Függetlenség, 1906. május (19. évfolyam, 97-121. szám)

1906-05-01 / 97. szám

Kecskemét, 1906. ju­ju­s 1. Kedd XIX. éti ELŐFIZETÉSI ÁR B ■ jpr imiairiiri r8&if®é cla­yes szám 2 fill. JJ !~|É jj® flgjflj p|| BS||fl ff| É|| jp3fl |g||j||J| fjS | iisárnapi és ün- Kj jgK sjffl_____ |p lj|j api Kg vidékre postán küldve -b-’OI_iI'J-lX^HlA.I ÜST*IILi-A. tF -•»«••vatal: f4£rere 7­60 mi. A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. krvÍLSSAL Felelős szerkesztő Főszerkesztő Társszerkesztő TÖMÖRI JENŐ SZAPPANOS ISTVÁN KECSKEMÉTI VILMOS Győzelem után. Kecskemét, ápr. 30. A­mint előre hirdettük, tényleg úgy is történt. Kecskemét város mind­két választókerületében győzelemre ju­tó­­ a függetlenségi zászló. Fleck Jánost és Szappanos Istvánt egyhangú lel­kesedéssel országgyűlési képviselőkké választotta a két kerület választópol­gársága. A múlt év januárjában kezdett politikai harc, amidőn erőszakkal kel­lett kicsavarni, nálunk is — miként az ország legtöbb részén — a szabad­­elvűpárt karmaiból a politikai veze­tést,­­­ ez a harc tegnap a teljes béke jegyében végződött. A régi szabadelvű­­párt is beletörődött immár a változ­hat­lanba. Nem is erőlködött ezúttal, hanem egyetlen kard csap­ás nélkül át­engedte mindkét kerületet a függet­lenségi pártnak, melynek óriási nép­szerűsége mellett úgy is elenyésző por­szemmé törpü­t volna az agyontizedelt, szabott elvű gárda. Mert nemcsak hivatalosan szűnt meg a „szabadel­vűpárt“ létezni, de a pártnak régi hí­vei is ellenkező meggyőződésre jutottak. A szabadelvű­­párti rezsim utolsó éveiben is inkább csak a megszokás, erős személyi kö­telékek és kiválóképen az a balhiedelem, hogy a szabadelvűpárt bukása egyet jelentene a libera­izmus és az értelen­­­é­g fölényének bukásával, valamint az a mumus, hogy a 48-as közjogi alap többségre jutása beláthatatlan vesze­delembe döntené az országot, s tö­mörítette őket zárt kartellbe a Tiszá­ds Anasztia védjegye alatt. A múlt januári nagy földrengés azonban kiszabadította őket a meg­szokás rabláncaiból, a csinált nagy­ságok dicsfénye is szertefoszlott a halai önmélkü­­ség sötétségébe, a hoz­zájuk vezető személyes kötelékek las­san pont meglazultak; látniok kellet­t, hogy a szabadelvű párt „legál­s“ politi­kája csak nagy szabású politikai ha­­tóság, szemfényvesé­lés volt, amelynek tarka köpönyege csak arra volt jó,­­ hogy elbolondítsa, félrevezes­e a jó­­­­hiszeműeket és rövidlátókat; tapasza­i tilthatták, hogy a szabadelvűpárti hi­­­­rességek csak számító üzérek voltak,­­ a­kik nem elveik dicsőségére, hanem­­ önérdekük minél zsírosabb kielégíté-­­­sére használták fel szerzett nagy po­­­­zicióikat s érdekeik legelső kockázatos­­ pillanatában odasz­egődtek az abszolu­tizmus készséges szolgáivá, hogy meg-­­­tarthassák a politikai hatalmat, poli­tikai befektetéseik, szolgáltatásaik után továbbra is szedhessék az uzsorakama­tokat. Ezt látván, természetesen, meg­undorodott és elfordult tőlük a sza­­badelvűpárti polgárok zöme, akik nem érdekből, de meggyőződésből tartoztak a párt kötelkébe És látván, hogy a szabadelvűségben, de az alkotmány­tiszteletben és a magyar állam nem­zeti jellegének becsületes védel­mezé­sében is épen a sokat ócsárolt ma­gyar ellenzék produkált félre nem magyarázható példákat, — erős pha- Enxban sorakozott az ellenzék s kü­lönösen a legradikálisabb szellemű függetlenségi part táborába. És végezetül, mikor már a király is megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy 48-as politikusokkal is lehet olyan dynasztikus magyar politikát es­ná­ni, sőt a kibontakozás nagy munkáját épen a Kossuth Ferenc v­ezérlete alatt ál­ó pártra bizta, — összeomlott a legriasztóbb mumus is, hogy t.­­ „a 48-as párt soha nem lehet tu­r-­­mányképes“ és hogy a függetlenségi párt többsége jutása csatasorba áldaná egymás ellen a kind­­­ési nemzetet. Íme: soha nem volt s­zintébb megértés király és nemzet között, mint mióta a nemzet hivatal küldöttei kezére bizta a­ felség kormányának vezetését. S hogy az ország tudatára jutott ennek, —­ bizony itt­­ az a ha­talma-­, a parlamentek történetében eddig páratlanul álló nagy többség, melylyel a szövetkezeti el­l­nzéki pártok s különösen a függetlenségi párt kerül ki a most folyó választási küzdelemből. Ebben a nagy majoritásban a régi szabadelvűpárti választók szava­zata is a függetlenségi párt melle­tt döntött. S a legtöbb helyütt, mint nálunk is, egyhangú lelkesedés­sel állod a függetlenségi párt zász­lója alá. A szabadelvű pártnak ez a tra­­g kuma intőjelü­ szolgál a függetlenségi pártnak arra, hogy hatalomra jutva okuljon elődjének hibáiból s ne legyen előtte más szempont, csak a nemzet igaz érdekeinek érvényre juttatása. A győzelem ne vegye el a sze­münk becsületes, tiszta látását, hogy cselekvéshez jutva­­ne feledkezzék meg portunk egy pillanatra sem elveiről, programmjáról s azon kö­veteléseiről, melyeket mint ellenzék hangoztatott a korrupt uralkodó párttal szen­ben. Hisszük, hogy a függetlenségi párt képviselői tisztán halják a tanulságo­kat, melyek a szabadelvű párt romjain kivirult győzelemből beszélnek hozzá. S hogy e tanulságok megszíüle­ésével Magyarország politikai, gazdasági, er­kölcsi és szellemi nagyságának rég óhajtott fényes korszaka köszönt reánk! Kecskeméti Vilmos. Egyhangú választás. — Hock János és Szappanos István országgyűlési képviselőink. — Emelkedett, gyönyörű polgári ün­nepet ült vasárnap Kecskemét város alsó- és felsőkerületének választóközön­­sége. Régen tapasztalt lelkes egyértelmű­séggel juttatta győzelemhez mindkét ke­rületben , a függet­enségi lobogót, a mi­dőn Hock Jánost és szappanos Istvánt országgyűlési képviselőivé választotta. Már kora hajnalban talpon volt a város. Dacára annak, hogy mindenki tudta, miszerint mindkét kerületben egy­hangú lesz a választás,­­ a polgárság mégis nagy számban özönlött a párt­körökbe, sőt a pusztai választók is töme­gesen­­jenek be a városba, hogy meg­lepetések esetére is biztosítsák a függet­lenségi zászló győzelmét.­ ­. Az alsókörün­etben, Hock János választói a kistemplom­­téri 48 as kör elött gyülekeztek. Impozáns, nagy csapatban zászlók alatt indultak el 3 óra után a régi Obester-laktanya épü­letben levő választási helyiség felé. A menetet dr. Iványosi Szabó L­ázló párt­elnök, Göm­öry Sándor és Csősz József vezették. A merre a menet elhaladt, mindenütt rokonszenves üdvözléssel fo­gad­ák. A választási helyiség elé érve, pél­dás rendben helyezkedett el a tömeg a a Kossuth-nóta éneklésével töltötte ki a választási aktus megkezdéséig terjedő időt. Fél kilenckor a helyiség kapujában megjelent Kovács Sándor választási el­nök s messze hallható, harsány hangon hirdette ki, hogy a törvényes határidőben egy ajánlat érkezett, amelyben Hock Jánost ajánlották a kerület képviselőjéül, akit ezennel a kecskeméti alsó választó kerület meg­választott képviselőjéül jelen­tett ki. Lelkes eljenzés volt rá a felelet, mire a menet a Kálvária és piactéren keresztül Hock Jánosnak Fork** Ignác gyógyszerész vendégszerető házában levő lakása elé vonult, a­hol dr. Iványosi Szab László pártelnök őszinte szeretet­tel teli lelkes beszédben köszöntötte Hock János képviselő­. Hock János meghatottságtól elfoga­­dott hangon válaszoló Szerényen jegyezte meg, hogy nem az ő személyének, ha­nem a függetlenségi zászlónak, amelyre ezáltal az ő nevét írták, szólt a nagy diadal. Emelkedett szellemű beszé­dben, magával ragadó szónoki hévvel vázolta azután az elvek jövendő diadalútján Végül megköszönve a bizalmat, késznek nyilatkozott a mandátum elfogadására. Ezután Hock János csatlakozott a

Next