Függetlenség, 1905. május (18. évfolyam, 34-37. szám)

1905-05-07 / 34. szám

2-ik oldal. FÜGGETLENSÉG 34-ik szám, dló útjában áll az alkotmányos rend megteremtésének. Ez vaskos félreértése minden alkotmányos elvnek. A parlamenti kormány­­rendszer elve semmi egyebet nem követel az új többségtől, csak azt, hogy többség legyen. A többség eo ipso kormányképes is. Ha nem az, akkor a parlamenti rend a többség hatalmán kívül eső okok folytán zavarban van. Ez a mai helyzet. Nem alkotmányos maga­tartás a tétlen várakozás? De igenis az. Sőt nincs is ma más alkotmányos feladat. A többség­nek meg kell maradnia többség­nek és azzal várhat az idők vé­géig merev összetartásban sz áll­hatatos mozdulatlansággal. Épen az volna az alkotmányos rend megkavarása, ha a többség nem csupán elveinek eszközeit és ki­viteli módjait változtatná meg, de meghamisítaná maga alatt több­ségének elvi alapját, melyre a választás eredménye állította. Ezen az egy után érhető el az, hogy az alkotmánytalanság fel­feltörő kísérletei a parlamenti jogfolytonosság merev kitartása útján ellensúlyoztalak. Színészeink.*) Mióta az „Alföldi szinikerület“ kötelékébe beléptünk, a második szín­társulathoz van szerencsénk városunk­ban. Örömmel vettük tudomásul ez­előtt két évvel e nagy szinikerülethez való csatlakozásunkat, mert azt hittük, hogy ez nagy kultúrjelentőségű lesz városunkra nézve. Szomorúan néztük már egy évti­zed óta, hogy az idekerült társulatok minő nehéz vergődéssel tudtak csak élni nálunk. — Alig volt a legutóbbi évtized alatt valamire való színi évad. Igaz, hogy a hiba mindkét részről meg volt. A valamire való társulatok elkerültek bennünket, de nekünk is nagyon rossz hírünk kelt lábra a szín­igazgatók között. A mi csudálatos és érthetetlen közöny­ünkről rémséges dol­gokat vittek szét az ország minden részébe, a többnyire épen tőlünk épen elszélledő színészek. A legtöbb társu­latot bizony szánalmas szívvel kellett ismét tovább segíteni. Hittük, hogy mindez meg fog változni, mihelyt az „Alföldi szinike­­rülethez“ csatlakozva, szerencsénk lesz a kerület jól szervezett társulatához. A múlt évben jött először hozzánk a kerület társulata szerződéséből kifo­­rolyólag. Jó társulat volt, de anyagi gondok nehezítették működését. Közö­nyünket ez sem tudta megtörni. Csodálatos nép vagyunk mi. Pe­dig mennyi nemes missziója van itt nálunk egy jó társulatnak. A munka nálunk folytonosan tart. Bár anyagi­lag előre haladunk, de a lekötöttség fogva tartja a nemesebb érzelmeinket. Míg a föld kultúrája elsőrendű kérdés nálunk, addig az lélek kultúrájáról megfeledkezünk. Bár az utóbbi időben örvendetesen tapasztaltuk, hogy a vágy, az utána való kivánkozás meg van társadalmunk intelligensebb osztá­lyában, de a társadalom nagyobb zöme még mindig mozdulatlanul. — Vele szemben a nemesebb buzgolko­dás nyomtalanul vész el a minden­napi élet küzdelmében. Köznépünk lelkülete sivár, ne­mesebb érzelem nem ver ott gyökeret erkölcse durva, lelke műveletlen, nincs benne fogékonyság, mint a szikes ta­lajban, melyre hiába pazarolja verej­tékét. Mulatsága vad, eldurvult, le­génykedésben, hetyke duhaj­kodásban, bicskázásban, a vad erők felszabadítá­­sában látja a virtust. Mi más volna pedig, ha e népet be lehetne szoktatni legalább a karzatra, meg lehetne vele kedveltetni, hogy egy jó népszínművet nézzen végig, lássa benne a jóságos magyar nép erkölcsét, nemesebb érzéseit, a ma­gyarság vágyát, szép és változatos világát, nemes lelkének egyszerűségé­ben is megkapó szeretetre méltóságát, kedvességét, üdvösségét, vágyait, ál­mait, szindús költészetét. Mindezt látva, hallva, magába felszíva, lelkének meg kellene nemesednie. Sajnos ez azonban nálunk még mindig csak álom, hogy valóra mi­kor válik, azt csak a jó Isten tudja. A körülöttünk való városok már mind szerencsésebbek s mind magasan áll fölöttünk e tekintetben Szeged vagy Kecskemét paraszt és gazdálkodó népe. Nálunk a középosztályt is nehéz még megmozdítani. Itt sokat tehetne a szinügyi bizottság. Neki kellene a talajt előkészítenie, mielőtt a társulat hozzánk érkezik s nem volna szabad engedni, hogy a társulat az anyagi gondok nehéz bilincseivel küzködve kedvét veszítse akkor, mikor neki a szellemi haladás apostolaként kell szivének, lelkének, nemes idealizmu­sának minden atomját fárasztania a színpadon. *) A Félegyházi Hírlapból vesszük át e cikket, mely világot vet egyrészről az alföldi váro­sok színházi viszonyaira, másrészről Szalkay La­josnak az ott működő színigazgatónak kulturmisz­­sziójáról, nagy sikereiről ad számot. A következő szám kétféle pecsenye: malac és poulard, sokféle színű salátával ! Péter: (Nem hagyja magát) Sokan azt tartják, hogy a malac a legjobb pe­csenye. Én nem. Én a poulard-t sokkal jobban szeretem. Tisztára előítélet, hogy a malac jobb volna. Nusi: (Gúnyos tapsolylyal.) Meg kell adni, hogy maga előítélet- mentes . . . Látom, hogy se a malacot se a poulard-t nem veti meg. Uj tál étel jön , vagdalt hússal bé­lelt rétes. A férfiak megtörlik verejtékes hom­lokukat, föl-fölhörpintenek egy-egy pohár egrit. Egyebekben a lakoma akadálytala­nul és vígan folyik tovább. Péter: (Lankadó szárnyakkal, kissé nehézkesen.) Hála az égnek, a tésztáig jutottunk. Nusi: Korán örvendez! Péter: (Meghökk­enve.) Hogy érti ezt ! Nusi: Nem árulom el a menü­t. Csak azt súgom meg, hogy tartogasson valamit az étvágyából. Péter: (Miközben a rétesz ropogtató.) Igazán kiváncsivá tesz.___________________ A vőlegény kíváncsiságát csakhamar kielégítik. Fácán s fogolysült jó szivár­vány-színekben pompázó befőttel. A hölgyek e váratlan fordulatot jó ízű sugdosással fogadják, és olyan meg­jegyzéseket tesznek, amin őket nem szok­tak visszamondani. Az urak újból neki­fohászkodnak. Péter: (Elboruló arccal.) Éppen a kedvenc ételeim. (Elszántan vesz ki jó­kora adagot.) Hogy fogok vele megbir­kózni ? Nusi: Én úgy tudom, hogy maga bajnok. Péter: Ördögbe is. Síkfutásban baj­nok vagyok ! De evéssel még csak ván­dor­díjat se nyertem. (Némi megerőlte­tésbe kerül a dolog, de a fácán a világ legpompásabb eledele s Péter sikeresen végez vele.) No, de most aztán remélem, végéhez jutottunk. Nusi: Ne reméljen Péter! Nusinak igaza van. Félelmetesen közeledik valami sárgás-gömbölyű tejhab­­görgeteg, a­melyet csokoládészósszal fog­nak felönteni. _____Péter: (Megdöbbenve érzi, hogy en­nek az ingerlő csábnak nem képes ellen­­tállni. Nyaka köré font asztalkendője alatt titkos mozdulatokat tesz és a hozzá kerülő tálból, majdnem öntudatlanul, nagy adagot vesz ki.) Ez — olyan — izé . . . hogy is hívják csak ? Nusi: Könnyű torta ... Ne féljen tőle . . . Péter: (Lelkesülten.) Ha maga biztat, Cica, akkor semmitől se ijedek meg. És úgy tesz. Diadalmasan tekint föl aztán mennyasszonya arcába. Szemei ki­düllednek. Az arca vérvörös, nehezen ér­­lenzik. Csak egy cigarette­re gyújt­hatna­­ . . . Síkfutásban már nem venne részt... De most váratlan szenzáció támad. A legfinomabb sevresi porcellán­ tálakban leforrázott pisztráng jő, forró vajjal fölöntve. A háziasszony diadalmasan néz szét maga köré, mint a­hogy a hadvezér tart szemlét a legyőzött ellentábor fölött. A hölgyek csaknem sikoltoznak elfojtott kacagás miatt. Egy mérges tekintetű urhölgy azt súgja a szomszédja fülébe: szárnyas után pisztráng ! A # vásároljon minden gr­ift IV - cégnél V. tized Szolnoki­­ PriTlil gazda­­bihar-bobresti­­/ PFI) UImPPI utca 184. szám Telefon 65. 1 Gl lUulUUUul U meszet fo­r W­VI U 2X11101­­ szám. wmsaaa

Next