Függetlenség, 1934. március (2. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-01 / 48. szám
M«Kins MKlliKtKl 4tta4flccKa Budapest, 1934 március 1, csütörtök, II. évf. 48. szám Telefonszámok: Szerkesztőség: 238—08, kiadóhivatal 249—33. . ^jiiTt'.UitfV/'^lefizetési ára ^^l“lt'lltAI NAP! lttewKisIg' é, kiadóhivatal: Budapest. VU Rózsa utca 111* Sfizetési ára egy hótlapra 1 P 20 fllU negyedévre 3 P 60 fillé lyet számára: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér* KILLÉR NÉLKÜL Szürke rendőri hír: előzetes letartóztatásba helyeztek egy Déri Sándor nevű „színigazgató” urat, aki ellen 32 büntető feljelentés érkezett be kauciósikkasztás címén. És a szürke rendőri hír egy még szürkébb törvényszéki hírben folytatódik: a büntető egyesbíró szerdán Déri Sándor urat tizenöt rendbeli csalás bűntette címén másfélévi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős stb., stb., amint ez már törvényszéki híreknél szokás. A szürkeség ott kezd eloszlani, hogy a „színiozgató” úr gründolt négy ínházat részint Óbudán, részint a város belterületén, szerződtetett 42 színészt és színésznőt, 16 titkárt, 8 portást, 4 főpénztárost, 6 pénztárkezelőt és 32 tisztviselőt. Talán a magyar királ Operaháznak sincsen annyi alkalmazottja, mint amennyi Déri úrnak volt a Kristály Színháztól elkezdve a Nyári Orfeumon keresztül a Terézvárosi Revüszínpadig és a Kisfaludy Színházig. Tizenhat titkár egy kicsit mégis sok egyetlen embernek, akinek talán mégsincsen annyi titka, hogy azt 16 titkárral kelljen őriztetni. Ám, amint kiderült, Déri úrnak voltak titkai. Első és legfontosabb titka volt, hogy az egész színházi vállalkozáshoz egy megveszekedett garassal sem rendelkezett. Fillér nélkül, pusztán a „tehetségével” indult neki a napjövőjű vállalkozásoknak. Mert tehetsége volt Déri úrnak, amit mutat az is, hogy a luftüzletre 18.000 pengő óvadékot tudott kicsalni a tulajdon személyzetétől. Aminek viszont a derék színészek és tisztviselők immár bottal üthetik a nyomát. A 18.000 pengő csekély ellenértékeképpen Déri úr másfél évet kapott a Markóban. Ez a jelentéktelen, ravasz kis Déri úr nem érdemelne többet öt sornál, ha Déri úr nem kezdene immár szimbólummá válni. Típussá, amellyel egyre gyakrabban találkozunk a pesti életben. A múltkor a Városi Színházat bérelte ki egy ékszerboltos, előadatta saját (rossz) darabját s a színészek ott is sírhattak a meg nem kapott gázsi után. Rendszer kezd ez lenni a pesti színházi világban: valaki, akit „fóher”-nek tisztel a pesti rassznyelv, aki nem tud megélni sem az esze, sem a két keze munkája, sem az üzlete után, az egyszerre felcsap színigazgatónak, mert ahhoz nem kell egyéb, mint egy üres színházépület és — főképpen — óvadék. A színészek és színésznők pedig, akikben a kultúra szolgálatának vágya ég, akik nevelni akarnának a színpad deszkáiról s akik — mellesleg — meg is szeretnének élni abból a tehetségből, amivel az Isten megáldotta őket, csaknem minden esetben korgő momorral és üres zsebbel lépnek le a színigazgató számára nem világot, hanem másfél évi börtönt jelentő deszkákról. Elvégre a színigazgatói hivatás nagy és szent dolog. A színész munkája nem kevésbé. Egy színigazgató, egy Erkel Ferenc, egy Krecsánd Ignác, Faludi Gábor, Beöthy László, Ditrői Mór, Ewa Lajos, Balla Kálmán, Szendrey éppen úgy nemzedékek ízlésére, kultúrájára, igényeire nyomták rá anak nagyszerű tehetségének bélyegét, mint ahogy egy Dériné, eg’ Laborfalvy Róza, Blaha Lujza, Jászai Mari, Ujházy Ede, Hegedűs Gyula koruknak vezető szellemei, egy magasrendű kultúrának kimagasló képviselői voltak. Ezeknek és a többieknek nagy és halhatatlanságba hajló emlékét nem szabad, hogy prostituálja az a felelőtlen, lelkiismeretlen és erkölcstelen grájzleros-típus, amely a színházban csak „botot” lát és azt hiszi, hogy a kicsalt kauciókból lehet kultúrát építeni. Fogjanak itt össze a színigazgatók, színészek, legyen segítségükre az állam, jöjjön egy új szigorú színházi törvény, amely a szélhámosokat, a széllel bélelteket, a csalókat és sikkasztókat kíméletlenül kivágja Thália templomából. Mert Déri úrnak a másfél évi börtön lehet büntetés, de a közönségnek nem lehet elégtétel. ez sz. Összeomlott egy ház Rákoscsabán, két halott, három súlyos sebesült HALÁLOS KATASZTRÓFII dpt egy mentűautót a dunakeszi országaion Az auM soMHa szinwainiaiin mentiorvos is az ipon sávosan magisztoskitsi A kispesti mentők tragikus betegszollítása Halálos szerencsétlenség játszódott le szerdán délután a Dunakeszi és Alag között az esőtől áztatott országúton. Egy mentőautó járt szerencsétlenül, amely megsikott, az árokba zuhant, három embert maga alá temetve. A kispesti mentők B. N. jelzésű 77. számú betegszállító kocsija szerdán délben egy beteget vitt haza a Gyöngyösi úti szülészeti klinikáról a beteg nagymarosi lakására. A súlyosan beteg asszonyt kezelőorvosa, Bauer Ferenc dr. budapesti mentőorvos kísérte. Az orvoson kívül a beteg mellett tartózkodott az autóban Bunda Károly, a kispesti mentők ápolója, míg az autót Kovács Aladár, a kispesti mentők soffőrje vezette. A beteg asszonnyal a koradélutáni órákban megérkeztek Nagymarosra és ott hozzátartozóiknak átadták, azután az autó viszszaindult Kispest felé. Bauer úr. most kiült a soffőr mellé és a kocsi hátsó részébe, a hordágyon ülve helyezkedett el Bunda ápoló. Szakadó esőben ért a kocsi Dunakeszi határába. A keramit út síkos volt az esőtől. Hogyan történt a forzalmas szerencséienség? Egy kilométernyire lehettek a községtől, amikor egy parasztszekeret, amely eddig előttük haladt, utólértek. A soffőr meg akarta előzni a szekeret és nagy ívben eléje akart kerülni, a síkos keramiton azonban a kerekek megcsúsztak és a teljes sebességgel száguldó autó az úttestről lezuhanva, belevágódott a körülbelül egy méter mély útmenti árokba és onnan — nagy sebességénél fogva — a súlyos kocsi mint egy gumilabda visszapattant, föl az úttestre és a keramit kövezetre csapódott rá teljes erővel. Ettől az iszonyú zuhanástól az autó pozdorjává tört és a roncsok maguk alá temették a soffőrölésbe szorult Kovács Aladárt és Bauer Ferenc dr.-i Bunda Károly ápoló a hordággyal együtt kirepült az összetört kocsiból és az úttest szélén terült el eszméletlenül UAratlan segitsag OPKezik Az összetört autó utasai ott feküdtek valamennyien öntudatlanul az országúton minden segítségtől távol. Ekkor a véletlen folytán váratlan segély érkezett Alig két perccel a szerencsétlenség után haladt arra a Fábián-féri magán-betegszállító vállalat egyik autója, amelyen szintén egy súlyos beteget vitt. Az autó rögtön megállt s a beteget kísérő két orvos a szerencsétlenül jártak segítségére sietett. Először az úttesten heverő Bunda ápoló sebeit kötötték be. Az ápoló agyrázkódást szenvedett és egész testét borzalmas zúzódások borították el Az orvosok magához sem tudták téríteni, csak bekötözték a nyílt sebeket. A szerencsétlen ember szinte fel Ismerhetetlenségig össze volt roncsolva. Még hörgött, lélegzett, de alig fél perc múlva az orvosok kezei közt meghalt Mialatt az orvosok Kováccsal foglalkoztak, Bauer dr. magához tért s nagynehezen kibújt az autóroncsok közül. Alig tett azonban egy-két lépést ájultan rogyott össze. Az orvosok magához térítették s megállapították, hogy Bauer dr. sérülései aránylag a legkönnyebbek. Bauer dr. könnyű agyrázkódást is a ballábán zúzódásszerű sebeket szenvedett. Ezután a emelték ki romok alól Kovács Aladárt Parasztszeren Dunakeszire Bauer dr. a kötözés után nagy önuralommal és erőmegfeszítéssel társai segítségére akart sietni. Ekkor tudta meg, hogy Kovács már halott. Bauer dr. a magán betegszállító autó orvosait kérte meg, hogy a halottat s az eszmélet len Bundát vigyék kórházba, ezek azonban erre nem vállalkozhattak, mert saját betegüket kellett tovább vinni, akinek állapota válságos volt és minden perc késedelem veszélyt jelenthetett A két orvos fel is ült a beteg mellé és az autó elrobogott Bauer dr. ekkor egy arra haladó parasztszekeret állított meg. A holttestet és Bandát feltették a szekérre, az orvos maga is felkapaszkodott a kocsis mellé és behajtottak Dunakeszire. A községháza előtt állottak meg. A halottat bevitték a község halottas kamrájába. Bandát és Baner dr.-t pedig a községi orvosok látták el újabb kötésekkel és injekciókkal A községházáról értesítették a kispesti mentőket és rögtön egy autót küldtek értük. Ezen az autón azután Bundát a gróf Károlyi-kórházba szállították. Bauer dr.-t pedig hazavitték a budapesti mentők Markó utcai székházába, ahol ápolás alá vették. A sztrmicsfittenség- PGI senk sem tehet A borzalmas szerencsétlenség után itt beszélt a Függetlenség munkatársa Bauer Ferenc dr.-ral. Az orvos kimerülten és sápadtan, kötésekkel fekszik az ágyán. — Én a soffőr mellett ültem, amikor a szerencsétlenség történt. Amikor a menetiránytól balra bezuhantunk az árokba, én ahil voltam és ekkor, ha a kocsi nem vágódik tovább, engem ér az a sors, ami szegény Kovács Aladárt érte. * A kocsi visszaugrott és az úttesten már a jobboldalára zuhant és így Kovács Aladárt nyomta agyon. Én felül maradtan és csak gyöngébb agyrázkódást és a ballábamon sérüléseket szenvedtem. Szerintem a szerencsétlenségért talán senkit sem terhel felelősség. A tragikus végetért Kovács Aladár a háború alatt tényleges tiszt volt és a harctéren mint repülőfőhadnagy számos kitüntetést szerzett. A háború után leszerelt, sokáig nem tudott elhelyezkedni és végül évekkel ezelőtt a kispesti mentőknél kapott állást, mint soffőr. 35 esztendős volt.