Függetlenség, 1905. december (18. évfolyam, 64-80. szám)

1905-12-03 / 64. szám

Kecskemét, 1905. december 13. Visárnap XVIII. évfolyam, 64-ik szám. Előfizetés ár: Helyz­en házhoz hordva Egy hóra 70 Hl ér. Neg­ed­re kor. Fé év­e 4 kor Egyes szám 4 fillér. Vidékre postán kü­ldva Egy hóra 1 kor. Negyedévre 3 kor. Fél vére 5 kor. POLITIKAI LAP. A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. Felelős szerkesz­ti : TÖMÖRI JENŐ Főszerkesztő • SZAPPANOS ISTVÁN Főmunkatárs : Fritz Imre Szerkesztései és kiadóhivatal : II. tized, Hegy­ utca 83. sz. Fiókkiadóhivatal: I-ső t. Két templom­­köz 10. sz. hova a lap szellemi részét­­ lető közle­mények is küldhető. MEGJELENIK HETENKÉNT. Társszerkesztő: KECSKEMÉTI VILMOS Harc az erőszak ellen. Kecskemét, dec. 2. Az alkotmányellenes és tör­vénytelen kormány erőszakossá­gai mind vakmerőbbek lesznek. Ezzel szemben a jog, törvény és igazság várát védő nemzetnek is gondosabban kell építenie az el­­lentállás, a passiv resistentia vé­dősáncait. Az ellentállás eddigi szaká­ban úgyszólván kizárólag csak az elvi tiltakozás határai között mozogtak a nemzeti álláspontot képviselő parlament és törvény­hatóságok. Még az adók és újon­cok megtagadását hangsúlyozó határozatok is inkább csak elvi jelentőségű tiltakozás­számba ké­szültek, a gyakorlati ellentállás lehetőségét szinte óvatosan kerül­ték a törvényhatóságok határo­zatai. Most azonban új stádiumba lépett a törvényhatóságok ellent­­állása. A törvénytelen kormány vérszemet kapott, a­miért a tör­vényhatóságok nyugalmát nem volt képes megzavarni semmiféle törvénytelen inzultus s nem ra­gadtatták magukat ellentállásuk folyamán tettleges visszatolásra. Ezen fölbátorodva Kristóffyék­­ már most nem elégednek meg az alkotmányjogok csúfos kijátszá­sával, hanem a polgárok legszen­tebb személyi és vagyonbiztonsá­gát is megháborítják immár kö­zönséges gaztettesek, elvetemedett útonállók módjára. Ilyen szegénylegény-politika láttára, amikor Kristóffyék immár a Rózsa Sándorék­­babérjaira pá­lyáznak, — a nemzet ellenállá­sának is erélyesebb formákat kell öltenie a kormányszékekből jövő gazságok ellen. Nem térünk még le a passiv resistentia útjáról, bármennyire is provokálnak bennünket a forra­dalomra. De fölvesszük az eldobott keztyűt, a törvénytisztelet korlátain belül megragadunk minden módot, hogy ki­csavarjunk e kormánn­ kezéből minden karhatalmi és anyagi fegyvert, mely hi­vatalban maradását és további garázdál­kodásait elősegítené. Ellentállunk minden illeték­telen kormányközegnek, csúfol­ják azt bár főispánnak, vagy bármi más fizetett szolgának. És ellen­állunk minden illetéktelen kor­­mánypressziónak, bármilyen ko­moly képpel is vágja fejünkhöz a letiport törvényeket. Ezentúl nem ismerünk többé görögtü­zes, nemzetiszínű papiros­fegyvereket. És semmisítgesse bár Kristóffy úr kétszer, vagy száz­szor törvényhatóságunk határo­zatait, — olybá vesszük, mintha valami kellemetlen bogár dongana az orrunk alatt. Csak törvényes mi­niszterek törvényes intézkedéseit respek­táljuk ! Ha törvényeink nem elég erősek ahhoz, hogy megvédel­mezzenek bennünket a gaz erő­szak ellen, — majd megvédj­ük mi, polgárok, magát a törvényt! Kecskeméti Vilmos. ? á ül­t .­,, Egykor és most . . . Voltam én is gyermek . . . Vadvirágos mezőn, zúgó patak partján De sokszor futkostam szép pillangók után. Kis falovon ülve karddal a kezemben Dúló, vad csatákban de sokszor repültem És oly boldog voltam . . . Az nem bán­­­­tott semmi . . . Hogy ha a pillangót nem tudtam elfogni, Vagyha a csatába szélvészként repülve Levetett kis lovam s igy megsebesülve Panaszra nyílt ajkam — édes anyám Icsókja Némitotta el és vigasztalt meg újra . . . De férfivá lettem . . . A múltnak emléke már csak puszta álom, Szép mezőn bolyongok künn a nagy­­­világon S utamba jő újra aranyos pillangó Két szeme drágakő, ajka rózsabimbó . . . Ez édes pillangót üldözöm hát újra , Oh de e mezőnek tövises az útja . Vérzik tőle szivem, beteg tőle lelkem Bármerre bolyongok, nyugtom nem lel­­ hetem . . Édes drága anyám most csókolj meg | kérlek, Panaszra nyílt ajkam csókoddal némitsd | meg ! . . . Óh, hogy h­a lehetne.. Künn a nagy világon Ami megvigasztal — a rég elmúlt álom ! . . Fodor Emil: Két asszony. Irta: Csehov Antal. Natália .Vii­­aelovna, ,a fiatal asz­­szonyka, reggel érkezett meg Jaltából és most az asztalnál ült, ahol kedves gü­gyögéssel mesélte el férjének azokat a csodákat, amelyeket Krisniában látott. Férje boldogan és gyengéden nézte felh­e­­vült arcát és néha-néha közbeszólt. — Mondják hogy az élet nagyon drága — mondotta többek között. — Mit mondjak neked? Nézetem szerint ez túlzás, atyuska; az ördög nem oly ijesztő, amilyennek a falra festik. Ne­kem Petrovna Júliával igen kényelmes és tisztességes szobám volt, éjjelenként húsz rubelért. Minden attól függ, hogy milyen igényeink vannak, drágám. Termé­szetesen, ha kirándulsz a hegyekbe és magaddal viszel kisérőt és lovat, akkor sokba kerül a mulatság. Rettenetesen drága, Vasziska, de micsoda hegyek van­nak ! Ezerszerte magasabb, mint a tem­plom tornya ; fölötte csak felhők , alatta csak kövek. — Igaz . . . mialatt ott voltál, olvas­tam az újságokban az ottani tatár veze­tőkről. Nagyon szemtelen fickók. Valóban oly különös emberek ? Natália Michaelovna tagadólag in­tett. — Közönséges tatárok, semmi más. — mondotta. Különben is csak futólag láttam őket! Megmutatták nekem is őket, de nem törődtem velük. Különös undort érzek a cserkeszekkel, görögökkel és a mórokkal szemben. Mondják, hogy ezek nagy Don Juanok. — Meglehet! vannak oly könnyelmű asszonyok, akik . . . Natália Michaelovna hirtelen felpat­tant, mintha valami rettenetes dolog jó- POLITIKA. Nincs megsemmisítés. Ellen­őrizhetetlen forrásból bejárta a fővárosi lapokat a hír, hogy Kristóffy ügyvezető megsemmisítette Kecskemét városának a főipán istallatióját megtagadó határozatát.­­ Ez a hir légből kapott. Fel sincs még ter­jesztve a közgyűlés jegyzőkönyve.

Next