Független Magyarország, 1905. december (4. évfolyam, 1333-1360. szám)

1905-12-01 / 1333. szám

2­r­rttGXKETLEK’ MAGYARORSZÁG 1905. december 1." fenyegetést, hanem egyszerűen leszögez­zük azt, mint egy szim­ptomáját a mai kormányrendszernek, s hadviselő eszkö­zeinek. Különben is, ha már az abszolutizmus­ról kell beszélnünk, akkor azt is elmond­hatjuk, hogy az már nem a jövő kérdése, hanem a jelené. Mert az, ami utóbbi idő­ben nálunk történik, nem egyéb, mint a törvények megsértése vagy legalább is kijátszása. A királyi eskü érvényben van ugyan, annak szentségében senki sem kételkedik, de a felelős miniszterek min­dent elkövetnek arra nézve, hogy az utó­kor őket valamiképen a törvény tisztelettel meg ne gyanúsíthassa. Soha sem sértet­tek meg Magyarországon annyi törvényt,­­ annyiszor, mint most. Pedig, bizony sok törvényt megsértettek már nálunk, és sokszor. Ha tehát a Fejérváry-kormány harci tárába sorozta az abszolutizmussal s a katonai diktatúrával való fenyegeté­sét, akkor hozta volna ezt tudomásunkra már akkor, amikor jött. Most hasztalan puffogtat ágyúinak üres lövegeivel. Neve­tünk felette. Nem hiszünk benne. Már csak azért sem, mert a jeles kormány­nak az abszolutizmusig leérő törvénysér­téseit megszoktuk, a királyi eskü megsze­gésére pedig még csak gondolni sem merünk. Budapest, november 30. Kossuth Ferenc üdvözlése. Kossuth Fe­renchez a mai napon a következő üdvözlő feliratok érkeztek: Marcali Nagyságos uram! Zboray Miklós,, kerületünk országgyűlési képviselője Marcaliban 1005. november 26-án beszámoló beszédet tartott, mely alkalommal a pártkülönbség nélkül összegyűlt vá­lasztó közönség a szövetkezett ellenzéki pártoknak, főleg pedig Nagyságodnak önfeláldozó hazafias mű­ködéséért őszinte köszönetét nyilvánította s teljes bizalommal várja, hogy a szövetkezett ellenzék a­­ megpróbáltatás nehéz napjaiban helyt állva, a ma­­j­gyar nemzet szent ügyét, alkotmányunkat és tör- I vényeinket meg fogja védelmezni. Az Isten áldása s­­ Ezentúl a­ királykisasszony minden nap kiko­­csikázott furcsa fogatán. Az egész országban híre kelt a különös mulatságnak. Az emberek csóválták a fejüket és titokban megbotránkoz­tak. De szólni senki sem merészelt, mert a szívtelen királyleány menten fejét vetette annak, aki egyet mukkant. Az ifjak pedig nem menekültek a szívtelen leány bűvös köréből, hanem versenyeztek egy­mással, hogy kit fogjon úrnőjük a hintóba. Egyre többen és többen tolongtak a királyleány körül és r­epedtek utána és csókolták a ruhája szegélyét és a lába nyomát. Egyszer aztán az történt, hogy amint a ki­­rálykisasszony hintáját a szerelmes ifjak von­szolták az országúton, egy fiatal vándorlegény gyalogolt velük szemben. A királyleány épen nagyon ideges és szeszé­lyes volt, véresre korbácsolta minden lovagját, akik lihegve, verejtékes arccal, a­ halálos össze­­rogyásig futottak a hintóval, csakhogy imádott­­juk megelégedését kivívhassák. A poros ruhájú vándorlegény megállt az utón és végignézte a különös alkalmatosságot. Amint a leány az ifjat megpillantotta, rög­tön meghúzta a gyeplőt és megállította a hintót. — Vakmerő fiú, hogy mersz te ily dacosan állni előttem ? Borulj a porba, mert különben halálra korbácsoltatlak ! De a fiú meg se mozdult, csak bámulta mereven, némán a hintóba fogott ifjakat és az ostorát suhogtató gőgös királyleányt. — Nem hallottad, mit mondtam ? Süket vagy ? Nem félsz a kínos haláltól ? A fiatal legény végre megszólalt. — Én rajtam nincs hatalmad ! — Hát tudod-e, ki vagyok én ? — kiáltott fel mérgesen a királyleány. Tudom, te vagy a viliig legszánandóbb I mmk.......TTiiii i i. mi" ~i "'i i,- ,ii ii.iT1iiimi1UTi------------------------------------'-fir iniiiü koldusleánya, mert mindened van, de nincs­­ szived!­­ — Úgy látszik, meguntad az életedet, hogy ily hangon mersz velem beszélni! De most az egyszer megkegyelmezek neked egy föltétel alatt. Azonnal állj be a többiek közé. Ezt a fáradt szamarat kifogom a hámból és örökre száműzöm, mert olyan gyenge és ügyetlen, mint egy nyolcvan esztendős aggastyán. Jer ide, itt a zabla, itt a gyeplő, befoglak téged a kocsimba ostorhegyesnek! — Engem ugyan nem fogsz!­­— Micsoda? — szörnyüködtek az ifjak, — te nem akarod az istennő hintáját húzni? Sze­rencsétlen balga, te nem tudod mi a kéj, miért érdemes élni és meghalni! De a vándorlegény szánakozva mérte végig a lihegő ifjakat. — Nyomorult boldogtalanok, szégyeljétek ma­gatokat ! így megalázkodni ! Így beszennyezni a férfiasságot ! És mi célra ? Hát nem veszitek észre, hogy hiába viselitek ezt a szégyenbélye­get, úrnőtöket nem fogjátok szerelemre lobban­tani soha, mert ennek a szánni való szegény­nek nincs szive ! A gőgös királyleány ekkor már toporzékolt dühében. — Micsoda szemtelen fickó vagy te! Elle­nem lásstod a lovagjaimat ? Ezért meglakolsz ! És a királyleány fölemelte ostorát, hogy végig­vágjon a merész ifjú arcán. De ez hirtelen odaugrott hozzá, megragadta a karját, kicsavarta kezéből a lovagló­ ostort és messze elhajította az országút porába. — Vigyázz leány, az életeddel játszol! Mert én férfi vagyok és aki engem megüt, az meghal! A legény ezután mély megvetéssel elfor­dult a király­leánytól és tovább ballagott a város felé! Süm,II ■ I ;jT,r I TZBLZXiZiy -a A gőgös királykisasszony pedig szégyenkezve szállt le hintójáról, fölemelte ostorát a porból, aztán visszaült a hintóba és elkezdte őrülten ha­jszolni, korbácsolni a lovagjait. Mire hazaérkez­tek, valamenyinek testéből patakzott a vér. De a királyleány nem sajnálta őket, rájuk se né­zett, bezárkózott a szobájába és elkezdett ke­servesen zokogni. Reggelig sírt, még­se vigasztalódott meg. Reggel aztán szétküldte a városba szolgáit és megparancsolta, hogy a vándorlegényt fogják el és vessék börtönbe. El is fogták, börtönbe is vetették. Mikor pe­dig mindenki azt gondolta már, hogy a szeren­csétlent felakasztják, besurrant börtönébe a gő­gös királyleány. — Akarsz-e országom királya s az én paran­csoló uram lenni ? Szeretlek, a tied vagyok és szolgálód leszek halálomig, csak szeress ! — Sajnállak, szegény leány, de nem szeret­hetlek ! — Jaj, jaj, van már szivem, érzem! — si­­koltotta a királyleány és letérdelt az ifjú rab elé és csókolta a kezét, a ruhája szegélyét. — Ha van szived, bocsáss szabadon. Mert meghalok, ha nem lehetek szabad ! — És én meghalok, ha nem követhetlek! — Leány, ha elhagyod a királyi pompát, ha­talmat és cicomát és követsz engem a koldus nyomorúságba, a bizonytalan küzdelmekbe, ak­kor jer : megtanítom a szívedet szerelemre ! — Megyek veled minden poklokon keresztül. Boldog leszek, ha nélkülözhetek, szenvedhetek érted! Szeretlek! Szeretlek! És a királyleány meg a vándorlegény együtt mentek világgá . . . Nem láttad őket valahol, édes kicsi párom ?... Balogh Andor, a nemzet örök hálája leszen velünk. A népgyűlés megbízásából: dr. Bernáth Béla, Paks. A paksi választókerület függetlenségi és 48-as pártja nevében és a Pakson és Dunaföldváron tartott népgyűlés egyhangú határozata értelmében szívből üdvözli Kossuth Ferencet, nemzeti ügyünk nagy harcosát, S­t­a­u­b­e­r Antal elnök. A haditengerészet harcképessége, Bécsből jelentik: A haditengerészeti kormány elhatározta, hogy a haditengerészet harcképességének fokozása céljá­ból tartalékhajórajt állít föl. A hajórajhoz szükséges hajókat egyenként szerzik be. Az új hajóraj parancs­nokává a közös hadügyminisztérium tengerészeti osztályának eddigi főnökét, Hausz Antal ellenten­gernagyot nevezték ki és az ő helyére Müller Frigyest, az «Árpád» eddigi parancsnokát tették. Müller magyar ember. A Reichsrat ülése. Az osztrák képviselőház mai ülésén megindították a vitát báró Gautsch mi­niszterelnök tegnapelőtti beszédéről. Az első szónok dr. Sylvester (német néppárt) emlékeztet a Derschatta-bizottség megalakításánál történtekre és sajnálatának ad kifejezést, hogy a Ház szánalomra­­m­éltó állapota miatt nem lehet Magyarországgal szemben határozathoz jutni. A miniszterelnök annak idején kijelentette, hogy a kormánynak minden tény­kedésénél az alkotmány keretén belül kell maradnia, de ezt a nyilatkozatot nem lehet komolyan venni. Vajmi kevés történt az osztrák kormányzatban alkot­mányosan, mindig a 14. szakasz uralkodott és most, hogy Magyarországon is az exlexben teltették magukat az alkotmányosságon — egyáltalán nem lehet remélni, hogy az állapot javulni fog. Ami az általános választói jogot illeti, mi­után azt Magyarországon Kristóffy zászlajára írta és a király hozzájárult, bár eleinte elle­nezték, itt is elfogadták és be fogják hozni és a németek helyesen teszik, ha nem szegülnek ellene, mert különben ő nélkülök fogják a dolgot meg­csinálni. Amit a miniszterelnök a hadsereg közössé­gére vonatkozólag mondott, az nem felel meg a tényleges állapotnak. Közös hadseregről ma nem lehet többé beszélni. Ha önálló magyar hadsereget alakítanak, úgy követelnünk kell, hogy Magyarország maga tarja­ el önálló hadseregét. A többi pragmati­kai intézkedések tekintetében is folytonos ingadozás­i engedékenység észlelhető az osztrák kormány ré­széről. Szónok utal a felségjogok lényegéről elter­jedt különböző véleményekre és kifogásolja, hogy a kormány arra nézve nem nyilatkozott. A delegációkra vonatkozólag a szónak annak a vélemé­nyének ad kifejezést, hogy a miniszterelnök illúzió­ban ringatja magát, ha abban bízik, hogy a dele­gációkat még ebben az évben megválaszthatják. Erre való tekintettel nem akar felhatalmazási törvényt elő­terjeszteni az idén, hanem csak a jövő évben. Az idei évre nem kívánja a közös kiadások jóváhagyá­sát, hanem azoknak előlegképen való kiutalását. And a külügyminiszter kiadásait illeti, e tekintetben szó­nok azt javasolja, hogy a kvóta aránya ezentúl 50% legyen a külügyminiszteri kiadások fedezésében, mert nincs többé osztrák-magyar monarchia, hanem a kül­ügyminiszter Ausztria minisztere és Magyarország minisztere. A közös pénzügyminisztériumot egész nyugodtan meg lehet szüntetni. Sajnálatos, hogy a parlamentben az államegység tekintetében nincs egy­séges akarat. A szónok ama reményének ad kife­jezést, hogy a magyarországi viszonyok szabályozá­sára kiküldött bizottság az utolsó pillanatban össze­szedi magát és határozatot hoz, különösen most a miniszterelnök legutóbbi kijelentései után. A szónok sajnálja, hogy a miniszterelnök beszédében egy szó­val sem emlékezett meg a flottatüntetésről, amely nekünk 20—30 milliónkba kerülhet. A szónok a választói reform kérdésében nem akar elébe vágni pártja hivatalos nyilatkozatának és azzal végzi, hogy ő párthíveivel minden lehetőt megtesz, hogy a vá­lasztói jogot napirenden tartsák, de nem fognak megfeledkezni e lépésnél arról, hogy Magyarország­gal szemben kellő időben állást foglalhassanak. Dr. Adler képviselő a miniszterelnöknek a vá­lasztójog reformja kérdésében tett kijelentéseit böl­cseknek és helyeseknek mondja. A Bécsben és Prágá­ban lejátszódott véres eseményekért a kormányt teszi felelőssé. Szónok tagadja, hogy az általános választói jog veszélyt rejtegetne a nemzetisé­gekre, különösen a németekre nézve és óva inti a nagy földbirtokosokat attól, hogy a vá­lasztójog reformja ellen intrikáljanak. Kijelenti, hogy a szociáldemokraták a választójog kérdésében egyelőre csak a lehetséges és elérhető intézkedések­hez ragaszkodnak. Glöckner képviselő a szavazati kényszerrel kapcsolatos általános választói jog álláspontján áll Ki­lmatz képviselő hangsúlyozza, hogy az új

Next