Függetlenség, 1907. március (20. évfolyam, 50-75. szám)

1907-03-01 / 50. szám

Kecskemét, 1907. március 1. péntek XX. évfolyam. 50. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR. | fl[ ^ Szerkesztőség és ^ FÜGGETLENSÉGi Negyedévre . . 3.80 fill. POLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre ... 7.60 fill. fl kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 145­ szám-Felelős szerkesztő:­­ Főszerkesztő:­­ Szerkesztő: TÖMÖRI JENŐ SZAPPANOS ISTVÁN KECSKEMÉTI VILMOS Vidékre postán küldve: Vám- és kereskedelmi szövetség. .. A hadügyi kérdések a koalíció kormányra léptével egyelőre a messze háttérbe szoríttat­­tak, így volt ez már a legilletékesebb tényezők által is ismertetve. A már 1898-tól napjainkig folyó s még mindig megoldatlan vám- és ke­reskedelemügyi kérdésekben a törvények be­tartására utaltatott Magyarország és Ausztria. Ezen gazdasági életünket irányító kérdés tehát a mai napokban a legfontosabb. Jó részben a nagy­politikát ez foglalkoztatja. Törvényünk azt mondja, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés felmondását az új tár­gyalások követik. Itt egész halmazata merül fel az újabb és újabb kérdéseknek­­­. Mi történik akkor, ha tárgyalások ered­ményre nem vezetnek? Látjuk, hogy már majdnem 10 éve foly­­nak a tárgyalások, de Ausztria makacsságán, majd az ottani szerencsétlen politikai viszonyok alapján, mindig hajótörést szenvedett az ered­mény. 2. Mi történik, ha az 1899. 30. t.-cz. hatálya ez év végén lejár? Holott a törvény másodízben is kifejezi a mi jogunkat az ön­álló vámterülethez, egyszersmind deklarálja azt, hogy jogilag mi nálunk már­is meg­van az önálló vámterület. 3. Mi történik akkor, ha a király eme törvénycikknek még hatályban fenntartható in­tézkedéseire a meghosszabbítást a parlament akarat nyilvánítása ellenére is megtagadná ? Ami végül is nem lehetetlen, miután minden imperialisticus törekvés szerette a történelem tanúsága szerint az uralma alatti terület egysé­gesítését, míg ellenben az 1899. 30. t.-cz. éppen az uralom alatti két terület gazdasági egysége ellen tör. 4. Mi történnék akkor, ha a törvényre hivatkozva, miután Ausztriával a gazdasági kiegyezés nem sikerül, Magyarország 1908-ra az önálló vámterületet proclamálná, tekintettel a már megkötött külföldi szerződésekre s te­kintet nélkül a közös jegybankra? Ezekre most ne válaszoljunk, hanem vizs­gáltuk azon okokat, amelyek különösen 1873. évtől fogva a függetlenségi és 48-as pártot, majd más politikai pártokat is későbben, ma pedig az egész magyar politikai világot az ön­álló vámterület kérdésében mozgatja. A gazdasági életet az államok csak irá­nyítják intézményeikben, jogszabályaikban, de ezt nem vezetik. Az állam területén egyesek illetve milliók kezeiben levő gazdaságoknak ezek maguk a vezetői s ezek fejlődésére, növe­lésére az államhatalom csak a közérdek szem­pontjából alakult intézményekkel gyakorol be­folyást ; akik ezen közintézményeket maguk részére megfelelőbben kiaknázzák, azok gazda­ságilag fejlődnek. A közgazdasági politika fel­adata tehát az összeség érdekében való intéz­mények alkotása. Régen el van már ismerve, hogy nem szerfelett nagy, de mégis nagyobb területen a közgazdasági politika nagyobb eredménye­ket tud elérni. Eme tételből kiindulva járultunk hozzá 1867-ben ahoz, hogy Magyarország és Ausztria egy közgazdasági politikai egészet ké­pezzen, úgy azonban, hogy ha az erre vonat­kozó egyezség bármely szerződő fél által jónak, előnyösnek nem találtatnék, gazdaságilag is szétválhatunk. Mi keressük most egy idő óta az elválás lehetőségét. Azt állítván, hogy a két terület gazdasági viszonyai nem egyformák, így az egyezmények ezen különböző gazdasági viszo­nyokat egy intézménynyel, egy vám- és keres­kedelmi politikával nem képes úgy megoltal­mazni, hogy ezen politika mind a két állam­­terület lakóinak egyformán kedvezzen s azokat egyformán kielégítse. Mi vagyunk az elégületlenek, de ezen elégületlenségünket a jog, a törvény fegyve­reivel akarjuk orvosolni. Elégületlenségünk oka abban rejlik, hogy mi gazdaságilag, pénzügyileg, hitelállásilag, ipa­rilag, kereskedelmileg, sőt még a kultúra me­zején is hátrább állnak, mint a népességileg nagyobb s minket évszázadokon szipolyozó s minden irányban gyengítő Ausztria, ennélfogva a mi közgazdaságunknak más irányú és ter­mészetű állami támogatás, irányítás szükséges, mint amely belefér bármiféle kiegyezés foly­tán beigtatható vám- és kereskedelmi szövet­ségbe. A gyermek hatalma. Elbeszélés. 5) Irta : K­a­d­a Elek. Milyen jól esett neki a gyermek simulása ! Eddig még a kutyája se is igen csóválta felé a falkát, most meg mikor azt látta, hogy egy kis teremtést adott neki az Isten, a­ki hálás szeretettel ragaszkodik majd hozzá, hát úgy érezte magát, mintha a szíve tájékát valami áldó melegségű kéz simogatná. Maga vetette meg a gyereknek az ágyat, maga kísérte a lefekvéshez. Nem tudtak még beszélni, mert egyik se értette a másiknak a nyelvét, csak egy jellel mutogatták ki az egy­más iránt való szereteteket. Anyai gondosko­dással húzogatta a takarót az álmos gyerekre, de az a kis­lány, mintha valami hirtelen jutott volna az eszébe, feltérdelt az ágyra, keresztet vetett magára, aztán halkan elkezdett imádkozni. Ráborult az éj sötété a gazdag hentes hajlékára, s a­hol azelőtt csak a pénz körül forgolódott az állam, most egészen más világ­ban kalandoztak az alvók gondolatai. Csende­sen pihegett a gyermek, patyolat kis ágyában. Úgy érezte magát, mintha fenyves erdő ko­­szorúzta szülőföldjén puha zöld pázsiton pi­henne, s édes anyja keze játszanék fürtjeivel. Oh az az édes anya, ha koldusnak is született, lelkének gazdaságával megfizette a menybeju­tás bérét. Szelleme ott lebegett az alvók felett, s égben nyert erejével nem csak az alvó gyer­mek lelkébe lopódzott, hanem felkeresték a Csótiék szivét, s mély nyugodt boldog álmot hozott az alvók fejére, mikor azt susogta nekik : „jó­lét helyébe jót várjatok.“ Csótiék is meg­érezték ezt az áldást. Hajnalhasadtára talpon volt a háznép, s olyan kedvvel indultak a piacra, a­milyen ked­vet még soha sem éreztek. A kis­lányt rá­bízták a cselédre, de alig várták, hogy hazaérve elgagyogjanak vele. Szinte öröm is volt nézni azt a gagyogást! Mikor a Csótiné haza­ért az új kis tarka-barke ruhákkal s a Mancinak ke­resztelt kis árvára felaggatta a csecse-becse encöm-bencömöt, kitágult a bámulattól annak a kis teremtésnek a szeme, s azt se tudta, hogy Csóti uram, vagy Csótiné asszonyom ke­zét csókolja-e meg előbb ? Annyira eltelt a gyerek a ruhája nézésében, hogy alig akart leülni az ebédhez, pedig olyan illattal párolgott az az étel, a­milyen illatot még az édes­anyja föztéhez se érzett. Nagy tuszkolásra aztán oda telepedett új szülei közé, de mielőtt hozzáfogott volna az ételhez, hát keresztet vetett magára, s újra elmondta a maga nyelvén az imádsá­got. Szokatlan volt ez a ceremónia a Csótiék­­nak, s azt se tudták hirtelenében, hogy mihez fogjanak ? Annak az ártatlan gyereknek a kérdő szeme biró szemeként szögeződött rájuk, mintha azt kérdezte volna tőlük: hát ti nem kértek áldást az Úr Istentől ? Szinte restelkedve álltak fel ülő helyükből s keresztett vetve magukra, összetett kézzel némán hallgatták a gyerek lassú mormogását. Ha valaki benézett volna az ablakon, hát összecsapott kézzel hirdette volna azt a csudát, a melyet titkos kezével teremtett az Ur Isten a Csótiék házába. Ebéd után felállt Csótiné a gyalog székre s kotorászni kezdett a mestergerendának egy rejtett zugában. — Mit keresel anyjuk? — Az imádságos könyvet. (Folytatás). ■M a • ■ • a legkitűnőbb sziklából fakadó természetes ásványvíz. Birheim hopviz Qa*é%v*6***­MUH N­ y lg M I BJ y | Vili Főraktár: Elárusítás palackonként: Forráskezelőség: BARÓT (Háromszék megye). Zilzer Adolfnál,­­ Ladányi J­érek Vasútállomás: Ágostonfalva. u­k­t ... . . . (Gyümölcspiac, dr. Horváth Mihály ________________________________________________________________Mezei—Trombita­ utca sarkán, Orvos úr házában.)

Next