Függetlenség, 1906. március (19. évfolyam, 48-73. szám)

1906-03-01 / 48. szám

Olvasóinkhoz I A belügyminiszter február 28-tól kezdve országszerte beszüntette a la­pok utcai árusitá-át és ezek között a > Függetlenség* utcai darusítását is. A kormány törvény és jog elle­nére megfenyegeti a sajtót, és a kö­zönséget azzal' is, hogy, minden üz­letben is betiltja a lapok árusítását. Világos ennek a mennyiéinek a célja: meg akarják fojtani a független sajtót, hogy ne írhasson szabadon az ab­szolutizmus garázdálkodásáról. Polgárok, ne engedjétek ezt! Egy mód van a kormány me­rényletének elhárítására. Elő kell fizetni a lapokra. Mindenki, aki hívünk, előfizet la- , púnkra, a „Függetlenségire. A független magyar közönség úgy veri vissza leghatásosabban a sajtó- szabadság elleni orvtámadást, ha csak azért sem vonja meg támogatását tőlünk, kiknek kezéből semmi erőszak ki nem csavarhatja a tollat. A „Függetlenség“ szerkesztősége. Kiáltvány a nemzethez. Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, An- drássy Gyula gróf, Bánffy Dezső báró, Zichy Aladár gróf, Darányi Ignác és a vezérletük alatt álló szövetkezett ellen­zéki képviselők manifesztuma. I. Á szövetkezett ellenzék vezérei, a baloldali pártok összes tagjainak alá­írásával ma bocsátották közre a nemzet­hez intézett kiáltványukat, amelyben forró hazafisággal és törhetetlen alko - mányszeretettel világítják meg a politikai hely'zetet. A manifesztum első sorban foglal­kozik az országgyűlés szétkergetósével. Elmondja, bogy a képviselőházat a ki­rály alkotmányellenesen, királyi biztos utján, rendőri és katonai karhatalommal oszlatta fel. Történt pedig ez azért, mert a kormánynak még a folytonosan elna­polt parlament is kényelmetlen volt, szétszórta tehát á Házat, hogy könnyeb­ben folytathassa a törvénysértő, alkot­mányellenes, erőszakos uralmat, köny- nyebben tiporhassa le a nemzet ellent- állását és hogy a kereskedelmi szerző­déseket megköthesse, tényleg él oelép- tethesse, noha kétségtelen, hogy a ren­deleti utón érvényesített szerződések, nem lehetnek kötelezők. A kormánynak ez a ténye igazolja különben, hogy a válság megoldásának elodázását nemcsak a katonai kérdések okozták, hanem 1 gazdasági érdekek is, mert, ime minden­áron ki akarták játszani az országnak törvényben biztosított önrendelkezési jo­gát gazdasági téren. Ezután rámutat a kiáltvány arra, bogy abszolút felssgjogokat nem ismerünk, csak alkotmányosan gyakorlandó felség­jogokat, bizonyítja a katonai követelések jogosságát, s kiemeli, hogy az ujoncmeg- ajánlás feltételeit az országgyűlés szabja meg: ezekhez a feltételekhez ragaszko I dott a nemzét Ítélete folytán a többséggé ; növekedett ellenzék, amely csakis a fel- i irati vitában lefektetett programja alap- j ján akart kormányt vállalni. Minden ki- I sérlet . azonban hiábavaló volt, mert a király mereven ragaszkodott ahhoz, hogy a többség az ő programmja értelmében alakítson kabinetet. Ezt azonban a több­ség elveinek elárulása nélkül nem tehette volna meg, mivel a királyi programm, abbart csúcsosodott ki, hogy’S nemzet akarata katonai téren nem számit. A manifesztum végül annak a re­ményének ad kifejezést, h.ogy a király törvényes időben elrendeli az általános választásokat, de addig is az erőszakos, törvénytelen kormányzással szemben vé­dekezésre és összetartásra szólitnak fel a vezérek- minden magyar embert, párt- különbség nélkül. És egyben felhívják küzdelemre a még joggal nem b,Írókat is, akiket a régi kormányzati rendszer nem engedett az alkotmány sáncaiba, felhívják őket, mert csakis a nemzet győzelme hozhatja meg a népjogok dia­dalát is. Bizva a jobb jövőben s a nemzet kitartására appellálva fejeződik be a ne­vezetes, történelmi jelentőségű irat, a melynek' minden szavát vésse be a szi­vébe a nemzet. A kiáltvány szövegét egyébként itt adjuk: A magyar nemzethez ! Törvényhozói megbízatásunkkal, melyet választóinktól múlt év elején nyertünk, nem lesz többé alkalmunk élni. A nemzethez szólunk tehát e történelmi percben; a nemzethez melynek jogaiérf hűségesen küzdöttünk, alkotmányé* be­csületesen védtük. A Házfeloszlatás. A képviselőházat fegyveres erővel oszlatta szét egy tejhatalmu királyi biztos. Alkotmányunk a tejlhatalmu királyi biz­tosnak, mint közjogi tényezőnek intéz­ményét nem ismeri. Törvényeink szerint magát a királyi hatalmat is az alkotmány korlátozza. A királyi biztos teljhatalmára hivatkozva a felségjogok gyakorlásához kötött szabályok és követelmények mel­lőzésével rendelkezett, cselekedett és parancsolni akart a kópviselcház elnö­kének. Az alkotmány által nem ismert té­nyezővel a képviselőház elnöke nem érintkezhetett, tőle közleményeket és utasításokat nem fogadhatot el, tehát a képviselőház egyhangú jóváhagyásával visszautassá a törvénytelen közeg köz­leményeit. Ekkor fegyveres erő és rend­őrség rontott be a képviselőházba és be­hatolva a törvényhozás szentélyébe egy ezredes, királyi biztosi parancsra, a király kéziratára vonatkozólag azt a tisztelet­hiányt és a magyar közjoggal szemben azt a sérelmet követte el, hogy a kép­viselőháznak szánt királyi levél másola­tát az üres padoknak olvasta fel. A fegy­veres erő a képviselőházat bezárta. A hatalom nem elégedett meg azzal, hogy folytonos és törvénytelen elnapolásokkal az országgyűlést elnémítsa. A néma par­lamenttől is szabadulni akart nyilván­valóig két okból: egyrészt azért, hogy a törvénysértő és alkotmányellenes kor­mányzást könnyebben folytathassa, a nemzeti ellenállást pedig könnyebben el­tiporhassa, másrészt azért, hogy a köz- gazdasági téren megfoszthassa az orszá­got az 1899. évi XXX. t.-c. összes jog- biztositékaitól és kijátszhassa a i, ország önrendelkezési jogát a kereskedelmi szer­ződések mikénti megkötése és jóváha­gyására vonatkozólag, tekintet nélkül arra, hogy az így törvénysértéssel létre­hozott szerződések az országra nézve nem kötelezők. A kereskedelmi szerződések. Alig zárultak be az országgyűlés kapui, két rendelet jelent meg a hivata­los lapban: az egyik kihirdette az auto­nom vámtarifát, a másik a Németország­gal kötött kereskedelmi szerződést lép­tette életbe. Ezzel megkezdődött tényleg egy uj vámkorszak, nem „lege lata“T hanem „via facti“, nem törvényesen, ha­nem ténylegesen.. Szembeszökő az időbeli összefüggés az országgyűlés feloszlatása és az uj vámkorszak azonnali oktrojálása között. Ez a tény bebizonyította azt, hogy nem­csak a katonai téren, hanem a közgazda- sági téren is a nemzeti törekvésnek az összbirodalmi eszmé határozottan útját állta és hozzájárult ahhoz, hogy a ma­gyar képviselőház többsége ne bízást ék meg az ország kormányzásával. Az a sietség, melylyel az 1899. évi XXX. t.-c. os az 1867. évi XII. t.-c. jogbiztositékai a közgazdasági önállóságra vonatkozólag tényleg (ha nem is de jure) hatályon kívül helyeztettek, mihelyt az országgyű­lést feloszlatta a király, legjobban bizo­nyítja azt, hogy nem kizárólag a katonai kérdésekben elfoglalt álláspontja miatt tagadta meg a király a parlamenti több­ség programmjától a jóváhagyást. A felségjogok. Nem érintheti a többséget az a vád, melyet a király rossz tanácsadói az országgyűlést feloszlató királyi leirat­ba is beleillesztettek, hogy a többség nem akart kormányt vállalni egy oly programm alapján, amely tiszteletben tartja a király felségjogait. A felségjogo­kat a legteljesebb tiszteletben tartotta mindig a képviselőház többsége; a ma­gyar alkotmány azonban és a magyar Polliivá C olnflTOf 3 Mínden helybeli, bel- és külföldi napilap, hetilap, folyóirat és divatlap. Előfizethető » vlUIVlliD vlvtllívlfVwl v ■ úgy helyben, mjnt vidékre és a szállítás a leggyorsabban eszközöltetik eredeti áron, minden költség nélkül! — FEKETE SOMA könyv-, zenemű , papír-, iró- és rajzszerkereskedése Kecskeméten, a Népbank alatt. Kecskemét, 1906. március 1. Csütörtök XIX. évfolyam, 48. szám. ELŐFIZETÉSI AR | | m Szerkesztőség és Jíelyben }\ázl\cz IH m kiadóhivatal: hordva B MPBh jCWSt WkWMMI ■ SSm B Ref. egyház nyom­Negvedre 2 kor. B B B B B B B KBs» B BL B £Q B dája I. t. Főiskola­I II B Im B B Bn M Bm B Egves szám 2 ■■ B BB HíH REH H B B |SP* BBB SW™ B H szellemi részét íl­r UulllL I LLndLU T—r Vidékre postán küldve PCLITIZZüI Fiókkiadóhivatal: Féífvrere 7 60 fiíl. A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. köfyvLSfÄe Felelős szerkesztő Főszerkesztő Társszerkesztő TÖMÖRI JENŐ SZAPPANOS ISTVÁN KECSKEMÉTI VILMOS

Next

/
Thumbnails
Contents