Függetlenség, 1906. április (19. évfolyam, 74-96. szám)

1906-04-01 / 74. szám

Az asszonyok. Van egy francia közmondás, a snely azt tartja, hogy keresd az asz- szonyt. Ez a mondás ÍVJ agyarországon is találhat alkalmazást akárhányszor, olykor válságos időkben is. Mert ha némely férfiú vállalkozik arra, hogy a nemzeti közérzés ellenére is fölkapasz- kodjék az ugorkafára s méltósagos avagy kegyelmes címre tegyen szert: ez esetben akárhányszor a férfiúi cse lekvések titkos rugója az asszony. Vannak olyanok, akik könnyen győzik le a maguk és az uruk skrupulusait, csakhogy méltóságos, ava^y kegyelmes asszonyok legyenek. De ezek kivételes esetek. A sza­bály az, amelyet száz meg száz példa szentesit, hogy valahányszor az ország valamely nagy érdekéről van a szó és valahányszor a magyar alkotmányt, a magyar szabadságot fenyegelle vesze­delem a múltban vagy fenyegeti a jelenben: a magyar asszonyok, a magyar nők mindig kivették részüket a küzdelemből. Harcoltak már a magyar asszonyok férfiak oldalán, életéi olíva a ránk törő ellenségnek. De a nyerserő nem szokásos fegyvere a nőnek. A magyar asszonyi lélek úgy érezteti varázsos TÁ R C A. Álljunk talpra ! Álljunk talpra egytől-egyig Magyarok I Hazánk felett vészes felhő Kavarog I Űzzük lova ezt a vészes Felieget. Mely bennünket vógromlással, Pusztulással fenyeget . . . Ezer éve hogy fennáll e — Drága hon, — Küzdelmekkel ment át minden Századon: Nagyon sokszor sújtott a sors Feléje, Mégis fennáll, mert megvédte A magyar nép ereje I . . . Ne engedjünk tehát vészt e Hazára, Álljunk talpra most is hivó Szavára 1 Akár ifjú, akár agg, ha Teheti, Mutassa meg, hogy hazáját, Mindhalálig szereti . . . Hogyha nem lesz seolga-lélek Közöttünk I Nem győzhet a gonosz ármány Fölöttünk: hatalmát, mint a napsugár, amely minden élet forrása. Az asszony igazi fegyvwe a gyöngédség és az érzelem, amelylyel a szivekhez szól s oda­adásra, olthalatlan szeretetre és ön­feláldozó készségre ihleti a lelkeket. Elborul a szemhatár. Sötét fel­legek tornyosulnak a magyar égen. De nem kell elcsüggednünk. Virraszt fölöttünk a magyar hazaszeretet napja s már jelentkeznek a fénylő csillagok: az asszonyi lélek ragyogását hozván, óh, ha bajba jut a magyar nemzet, akkor sohasem szabad itt alkalmazni a francia közmondást: keresd az asz- özonyt; meri ha hajban van a nem­zet: sohasem kell az asszonyt keresni. Jelentkezik önként s tündérujjakkal szövögeti a jövő fonalát s buzditólag, lelkesítőn és lélekemelő varázszsal hat mindenekre. A minap egy fölhívás jelent meg a Budapesti Hírlap-ban, egy magyar előkelő uriasszony, Vay Gáborné grófné tollából. Azt írja a többi közt: „Föltétlenül szükségesnek tartom, hogy megszűnjék ma az a kérdés is, hogy a hibákat ki okozta, ki követte: hogy melyik párt, melyik vezér, melyik politikus hibája foly­tán kergették az országot — nem esak a jelenlegi válságba, de a Alijuk meg hát ezt a harcot Emberül, S a szabadság fényes napja, Hazánk egén felderü!! . . . Széchenyi N. János. MÁRCIUS 15. Zászlónk lobogjon I szivünk lelkesüljön I Bibortűz gyulladjon hazánkon át : Hirdessék fennen az egész világnak Vérrel szerezte a magyar — jogát! Leselkedés, árulás nem kenyér itt. Letörve békonk, nemzetünk szabad. Oh, nincs annyi babér e nagy hazában, Amennyit érdemel a hősi had I Dicső kor 1 Oh, de még dicsőbb a nap, [mely | Reátok akkor borzongva sütött I í De legdicsőbb volt e parányi nemzet, Mely zsarnokán oly bátran szétütött! Ti adtatok gasszárnyakat a szónak; Ti törtétek le rólunk a vasat; Ti mondottátok : — „Éljen a szabadság I Magyar 11 — neked egy új hajnal hasadt I“ És mint a tenger árja zúgva bömböl, Egy lelkesülés hangzott ércesen; Az oroszlán, mely ketrecét kitörte, Jogát kereste, hörgte vészesen. Nem kért.... A térde nem hajlik ma­[gyarnak 1 Sajátját visszaszerzé vakmerőn ... De oh! — azóta félszázad repült el, S mi megnyirbálva állunk a tetőn. végveszélybe is. Csak egy föladat áll immár előttünk. menteni, a mi megmenthető és tenni ezt becsülete­sen, hazafiason, bátran és lelkesen*. Ezeket a szavakat megszívlelhetné akárhány nagy pulitikus: például Tisza István vagy Bánffy Dezső báró. A nőről pedig ezeket mondja a fölhívás: »Némák voltunk mostanáig — de megjött az idő, hogy a magyar nők ajkai is megnyíljanak és vele együtt tetterejük érvényesüljön. Ha­zánk megmentésére legyen irányítva minden nő törekvése s a magasztos ügy diadalához járuljon hozzá ren­delkezésére álló minden eszközzel —• tekintet nélkül arra — hogy nagy — avagy kisállásu-e, asszony-e vagy leány, gazdag-e vagy szegény. Kötelessége ez mindenkinek, a ki a magyar kenyeret eszi, vagy z ma­gyar föld javait élvezi. Ne kíméljük egészségünket; ne ápoljuk szépsé­günket, ne áldozzunk továbbra is a hiúságnak; hiszen elég időt paza­roltunk rájok. Tegyük félre a fran­ciai és angol regényeket; vegyük elő a magyar történelmet s annak em­lékeiből merítsünk erőt a kitartásra, biztató reményt egy jobb jövőben !« Ezek olyan szavak, amelyek szi­Ifjak ! — Egykor megszűnünk ifjak lenni! Az ér, melyben a vér buzog s feszül, Egykor majd cérnaerejűvé válik S a test a kortól fáradtan kidül... Résen tehát! Addig, mig tetterő van, Álljunk hazánk felett nyílt őrszemet I Gyáván ne hagyjuk, hogy hitvány arassa Jogunk gyümölcsét, mit apánk vetett! Ne féljetek, hogy vége nemzetünknek; Van itt lappangó szikra, tűz elég! Szivünk rna nyirkos puskaporral telve, De gyulladásnál fenn, lobogva ég. — Ha ránk feküdne bármi zsarnok önkény S bilincsbe verné újra vaskarunk ; Nem tudna lenni, nem ! e nemzet gyáva f Jelszónk a régi — élünk vagy halunk!! Az eszme, melyet őseink ültettek, Szabadságunknak fája nem rohad, S ha mégis holmi féreg bántja testét: Az oltvány itt örökre megmarad! Oh drága ez ... óh, drága ez minékünk, Ha nem becsüljük, Isten átka ránk I De nem ! — e nemzet méltó lesz korához,. Dicső marad, no félj, ne félj hazánk ! Le térdre hát e szent napon, ki érez! Boruljon porba gazdag és szegény I Kérő szavát emelje Istenéhez A pór, nemes, a büszke és szerény ! — Atyánk! Teremtőnk! hallgasd meg [imánkat, Hallgasd meg gyötrött, árva nemzetünk; Yiseld gondját e lelkes harci népnek, Áldásod ránk, derítsd fel szép egünk! .. Henter Gyula. Kecskemét, 1906. április 1. Vasárnap________XIX. évfolyam, 74. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR ■ ■ W Szerkesztéség és Kdében IH m kiadóhivatal. hordva m PMl H SP8® üm H r*c eWhiz nyom­Negyedre 2 kor. M i ii ■■ 11 B ü ifi IBk || Ä ■ B B B dála 1 1 F5**ko1*­Félévre 4 kor. |L» B H H B B—, fl B B ____ HERB m. B Wr 6. «. hova a lap : r tinit LtNotuä Chdehre postán küldve Fiókkiadóhivatal: Félévre reo SÍ. A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye • könyvkereskedése Felelős szerkesztő Főszerkesztő Társszerkesztő TOMORT JENŐ SZAPPANOS ISTVÁN KECSKEMÉTI VILMOS

Next

/
Thumbnails
Contents