Függetlenség, 1906. november (19. évfolyam, 247-271. szám)

1906-11-01 / 247. szám

Iparfejlesztés. Kossuth Ferenc ip nrügyi politikája ez idő szerint fővonalait); m abban csúcsoso­dik ki, hogy a kézi iet nehézségeivel küzködő iparágakat í illanni segítséggel akarja labra állítani ib legutóbb :Szte- rényi államtitkár ki is jelenté, hogy az állami subventió e lől nem zár el egyetlenegy iparágat st un, ha fenn látja forogni a valódi szüks égletel. A szük­ségességet megáilapitj i azon körül­mény, hogy a folyamodik iparág ter­ménye olyan-e, a) amelyet a magyar állam népessége fogyaszt1 * * *; b) olyan-e amely terményekből na gy behozatal van; c) olyan-e amelynek', a terraelé- séhéz megvan nálunk a iiáegfelefő ter­melési tényező tudniillik a .nyers­anyag. Az iparnövelésnek ezen’, módját a mercantiiisták javalták s eg yedül üd­vözítőnek tartotlák mintegy 2ÖÖ évvel ezelőtt. Ezt azonban az ujab.b közgaz­dasági politikai irányzatok kit bgásollák mint olyat, amely az egyenlőség esz­méjével öiszeegyezhetlen Öss,’.eegyez­Tásoi Rákóczi sírja. Irta: Váry István. Tenger haragjában nagy Rákóczi leik*, Büszke bujdosóknak lángoló szerelme Egyre csak viharzott, Küzdve erős hareet; $£ hallgatván tengernek csöndes morcno­[lását, Tenger habja felet! futó s&él zúgását, Szégyenpir borított minden magyar arnot; Messze szép hazánktól, távol idegenbe’ Báuatkönny szivárgott minden magyar .[• zembe. jBánatkönny szivárgott, szégyen pírja égett, Magyar büszkeségünk szürke semmivé lettf S leroskadtunk porba, Sir eié omolva; Nem honolt egy percre szivünkben [nyugalom, Messze idegenben volt ogy bus sirhalom, Az előtt sirtunk mi a földet csókolva; Sajgott honfiszivÜDk bánatos keserve, Égett honfilelkünk olthatlan szerelme. Oltárunk volt nékünk messze ország sirja, Hol a honfilélek keservét kisírta, S elzarándokolva Hullott könnyünk folyva; Mert Rákóczi sirja volt ami oltárunk, Hova balsorsunkat panaszolni jártunk, Mintha az a sir a Hadúr trónja volna; S kértük esdekelve ott mi Istenünket, Áldjon is már karja, mely most annyit [büntet. 'heilen pedig azért, mert az iparosság ; csak egy osztályát képezik a társada- i lomnak, ezen osztály állami s ibven- x tiót kap, hogy boldogulhasson; más i- i 1 j osztály: a földbirtokosok, a lökések, I a munkások, a vállalkozók a szellemi foglalkozást űzők pedig ezen állami subventiótől elesnek; holott a subven- I tiót az ezek adófizetései is tették lehet- i ségessé.- | Az egyenlőség eszméjét sérti- még azzal is, hogy az iparos osztály- minden tag a még sem fog subvenli- r óban részesedni; mert a cipőgyár majd i kap segélyt, de a cipész nem; a szö- 1 vészeti gyár igen, azonban a tőke sze­- génysége miatt csak kezdetlegesebb- technikai gépezettel dolgozó takács- nem; a készrubákat gyártó-, nagy tö­megben termelő állami támogatást i nyer, de a kézmüiparos s.abóaznem • stb. Hogy ez ügy lesz, ,ezt már csak l mindenki elhiheti : de még azt is, hogy a nagyipari vállalatokat alapíthatók,- tehát a .nagyobb lökével rendelkezők • jutnak a subvencióboz. De azt is el kell hinni, hogy .eme nagy ipari vál­Oh dicső Rákóczi, «agyar népünk atyja, Kinek hoa*z.8relme lelkeink’ álhatja, Érdekelve kérink, Oh, bocsásd meg nékünk, Hogy eddig száműzve pihentél hazádtól, ; Én mi engedtük, jhogy meseze pihenj távol, Pedig te vagy e leszel «örök eezményké­[pünk; De országunk feleit száz vihar vibarzott, És mi alig győztünk vívni annyi harcot. Vitéz magyaroknak .elmúltak vezéri, Nagy Rákóczi Ferene, régi fé Bercsényi Messze elbolyongnak, S gyászos regét mondnak: Zöld erdő harmatját eltakarja a tél, Piros esizma nyomát hóval lepi a szél, Távot határszélen bus haraugek kongna*; Tange? mormolását bujdosó hallgatja, Bujdusó porrészét messze föld takarja. Harmatos síroknak bánatos rejtelme, Vérző hónfiszivnek lángoló szerelme, Csillag fent az égen, Virág kint a réten, MíUjó honfilélek ábránd-tiszta álma, Hősök glóriája, sirról tépett pálma, Kesergő madárdal szerteszét a légben, Jertek sorba, jertek s koszorúba kötve .Szent koporsó légyen véle ek befödve. Messze idegenből bus koporsót hoznak, És a szent tetemnél milliók áldoznak, Tiszta magyar lelkek Zengnek honszereimet ; Diadalnak útja a koporsó útja, Merre végső u*ját utolszor befutja, S a kelet csodái uj életre kelnek. — Százados mulasztás lesz igy elfeledve,— ’ A mag yar dicsőség nincs még eltemetve. lalatok alapítói túlnyomóig külföldiek lesznek s a magyar csak mint meg­nyert vagy megvett emberként fog sze­repelni az igazgatósági an, vagy a fel­ügyelőbizottságban, avagy ktil- és bel­tagként, na! Vagy éppen a cégben. Természetes, hogy az ipari vállalat osztaléka a külföldnek fog julni. Szóval az iparnevelés ily módsze- j révei sem az újabb fellogás (sem jó ír agam) nem rokonszenvezik. Azonban mert a Magyar 1917-ig jó erős kötelékkel fűzte magát ossza Ausztriával, igy az iparfejlesztésnek a természetes mód szerinti lehetőségét ezen bessemer acél keménységű köté1 lehetetlenné teszi, nincs tehát más mód, hogy az osztrák ipar minket megfulasztó bő áldásai alól menekül­hessünk, mint az, hogy egyik társa­dalmi oszlály ta ja it: az iparosokat úgy a hogyan lehet támogassuk a többi társadalmi osztályok filléreiből. De vajon ezen az egyenlőség nagy eszmélyéve! ellenkező állami ajándékozásból jul-e valami Kecske­métnek? Jut-e akkor, amidőn tudjuk, hogy egyenes al ami adókban Kecs­Oh, dicső Rákóczi, régi magyar néped, Kit száz ellensége szaggatott és tépett, Védi szemfedődet, Hódol te előtted; S bár a easnak tépő körme közt fony­[nyadtunk, Még se busulj dicső vezérünk miattunk: Honszerelmet tanul nemzeted te tiled, S rajoagáesal áldoz sírodnál te néped, •-- Világok változnak, mégis él emléked. Fénysugár villant fel az éj sötétjébe’, Öröm könnye ragyog szemeinkben égve, Örömkönnyek hulltak, Felhők elsimultak; Nincs ma senki köztünk, ki ne ünnepelne, Közénk szállott, közénk, nagy Rákóczi [lelke, Örömnek könnyűi zokogásba fúltak; Bolieg temetés ez, gyásszal teljes ünnep, Igaz boldogsággal töltve el szivünket. Hatalmas nagy Isten, honszerelmünk vára. Újra áll szerelmünk legdicsőbb oltára; ött áldoz mi népünk, Ott az eszményképünk. — Benned vetjük, Atyánk, mi erős hitünket, Adjál boldog létet árva nemzetünknek,5^ S a Rákóczi-siron sirvirágot tépünk; A szent hamvakat már magyar föld [takarja, Szabadság virága sarjadott ki rajta. — Ez a sir bennünket ápol és eltakar, Oh, legyen hát eggyé minden igaz magyar, S legyen ami szivünk dönthetetlen emlék, Hirdetvén lelkűnknek igaz honszerelmét.. Kecskemet, 190t).~ november 1. -* -■ -XK. itfalyaa. Mimim. ÉtüFIZETÉSl ÁR '®ü ' W Szerkesztőség és mvben házhoz ___ ____ '________ _______ w — kiadóhivatal: ' horcba ,*« - psrasj B jfS&t |AÜÍ!BBBi 8 PAIAPU egyház N . L| if BE? 22 Hm IBflm ■B B B nyomdája I. t. Félévre 4 kor. plj ||| || *" t0 • fc? j|j. |^í,s Bgjg ■ Főiskolatér ^6. napi szám-4 fid; H «ji wlJ' fljL»»« B mSÍhÍ m ' hlető köziemé­RISHk “ »■n»o mmm m W) m vu»» nyék js küb eaCUüiaírÍCm POLITIKAÍ dendők. Félévre1 e7:6of. á kecskeméti függetlenségi és 4&-as párt hivatalos Vözlonye. Hs^ám. Felelős fszerkesztő Főszerkesztő Szerkesztő 1' TOMORJ JENŐ , SZAPPANOS ISTVÁN KECSKEMÉTI VILMOS

Next

/
Thumbnails
Contents