Függetlenség, 1905. november (18. évfolyam, 60-63. szám)

1905-11-05 / 60. szám

2-ik oldal, pénteken rúgtak ki Kolozsvármegye köz­gyűlési terméből. A második, úgy látszik, Tahy István kecskeméti és pestmegyei ad­minisztrátor lesz, akit Pest megye székházá­ból f. hó 6-án, a kecskeméti városházáról pedig egy később meghatározandó napon fognak kiröpíteni, szóval derekasan szapo­rodik a legújabb állatsereglet. A pártok egyesülése. Irta: Dr. Lengyel Zoltán ország, képviselő. Hitem és meggyőződésem, hogy a nemzet és alkotmányunk ellen intézett táma­dások nem következtek volna be, ha a régi osztrák párttal szemben egy egységes, tömör ellenzék lett volna a parlamentben. Ha a hatalmas erőt, megbonthatlan egyetértést, sziklaszilárd elhatározást látták volna ben­nünk, ennyi gazságot nem követtek volna el. De mert szervezetlen, züllött, egymás közt civakodó, egymást a közös ellenfélnél is jobban gyűlölő volt az ellenzék, azért is tartották Bécsben az időt alkalmasnak régi terveik keresztülvitelére. Hitem és meggyőződésem az is, hogy a nemzet nagy szabadság küzdelmet ered­ményesen befejezni, a felvetett kérdéseket dicsőségesen megoldani máskép nem lehet, mintha az összes hazafias pártok egyetlen pártban egyesülnek. Tudom, hogy e kérdés felvetése és felszínen tartása sok ellenvetést idéz fel, de az is bizonyos, hogy ez irányban sokan fáradhatlanul dolgoznak és még többen izzó lelkesedéssel várják ez időpont eljöttét. A szeretet az eszme iránt, a szeretet derék fegyvertársaink iránt sugallja e sorokat. Fogadja tehát mindenki tárgyilagosan és szeretettel. Hisz tudjuk, hogy a kérdés még nem teljesen érett, az akadályok még mindig nagyok s ezt tudva még ma is csak a mag­vető szerepét viszi, aki a pártok egyesülé­sén fárad. De fel kell vetni, felszínen kell tartani és előbb-utóbb meg kell oldani e kérdést. És ha meg nem oldjuk mi, megoldja az idő. A különbség csak az, hogy épen az az idő veszett el s a küzdelem sikerét kockáztattuk a késlekedéssel, a tétovázással. Az igazságunk mellett bizonyít a tör­ténelem. Kuruc vagy labe liberális vagy konservatív, adózunk vagy nem adózunk és más jelszavak és nevek alatt, de mindig csak két párt volt Magyarországon. Az egyik a nemzetért küzdött, a másik a császári érdekek szolgálatába szegődött. Az egyik áldozatokat hozott a nemzetért, a másik eladta magát nemzete ellen. Ma sincs különben. Ma sincs harmadik fajta ember. Vagy a nemzet mellé állott mindenki, vagy a nem­zetet leverni készülő hatalomnak lett bé­rence. S ha a lelkekben és a meggyőződése­i­ben csak két fajta ember van, kérdjük : mi szükség ma a különböző pártszervezetekre ? Azt mondják és ebben igazuk is van a mi barátainknak: a különböző pártok különböző programmjukkal sok olyan em­bert hoznak a közös táborba a célért, aki különben nem jönne oda, ha csak egy ellen­zéki párt léteznék. Hát ebben sok az igaz­ság. De az is bizonyos, hogy azok akik pld. a néppárt, vagy az új párt beolvadása esetén — a Fejérváryék táborába mennének át, semmi erőt sem képviselnek ma és sokan úgy sem lennének. Azonban tény, hogy a pártkeretek le­döntésével valamelyes veszteségünk is volna — csakhogy mi ez, az óriási nyereséghez képest, amit az egybeolvadás a nemzeti ügynek jelentene? Mert a pártok egyesülésének kiszámít­hatatlanok az előnyei. Hogy csak röviden említsük : egységes célért, egységes mederben folyna az agitáció, elkerültetnének a súrlódások, kiküszöböl­nénk a küzdelemből minden bomlasztó erőt. Ma minden választásnál felmerülnek a kü­lönböző pártprogrammokból és a különböző pártszervezetekből folyó differenciák. Nehéz megszüntetni szokszor lehetetlen elkerülni. Mindenik párt magáénak vindikálja a hódí­tandó kerületet s vagy több jelöltet állíta­nak fel s kész a veszekedés és a hiábavaló költség vagy ha a központnak sikerül a széthúzást lokalizálni, a közös jelöltet a a többi pártok hívei nem lelkesedésből, csak kényszerűségből támogatják. De a legfontosabb a szervezés kérdése, fü­ggönyzetekkel s különféle díszletekkel. Majd ember nagyságú alakok, kisebb szob­rocskák s leereszkedő különböző szinüi dra­périák váltakoznak. Ezután egy óriási szárny különféle rajzolatokkal körülvéve. Beljebb haladva, lépcsőzeten kell le­menni a patak mentén levő főágba, hol cseppkőképződményekkel díszesen rakott tágas csarnok fogad bennünket. Itt az áb­rándosan hömpölygő patak felé hajolva ta­lálunk egy óriási Lótuszt, azután a gyé­mántként tündöklő Mohamed szakálát. Egy újabb teremben előttünk áll a Hentes üzlet lelógó Ízlésesen vékonyra vágott paprikás szalonokkal, felaggatott szalámik és párizsi­­­­val, csupán szeletelésre várnak; továbbá­­ magas cseppkő-oszlop gyönyörű fehér an­gyalszárnyakkal. Beljebb van Szűz Mária alakja karján a kis Jézussal, majd a Meg­váltó a kereszten függve. Tovább haladva egy óriási Bükkfagomba, majd a fejjel le­nyúló óriási kígyó s jobbról oldalt hófehér cseppkőfodrok láthatók. Beljebb menve 5—6 méternyi átmérőjű különböző díszekkel éke­sített cseppkőcsarnok rejlik a bal oldal sö­tét mélyében, alja jókora medenc­ét alkot, melyben a kifelé igyekvő patak vize csil­­lámlik világítás mellett, oldalról többféle színben dúsan csipkézett hófehér függöny­­zetekkel fedett öltöző kabinet, berendezés­sel — ez a Perzefone fürdő. Ezután jön a terjedelmes Dohányszárító pajta, a leggyö­nyörűbb rózsaszínbe és sárgásbarnába játszó nagy mennyiségben feltűzött dohány­levelekkel. Ennek közelében az alapzaton nyugszik egy 2—3 méternyi átmérőjű teljes gömbölydedséggel biró nagy földgömb. Egy keskenyebb alagúton áthaladva a bar­langnak legromantikusabb része vár reánk. Ma minden pártnak van vezetősége, de nincs országos szervezete, nincs országos mandátuma. Ami szervezet van, többnyire erőtlen, nem befejezett, nem életteljes és nem országos. Csak a választások idején él és csak a választások céljára alakul. Összeverődik több kevesebb eredménnyel és széjjel zálik több-kevesebb idő után. Pedig látjuk, hogy a mi nagy szabad­ságharcunkban a választás milyen kis té­nyező s az országgyűlési többség megszer­zése nem jelenti egyúttal már a programai keresztülvitelét is. Hisz a többségünk nagy, az erőnk mégis kevés. A pártunk óriási, az elért eredmény semmi. Az országgyűlés a legnagyobb tényező e harcban, de csak egy része a nemzet egész szervezetének. Csak egy részét, a ve­zető szerepet viheti a harcban. A harcnak azonban egészségesen és állandóan kell folyni az egész nemzetben: a községi, a vármegyei szervezetben, a tár­sadalmi és gazdasági életben, a sajtóban és az irodalomban, a polgárság közt épp úgy, mint a hadseregben. Csak így vihetjük végig a harcot, így arathatunk teljes győ­zelmet. Ehhez azonban egységes, állandó és országos szervezet kell. Szervezet, mely a nemzeti élet egész területére kiterjed. Mert egységes és állandó az elnyomás, egységes­nek és állandónak kell lenni az ellenállás­nak is, de a folytonos aktív harcnak és folytonos erőgyűjtésnek is. Ma azonban különböző pártkeretek folytán a kezünk meg van kötve. Hogy a folytonos súrlódást elkerüljük, folytonosan mérsékelni kell a szervezést, abba kell hagyni az országos szervezetek megterem­tését. S nincs a pártnak országos mandátuma sem. Csak az egyes képviselőknek, az egyes kerületektől van, az egész pártnak az egész nemzettől nincs. E nélkül nincs teljes siker, amely csak egységes pártalakulás esetén lehetséges. De vannak egyéb szempontok is, így pl. az is, hogy amíg az egy pártban való egyesülés be nem következett, addig Bécs nem hagy fel a reménnyel, hogy minket megbonthat, nem hagyja abba a kísérlete­­tezést a mi összeveszítésünkre, szétugrasz­­tásunkra. Sokszor kimutattam: függetlenségi po­litikát csinál ma az egész nemzet, az egész ellenzék. Célunk azonos, programmunk, melyet ma és azonnal megvalósítandó­nak tartunk közös, csak a végcélunk különbö­zik. A logikai következése ennek az, hogy tehát ma kell egy táborban lennünk, mikor a kezdetén vagyunk s mikor egyetértünk s szétválnunk csak akkor lehet, mikor a célt már elértük. Mindnyájan egy után, egy irányban megyünk, tegyük meg tehát ez utat együtt, mig azt a végpontot elértük, hol útirányunk elágazik, akkor elvállhatunk. Azt mondják: az egyesülés be fog következni, de csak a kormányra jutás után. Hát nem épen ezelőtt kell, hogy meglegyen mindenkiben az önzetlenség, a lemondás megfelelő mértéke? Addig két­szeres az akadály, hát nem épen a harcz legnehezebb részében kell a legnagyobb egységet létrehoznunk? Bizonyos az is, hogy a választás el­kerülhetetlen. Azt is tudjuk, hogy ez a vá­lasztás 250—280 főnyi abszolút többséget fog adni a függetlenségi pártnak. A többség meglesz tehát a mi bará­taink nélkül is, mit fognak ők akkor csi­nálni? Hisz akkor is csak úgy egyetértünk, mint ma. A szövetkezésre a parlamenti többség szempontjából nem lesz többé­­ szükség, csak a cél elérése végett. Ellen­­­­zékbe akkor — a fegyvertársak ellen — nem mehetnek. Kénytelenek lesznek hát be­lépni a függetlenségi pártba. Miért hát ak­kor és miért nem most? Még van egy ellenvetés. Azt mondják a szövetkezés formája azért is fentartandó, mert, ha a függetlenségi párt abszolút többségben lenne, az egész programm azonnal való megvalósítását kellene köve­telni. És azt mondják ők: kivihetetlen. Hát ez ellenvetés sem állhat meg. A zuhogó Mád-esés. Ez a barlangból kiömlő kristálytiszta patakocska elvezet bennünket az 40—50 lépésnyire rejlő barlanghoz. A patak kiszökéséhez érve szemeink elé tűnik erősen felmagasló sziklarétegek közt a barlang terjedelmes homlokzata s megállva keressük hol nyílik a bejárat. Alig teszünk néhány lépést, egy széles, alacsony nyílású üreg tátong elénk azonnal megje­lenő cseppkő-nyúlványaival csalogatva ben­nünket befelé. A vezető acetylon lámpával s a látogatók kezükben gyertyával belépve, 3—4 méternyi magas, csúcsíves menyezetű, cseppkődiszítményekkel ékesített teremben találják magukat. A bejárat felé visszafor­dulva mindjárt előttünk diszlik egy pajzán művésziességgel alakult szobor­ részlet, az úgynevezett: Amerikai nagynéni címere. Hozzá van csatolva a nem kevésbbé meg­felelően nevezhető amerikai nagybácsi feje. Balra teljes magasságban áll előt­tünk egy ködfátyolba burkolt női alak, szelíd gyermek arcokat tartva. Kissé bel­jebb, mint valami hatalmas szörnyeteg nyú­lik le a boltozatról egy hosszú farkú sárga csikókkal tarkázott nagy fejű Vámpír, mel­lette kipányvázott nagy Oroszlánbőr. Bel­jebb a menyezeten díszekkel ellátva a Ma­gyar korona hosszú palásttal. Majd egy ha­talmas mesebeli sárkány fekszik a falazaton. Jobbról egy nagy elefántfej bámul le a ki­felé törekvő csobogó patakba, hosszú or­mánnyal. Ezután a boltozat 6—8 méternyi ma­gasságra emelkedik, majd beljebb menve 3 méternyi magasságú kapu-alakulással ismét leereszkedik, honnan a barlang egyik mel­lék menetéhez 58 lépcsőn felsétálva lehet eljutni. A felmenetelnél balra látjuk a Kál­vária csoportozatot, majd tovább kápolna készítményt. hófehér, vörös, barna és szürke (Vége köv.) F Ü G G­E­T­L­E­N­S­É­G 60-ik szám.

Next