Függetlenség, 1905. április (18. évfolyam, 29-33. szám)

1905-04-02 / 29. szám

Kecskemét, 1905. április 2. Vasárnap XVIII. évf. 29-ik szám. Előfizetési ár: Félévre . . . 5.—K.FÜGGETLENSÉG POLITIKAI LAP. A F Ü G G E T L E N S E G I és 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. Helyben házhoz hordva Egy hóra . . 70 fill. Negyedévre 2.— K. Félévre . . . 4.— K. Egyes szám 4 fill. Vidékre postán küldve Egy hóra , . 1.—K. Negyedévre 3.—K. Felelős szerkesztő : TÖMÖRI JENŐ. Főszerkesztő: SZAPPANOS ISTVÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: II. tized. Mária­ u. 32.L sz. Fiók kiadóhivatal: I-ső t.. Két templom­­köz 10 sz. és 0. Fekete Mihály könyvkereskedő üzletében (Piac­tér) hova a lap szellemi részét illető közle­mények is küld­hetők. Fő­munkatárs : FRITZ IMRE. Választási utóhangok. Irta: Kecskeméti Vilmos. Megszokott jelenség, hogy válasz­tás után nem túlságosan rózsás a legyő­zött tábor kedélyhangulata. Ezt a győző fél veheti tőle legkevésbbé rossz néven. Elvégre is akinek sebesü­ltjei és halott­jai vannak, — köztük igazán érdemes sebesültek és halottak is —, illő azokat rangjuk és szerzett érdemeik arányában siratni s eltemetni. Ez a gyász tiszteletet parancsol és igazán nincs lékünkben egyetlen csöppje a kárörömnek, hogy látjuk a helyi szabadelvű párt őszinte konsterná­­cióját, amiért összes jelöltjei elbuktak a vasárnapi törvényhatósági bizottsági tag­választáson. Eltekintve attól, hogy ez a csúfos bukás a helyi szabadelvű­párt uralmának bealkonyodását jelenti a kecskeméti városházán, a szabad­­elvű párt 1—2 jelöltjének bukása a „ponderantur“ elvénél fogva is indokolttá teszi a hangos elsirattatást. Távol áll tőlünk minden gúny, amidőn ezt is őszintén konstatáljuk. Hiszen ép e sorok írója volt az, ki a szövetkezett ellenzék első jelölő értekez­letén Laukó Károly jelöltetése érdeké­ben háromszor is szót emelt. — nemcsak hosszú közéleti érdemeire, de két év előtt tartott szókimondó március 15-iki fel­­köszöntőjére és újpárti politikai meg­győződésére való hivatkozással ... „A politikában nincs barátság. Mindenki szeresse és tisztelje barátját, de ha vele ellenkező hitet vall a politikában, úgy ne kövesse őt a politika útján s ne szavazzon reá Csak azért, mert barátja az ellenpárt képviselőjelöltje!“ — hangzott reá elv­társaim riposztja és én kénytelen vol­tam meghátrálni ez érvelés elől. Graselli Miklós jelöltetésének elejtésé­vel a függetlenségi párt közbecsült alelnöke, id. Szappanos Elek hozta meg a pártfegyelemnek a legsúlyosabb szemé­lyes áldozatot,­­ de még a független­ségi párt sok érdemes tagjának hivata­los jelölésétől is eltiltott bennünket a párthangulat, valamint hogy nincs mért tagadnunk: a szövetkezett ellenzék hi­vatalos listája egyébként sem felelt meg mindenben a pártvezetőség eredeti in­­tenzióinak. De hát a szövetkezett ellenzéken soha­sem dívott az ellenvélemények elhallgatása vagy elhalgattatása s a vezetőség tekinté­lyének ereje épen abban a pártatlan igazsá­gosságban rejlik, melylyel a párttagok többségének kifejezett akaratát minden­kor respektálja. A szövetkezett ellenzék vezérbizottsága csak irányítani kí­vánja a párttagokat, de tartózkodik a többség meggyőződésének erőszakos befolyásolásától, a többség akaratának meg­hamisításától. A párttagok tisztában is vannak ezzel,­­ innen magyaráz­ható a fegyelmezett egyértelműség, melylyel e város ellenzéki polgársága a szövetkezett ellenzék hivatalos jelöltjeire szavazott. Az ellenzéki választók meggyőződ­hettek már e jelölések, de a válasz­tások keresztülvitele folyamán is, hogy ■ a vezetőség becsületesen hajtja végre a­­ párttagok kimondott akaratát s annak­­ alárendeli személyes érzéseit és eset­leg eltérő személyes nézeteit. A pártvezetőség példát mutatott ezzel a pártfegyelemre s első volt nemcsak a munkában, de az önmegtagadás gya­korlásában is. És épen ezért hisz szűk, hogy e választási­ tapasztalatok még in­kább erősíteni fogják a pártvezetőség tekintélyét, befolyását a párttagok nyil­vános működésének irányítására és ha kissé lecsillapulnak a felzaklatott politi­kai szenvedélyek, sine ira et studio fogadják majd a vezetőség jó tanácsait , s már az esetleges pótválasztásokon­­ mandátumhoz segítik a törvényható­sági bizottságba való, de onnan ezúttal­­ kimaradt, vagy eddig még nem is jelölt­­ érdemeseket. Mindebből világosan kitetszik, a­mit ugyan egy pillanatig sem tagad­tunk, hogy az idei törvényhatósági bi­zottsági tag­választások a politikai pártkeretek jegyében történtek. Általá­nosságban nem helyeseljük ez irányt, de ez idén kivételesen magunk is zász­lóvivői voltunk. Kivételes viszonyok kivételes eszközöket tesznek jogosul­takká. A jelen válságos politikai körül­mények pedig egyenesen kötelessé­gévé parancsolták a szövetkezett ellen­zéknek, hogy egy esetleges, szükség­­ ese­st . _ "Valaki . . . LJalaki elment Búcsú, nélkül, LZalaki elment D/Cessze tájra LZalaki itthon Tigy siratja, LTalaki egyre LZisszavárja. Szerelem? — Irta: Tímár József. — Vakító fényt szórt a száz meg száz villanylámpa a remekül berendezett lakás­ban, melyben a grófi pár ma este bált ad. Elegáns toilettek, vakító ékszerek, érdem­rendek, exotikus növények, remek virág­dísz, mindaz, ami fényűzés, ízlés és gaz­dagság kieszelhet, egyesülve volt itt ebben a tündérvilágban. Legalább így érzi ezt a tizenhét­éves Monostory Ella, ki a nyugodalmas vidéki házból egyszerre a f­őváros legfé­nyesebb társaságába csöppent. Ez az ő belépése a nagyvilágba, hova egyik nagy­nénje vezette be, akinél a telet fogja töl­teni. Szive hevesen ver, nagy gyermek­szemeit ámulva jártatja körül s a zsivaj úgy körülfogja, mint a tenger mormolása. Nem is tudja, hogy mit felel, mikor kér­dezik. Egyik fiatalembert a másik után mutatják be neki s neveiket följegyzi a táncrendjébe. De a tömeg, e fény, e pompa köze­pette szemei egy „valakit“ keresnek, nem is tudja kit s maga is nevet gyermekes, fantasztikus várakozásán. De ennek a ci­gányasszony az oka, aki otthon a parkban addig tolakodott, míg a tenyerét oda nem tartotta neki, hogy jósoljon belőle. Azt jó­solta neki, hogy egy nagy városban, fény, virág és zene közepette rátalál arra, kit az egész életen keresztül követni fog. Meny­nyire nevetett akkor ezen a jóslaton. A gondolat azonban befészkelődött az agyába s ami előbb csak fantázia volt, mirt bűbájos bizonysággá növekedett. Bele­szeretett a saját álmaiba s az ismeretlen után való szerelem kicsirázott a szivében. • Egyszerre csak összerezzent ... Ez az! Előtte áll s meghajol. Szép szőke em­ber, éles arcéllel, ábrándosan néző meleg szemekkel. Haja hullámosan esik a hom­lokába, alakja férfias, tartása katonás. Nem valami nagyon fiatal, amit elárul a szür­külő haja is a halántékán. Bemutatják neki s megtudja, hogy Baán Miklósnak hívják. Ella belesápadt az izgatottságba, alakja megremeg, keze görcsösen fogja a legyezőt. Csak egy táncra szabad, a második kerin­­gőre, erre Baánnak beírj­a a nevét s helyet ad annak az ifjúnak, aki az éppen elkez­dődött polona is ebben a leányért jött. Úgy táncol, mint egy alvajáró­s félálomban

Next