Függetlenség, 1905. május (18. évfolyam, 34-37. szám)

1905-05-07 / 34. szám

Kecskemét, 1905. május 7. Vasárnap XVIII. évf. 34-ik szám. Előfizetési ár: Egy hóra . .­­.—K. Negyedévre 3.—K. Félévre . . . 5.—K.FÜGGETLENSÉG POLITIKAI LAP. A FÜGGETLENSÉGI és 48-AS PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Helyben házhoz hordva Egy hóra . . 70 fill. Negyedévre 2.— K. Félévre . . . 4.— K. Egyes szám 4 fill. Vidékre postán küldve Felelős szerkesztő : TÖMÖRI JENŐ. Főszerkesztő: SZAPPANOS ISTVÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal. II. tized, Mária­ u. 326. sz. Fiók kiadóhivatal: I-ső t., Kéttemplom­­köz 10. sz. és G. Fekete Mihály könyvkereskedő üzletében (Piac­ tér) hova a lap szellemi részét illető közle­mények is küld­hetők. Fő­munkatárs : FRITZ IMRE. A koalíció feladata: Kecskemét, május 6. A hosszú Tisza-interregnum, ha formájában nem is, de lénye­gében súlyos haváriája parla­menti ,kormány­elvünk rozzant hajójának. Az ideiglenes kormá­nyon maradás annyit jelent, hogy mindaddig, a­m­íg a többségből vett felelős kormány meg nem alakul és így helyre nem áll a parlament alkotmányos rendje, mindaddig e rend ellen tehát az elv ideiglenes megtagadásával vi­zetnek az országügyek. Vagyis ismét beállott az a szerencsétlen idő, hogy ezeréves alkotmányunk de fakto, papírra került s bárha elméletileg nincs megtagadva, a valóságban annak rendjén kivül esik a kormányzás. Ha végig tekintünk a Hab­­sburg-idők történelmén, lehetet­len nem fedezni fel rokon voná­sokat a mai állapot s a régi al­­kotmánytalan korszakok között. Szomorú beismerés kerül ki ez analógiákból: a Habsburg ura­lomnak ez a rendes, a megszo­kott eleme­k politikájának kivéte­les kizökkenése az, hogy néha kényszerű időkben, papiros rab­ságából szabadjára eresztik az al­kotmányt. A népszabadságnak ez a fene vadja kitombolja magát s mikor elfárad, ellankad, elalszik, akkor szépen visszaszállítják a ketrecbe. Másutt főként Angliá­ban, az alkotmány megrendülései olyan precedensek, melyeket a par­lament tisztább és szabadabb idők­ben hazafias belátással és alkotó erővel sietve köszörül ki. Mi is alkotmányos állam volnánk s mintha nálunk mégis csak a kivételes konstitució alkotná meg a bécsi uralom nyomasztó szférá­jában, sziszifusi erőfeszítéssel azokat a precedenseket, melye­ket azután az újból előtörő al­­kotmánytalanság elszánt sietéssel üt megint helyre. A helyzet ma az, hogy a koalíciónak kellene viselnie a megváltozott időknek minden kö­vetkezményét, ha valóban alkot­mányos állam volnánk. Ha új többség alakul, úgy a konstitúció talajából kipusztul a régebben belegyökerezett régi kormány s az új nemzetakaratot az uj több­ség viszi. S ha ez nálunk nincs igy, úgy ez nem az uj többség hibája, nem a koalíció bűne, de annak az ingatag talajnak a sa­játsága, amelyre büszke ország­házunk épült s melyben az al­kotmányosság zsenge palántája­­sohasem tudott mélyen gyökeret ereszteni. Az alkotmány kiinduló betűje, hogy a lendő többségnek a kormányra jutás útjában a vá­lasztásokon csak egyetlen feladata van: hogy többségre jusson. Elő­zetesen nem kell alkudnia, nem kell útját egyengetnie, nem kell a kormányképességre sandítani mert ez nem a többség elveitől függ, de a puszta ténytől, hogy többség alakuljon. Ha elismerjük hogy a népképviseleti rendszer választási alakuló folyamata több­ségi akaratot termelhet, melyet a nemzet akaratának tekintik, úgy az alkotmány nevében az új több­ségnek mennie kell, ahová kül­detett. Ebben a küldetésben in petto már benne van uj kormány s ha a nép uj többséget választ, ennek tagjaiban egyszersmind az kormány tagjait megválasztotta. Azt mondják, hogy a koali­­ tá­r , NE TUDD MEG SOHA . . . Ne tudd, meg soha, mint szeretlek téged, Hogy szüntelen csak reád gondolok, S ha rólad álmodom, égő szivemből Fakadnak fájó, édes bús dalok. Ne tudd meg soha, hogy eszményem vagy te, Téged követlek nappal, s éjjelen; Hideg közönyöd úgy gyötri a lelkem, Es oly édes e kínzó gyötrelem. Ne tudd meg soha, hogy, ha jő az alkony, Előttem látom rózsás képedet; Téged említ esznek félhomálya, Zengő madárdal, illatos berek. Ne tudd meg soha: szivembe vagy vésve, Téged dicsőit mindenik dalom, S ha sírsz, zokogsz hogy felviditsálak, Meghalnék érted, szőke angyalom. Fn*ekt*» Károly. A vőlegény tiszteletére. Irta: Molnár Gyula. A vendéglátás őshazájában, Bácskában, Dezsőfalvi Ákos falusi birtokán. Nagy esemény örömünnepét ülik. A nábob egyetlen leánya, az ábrándos tekintetű, babaarcú Nusi, menyasszony. A vőlegény Thurcky Péter,­­ atléta termetű 26 éves szőke ifjú a híres Thurczkyak közül, a­kik meg tudnak enni-inni és verekedni. A tágas ve­randán virágokkal diszitett asztal körül jól meg­állapított sorrendben együtt ül a szomszédos gentry. Asztalfőn egy termetes asszonyság, a ház úrnője, jobbján az ünnepelt pár. A vacsora már kezdetét vette, Libériás inasok s bóbitás szobalányok óriási tálakon sül­lőket és kecsegéket hordanak körül aspik- és tartár-mértással. Péter: (Aki a délutáni gyorsvonattal jött, s útközben nem ehetett, olyan éhes, mint a farkas. Nagy adag halat vesz ki tányérjára, aztán szégyenlős arccal fordul menyasszonya felé.) Kérem Cica, ne ügyeljen rám, mert én sokat fogok enni. Nusi: (kacagva.) Ó én azt nagyon szívesen látom . . . Péter komolyan veszi a dolgot s végez a hallal. A második fogás gömbölyű ezüst tálcákon föltornyozott pástétom, ismét napikkal. Péter: (Garmadával halmozza tá­nyérjára a pástétomot.) Kitűnő gondolat volt a mamától egy második „első” ételt adni. Nusi: Ilyesmiben a mama fölül­­múlhatatlan. (Mellesleg szólva, az a „fogás“ a vendégek közt és némi feltűnést kelt, az asszonyok gúnyosan összemosolyognak, míg a férfiak gyanútlanul látnak hozzá.) A harmadik fogás marha- és őzfilé, vadszószszal. Péter: (Nem lankadó buzgalommal fogyaszt.) Tudja Cica, mit gondolok én? Azt, hogy az előételek csak fokozzák az ember étvágyát. Egyébiránt csak a mar­hahús az igazi étel. Nemde? Nusi: Lehet, hogy igaza van, kedves Péter. Én azonban sohasem eszem éhsé­­ges étvágygyal. Azt sem tudom, mit je­lent az, éhesnek lenni. Mondja, még mindig éhes? Péter: (Merengve.) Mikor így maga mellett ülök, meg tudnám enni az egész világot!

Next