Függetlenség, 1906. november (19. évfolyam, 247-271. szám)

1906-11-01 / 247. szám

kimét több milliókkal dotálja az ál­lampénztárt ! Rózsahegynek jut, holott ennek az egyenes állami adója számba se jöhet! Kijelentem, hogy juthat Kecske­métnek is. Tudok olvasni a politikai jelensé­gekből ! Ma a kormányférfiakat a mer- Kantil eszmék hatják át. Ma ezeket magyar suovin ideák lelkesítik. Kecs­kemét iparosai pedig szinmagyarok, ezeket nem fogják a subvenció széjjel­osztásánál mellőzhetni. De egyenként ne várjanak segítséget, ők egyenként gyengék, hogy sulylyal bírjanak. Szövetkezni kell! Meg kell alkotni a központi mű­hely hajló erőt fogyasztó szövetkeze­tet, esetleg részvénytársaságot. A központi műhely a hajtóerőt nyerhetné a városi villanytelepről. Hogy milyen árban? Mint mások! Az épületben levő s az iparosok által (szabók, asztalosok, lábbeli készítők esztergályosok stb.) elfoglalt kü­lön­­külön helyiségekben — az iparosok dolgoznak, dolgoztatnak az itt cons­­truált munkagépekkel, amelyek a me­chanikai erőt a városi villanytelepről nyerik. Beszéljünk tán eme termelés elő­nyeiről is ? Beszéljünk tán arról, hogy milyen gazdasági előnyt adna a már készen levő városi villany­telep által kifejtett s a különböző gépeket moz­gásban tartó erő? Beszéljünk talán a gépek útján elért tömeges, egyöntetű s olcsó termelésről? Beszéljünk talán az iparos gazdasági helyzetének mily mérvbeni fejlődhetéséről? Vagy már arról, hogy a központi műhely maga milyen előnyösen adna piacot a fogyasz­tónak s a termelőnek? Nem! Ezekről ne legyen itt szó! Aki ezeket s a központi műhely fel­állításából keletkező előnyöket csak innen tudná megismerni, az azt úgy sem értené meg. Hanem igenis beszéljünk arról, hogy a helybeli iparososztály a con­­juncturákat hajánál fogva ragadja meg. Lépjen akcióba. Szervezze ön­magát e célra. Ne hagyjon el egy napot­­­e tétlenül s ha megfelelő for­mát nyert az eszme, keresse fel a kormányt s követelje az őket teljesen megillető subvenciót! Néhány év előtt Ausztriából hoz­zánk behozatott 19­5 millió kor. értékű cipő és csizma; 19­ 3 millió kor. ért. férfi­ ruha; 186 millió kor. ért. női­­ruha; 14 millió kor. ért. fehérnemű; 7­2 milió kor. ért. zsák stb. pedig a behozatal az utóbbi évben megnöve­kedett ! Ezeket és egyéb hasontermészetű ipari áruk behozatalát a kecskeméti központi műhely-telep is csökkent­hetné s ezek mellett a helybeli terme­lés is olcsóbb lenne s több munkás nyerhetne foglalkozást s végül a ter­melők gazdaságilag fejlődhetnének. Dr. Szigethy Lehel. FUGaSmJWSEQ A jó öregek. — A kecskeméti ref. főgymnasium régi tanári kara. — írja: K. III. 1882—85-ben vettük szokásba, hogy állandóan zsinóros magyar ruhát visel­jünk, Attila—Zrínyi Márta, Kossuth ka­lap kócsag-, vagy gém-tollal, sarkantyus csizma, vagy cipellővel. Legjobban illett ez a ruha Krivácsi Géza, Bakacs Béla, Kocsis Vándorra. Ugrik Gézát kinevettük, mert lőcslába volt az istenadta. A mi osztályunkban vagy hatan vi­seltünk állandóan köznapi magyar ruhát. Elszórtan ültünk tanuló társaink között. Főgyönyörűségünk volt, ha pajtásaink közül, aki felelt s leckéjét nem tudta, hogy a tanár figyelmét a pad alatt sar­kantyúink összeverésével vonjuk el szen­vedő társunktól. Hol itt, hol ott pendült meg a sarkantyú -­ kivéve Molnár László órái alatt. (Miért, majd kisül az is.) Az előadó tanárok persze bosszan­kodtak, de a magyar ruha és sarkantyú c­ssizsaa viselése ellen kikelni tiltotta ke­belük, melyben — bizony mondom — magyar szív dobogott s szivek, melyben magyar vér csörgedezett. Egyszer azonban megszűnt a dal — akarom mondani a sarkantyú pengetés. Szigeti bácsival volt óránk a hato­dik osztályban. Ovidiusból nyaggatta Hollósy Zoltánt (Zsiga bácsi fiát) — meghalt szegény fiatalon, mint huszár­­hadnagy. Jó fiú volt. Zoltán jó fiú, jó pajtás, de még tanárgyerek is volt. Hogy ne lepleztük volna hát készületlenségét sarkantyú pengéssel ? ! — Fiaim, barátaim — szól az öreg, végig sodorva harcsa bajuszát, — már megtisztelő megszólításával is jó hatást téve ránk — nézzék szép, nagyon szép viselet az a magyar ruha, illik hozzá a sarkantyus csizma — de úgy vagyok én azzal a sarkantyúval, mint a luterános ember az ostyával. ? ? ? — Hát tudják a pápista azt vallja, hogy a papja, ha megáldja az ostyát, az valóságos Jézus testévé válik. A kálo­mista azt mondja, hogy ő csak Krisztus megtöretett testének emlékére eszi azt a darab kenyeret, mit papja nyújt neki úrvacsora felvételekor. A luteránus meg azt erősíti, hogy az az ostya vagy ke­nyér bizony nem válik testté, hanem vagy alatta, vagy felette, vagy valahol körü­lötte ott van az úr teste. Hát én meg ha sarkantyú pengést hallok, azt mondom, hogy körülötte, alatta, ha ott nem, hát bizonyosan fölötte ott van a ló, ha ju­hász is vi­selne sarkantyút, azt is mond­hatnám, hogy a szamár. E naptól kezdve Szigeti órái alatt gyufaszálat dugtunk a sarkanytyu szár­nyak és tarély közé. 247. Ha bosszankodott ha ő büntetett volna, bizony tovább is pengettük volna a sarkantyúinkat. ÚJDONSÁGOK. Az emlékezés napja. Kecskemét, ordt. 31. Itt az ősz. Nem a csillagászati, nem is a naptári. Hanem az, amelyi­ket a szívünk érez meg, amelynek kezdetét, a végét a lélek szabja meg. Mikor így október vége felé a ha­lottak napja közeleg, akkor visszavon­­hatlanul itt az ősz. Itt volna még ha a fákon ott virulna is a nyár minden virága, itt van már ha a nap sugara csalóka játékot is űz velünk! . . . A halottak iránt való emlékezés napja lesz csütörtökön. Aki­nek vala­kije van odakünn a temetőben, az kizarándokol csütötökön és leteszi kedvesének sírjára az emlékezés ke­­gyeletes virágát; a halottak­­­apja után pedig az egész temető virágerdő lett. Az emlékezés virágaié . . . A temetőben már elkészültek a kivándorló élők fogadtatására. Elegyen­gették a keskeny ösvényeket, a rögök között és a sírok szétkuszáb­a hervadt virágait eltávolítják, hogy helyet en­gedjenek a frissnek, az újnak, ame­lyet rokoni kezek helyeznek majd a fejfákra és márvány kövekre. Mert a halottak napja voltakép­pen az élőké, akik a halottakat évről­­évre megsiratván, a halottaknál is csak vigaszt és életerőt keresnek. — Lapunk legközelebbi száma, a mindszenti ünnepek miatt szombaton jelenik meg. — Dr. Axaméthy Lajos ny. kultusz­miniszteri tanácsos, a tanítói árvaházak országos felügyelője, a myai napon váro­sunkba időzött. A Naméthy dr. a tanítói árvaházat látogatta meg s az ott tapasz­talt rend felett különös elismerését nyilvánította Faragó Béla igazgatónak. — A szegedi főispán beiktatása. Ke­lemen Bélának az uj szegedi főispán­nak november 12-én lesz a beiktató ünnepsége. Mint Csongrád­ megyei fő­ispánt pedig november 25-én iktatják be Szentesen. A beiktatás mindkét he­lyen fényes ünnepségek keretében fog lefolyni. Szentes még népbandériumot is szervez ez alkalomra. — Kinevezések a honvédségnél. A király, mint a honvédség Rendeleti Közlönyének­­legutóbbi száma jelenti: zombori Z­o­m­b­o­r­y Richárd földinket­­ a pécsi honvéd-huszár ezredhez másod­­­­osztályú századossá; naményi Koncz István hadnagyot, a helyben állomásozó 1-ső honvéd-huszár ezred osztályához, főhadnagygyá kinevezte. F R A N K L A J O S férfiszabó az „Angol-divat“-hoz. Kecskemét, Nagykőrösi­ utca 223 szám. Férfi- és gyermek-ruha áruház. Az őszi és téli idényre kész férfi- és gyermeköltönyöket, felöltőket, télikabátokat, rövid, utazó és városi bundákat a legolcsóbban csakis nálam vásárolhat, amiről már az első próbavásárlásnál meggyőződhetik. Egy gyermeköltöny tartós téli szövetből 5 korona. V Egy gyermek télikabát­­3—10 évesig, 9 korona. Egy férfi­ öltöny tartós téli szövetből 14 korona. × Egy férfi fekete télikabát 20 korona. Szolid elv ! Külön mértékosztály dús szövetválasztékkal. Túlfizetés kizárva

Next