Függetlenség, 1905. április (18. évfolyam, 29-33. szám)
1905-04-02 / 29. szám
Kecskemét, 1905. április 2. Vasárnap XVIII. évf. 29-ik szám. Előfizetési ár: Félévre . . . 5.—K.FÜGGETLENSÉG POLITIKAI LAP. A F Ü G G E T L E N S E G I és 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. Helyben házhoz hordva Egy hóra . . 70 fill. Negyedévre 2.— K. Félévre . . . 4.— K. Egyes szám 4 fill. Vidékre postán küldve Egy hóra , . 1.—K. Negyedévre 3.—K. Felelős szerkesztő : TÖMÖRI JENŐ. Főszerkesztő: SZAPPANOS ISTVÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: II. tized. Mária u. 32.L sz. Fiók kiadóhivatal: I-ső t.. Két templomköz 10 sz. és 0. Fekete Mihály könyvkereskedő üzletében (Piactér) hova a lap szellemi részét illető közlemények is küldhetők. Főmunkatárs : FRITZ IMRE. Választási utóhangok. Irta: Kecskeméti Vilmos. Megszokott jelenség, hogy választás után nem túlságosan rózsás a legyőzött tábor kedélyhangulata. Ezt a győző fél veheti tőle legkevésbbé rossz néven. Elvégre is akinek sebesültjei és halottjai vannak, — köztük igazán érdemes sebesültek és halottak is —, illő azokat rangjuk és szerzett érdemeik arányában siratni s eltemetni. Ez a gyász tiszteletet parancsol és igazán nincs lékünkben egyetlen csöppje a kárörömnek, hogy látjuk a helyi szabadelvű párt őszinte konsternációját, amiért összes jelöltjei elbuktak a vasárnapi törvényhatósági bizottsági tagválasztáson. Eltekintve attól, hogy ez a csúfos bukás a helyi szabadelvűpárt uralmának bealkonyodását jelenti a kecskeméti városházán, a szabadelvű párt 1—2 jelöltjének bukása a „ponderantur“ elvénél fogva is indokolttá teszi a hangos elsirattatást. Távol áll tőlünk minden gúny, amidőn ezt is őszintén konstatáljuk. Hiszen ép e sorok írója volt az, ki a szövetkezett ellenzék első jelölő értekezletén Laukó Károly jelöltetése érdekében háromszor is szót emelt. — nemcsak hosszú közéleti érdemeire, de két év előtt tartott szókimondó március 15-iki felköszöntőjére és újpárti politikai meggyőződésére való hivatkozással ... „A politikában nincs barátság. Mindenki szeresse és tisztelje barátját, de ha vele ellenkező hitet vall a politikában, úgy ne kövesse őt a politika útján s ne szavazzon reá Csak azért, mert barátja az ellenpárt képviselőjelöltje!“ — hangzott reá elvtársaim riposztja és én kénytelen voltam meghátrálni ez érvelés elől. Graselli Miklós jelöltetésének elejtésével a függetlenségi párt közbecsült alelnöke, id. Szappanos Elek hozta meg a pártfegyelemnek a legsúlyosabb személyes áldozatot, de még a függetlenségi párt sok érdemes tagjának hivatalos jelölésétől is eltiltott bennünket a párthangulat, valamint hogy nincs mért tagadnunk: a szövetkezett ellenzék hivatalos listája egyébként sem felelt meg mindenben a pártvezetőség eredeti intenzióinak. De hát a szövetkezett ellenzéken sohasem dívott az ellenvélemények elhallgatása vagy elhalgattatása s a vezetőség tekintélyének ereje épen abban a pártatlan igazságosságban rejlik, melylyel a párttagok többségének kifejezett akaratát mindenkor respektálja. A szövetkezett ellenzék vezérbizottsága csak irányítani kívánja a párttagokat, de tartózkodik a többség meggyőződésének erőszakos befolyásolásától, a többség akaratának meghamisításától. A párttagok tisztában is vannak ezzel, innen magyarázható a fegyelmezett egyértelműség, melylyel e város ellenzéki polgársága a szövetkezett ellenzék hivatalos jelöltjeire szavazott. Az ellenzéki választók meggyőződhettek már e jelölések, de a választások keresztülvitele folyamán is, hogy ■ a vezetőség becsületesen hajtja végre a párttagok kimondott akaratát s annak alárendeli személyes érzéseit és esetleg eltérő személyes nézeteit. A pártvezetőség példát mutatott ezzel a pártfegyelemre s első volt nemcsak a munkában, de az önmegtagadás gyakorlásában is. És épen ezért hisz szűk, hogy e választási tapasztalatok még inkább erősíteni fogják a pártvezetőség tekintélyét, befolyását a párttagok nyilvános működésének irányítására és ha kissé lecsillapulnak a felzaklatott politikai szenvedélyek, sine ira et studio fogadják majd a vezetőség jó tanácsait , s már az esetleges pótválasztásokon mandátumhoz segítik a törvényhatósági bizottságba való, de onnan ezúttal kimaradt, vagy eddig még nem is jelölt érdemeseket. Mindebből világosan kitetszik, amit ugyan egy pillanatig sem tagadtunk, hogy az idei törvényhatósági bizottsági tagválasztások a politikai pártkeretek jegyében történtek. Általánosságban nem helyeseljük ez irányt, de ez idén kivételesen magunk is zászlóvivői voltunk. Kivételes viszonyok kivételes eszközöket tesznek jogosultakká. A jelen válságos politikai körülmények pedig egyenesen kötelességévé parancsolták a szövetkezett ellenzéknek, hogy egy esetleges, szükség esest . _ "Valaki . . . LJalaki elment Búcsú, nélkül, LZalaki elment D/Cessze tájra LZalaki itthon Tigy siratja, LTalaki egyre LZisszavárja. Szerelem? — Irta: Tímár József. — Vakító fényt szórt a száz meg száz villanylámpa a remekül berendezett lakásban, melyben a grófi pár ma este bált ad. Elegáns toilettek, vakító ékszerek, érdemrendek, exotikus növények, remek virágdísz, mindaz, ami fényűzés, ízlés és gazdagság kieszelhet, egyesülve volt itt ebben a tündérvilágban. Legalább így érzi ezt a tizenhétéves Monostory Ella, ki a nyugodalmas vidéki házból egyszerre a főváros legfényesebb társaságába csöppent. Ez az ő belépése a nagyvilágba, hova egyik nagynénje vezette be, akinél a telet fogja tölteni. Szive hevesen ver, nagy gyermekszemeit ámulva jártatja körül s a zsivaj úgy körülfogja, mint a tenger mormolása. Nem is tudja, hogy mit felel, mikor kérdezik. Egyik fiatalembert a másik után mutatják be neki s neveiket följegyzi a táncrendjébe. De a tömeg, e fény, e pompa közepette szemei egy „valakit“ keresnek, nem is tudja kit s maga is nevet gyermekes, fantasztikus várakozásán. De ennek a cigányasszony az oka, aki otthon a parkban addig tolakodott, míg a tenyerét oda nem tartotta neki, hogy jósoljon belőle. Azt jósolta neki, hogy egy nagy városban, fény, virág és zene közepette rátalál arra, kit az egész életen keresztül követni fog. Menynyire nevetett akkor ezen a jóslaton. A gondolat azonban befészkelődött az agyába s ami előbb csak fantázia volt, mirt bűbájos bizonysággá növekedett. Beleszeretett a saját álmaiba s az ismeretlen után való szerelem kicsirázott a szivében. • Egyszerre csak összerezzent ... Ez az! Előtte áll s meghajol. Szép szőke ember, éles arcéllel, ábrándosan néző meleg szemekkel. Haja hullámosan esik a homlokába, alakja férfias, tartása katonás. Nem valami nagyon fiatal, amit elárul a szürkülő haja is a halántékán. Bemutatják neki s megtudja, hogy Baán Miklósnak hívják. Ella belesápadt az izgatottságba, alakja megremeg, keze görcsösen fogja a legyezőt. Csak egy táncra szabad, a második keringőre, erre Baánnak beírja a nevét s helyet ad annak az ifjúnak, aki az éppen elkezdődött polona is ebben a leányért jött. Úgy táncol, mint egy alvajárós félálomban