Függetlenség, 1905. március (18. évfolyam, 25-28. szám)

1905-03-05 / 25. szám

Kecskemét, 1905. március 5. Vasárnap XVIII. évf. 25-ik szám. Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva Egy hóra . . 70 fill. Negyedévre 2.— K. Félévre . . . 4.— K. Egyes szám 4 fill. Vidékre postán küldve Egy hóra . . 1.—K. Negyedévre 3.—K. Félévre . . . 5.—K.FÜGGETLENSÉG POLITIKAI LAP. A F Ü G G E T L E N­S­ÉG­I és 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő : TÖMÖRI JENŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal. II. tized, Mária­ u. 326. sz. Fiók kiadóhivatal: I-ső­t„ Kéttemplom­­köz 10. sz. és Gr. Fekete Mihály könyvkereskedő üzletében (Piac­ tér) hova a lap szellemi részét illető közle­mények is küld­hetők. Főszerkesztő:­­ Főmunkatárs: SZAPPANOS ISTVÁN , FRITZ IMRE. Pénzintézeteink. Irta: Tömöri Jenő. Kecskemét, 1905. március 4. Előttem fekszenek a külön­böző pénzintézetek zárszámadásai s a számoknak ez a rengeteg tö­mege tiszta világot vet a kecs­keméti pénzpiac állására. Örvendetes j­elenség, hogy min­­denik pénzintézményünk kisebb­­nagyobb üzleti fellendülést tud kimutatni, bár mindenik igazgató­­sági jelentésen végigvonul a me­lankolikus hang, hogy a lefolyt év a vállalkozási szellemre, , a gazdasági és üzleti beruházásokra nem volt kedvező. Ennek az általános pangásnak, amelynek okát sokan a zavaros politikai viszonyokban keresik, természetes kifolyása, hogy a pénz­intézetek főkönyvének betétrovata tetemes emelkedést, m­íg a kölcsön rovata hasonló arányban csökke­nést mutat ki. Ha sorra vesszük pénzintéze­teinket, látjuk, hogy a betevők bi­zalma a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület felé fordult első­sorban, amely már harminchét év óta áll fenn. A zárszámadás 5.980,902 korona betét, 3.742,258 korona jel­zálog kölcsön és 2.849,608 korona váltótárca forgalmat mutat ki, hogy csak a nagyobb tételeket említsük. A tiszta nyereség 232,342 ko­rona, részvényenként 90 korona jutott. Második helyen, alapítását te­kintve a Kecskeméti Kereskedelmi Ipar­­h­itelintézet és Népbankot említhetjük, amely megött már szintén három évtizedes eredménydús múlt áll. Ez intézet 1.816.233 korona betét­ről 934.927 korona jelzálogköl­csönről és 2.271.587 korona váltó­tárca forgalomról számolt be. A nyereményösszeg 145.386 korona, amelyből egy részvényre 48 ko­rona osztalékot fizet az igazga­tóság. A régebbi pénzintézetek har­­madika a Kecskeméti Központi Taka­rékpénztár, amely az idén a har­­minckettedik közgyűlését tartotta. Az igazgatóság jelentéséből meg­tudjuk, hogy az elmúlt évben 1.318,308 korona betét, 1.014,685 korona jelzálogkölcsön és 602,215 korona folyószámla forgalma volt. Az üzleti tiszta nyereség 112,902 koronára megy. Az osztalék egy részvény után 28 korona. Fiatal múltra tekint vissza a Leszámítoló és Pénzváltóbank Részvény­­társaság, de azért az üzleti ered­ményt tekintve sikeresen veszi fel a versenyt a többi pénzintéze­tekkel. Betét állása 1.935,734 ko­rona, váltótárcája 3.045,574 korona, jelzálog kölcsöne 713,241 korona és törlesztéses kölcsöne 1.155,918 korona a zárszámadó kimutatása szerint. Évi nyeresége 123,771 ko­rona, a részvényesek jutaléka pe­dig egyenként 28 korona. Legutoljára hagytuk, mint nem szorosan a város polgárai által alkotott pénzintézményt, az Osztrák-Magyar Bank Kecskeméti Fiók­ját. Ha egy tekintetet vetünk a Bank általános mérlegére, amely­ben összehasonlítólag van föltün­tetve a különböző fiókintézetek üzleti forgalma, tapasztalhatjuk, hogy aránylag Kecskeméten ke­véssé érezhető ez a betelepített pénzforrás működése. Számszerinti adatokra ezúttal nem terjeszkedünk ki, mivel távol van tőlünk a szándék, hogy bár­melyik meglévő intézetünkről is, amely végeredményben csak a város ipar és kereskedelmi érde­keit mozdítja elő, pro vagy kontra írjunk. Egyszerűen konstatáljuk azt a felette örvendetes körülményt és tovább adjuk­­a magyar fülnek A férj (szorosabban magához cleli): Ugyan, kis bolondom! Mi lesz? A han­gom!? . . . Mi bajod van te néked az én­­ hangommal ? Az asszony (remegő aggodalommal): Nem tudom . . . Nem bízom . . . A férj (a fejével kissé eltávolodva, merően nézi): Miben ? Az asszony : Az én boldogságomban, benned. A férj: Ugyan. És mióta ? Az asszony: Már jó ideje, de egé­szen biztosan nem tudom, mióta. Talán néhány hónapja. A férj (egy-két pillanatra hátradől a karosszékben, aztán egy kis gondolkozás után): Nézz ide, kis szívem, a szemembe és beszélj egészen nyíltan. Mondd, mitől félsz ? Az asszony (megint csak odaborul a férfi mellére, szepegve) : Hogy megcsalsz. A férj (fürkészőleg): Hogy érted ezt ? Gyanúd van csak, vagy bizonyosságod? Az asszony (becsületes őszinteség­gel) : Nem tudok biztosat. Semmit sem tudok. Csak félek . . . A férj (a helyzet, mint szót is ér­dekli, elemezve, boncolgatva folytatja): Attól, hogy meg foglak csalni ? Az asszony (gyönge hangon): Igen. ____Tá El H fo* ___ 12sokról daloltam . . . Csókról daloltam . . . Csókról, szerelemről, A megbotránkozás méltó tehát! Siró panasz, ha feltör a szivemből, Múltért zokog, vagy szenvedést jövendöl — Nem bánjátok. A csókért zug a vád. A csók . . . Virágpor, tarka lepkeszárnyon, Akácpihe, mely homlokomra száll . . . Halk, könnyű sóhaj, mely már félig álom, Tiszta, miként az első imádságom . . . Csillag sugár, mely hófelhőt talál . . . A szerelem . . . Ibolyás, enyhe szellő, Besurranó a nyitott ablakon. Bimbónyitáskor álmokat lehellő . . . Dalosmadár, a lombok közt szökellő . . . Harangzöngés pünkösdvasárnapon . . . Nem értitek ... Mit is tudnátok róla, Hogy van egy fényes, tiszta, szép világ, Ahol örökké illatos a rózsa, Hol nem a száj, — a lélek vágyik csókra ? . . . Csak zúgjon egyre, zúgjon csak a vád! mi. Félelem. Irta: Holló Márton. A férj költő, kiválóan az asszonylelkek kuta­tója. Szép, nagy fiú, elegáns ruházat, nem minden­napi alak Az asszony éppenséggel nem ír költői műve­ket, búvárként nem ereszkedik le semmiféle tel­kekbe. Azért lett a költő felesége, mert beleszere­­tett, mert élni akar hosszan, boldogságban, mert úgy érezte, hogy azzal lesz jó egy egész életre együtt lenni, akihez a szíve szerelmes vonzódással kívánkozik. Különben szintén szép, szintén elegáns, csak éppen nem valami imponáló, nem rendkívüli megjelenés. (Történik néhány évi házasságra otthon, a modern iparművészet termékeivel bebútorozott kis szalonban. Borús téli délután. Jó bent lenni s kibá­­mulni a didergő világba.) Az asszony (miután egy ideig elbe­szélgettek, hirtelen ötlettel odabújik az urához): Szereszt ? A férj (visszaadja az ölelést): Sze­retlek. Az asszony: Úgy, mint régen ? A férj (kissé ámulva): Hát persze, hogy úgy. . . Az asszony (mélabúsan): Nem tudom hinni . . . Nem ismerek a ha­ngodra, a régire . . .

Next