Független Magyarország, 1905. szeptember (4. évfolyam, 1242-1271. szám)

1905-09-01 / 1242. szám

Budapest, 1905. IV. évfolyam, 1242. sz. Péntek, szeptember . Főszerkesztő: ILESTGYEL ZOSTAST Szerkesztőség és kiadóhivatal, BUDAPEST, VTL, ERZSÉBET-körút 50. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egén érre 38.—­ Korona I Hegyed évre 7.— Korona Fél erre 14.— s I Egr­idoson ZM 1, TELEFON­SZÁM: 586. ^Tisztelettel kérjük azokat az előfizetőinket, kiknek előfizetése augusztus vé­gével lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál minél előbb megújítani szíveskedj­enek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Ismét Ischl, Budapest, augusztus 31. A táborszernagygyan, aki ezidőszerint Magyarország sorsának intézésére van kikommandirozva, újra Ischl felé robog az expresz. Ismét, mint már annyiszor, a császári sejpurok által világhírűvé vált osztrák fürdő felé tekint a magyar köz­vélemény, aggódó várakozással lesvén, hogy a nevezetes villában mit határoz­nak felőle. Mert most, Fejérvárynak ezen az újabb audienciáján dől el voltaképen, hogy mi történjék Magyarországon. Az utolsó kihallgatáson és az ezt követő koronatanácson csak javaslatait terjesz­tette elő Fejérváry, azokat a terveket, amelyek keresztülvitele mellett akar hozzá­fogni Magyarország pacifikálásához. Dön­tés azonban semmiesetre sem történt. Hiszen, ha az uralkodó és tanácsosa megállapodásra jutottak volna. Ha az előbbi hozzájárulását adta volna hű táborszernagyának előterjesztéséhez , miért kellett volna a királynak hirtelen vissza­térni Ischlbe s mire való most Fejérváry sebbel-lábbal rendezett ischli útja ? A félhivatalosok azt mondják, hogy a Programm tárgyában, amelyet a tábor­szernagy szeptember tizenötödikén a kép­viselőház elé terjeszt, van szükség fel­világosításokra és magyarázatokra. El­hisszük. Ami hír erről a programairól kiszivárgott, az mutatja, hogy radikális reformokat, fontos újításokat tartalmazó javaslatokról van szó. A király koránál fogva is konzervatív s hosszú uralkodása alatt népei úgy tanulták megismerni, hogy nem rokonszenvez ily merész kéz­désekkel és sokkal szívesebben halad régi intézmények kitaposott, jónak bizo­nyult, kényelmes országútján. Nem cso­dálni való tehát, hogy most, aggkorára fölöttébb meggondolja, mielőtt beleegyez­nék, hogy kormánya nevében csupa gyö­keres változásokat célzó, felforgató javas­lattal lépjen elő. Az ügyvezetőség új gazdasági és szo­ciális programmja tehát nyitván szintén szóba kerül holnap a Kaiser-villában. De szó lesz ott egyébről is. Szó lesz min­denekelőtt és főképen arról, hogy milyen taktikát kövessen Magyarország gyöngülni nem akaró passzív rezisztenciájával szem­ben a kormány, hogyan­ érje el a nagy célt, ennek az ellentállásnak letörését és a normális viszonyoknak, a magyar nem­zet akaratának teljesítése nélkül való helyreállítását. Közveten és közvetett nyilatkozatokból, a jól és legjobban értesültek kiszólásaiból tudjuk, hogy a táborszernagy már utolsó audienciáján az energikus lépések meg­­tevésére kért felhatalmazást. Ezek : a tiszt­viselők felfüggesztése, a fegyelmi vizsgá­latok, a törvényhatóságok támogatásának megvonása, a kormánybiztosok kiküldése. Ezenkívül természetesen szüksége van a fő császári biztosnak oly eszközökre, amelyek segítségével a kényelmetlen és okvetetlenkedésével a szabad mozgást mindenképen gátló képviselőháztól meg­szabaduljon. Királyi írás kell neki, előbb — szeptember tizenötödikén — az elna­polásra, majd a feloszlatásra , noha az sincs kizárva, hogy a feloszlatást már a­ Ház legközelebbi összeülésére tervezik. Az összes jelek arra mutatnak, hogy az uralkodónak Fejérváry legutóbbi audien­ciájakor ez intézkedések tekintetében még súlyos aggodalmai voltak. Ez tehát a fő­­oka annak, hogy a táborszernagy újra császárja előtt áll. Ezeket az óriási hord­erejű kérdéseket kell még egyszer meg­­hányni-vetni, ezekre nézve kell a habozó uralkodónak most, az elhatározó időpont bekövetkezése előtt a döntő szót kimon­dani. — Nem a kérem, — olyan kis nehézség forma név a . . . — Feljebb lakik — folytatja az öreg úr, Jubecky, felette meg az első emeleten Filigran. — Ez, ez üsse a kő, igy hivják Milligram, már a másik nevét tudom, Bendegúz. Hát a hetven­egy alatt lakik, pedig én úgy emlékszem, hogy a levélen hatvankilenc van. És erős lábcsoszo­­gással nekiindul a hetvenegyes ház emeletének. A konyhában Filigran nagymama épen az ebédrevaló kacsa trancsírozásával foglalkozott, mikor a pápaszemes kígyófejű ember belépett az ajtón. Jó szerencse, hogy a szolgáló tartotta a tálat, mert különben a kapaszkodó macskák alighanem megosztoztak volna a kacsán. — Jesszaz ! Micsoda ember ez ? Gyertek csak Mari, vagy te Túri. — Időbe került, amíg a lánya meg az unokája meg tudta nyugtatni az ember mivolta felől. — Jó reggelt kívánok — köszön az automo­bilos, — egy levelet hoztam volna kérem a Milligram úr részére. — Talán Filigran — igazítja ki a nagysága. — Hiszen én is úgy akartam mondani, kérem, de mindig erre megy rá a szám. — Jaj ! Ez csak egy csoda, nézd csak ötöt Túri jól meg, ez meg is bolondulna az embert — mondja a nagymama, németes magyarságával. — És honnan hozza azt a levelet — kérdezi, a három nő kórusban. — Budapestről, kérem. — Kitől? — kiváncsoskodik a nagymama. — Benne lesz az kérem — feleli a­ férfi s azzal körül kezdi magát tapogatni s átkutatja először az alsó, azután a felső zsebeket. — No, hol is van a levél ? Egymásután kiüritgeti a Az automobil. ~ A «Független Magyarország» eredeti tárcája. — Vasárnap reggel nyolc órakor egy automobil kúszott végig Hollóbánya görbe, hegyes főutcá­ján. A hegyeken épült százados házacskák me­reven düllesztették ki az ablakaikat a rohanó, ördöngös masina láttára, lévén ott az egyedüli igavonó állat a meggörbült hátú ökör, mert a valamire való ló időtlen idők óta kerülte a vá­ros tájékát is. A járó­kelők figyelmét inkább az utcahosszat terjengő ismeretlen aroma és a szokatlanul felkavart porfelhő irányította a cso­dás gépre, mint a gyorsaság, mert ahol még a mozsárdurrogatás ünnepi szenzációszámba megy, ott nem rohannak valami nagyon az emberek, de az is igaz, hogy másutt meg a kakaskuko­rékolás újdonság. A sikló automobillal nem történt semmi kü­lönös dolog, csak a piacon üldögélő tejesasz­­szonyok a fordulónál szentül meg voltak győ­ződve, hogy az a vörös szörnyeteg keresztül akar rajtuk gázolni, felugrálásaik közben össze­vissza döntögették liszttel kevert tejes és tej­feles köcsögeiket, nagy örömére az utcán ká­­borgó kutyáknak. Az automobil megállóit a főtéren, a hatvan­kilencedik számú ház előtt. Az utca gyerekei a­ fiatal diákokkal azonnal körülvették a csodás alkotmányt, a­ szobacicások révén tudomást vet­tek róla a nagyságok is, lassan kint megteltek az ablakok kendő alól kikukucskáló asszonyfejek­­kel. A kíváncsiság különösen abban az irányban gyötörte őket, ki rejtőzhetik a teljesen lefüggö­nyözött automobil belsejében"? Egyelőre azonban meg kellett elégedniük egy csudamód bőrbe bujtatott ember leszállásá­val. Nem látszott ki annak az arcából egy fikarcnyi sem, füle, szeme, szája, orra, mind el volt torlaszolva. Isten tudja hol fért ki rajta a levegő. Nagy esetlenül lemászott az automobil­ról, körüljárta, benézett az első, majd a hátsó kerekek közé, itt is, ott is igazított egyet a siófokon, mikor aztán már jókora volt körülötte a sokadalom, odafordult egy kiváncsi, ősz sza­­kállú úrhoz: — Ugyan kérem alásan, itt lakik-e az az ur, akinek én a levelet hoztam ? — Hát hogy hívják azt az urat? kérdi az öreg úr. Különben adja ide a levelet, majd elolva­som a címét, és már az okuláréja után nyúlt. — Jaj, kérem alásan, úgy van parancsolva, fe­leli a burkolt férfiú, hogy csak ott adjam a kézbe. Hanem ne, hogy is hívják ? Egész után mondogattam magamban a nevét és . . . most ... ne adj Isten . . . hogy . . . eszembe jutna belőle . . . valami, úgy hívják valahogy, mint Kilo. — Talán Filo — mondja az öreg — úr az épen itt lakik ebben a házban. — Nem, kérem szépen — mondja a kér­dező — az ugy van valahogy, mint méter­­mázsa, de nem félkiló ... az sem, ugy vala­hogy, kérem, ahogy egy folyót is hívnak. Mi a csuda, is a. ? Nem Dráva. Ejnye nő, hogy nem tanulta meg az ember gyerek­korában. — Sohse törje rajta a fejét, adja ide azt a le­velet, mondja az öreg úr, vagy elmondom magá­nak, kik laknak ezen a soron. Hát ugyanis ebben a házban lakik Filó. Zsapuak mai száma 20­11.

Next