Függetlenség, 1905. május (18. évfolyam, 34-37. szám)
1905-05-07 / 34. szám
2-ik oldal. FÜGGETLENSÉG 34-ik szám, dló útjában áll az alkotmányos rend megteremtésének. Ez vaskos félreértése minden alkotmányos elvnek. A parlamenti kormányrendszer elve semmi egyebet nem követel az új többségtől, csak azt, hogy többség legyen. A többség eo ipso kormányképes is. Ha nem az, akkor a parlamenti rend a többség hatalmán kívül eső okok folytán zavarban van. Ez a mai helyzet. Nem alkotmányos magatartás a tétlen várakozás? De igenis az. Sőt nincs is ma más alkotmányos feladat. A többségnek meg kell maradnia többségnek és azzal várhat az idők végéig merev összetartásban sz állhatatos mozdulatlansággal. Épen az volna az alkotmányos rend megkavarása, ha a többség nem csupán elveinek eszközeit és kiviteli módjait változtatná meg, de meghamisítaná maga alatt többségének elvi alapját, melyre a választás eredménye állította. Ezen az egy után érhető el az, hogy az alkotmánytalanság felfeltörő kísérletei a parlamenti jogfolytonosság merev kitartása útján ellensúlyoztalak. Színészeink.*) Mióta az „Alföldi szinikerület“ kötelékébe beléptünk, a második színtársulathoz van szerencsénk városunkban. Örömmel vettük tudomásul ezelőtt két évvel e nagy szinikerülethez való csatlakozásunkat, mert azt hittük, hogy ez nagy kultúrjelentőségű lesz városunkra nézve. Szomorúan néztük már egy évtized óta, hogy az idekerült társulatok minő nehéz vergődéssel tudtak csak élni nálunk. — Alig volt a legutóbbi évtized alatt valamire való színi évad. Igaz, hogy a hiba mindkét részről meg volt. A valamire való társulatok elkerültek bennünket, de nekünk is nagyon rossz hírünk kelt lábra a színigazgatók között. A mi csudálatos és érthetetlen közönyünkről rémséges dolgokat vittek szét az ország minden részébe, a többnyire épen tőlünk épen elszélledő színészek. A legtöbb társulatot bizony szánalmas szívvel kellett ismét tovább segíteni. Hittük, hogy mindez meg fog változni, mihelyt az „Alföldi szinikerülethez“ csatlakozva, szerencsénk lesz a kerület jól szervezett társulatához. A múlt évben jött először hozzánk a kerület társulata szerződéséből kiforolyólag. Jó társulat volt, de anyagi gondok nehezítették működését. Közönyünket ez sem tudta megtörni. Csodálatos nép vagyunk mi. Pedig mennyi nemes missziója van itt nálunk egy jó társulatnak. A munka nálunk folytonosan tart. Bár anyagilag előre haladunk, de a lekötöttség fogva tartja a nemesebb érzelmeinket. Míg a föld kultúrája elsőrendű kérdés nálunk, addig az lélek kultúrájáról megfeledkezünk. Bár az utóbbi időben örvendetesen tapasztaltuk, hogy a vágy, az utána való kivánkozás meg van társadalmunk intelligensebb osztályában, de a társadalom nagyobb zöme még mindig mozdulatlanul. — Vele szemben a nemesebb buzgolkodás nyomtalanul vész el a mindennapi élet küzdelmében. Köznépünk lelkülete sivár, nemesebb érzelem nem ver ott gyökeret erkölcse durva, lelke műveletlen, nincs benne fogékonyság, mint a szikes talajban, melyre hiába pazarolja verejtékét. Mulatsága vad, eldurvult, legénykedésben, hetyke duhajkodásban, bicskázásban, a vad erők felszabadításában látja a virtust. Mi más volna pedig, ha e népet be lehetne szoktatni legalább a karzatra, meg lehetne vele kedveltetni, hogy egy jó népszínművet nézzen végig, lássa benne a jóságos magyar nép erkölcsét, nemesebb érzéseit, a magyarság vágyát, szép és változatos világát, nemes lelkének egyszerűségében is megkapó szeretetre méltóságát, kedvességét, üdvösségét, vágyait, álmait, szindús költészetét. Mindezt látva, hallva, magába felszíva, lelkének meg kellene nemesednie. Sajnos ez azonban nálunk még mindig csak álom, hogy valóra mikor válik, azt csak a jó Isten tudja. A körülöttünk való városok már mind szerencsésebbek s mind magasan áll fölöttünk e tekintetben Szeged vagy Kecskemét paraszt és gazdálkodó népe. Nálunk a középosztályt is nehéz még megmozdítani. Itt sokat tehetne a szinügyi bizottság. Neki kellene a talajt előkészítenie, mielőtt a társulat hozzánk érkezik s nem volna szabad engedni, hogy a társulat az anyagi gondok nehéz bilincseivel küzködve kedvét veszítse akkor, mikor neki a szellemi haladás apostolaként kell szivének, lelkének, nemes idealizmusának minden atomját fárasztania a színpadon. *) A Félegyházi Hírlapból vesszük át e cikket, mely világot vet egyrészről az alföldi városok színházi viszonyaira, másrészről Szalkay Lajosnak az ott működő színigazgatónak kulturmiszsziójáról, nagy sikereiről ad számot. A következő szám kétféle pecsenye: malac és poulard, sokféle színű salátával ! Péter: (Nem hagyja magát) Sokan azt tartják, hogy a malac a legjobb pecsenye. Én nem. Én a poulard-t sokkal jobban szeretem. Tisztára előítélet, hogy a malac jobb volna. Nusi: (Gúnyos tapsolylyal.) Meg kell adni, hogy maga előítélet- mentes . . . Látom, hogy se a malacot se a poulard-t nem veti meg. Uj tál étel jön , vagdalt hússal bélelt rétes. A férfiak megtörlik verejtékes homlokukat, föl-fölhörpintenek egy-egy pohár egrit. Egyebekben a lakoma akadálytalanul és vígan folyik tovább. Péter: (Lankadó szárnyakkal, kissé nehézkesen.) Hála az égnek, a tésztáig jutottunk. Nusi: Korán örvendez! Péter: (Meghökkenve.) Hogy érti ezt ! Nusi: Nem árulom el a menüt. Csak azt súgom meg, hogy tartogasson valamit az étvágyából. Péter: (Miközben a rétesz ropogtató.) Igazán kiváncsivá tesz.___________________ A vőlegény kíváncsiságát csakhamar kielégítik. Fácán s fogolysült jó szivárvány-színekben pompázó befőttel. A hölgyek e váratlan fordulatot jó ízű sugdosással fogadják, és olyan megjegyzéseket tesznek, amin őket nem szoktak visszamondani. Az urak újból nekifohászkodnak. Péter: (Elboruló arccal.) Éppen a kedvenc ételeim. (Elszántan vesz ki jókora adagot.) Hogy fogok vele megbirkózni ? Nusi: Én úgy tudom, hogy maga bajnok. Péter: Ördögbe is. Síkfutásban bajnok vagyok ! De evéssel még csak vándordíjat se nyertem. (Némi megerőltetésbe kerül a dolog, de a fácán a világ legpompásabb eledele s Péter sikeresen végez vele.) No, de most aztán remélem, végéhez jutottunk. Nusi: Ne reméljen Péter! Nusinak igaza van. Félelmetesen közeledik valami sárgás-gömbölyű tejhabgörgeteg, amelyet csokoládészósszal fognak felönteni. _____Péter: (Megdöbbenve érzi, hogy ennek az ingerlő csábnak nem képes ellentállni. Nyaka köré font asztalkendője alatt titkos mozdulatokat tesz és a hozzá kerülő tálból, majdnem öntudatlanul, nagy adagot vesz ki.) Ez — olyan — izé . . . hogy is hívják csak ? Nusi: Könnyű torta ... Ne féljen tőle . . . Péter: (Lelkesülten.) Ha maga biztat, Cica, akkor semmitől se ijedek meg. És úgy tesz. Diadalmasan tekint föl aztán mennyasszonya arcába. Szemei kidüllednek. Az arca vérvörös, nehezen érlenzik. Csak egy cigarettere gyújthatna . . . Síkfutásban már nem venne részt... De most váratlan szenzáció támad. A legfinomabb sevresi porcellán tálakban leforrázott pisztráng jő, forró vajjal fölöntve. A háziasszony diadalmasan néz szét maga köré, mint ahogy a hadvezér tart szemlét a legyőzött ellentábor fölött. A hölgyek csaknem sikoltoznak elfojtott kacagás miatt. Egy mérges tekintetű urhölgy azt súgja a szomszédja fülébe: szárnyas után pisztráng ! A # vásároljon minden grift IV - cégnél V. tized Szolnoki PriTlil gazdabihar-bobresti/ PFI) UImPPI utca 184. szám Telefon 65. 1 Gl lUulUUUul U meszet for WVI U 2X11101 szám. wmsaaa