Függetlenség, 1906. szeptember (19. évfolyam, 196-220. szám)

1906-09-01 / 196. szám

2 «Mal. FÜ®G*SL»NSS@. settáját, híresen gesztikulált prágai Hardtmuth ceruzájával, közbe-közbe str'in törülgetve homlokát illatos bécsi zeebe­­ksnáőjével ... A hallgatóság lajosan megtapsolta az előadót, akinek minden szavából látszott, hogy lankadatlan buz­galma, igaz apostola a magyar iparnak . . . — Fedik Sári libái. Fedák Zsuzsa, a nagy reklám primadonna kirkedt fehér automobilja tudvalevőleg elgázolta Tátra­czepesváralja község összes libáit, szám­­szerint száznegyvennet. Lapunk egyik ht olvasója, kit a világfelforgató esemény módfelett megihletett a következő szelle­mes sorokban énekli meg a nem közön­séges módon kimúlt cipőer libákat: „Zsáznegrvsn libának halálkiáltása, Szakad rá a Fedák Zsazsa automobiljára, aki a öreg Don Juan hetykén szól sírjában Én aki még gyalog jártam, Bensin nélkül rátaláltam kétszer annyi falusi libára. S ámbár rajtok Zsazsa képen, én is átgázoltam szépen. Libáimnak nemzeltára S a falunak neas volt kára. — A telefon reformja. Az 1897. évi XVI. törvénycikk határozottan kimondja, hogy a telefonhasználati dijak magánfelek számára havi 12 és fél forint, agyonlő 25 korona, hatóságok, valamint jótékony­­ célú és közintézetek számára havi 61/* frt, egyenlő 12 és fél korona és ezek a díjak 1917. évi augusztus 31-ig változat­lanok maradnak , illetve csak a törvény­­hozás által szállíthatók le. Készült is már e részben törvényjavaslat, amelynek főképen arra kell helyeznie a fősúlyt, hogy a telefonhasználati díjat a keres-­­­kedelmi miniszter állapíthassa meg. E javaslat benyújtása előtt azonban a posta és távi­ró vezérigazgatója a telefon-­­ díjak leszállítása ügyében 9 esztendő óta­­ gyűjtött bel- és külföldi anyagott, mely­ TÁRCA Élet. Irta: Erdély Jenő. A villamosra felszállt még egy csomó ember. Szemtelenül, vakon tola­kodtak egy kit helyért. Mindegyik le akarta volna lökni a másikat helyéről, csakhogy ő ülhessen le. Merthogy ilyen az ember. Többek közt felkapaszkodott egy barna, magas ember is. Nem ie egyedül. Egy kislány vett vele és a nagy ember szerető gonddal igyekezett helyet szerezni magának. Eleinte nem kapott, de azután sokan szálltak le a kocsiról és ő oda tu­dott férkőzni egy ablakhoz- Éppen velem szemben. Látszott, nagyon látszott az embe­ren, hogy vidéki. Valami kisvárosnak le­hetett a jegyzője. Nemcsak lehetett, de egész határozottan az is volt. Én lega­lább annak gondoltam az első pillantás­tól kezdve. A kisleány érdeklődve bámészko­dott. Kinézett az ablakon és mindent megcsodált, amin a fővárosi gyerek semmi figyelemreméltót nem találna. Csacsogott, nevetgélt a kis leány szüntelenül. Az apja pedig komoran ült a helyén és csak nagy rutkája felelt a kis leány kiváncsi kérdéseire. Valami nyomhatta a lelkét, mert olyan komoran, szinte komikusan komoran nézett maga elé, hogy sajnálni­lyet most a kereskedelmi minisztérium szakértekezlete elé terjesztenek a jövő hónapban megtartandó telefon­ ankéten. — Társas-estély. A Kecskeméti Kath. Segélyegylet szeptember 2 án, vasárnap tartja első megnyitó társas-estélyét, to­vábbi intézkedésig egyelőre a Mezei-utcán (saját helyiségében) mely alkalommal Tóth Ferenc magyar népdalokat énekel, Ta­kács János fuvolakisérete mellett. Pozsár Endre Cimbalmon és Németh Dezső­­­e­­gedün válogatott népdalokat adnak elő. Kezdete este 7 órakor. Belépő-dij 40 fill. Tagok és kísérők felét fizetik. — A katona fegyvere békében. Len­gyel Imre kir. ítélőtáblás biró, megyebi­­zottsági tag, Hajdú vármegyéhez önálló indítványt adott be. Azt kívánja, hogy intézzen a vármegye föliratot a képvise­­lőházhoz az iránt, hogy a katonának béke idején tiltassék el a fegyverviselés. Egy­úttal azt javasolja, hogy hasonló fölirat­nak a képviselőházhoz való intézése vé­gett keresse meg a vármegye az összes törvényhatóságokat. Az indítvány nagyon életrevaló, különösen most, amikor min­duntalan kardafférről lehet hallani. — Egy magyar birkózó sikere. A múlt év nyarán Kecskeméten is feltűnést kel­tett óriási testi erejével és ügyességével Czája József, birkózó mester, aki most Szolnokról Budapestre ment, hogy a Be­­ketow-circus világverseny birkózásán részt vegyen. Ellenfelét Pietre belga atlétát néhány perc alatt legyűrte a közönség nagy ovációja között. Valószínűleg díjat nyer a verseny többi számaiban is. — Cipészek és csizmadiák szakgyülése. A kecskeméti cipész és csizmadia iparos munkások szakszervezete f. hó 2-án, va­sárnap délután négy órakor szakgyülést tart a Szolnoki­ utcai Klárik féle ven­déglőben­ kezdtem. Én istenem, ennek az embernek sok adóssága lehet és most talán azon töri a fejét, hogyan lehetne megszaba­­dulnia tőlük. Lehet, hogy csakugyan erre gondolt, lehet, hogy más is. De azután egyszerre felderült és beszélgetni kezdett a kis­lánnyal. Megmagyarázott neki mindent, a­mit a villamosból látni lehetett. Bő­­beszédűen és szinte gyerekes egy ügyü­­séggel. A kis leánynak tetszett ez. — Látod apa, így jobban szeretlek, így ha beszélsz hozzám, olyan vagy, mint anyuska volt . . . A férfi megint elkonyorodott. — Persze anyuska — sóhajtott. Azután, mikor észrevette, hogy ép­penséggel nincs egyedül, bosszúsan el­vörösödött. A kis leány nem akarta abbahagyni a megkezdett témát anyukáról. — Igaz apuka, azt mondtad, hogy találkozni fogunk itt Pesten anyukával. Már két napja vagyunk itt és még csak nem is beszéltél róla . . . A nagy, erős ember bosszúsan né­zett a kis­lányára. — Hallgass, kis csacsi — mondta neki haragosan. A kisleány megijedt és sírni kez­dett. Eleinte csak szepegett, de később nem tudta magába fojtani a kis szíve keserűségét és zokogni kezdett. A nagy ember indulatosan dobban­tott a lábával. . Látszott rajta, hogy ki akarna törni. Óriási erőfeszítéseket tett, hogy uralkodni tudjon önmagán. — Leány­vásár. A sátoraljaújhelyi rendőrkapitányság átiratban megkereste a kecskeméti rendőrkapitányságot, hogy özv. Fodor Jánosnné tizenkilenc éves An­na leányát, kit lelkiismeretlen leány­­kufárok minden valószínűség szerint valamely bordélyházba szerződtettek, kö­röztesse. — A kunszentmiklósi gyilkosság. Mind­egyre rejtélyesebbé válik a szerencsétlen véget ért Kalmár János gyilkosságának ügye. Tegnap — Füstös vallomása után — az ügyészség azt hitte, már meg van a tettes s line a gyilkosság gyanúja alatt letartóztatott Búza János tagad köröm­szakadtáig. Tagad s egyre tagad. Dacára, hogy Füstös István szemébe mondja a gyilkosság legkisebb részletét. Elkezdve a tervezéstől a kivitelig. Most már e tagadás alapján nyomán a vizsgálóbíró uj nyomokat vélt felfedezni s ez irány­ban fol­ytatja a vizsgálatot s ennélfogva legközelebb több letartóztatás is várható az ügyben. Nagyon természetes, hogy úgy Füstöd mint Búza, továbbra is vizs­gálati fogságban marad. — Korcsmai veszekedés. Gyulai János másod tized 221 szám alatti korcmahelyi­­ségében három magyar oly magyarosan összekeceintett, hogy csakhamar egy legény maradt csak a csárda színhelyén, a többi majd sántítva, majd meg lepedő­ben került haza. A korcsma összetörhető holmijai szétzúzva jelezték a harc heves­ségét, de az értük járó vasakat nem volt, ki leszúrta volna. Miért is a korcsmáros a három legény ellen, Tóth Mihály, Ko­vács György és Kulcsár István ellen a feljelentést megtette. — Bérkocsisok háborúja. Tóth And­rás és Dalos István bérkocsisok összekü­lönböztek valami fölött és mivel békésen nem tudták egymást meggyőzni a maguk igazsága felöl, nyomosabb argumentumo­k Ne halgacs baba, ne sírj olyan nagyon. Apuka nem akart bántani csak egy kicsit haragudott rád, amiért olyan sokat beszéltél. A kis­lány nagynehezen elcsende­­sedett. — Anyuka jobb volt, mint te; anyuka sohasem bántott . . . Az ember nem szólt semmit és a villamos himbálódva sietett előre a maga utján. Uj meg uj alakok szálltak rája és a régiek eltűntek a padokról. Én gondolkoztam az anyukáról, aki jobb volt, mint a barna ember és aki sohasem bántotta az ő leánykáját. Bizo­nyára meghalt már régebben és itt hagyta egyedül a kisleányt, akinek nem merték még megmondani, hogy anyuka nincs többé. Vagy talán valami elhunyt ro­konnak a kislánya és a mellette ülő em­ber csak felneveli a kislányt könyörüle­­tességből. Gondoltam sok mindenfélére rövid néhány perc alatt. Csak akkor riadtam fel, mikor a kis­lány hangosan felkiáltott: — Nini, anyuka! És szinte ki akart ugrani az ab­lakon. A nagy, barna ember önkénytelenül odanézett, ahová a kis­lány mutatott. Azután összeszorította az ajk­ait és erő­­szakosan ■ elhúzta a kis kis­lányt az ab­laktól.. Én is odanéztem az utcára. Festett arcú, festett hajú asszony ment­ett az aszfalton és aljas esábító pillantásokat vetett a férfiakra, akik hátrafordultak, megnézni a térdig emelt szék nyáját. |\ 1 • 1 • legkitűnőbb sziklából fakadó természetes ásványviz. KAP h P ff V1 fi AP VI 7 mt tidit é* gyógyiti hü U U1 llU K f 1 MUII­ZJ F4raktir- Elir 08 it** palackonként: DJ. Ladányi Testvérek Forráskezelése*: BÁRÓ T. (Háromszék megye) XllZSI* UQUUXIAle ■ főszer keres kedésébe M(*ytimli«s­ . Vasútállomás: Ági Szinfalva. (Mezei e* Trembita-utna sarkán ) piae ’ Dr’ orV#S 196. szám.

Next