Függetlenség, 1905. december (18. évfolyam, 64-80. szám)

1905-12-03 / 64. szám

2. oldal. FÜGGETLEN­SÉG Városi közgyűlés. Kecskemét város törvényhatósági bizottsága f. hó 29-én szerdán délelőtt tartotta november havi rendes közgyű­lését Kada Elek polgármester elnöklete mellett. A lefolyt hó közigazgatási mozza­natairól szóló jelentést Papp György első aljegyző referálta. Wéber Ede a jelentés kapcsán indítványozta, hogy azok nevei, akik a törvénytelen kormány céljainak erősíté- s sére a­z. évi november hó 20-án kelt­­ közgyűlési tiltó határozat után is fize­tik önkéntesen a meg nem szavazottt adót, a hivatalos lapban tétessenek közzé s úgy bélyegeztessenek meg az utókor emlékezetének Indítványa Héj­­jas István hozzászólása után elfogad­tatott. Ezután Kecskeméti Vilmos biz. tag terjesztette elő következő indítvá­nyát : „Az alkotmányellenes és törvény­telen kormány erőszakosságai, ősi al­kotmányunk ellen intézett merényletei nem ismernek határt. Kíméletlenül gá­­i­zol a törvényekben, sőt a személy- és vagyon­biztonságot is veszélyezteti im­már a csendőrség és rendőrség fegy­vereinek jogtalan, de az emberiességbe és tisztességbe is ütköző felhasználásá­val. Odajutottunk, hogy törvényeink nem védelmezhetnek meg bennünket többé azok túlkapásaival szemben, a­kik épen e törvények tiszteletben tar­tatására volnának hivatva. Elérkezett a szomorú időszak, amidőn nekünk, pol­gároknak kell megvédelmeznünk a törvényt. E helyzettel számolva fokozottabb mértékben hárul reánk a kötelesség, hogy gondoskodjunk arról, miszerint ez alkotmánytipró kormány rendelkezé­séből radikális erővel kiragadjunk min­den anyagi és karhatalmi eszközt, mely hivatalban maradását és további tör- i vénytelenségeit elősegítené, lehetővé tenné. Újoncot nem adunk ennek a­­ kormánynak. Az ez évre szóló adó­­ megszavazva nincs, az 1867. évi X. t. c. értelmében tehát a meg nem aján­ ; lott és állapított adót kivetni és behaj- t tatni nem lehet s igy egy meg nem szavazott adót beszedni, pláne még sa­ját céljaira fordítani nincs joga semmi­féle kormánynak, de különösképen nincs ezen im­parlamentáris kormánynak. Minthogy pedig ez a kormány már az önkéntesen befizetett és takarék­be­téti kezelésre utasított és eltulajdonította fenyegetésekkel, sőt tényleg is alkal­mazott erőszakkal, ezennel indítvá­nyozom . Mondja ki a törvényhatósági bi­zottság közgyűlése, hogy az indítvány határozattá emelése napjától (1905. évi november hó 29.-től) kezdve eltiltja a városi adópénztárt bármily akár az 1905, akár az 1906. évre fizetendő adó elfogadásától s utasítja a tisztviselői kart, hogy e közgyűlési határozatnak minden illetéktelen kormány beavatko­zással szemben is érvényt szerezzen.“ Az indítványhoz elsőnek Kada pol­gármester szólott hozzá, a­ki arra való tekintettel, hogy az ügyrend, illetve a szervezeti sz­abályrendelet 17. szakasza­­ értelmében ez indítvány tárgyában — november 20-iki határozat után — 3 hónapon belül új határozat nem hoz­ható, — kérte az indítvány benyújtó­ját, hogy vonja vissza indítványát. Kecskeméti Vilmos a polgármester kérésével szemben is kénytelen fenntar­tani indítványát, mert az lényegileg nem érinti a nov. 20-iki határozatot, csupán a kivitel formájában tér el tőle, a­meny­nyiben tudniillik az erőszak ellenében hathatósabb védekezést helyez kilá­tásba. Sándor István főjegyző szerint az indítvány ellentétben áll a november 20-iki határozattal s ez alapon kéri az indítvány visszavonását. Kecskeméti Vilmos kifejti, hogy indítványa nem áll ellentétben a novem­ber 20 iki határozattal, hanem csak ki­egészíti azt. Fenntartja indítványát. Szappanos István pártolja az in­dítványt. Dr. Iványosi Szabó László szerint jogilag is megállhat az indítvány s bár csak birtokon kívül emelhető határo­zattá, mégis hozzájárul, hogy ezzel is demonstráljunk a törvénytelen kormány ellen. A közgyűlés egyhangúlag elfo­gadta Kecskeméti Vilmos indítványát. Kada polgármester kijelentette, hogy a határozat ellenében érvényesíteni fogja felirati jogát. Következett Wéber Ede biz. tag in­dítványa : „Mondja ki a közgyűlés, hogy a törvényhatóság területéről behívott pót­­tartalékosoknak visszahagyott család­tagjaira a városi tanács gondot fog for­dítani és a­mennyiben a családfenn­tartó eltávozása és katonai s­zolgálatra kényszerítése által a család valamely szükséget szenvedne, azt a város kö­zönsége a kellő anyagi segélyben ré­szesíti és ezen határozat végrehajtásá­val a városi tanácsot bízza meg.“ Sándor István főjegyző a tanács nevében hozzájárul az indítványhoz, a­mely egyhangúlag elfogadtatott. A következő tárgy a Guilleaume de Tage fiumei francia konzul részére kiadott működtetési engedélyről szóló miniszteri értesítés, melyet a közgyű­lés tudomásul vett. Következett a belügyi ügyvezető leirata, melyben értesíti a város közön­ségét, hogy Laszberg Rudolf gróf győri főispán m­egbizatott a beteg Tally Ist­ván kinevezett pestmegyei és kecske­méti főispán helyettesítésével. Dr. Iványosi Szabó László sűrű helyesléssel kisért, alaposan megindu­lott volna eszébe, ijedten bámult néhány percig férjére és minden szavát külön hangsúlyozva igy szólt: Vasziska, meg fogom mondani ne­ked, hogy micso­da er­d­ölcs­te­len asszo­nyok léteznek ott. Milyen erkölcstelenek ! Nem az egyszerű középosztályból valók, hanem az arisztokráciából, a finom dámák ! Saját szememnek is alig hittem és nem fogom elfeledni soha ! Lehetséges, hogy valaki annyira megfeledkezik magáról, hogy j ó, Vaszilka, nem is akarok erről beszélni Képzeld csak, az útitársnőm, olyan csinos férje és két gyermeke van, a tisztességes társadalomhoz tartozik, mindig a szentet adja és — hirtelen, a többit gondolhatod. De, atyuska, ugy , ez köztünk marad? Becsületszavadra! — Mit gondolsz felőlem ? Termé­szetesen senkinek sem fogok szólani erről. — A becsületszavadra! Tehát hal­l­­gas ide ! Ez a Pjetrovna Julia egyik na­pon kirándult a hegyek közé. Gyönyörű idő volt. Elől lovagolt Ja vezetőjével és kissé hátrább követtem őket. Amikor mikor megtettünk három vagy négy mértföldnyi utat, Julia hirtelen felsikoltott, érted, Vasziska ? és a szívéhez kapott. A tatár átkarolta derekát, a különben lebukott volna. A vezetőmmel hozzáléptem. — Mi történt ? — Ó, meghalok, — kiáltotta — rosz­szul vagyok ! Nem tudok tovább menni! Nagyon megijedtem. — Akkor visszakisérlek — mondot­tam. — Nem, Natália, — szólott — nem tudok visszamenni. Ha még egyet lépek, rögtön meghalok. És könyörgött, rimánkodott, hogy menjek vissza a városba és hozzak cseppeket neki. — Várj csak, nem értlek, — szólott a férje és megsimogatta fejét — előbb azt mondtad, hogy a tatárokat csak messziről láttad és most a saját vezetődről beszéltél., — Ó, te belekapaszkodol a szavaimba — felelte az asszony kissé zavartan s homlokát összeráncolta. — Nem kapaszkodok beléd, de . . . miért mesélsz valótlanságokat ? Hű­ tatár­ral kisértetted magad? Bánja a tatár! De mire valók ezek az ostoba kifogások ? — Nevetséges ember vagy, — kiál­totta az asszonyka ingerülten. — Félté­kenykedni egy tatárra! Szeretném tudni, hogyan tudnál boldogulni vezető nélkül a hegyeken ? Hallgass, ez így van . . . — Természetesen. — Nem kell rögtön oly gúnyosan mosolyogni. Nem vagyok Julia, nem vé­delmezem őt, de én ... Ha nem is adom a szentet, de nem feledkeztem meg ma­gamról ... A vezetőmnek nem volt bátorsága. Nem ám! Julia mellett órákig ült Mametul, de nálam ez nem fordul elő. Ha tizenegyet ütött az óra, megparancsol­tam : „Szuliman, távozzék rögtön ! ■ És az ostoba tatár eltávozott. Mert félt tőlem. Hahaha! A szeme koromfekete volt, tatár ábrázata pedig buta és nevetséges volt,. de tőlem remegett is ! — Képzelem, — morogta a férje. — Ostobaság, Vaszilka. Tudom, hogy minő rosszakat gondolsz felőlem, de biztosítlak: velem nem történt meg ilyesmi a kirándulások alkalmával. Csak róla szóltam : „Szuliman, mögöttem lova­golj !“ És már utánam kullogott ... Ne­ked nem szabad megfeledkezned arról, hogy te csak ostoba tatár vagy és hogy én egy államtanácsos felesége vagyok. 63. szára.

Next