nini, ez a huszár még csak meg sem lepődik, azután meg, hogy a napi is úgy süt, ahogy szokott, de óh — csodák csodája — a fia mosolyogva mondja: — Tudom, édesapám, és azért akarok átmenni, hogy Reinennek köszönetet mondjak. — Te, te tudod! — álmélkodott az öreg. S nagyon jó kedve lett egyszerre. — S ugyan kitől? — Reiner úr irta meg, mielőtt megvette volna a birtokot. — Ő!e irta meg neked?! S mi okból? — Csupa jóakaratu figyelmeztetésből s egyben az én tanácsomat, illetve beleegyezésemet is kérte. — Mire, mihez? — Tudja, édesapám, hogy a nagymama birtoka nem volt kimetszve. Ez a birtok engemet illetett ugyan, de csak bizonyos idő múlva. Hát erre nézve ajánlja nekem Reiner úr, hogy egyelőre engedjem át bérbe ezt a birtokot neki, nehogy apámat még ettől is megfoszszák, amit így Reiner — mint haszonélvezőnek — apámnak fizet. — De hisz én erről mit sem tudok! — álmélkodott István úr. — Hiszen igy én megcsaltam, megrövidítettem valakit! — Dehogy is! Az, akitől atyám barátja a hatvanezer forint kölcsönt az ön aláírására vette föl, csak felét fizette ki. Ezt pedig kamatostól megkapta. Reiner úr nem akarta engedni, hogy önt kiszipolyozza ez az uzsorás s ez okból nem értesítette önt, ismerve gondolkozását. Az öreg hümmögött egy ideig, azután azt mondta: — Régen mondtam én azt, hogy derék ember, ez a Reiner! hát csak menj’ át hozzájuk. Apponyi a helyzetről. Gróf Apponyi Albert ma reggel Eberhardról Budapestre érkezett, ahol rendes lakásán, a Hungáriában szállott meg. Apponyi több hírlaptudósítót fogadott, akik előtt a helyzetről a következő nyilatkozatot tette: — A fővárosba érkezésem nincs politikai okokkal összefüggésben. Én nemcsak nem perhorreszkálom báró Bánffy Dezsőnek a hatvanhetes pártoknak a koalíció keretén belül való egyesítésére irányuló akcióját, sőt helyeslem azt és kívánatosnak tartom, hogy a szabadelvű pártnak ama tagjai, akik a függetlenségi pártba belépni nem akarnak, a koalícióhoz tartozó valamelyik hatvanhetes párthoz csatlakozzanak, mert mihelyt a koalíció tagjaivá lesznek, azzal a nemzeti ügy szolgálatába lépnek és jelentékenyen hozzájárulnak a törvényes nemzeti aspirációk megvalósításához. Nem kétlem, hogy az erre irányuló akció nem marad meddő, mert magam is sok oly férfiút ismerek a szabadelvű pártban, akiről még feltételezni sem lehet, hogy a nemzet letörésének reményére alapítaná politikai exisztenciáját. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye Justh Gyula házelnök ismeretes állásfoglaló-vétlenül elhagyják régi pártköteléküket, csatlakozzanak a koalíció 67-es pártjainak valemelyikéhez, és így a koalícióhoz. Ez az alakulás tehát nemcsak hogy nem vezetne a koalíció bomlására, hanem ellenkezőleg, jelentékenyen megerősítené azt és így közvetve fokozná a nemzeti küzdelem erejét is. Így fogja fel ezt a kérdést gr. Apponyi Albert is, aki ma a fővárosba érkezett és arra vonatkozólag több hírlapíró előtt nyilatkozott. Kijelentette az illusztris vezér, hogy a szabadelvűek csatlakozását örömmel kell fogadnunk, mert ez a nemzeti ügy diadalát okvetlen közelebb kell hogy hozza a megvalósuláshoz. Megemlékezett Apponyi Justh Gyula, képviselőházi elnök ama nyilatkozatáról is, amely szerint szeptember 15-én egy esetleges új elnapoló királyi kéziratot nem venne tudomásul, kijelentve, hogy ez az ő felfogásával is teljesen megegyezik. A vezérlőbizottságnak a nemzeti küzdelem egyöntetűségének biztosítására kiküldött albizottsága ma ülést tartott, amelyen megállapodott a vezérlő bizottság elé terjesztendő jelentés szövege tekintetében. Híreink a következők : 5 Fejér váry harmadban. Fejér váry fő császári biztos — mint mai számunkban távirati értesülés alapján már jeleztük — tegnap délelőtt tizedfél órakor Karlsbadba érkezett, ahol a Papp-féle szállóban vett lakást. Az államvasutak központi pályaudvarán szalonkocsi áll báró Fejérváry rendelkezésére, hogy szükség esetén azonnal elutazhassák. Fejérváryt mindjárt karlsbadi tartózkodása első napján felkereste Gautsch osztrák miniszterelnök. Az összejövetelnek nem volt hivatalos jellege, hanem a két miniszterelnök hosszú sétát tett. Gautsch este visszautazik Bécsbe, de az a szándéka, hogy őszszel két hétre ismét Karlsbadba jön. Itt említjük meg, hogy augusztus 11-én, néhány heti utókorára Kossuth Ferenc is Karlsbadba utazik. Ebből sokan arra következtetnek, hogy Fejérváry és Kossuth között ott bizonyos egyezkedési tárgyalások fognak folyni. Természetesen nincs kizárva, hogy a két államférfi a közös fürdőhelyen találkozzék, azonban bizonyos, hogy Kossuth mindennemű «tárgyalástól» tartózkodni fog és hogy érintkezésük csak magánjellegű lehet.