Függetlenség, 1907. július (20. évfolyam, 148-173. szám)

1907-07-02 / 148. szám

2. oldal A hirös városból. Kecskemét, 1907. junius 2. Epizódok Hock János életéből. (A vízió.) Hock János pályafutásának legelejéről érdemes feljegyezni egy mozzanatot, mely életére végzetszerü jelentőséggel bírt s amely — amint ő maga is mondja, — minden vállalkozásánál irányitója volt, egy víziót,­­ mely bevilágított az ő jövendőjébe. Tizennégy éves gyermek volt, mikor anyját el-­­ vesztette. Mint negyedik osztályos tanulót hívták haza, anyja halálos ágyához. Sírva csókolgatta a haldokló kezét, mikor édes­anyja még egyszer feleszmélt és csodálatos víziója támadt. — Egy nagy hegyet látok, fiam ... Te mész rajta ... föl ... föl .. . Vájjon fölérsz-e ? Elhallgatott és haldokló, megtört szeme az isme­retlenségbe, a jövendők rejtelmeibe meredt. Egyszerre halvány, boldog mosoly ömlött el arcán és felsóhajtott: — Fölértél ... Ez volt az utolsó szava. Kiszenvedett. — Egész életemben ez volt az, mondja Hock maga — ami minden küzdelmemben erőt adott, hogy én meggyőződésből, mindenkor bárminő körülmények között az igazságért küzdjem. Mindig előttem lebeg, hogy nincs okom csüggedni, mert bármely küzdelem előtt állok, tudom, hogy ez az a hegy, melyen föl­menni látott az én jó anyám. És fölérek . . . (Leonem ex vaque!) Ékesszólása korán megnyilatkozott. Egy alkalom­mal Kovács Zsigmond veszprémi püspökhöz látogatóba jött Szabó Imre, a híres egyházi szónok. Bement az önképzőkörbe is, ahol Hock, aki akkor kispap volt, egyik elhalt társuk felett éppen beszédet tartott. A nagy egyházi szónok Hock beszédét feszült figyelemmel hallgatta, majd így szólt: — Sohasem hallottam még ilyen korán ilyen nagy szónokot beszélni, mint ez a kispap! Az oroszlánt a körmeiről . . . (Az első és utolsó pofon.) Abban az időben tört ki túl a Dunán az antisze­mita mozgalom, melynek főfészke a Zalavidék volt, mi­dőn Hock János pógánján káplánoskodott. A felizgatott tömeg éj idején egy igen derék, jóravaló, öreg zsidó korcsmárost megtámadott, mert az akkori körülmények között mégis csak szálka volt a tömeg szemében. Ál­mából verték fel a fiatal káplánt a hírrel, hogy az öreg zsidó házába be akarnak törni és tán le is gyilkolják a szerencsétlent. Hock egy pillanatig sem habozott. Fejébe csapta tábori süvegét — tartalékos tábori lel­kész volt é s nyomban a veszedelem helyére sietett, ahol az ittas legények a korcsma zárt ajtaját már nagyban feszegették. Az elszánt lelkű fiatal pap a garázda csapatot egy-kettőre szétugrasztotta, csak egyetlen legény, a legittasabb és a leggarázdább pró­bálta meg az obstrukciót. Vesztére, mert a következő pillanatban az ifjú paptól oly pofont kapott, hogy a földön tüstént elterült. Életében először és utoljára, ez egyszer, de a legjobbkor vágott nyakon valakit Hock János. Az öreg korcsmáros meg volt mentve. A tömeg megjuhászodott és elszéledt. Ettől kezdve a jó gógán­­faiak békét hagytak a zsidóknak. Az öreg zsidó a következő héten egy gyönyörű szép, kövér ládkülde­­ménnyel rótta le háláját élete és vagyona megmentőjé­­nek és hálájának ezen kövér megnyilatkozása még öt-hat éven át ismétlődött, mindenkor a nevezetes ese­mény évfordulóján, míg az öreg zsidó meg nem tért őseihez, Ábrahámhoz és a többi patriarchához . . . (Jóslat.) Kaposvárott volt káplán, mikor Jankovics fő­ispán leköszönvén, Tallián Béla, a későbbi miniszter lett a megye főispánja. Az installációs lakomán Hock is jelen volt és felszólalt. Beszédének oly frappáns hatása volt, hogy a lakoma közönsége lelkesedésében hozzá rohant és a legszentebb meggyőződés hangján jelentették ki egyhangúlag, hogy a legközelebbi válasz­tásnál ő lesz a megye egyik képviselője. Egy jószü somogyi honfi pedig becsületes őszinteséggel csak annyit mondott: — Ezt a fiatal papot pediglen vagy felakasztják, vagy — püspök lészen . . . FÜGGETLENSÉG NAPI HÍREK. Kecskemét, 1907. junius 2. Ablakodban nyíló . . . — Mutatvány a szerzőnek sajtó alatt levő verskötetéből. — Ablakodban nyíló cserepes virágod Ha bús magányában hervadozni látod, Égi szép virágom, óh ne kérdezd tőle, Tavasz napsugára mért lesz temetője, — Mert nem tud felelni hervadozó szirma, Csak némán sovárog harmatkönnyet sirva. — Ragyognak sugári életadó napnak, Kis kerted virági mégis elhervadnak. Ne kérdezd tőlem se, mért borit el bánat, Sorsom sötét egén felleg miért támad; Óh, ne kérdezd tőlem, mert hiába kérded, Válaszom nem hallod, panaszom nem érted, Mert némán epedek, szótalan sorvadok, Sötét az éjszaka, csillag rám nem ragyog. — Fürdik a zónatáj tavasz sugarába, Letört liliomnak nem virul virága. Választ adni néked csak az a könycsepp tud, Bánatos arcomon mely lágyan végig fut, És siró szememből könny azért szivárog, Viszont szerelemre mert hiába várok. — Pedig ha te szeretsz, viruló virágszál, Szivem hő áldása örökkön terád száll. — — Óh, szeress hát viszont, szeress igaz hévvel, Arkadon szerelmed szeplőtlen nevével. Váry István. — Személyi hir. Szeberényi Lajos ág. ev. főesperes és Földváry Elemér egyházmegyei h. felügyelő, akik tegnap a p­a p j­e 1­ö 1­ő gyűlésre érkeztek Kecskemétre, a ma reggeli gyorsvonattal visszaérkeztek a fővárosba.­­ Hock János jubileuma. Hock János ál­­dozárságának és írói működésének huszonöt éves jubileumát tegnap délelőtt ritka fénnyel és impozáns ünnepségek közepette ülte meg a kőbányai polgárság. Délelőtt tíz órakor a kő­bányai Szent László templomban istentisztelet volt, amelyen részt vettek a főváros és Kőbá­nya legelőkelőbb polgárai, a politikai élet szá­­­­mos kitűnősége, az írói világ számos tagja és Kecskemét 12 tagú küldöttsége élén Kada Elek polgármesterrel, dr. Iványosi Szabó László és Gömöry Sándor pártelnökkel. Az ünnepi szent­beszédet a templomban Csernoch János kano­nok, orsz. képviselő tartotta. — Délben ban­kettre gyűltek össze a jubiláns ünneplésére s tartalmas felköszöntőkkel ünnepelték Hock Já­nost. A kecskeméti küldöttség tagjai tegnap este érkeztek haza Kecskemétre. Városunkból a következők vettek részt a jubileumon: Szap­panos István, Kada Elek, dr. Iványosi Szabó László, Gömöry Sándor, Kovács Sándor, Gul­­ner Gyula, Farkas Ignác, Lehócky­­Gyula, Nyúl Pál, Muraközy Jenő. A következők beszédet mondottak: dr. Tóth László, Gulner Gyula, Bárcy István, Hock János, Lévay Mihály, Szap­panos István. 57 üdvözlő sürgöny érkezett. A kecskemétiek d. u. fél 5 órakor érkeztek haza. — Kinevezés. A hivatalos lap szombati számának közlése alapján már az egész város­ban elterjedt a hír, hogy a vallás- és közok­tatásügyi miniszter dr. Kiss Albertet, jogaka­démiánk igazgatóját a VII. fizetési rangosz­tályba való utalással kinevezte a kassai kir. jogakadémia magyar és osztrák magánjogi tanszékére. Az országnak mondhatni legtekin-­­ télyesebb jogakadémiára kerül így a mi főis-­­­kolánk tudós direktora s ilyenformán mostani kineveztetését a legbiztosabb és legrövidebb útnak tekinthetjük az egyetemi katedre felé. Dr. Kiss Albert oly kimagasló alakja volt a politi­kai és társadalmi életünknek, hogy ugyancsak jó adag önzetlenséget kell magunkhoz vennünk, s midőn előléptetése fölött örömünket fejezzük ki. Mert bizony csak van okunk sajnálni az olyan férfiak eltávozását, akiket mindig ott láttunk a vezető emberek sorában. A mi pár­tunknak dr. Kiss Albert hűséges, odaadó em­bere volt s munkásságával bőségesen kiérde­melte annak háláját. — Uj ügyvéd. Dr. Hübner Emil ügyvédet Cegléd székhelylyel a kecskeméti ügyvédi ka­mara a kamaránál vezetett ügyvédek lajstro­mába felvette. — Próbaszónoklat. Sárkány Béla alespe­­res, péteri ág. ev. lelkész, akit a helybeli ág. ev. egyháztanács az üresedésben levő lelkészi állásra jelölt, próbaszónoklatát f. é. julius hó 7-én vasárnap fogja a helybeli ág. ev. tem­plomban megtartani. — Április II helyett március 15. Immár országszerte elhangzik az az óhaj, hogy ápri­lis 11-ike, ez az erőszakolt hivatalos ünnep töröltessék a Corpus Jurisból s helyette már­cius 15-ét tegye meg a törvény nemzeti ün­neppé. Győr vármegyéből érkezett ma ilyen értelmű átirat. S mint minden fölszólalónak, Győr vármegyének is igaza van : ha egyszer az egész nemzet március 15-én akar ünnepelni, mért akar a magyar törvény mást, mint a ma­gyar nemzet? — Papjelölés. A kecskeméti ág. ev. egy­házközség tegnap délelőtt tíz órakor tartotta meg papjelölő gyűlését, amely gyűlésen az egyházmegye képviseletében megjelentek Sze­berényi Lajos ág. ev. főesperes és Földváry Elemér h. felügyelő. A gyűlésen bejelentették, hogy a megüresedett lelkészi állásra 19 pályá­zat érkezett be; a gyűlés az összes pályázók kérvényét megvizsgálta s a 19 pályázó közül Melczer Dezső h. ág. ev. lelkészt és Sárkány Béla alesperes, péterfi lelkészt jelölték. Az egy­házközség a választást f. hó 14. napján fogja megtartani. — A tátrai kirándulás. A ref. főgymnasium 49 növendéke szombaton éjjel tért haza a tátrai kirándulásról. Katona Mihály igazgató, Fazekas Ferenc, Hajdú József, dr. Garzó Béla, Marton Sándor és Szakács Ödön tanárok kisér­ték az ifjakat, a­kik az egész Felsőmagyaror­­szágot bebarangolták, a Tátra legszebb vidé­kein megfordultak s gazdag tapasztalatokkal megrakodva tértek haza. Utjukban visszafelé Kassán is kiszálltak s ott Rákóci Ferenc sír­jára koszorút helyeztek szép beszéd kíséretében, a melyet a gymnasium egy tanulója tartott. A kirándulásban rászvettek az intézett tanulóin kívül Széll János, a ref. egyház pénztárnoka és dr. Kiss Kálmán, egyházi ügyész, ügyvéd.­­ Bódi Pista meghalt. Bódi Pista, a nagykőrösiek első cigányprímása, a­ki sokszor gyönyörködtette a kecskemétieket is szivhez­­szóló, szép játékával, a héten Nagykőrösön meghalt. Sorvasztó betegség emésztette s már régen kihullott kezéből a vonó. Hosszú beteg­ség után végre megváltotta szenvedéseitől a halál. — Tenyészállatdijazás Bugacon. A Péter és Pál napján Bugacon tartott IIL tenyészállat­dijazás alkalmával a kecskeméti tenyésztők ál­tal kiállított 214 drb tiszta magyar tehén és üsző bírálata a következő eredménnyel járt: I. csoport: fiasteheneknél. I. dij 50 kor. kérdé­sessé vált megfelelő anyag hiányában. II. dij: 40 kor. Tóth Mihálynak. III. díj: 30 kor. Tóth Pálnak. IV. dij: 20 kor. ifj. Csabay Jánosnak. I. rendű oklevél egyes tehenekre. Domján György egy szép tehenéért. II. rendű: Ötvös János egy szép tehenéért. III. rendű: Sz. Varga Sándor szép tehenéért. II. csoport: I. rendű Héjjas István. II. rendű Tóth Mihály. A bíráló bizottság a Kecskemét th. város törzsgulyáját és a Kecskeméti Társaság gulyáját jegyző­­könyvi elismerésben részesíti. II. csoport bírá­lata. Az I. csoportnál fenmaradt és kérdésessé vált 50 korona tehéndij Tóth Pál meddő tehe­nének ítéltetett oda, mindkét csoport bírálásá­nál. Továbbá a 2—2 éves üszőknél a követ­kező dijak osztattak ki. I. dij: 40 kor. Daróci László kétéves üszője. II. dij: 30 kor. Ötvös János 3 éves üszője. III. dij: 20 kor. Csabay Gergely meddő tehene. IV. dij: 10 kor. Darócy Imre meddő tehene. Végül az egyéves üszők díjazása a következő. I. dij: 30 kor. Csitáry János egyéves üszője. II. dij: 20 kor. Lipócy László egyéves üszője. III. dij: 10 kor. Tóth Antal egyéves üszője. Kecskemét th. város üsző­csoportja I. rendű oklevelet kapott. Pász­tor-dijak, állami dij: városi bikák gondozója, Dobos Sándor 30 kor., T. T. bika gondozója Dudogh János 10 kor. Ezenkívül a Gazdasági Egyesület a többi számadópásztorok között, kik a kiállításon résztvettek, egyenlő arányban 30 koronát oszt ki. A pénzdíjak átvehetők a mai naptól kezdve nyugta ellenében Szegedy György gazdasági tanácsnoknál. — A rabok iskolájának vizsgája. Szom­baton délután tartották meg a törvényszéki 148. szám

Next