Függetlenség, 1934. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

Budapest, 1934 január 3. szerda, II. évfolyam 1. szám Telefonszámok Szerkesztőség 238—08, kiadóhivatal 245—33. Előfizetési éra egy hónapra 1 P 20 fill., negyedévre 3 P 60 fill. Egyes szám ára: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII Rózsa­ utca 111 t KI, HOL ÉS MIT? Erre a három kérdésre keres és ad fe­lelet Popovics Sándor, a Magyar Nem­zeti Bank elnöke, nagyon érdekes újévi cikkében, melyben a világot pusztító vál­ság okait sorolja fel és a kibontakozás útjait kutatja. Nem hozhatnak gyógyu­lást az államok önellátására irányuló tö­rekvések. Nem segítség, ha visszaesünk a primitív gazdasági viszonyok közé. Nem jelenthet orvoslást a pénz mesterséges rontása, amely a javak árát csak névle­­gesen emeli. A kibontakozás első köve­telménye: megfelelő embereket a meg­felelő pozíciókba, akik ott a politikai pár­tok befolyásától mentesen a nemzet egye­temes érdek­einek figyelembevételével fejthetik ki szakszerű gazdasági munkás­ságukat. Ki, milyen pozícióban és mit vé­t ez: végeredményben ennek a három érdeknek helyes megoldásától függ a nemzetek és társadalmak élete. Az államkormányzás az igazgatásban és szervezésben bajosan nélkülözheti a bevált szakembereket, de bajosan nélkü­lözheti azt a lendítő erőt is, amit a fiatal­ság lelkesültsége, tettvágya és az új kö­vetelmények iránt való fogékonysága képvisel. Lehetetlen még nem látni és le­hetetlen letagadni, hogy egy új világ új idényei óriási kérdőjelként merednek a nemzetek elé. Nincsen abban semmi csodá­­latos, hog ezekkel a nagy kérdőjelekkel szemben értetlenül állnak a régi korszak régi emberei, akiknek tapasztalatuk, gya­korlatuk, hitük, egész lelkiségük egy más rendszer más adottságai között csírázott és terebélyesedett ki. Mint ahogy az is ter­mészetes, hogy a felmagasló kérdőjelek bozótjaiban és útvesztőiben sok­kal inkább f el tud ig­azodni az a fiatal nemzedék, amelynek vágyaiból, életfelfogásából, szükségleteiből és igényeiből kel életre az az új életforma, amely ismét talán szá­zadokra alakítja ki a politikai, gazdasági és társadalmi rendszereket. Nem szabad mellőzni a tapasztaltakat, de nem szabad félni az ismeretlenségtől, a névtelenség­től, nem szabad félni a fiatalságtól. Az olasz fasizmus diadalmas előretörése, fiatalos lendülete, világhatalmi elhelyez­kedése éppen ott őrzi titkát, hogy Olasz­országban nem áll egymással sz­emben és nem néz farkasszemet két nemzedék, ha­nem az idősebbek gyakorlati tudását pom­pásan ki tudja egészíteni a fiatalok tett­vágya és az új eszmék új igazságában gyökerező hite. Remek diplomatákat, re­mek szervező erőket, új hangú és új ere­jű publicisztákat, nagyszerű politikusokat és nemzetgazdászokat vet ki magából ez a fiatalság s a nemzet lelki­es­ségének megteremtésén fáradozó új Magyaror­szágnak kemény valóságérzete is éppen abban kell, hogy megnyilatkozzék, hogy nem húzódozik az ismeretlen és névtelen fiataloknak frontra állításától sem annál kevésbbé, mert az elmúlt másfél évtized m­egmutatta, milyen államférfiúi értékek szunnyadnak az ifjú magyar nemzedék soraiban. Végeredményben legyünk tisztában az­zal, hogy sem 1933, sem 1934 a maguk viszontagságaival, válságaival, nehézsé­geivel nem a történelem röppályájától való időleges eltérést jelentenek, amely után az esztendők visszalendülnek abba az ívbe, amelyben a történelem nyílvesszeje másfél évszázadon át repült. Itt nem is új reformkor kezdődik, hanem már nyakig benne élünk egy új reformkor­ban, érezve annak minden nyugtalansá­gát, forrongását,­ új és eddig ismeretlen erőit. Ennek az új reformkornak új nem­zedéke van. Új emberekkel s ezeknek az ébereknek új tempójával. Hát csak jöj­­­nek ezek az új emberek is a régi idők kipróbált politikusai és gazdasági szakemberei mellé. Jöjjenek a maguk új hitével és új erejével. Az a kérdés, ki jöjjön, hová jöjjön és mit végezzen? A felelet: jöjjön az új, fiatal Magyar­­ország fiatal magyarja is, álljon oda a nemzeti élet hídfőihez és a népből sarjadt erejével segítsen kialakítani egy, a régi­nél szociálisabb, fegyelmezettebb­, akció- Képesebb és nemzetibb új Magyarorszá­­got! Detartóztattak. a Vasmartra össssGS vGSzereit Romániában MEGOLDODOn a Mras aMWPCsmiM tuna Bognár istvánná beismerte, hogy megSite ás lei­­darabolta a fáriát - önvádeimet emleget a hes- Vális asszony - A Dunában keresiH Bognár istván levágott lelát a gyilkos asszony szörnyu vallomása az alayi voros Liszanard­ Az elmúlt hét csütörtökén — december 28-án — Alagon Berta János gyári mun­kás Árpád-utcai házának udvarán egy levágott alsólábszárat és egy megcsonkí­tott medencecsontrészt találtak. A véres lelet rendkívül nehéz feladat elé állította a csendőrséget. Meg kell oldania egy egyenletet három ismeretlennel Ismeretlen volt az áldozat, ismeretlen volt, hogy mi történt vele és ehhez a két ismeretlenhez kellett hozzá keresni a harmadikat, megállapítani, hogy ki a tettese és elrejtette. Szombaton még kétségbe­esetten és elszántan tagadta Bognárné a szörnyű vádat, de másnap, az elmúlt esztendő utolsó napján a bizonyítékok súlya alatt már megtört és három nappal az első véres cson­kok megtalálása után, már nem volt az egyenletben egyetlen ismeretlen sem. Kétségtelenül megállapították, hogy a darabokban talált áldozat Bognár István hentesmester, a szerencsétlen embert meggyilkolták és feldarabolták, a gyilkos pedig­ a felesége, Bognár Istvánná. Epanapos nyomozás A csendőrség bravúrosan oldotta meg nehéz feladatát. Még nem múlt el 48 óra, hogy az alagi udvaron a hullarészeket megtalálták és szombaton délelőtt már a csendőrség őrizetében ült Bognár István alagi hentesmester felesége, akit azzal gyanúsítottak, hogy meggyil­kolta az urát, a holttestét szétdarabolta FÉR­IG­YIL­KOS ASSZONY CSENDŐRKÉZEN Szopul a hurok A Függetlenség vasárnap reggeli szá­ma már jelentette, hogy a csendőrség őrizetbe vette Bognár Istvánnét és kö­zölte azokat­ a gyam­okokat is, amelyek feltartóztathatatlanul egyre szoro­sabbra fonták a hurkot a körömszakadtáig tagadó Bognáré körül. Már akkor látható volt, hogy az asszony nem bírja sokáig tovább a tényekk­el szem­ben való t­­gadást, rövidesen megtör és beismerő vallo­mást tesz. Az őrnagy azonnal intézkedett, hogy Bognárné 14 esztendős fia, aki a Bu­­lyovszky­ utcai reáliskola jeles tanulója és aki mióta anyját őrizetbe vették, a csendőrörs vendége­ meglátogathassa édesanyját. A diák ekkor még nem tudta, hogy mi történik körülötte. Hogy az édesapja halott és a gyilkos az édesanyja. Ez a lélektani pillanat vasárnap reggel következett be. Bognárné, aki az egész éj­szakát nyugtalanul töltötte az alagi csendőrörsön, vasárnap reggel szépen fel­öltözködött, kicsinosította magát és kihallgatásra jelentkezett a nyomo­zást vezető csendőrörnagynál. — őrnagy úr — mondotta —, ha látha­tom a gyermekemet, akkor elmondok min­dent. Bognárné zokogva ölelte magához fiát: — Szegény fiacskám ... Mi lesz ve­led ... Ki fog téged felnevelni ? Majd közölte a fiával, hogy otthon a szekrényben van nyolcvan pengő, azt vegye magához, abból kifizetheti a tandíjat és egy ideig élelmezheti magát. A fiút ezután elvezették és Bognárné ígéretéhez híven, hozzákezdett borzalmas vallomásá­hoz. Szegény tiacskam... Kapácsony másodnapján Karácsony másodnapja estélyének tör­ténetével kezdette meg Bognárné a vallo­mását, összefüggően és nyugodtan mon­dotta el, hogy ezen az estén civakodás kezdődött közte és férje között. A férfi tudta — állítja Bognárné —, hogy az asszony 80 pengőt tart odahaza. Pénzt kért tőle. Az asszony nem adott. Ezen veszekedtek egy ideig, majd lefe­küdtek. Éjjel három óra tájban Bognárné arra riadt fel, hogy a petróleumlámpa ég és az ura a szekrénynél motoszkál, ő is fel­kelt és látta, hogy Bognár kezébe veszi a retiküljét. Az asszony kirántotta férje kezéből a re­­tikült. Verekedni kezdtek. A férje fojtos

Next