Függetlenség, 1934. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

M«­Kins MKlliKtKl 4tta4flccKa Budapest, 1934 március 1, csütörtök, II. évf. 48. szám Telefonszámok: Szerkesztőség: 238—08, kiadóhivatal 249—33. . ^jiiTt'.UitfV/'^lefizetési ára ^^l“lt'lltAI NAP! lttewKisIg' é, kiadóhivatal: Budapest. VU Rózsa­ utca 111* Sfizetési ára egy hótlapra 1 P 20 fllU negyedévre 3 P 60 fillé lyet számára: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér* K­­ILLÉR NÉLKÜL Szürke rendőri hír: előzetes letartózta­tásba helyeztek egy Déri Sándor nevű „színigazgató” urat, aki ellen 32 büntető feljelentés érkezett be kauciósikkasztás címén. És a szürke rendőri hír egy még szürkébb törvényszéki hírben folytató­­dik: a büntető egyesbíró szerdán Déri Sándor urat tizenöt rendbeli csalás bűn­tette címén másfélévi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős stb., stb., amint ez már törvényszéki híreknél szokás. A szürkeség ott kezd eloszlani, hogy­­ a „színiozgató” úr gründolt négy ínházat részint Óbudán, részint a város belterületén, szerződtetett 42 színészt és színésznőt, 16 titkárt, 8 portást, 4 fő­pénztárost, 6 pénztárkezelőt és 32 tiszt­viselőt. Talán a magyar királ Opera­háznak sincsen annyi alkalmazottja, mint amennyi Déri úrnak volt a Kris­tály Színháztól elkezdve a Nyári Or­feumon keresztül a Terézvárosi Revü­­színpadig és a Kisfaludy Színházig. Ti­zenhat titkár egy kicsit mégis sok egyet­len embernek, akinek talán mégsincsen annyi titka, hogy azt 16 titkárral kelljen őriztetni. Ám, amint kiderült, Déri úr­nak voltak titkai. Első és legfontosabb titka volt, hogy az egész színházi vállal­kozáshoz egy megveszekedett garassal sem rendelkezett. Fillér nélkül, pusztán a „tehetségével” indult neki a nap­­jövőjű vállalkozásoknak. Mert tehetsége volt Déri úrnak, amit mutat az is, hogy a luftüzletre 18.000 pengő óvadékot tu­dott kicsalni a tulajdon személyzetétől. Aminek viszont a derék színészek és tisztviselők immár bottal üthetik a nyo­mát. A 18.000 pengő csekély ellenértéke­képpen Déri úr másfél évet kapott­­ a Markóban. Ez a jelentéktelen, ravasz kis Déri úr nem érdemelne többet öt sornál, ha Déri úr nem kezdene immár szimbólummá válni. Típussá, amellyel egyre gyakrabban ta­lálkozunk a pesti életben. A múltkor a Városi Színházat bérelte ki egy ékszer­boltos, előadatta saját (rossz) darabját s a színészek ott is sírhattak a meg nem kapott gázsi után. Rendszer kezd ez len­ni a pesti színházi világban: valaki, akit „fóher”-nek tisztel a pesti rassznyelv, aki nem tud megélni sem az esze, sem a két keze munkája, sem az üzlete után, az egyszerre felcsap színigazgatónak, mert ahhoz nem kell egyéb, mint egy üres színházépület és — főképpen — óvadék. A színészek és színésznők pedig, akikben a kultúra szolgálatának vágya ég, akik nevelni akarnának a színpad deszkáiról s akik — mellesleg — meg is szeretnének élni abból a tehetségből, amivel az Isten megáldotta őket, csaknem minden eset­ben korgő momorral és üres zsebbel lép­nek le a színigazgató számára nem vilá­got, hanem másfél évi börtönt jelentő deszkákról. Elvégre a színigazgatói hivatás nagy és szent dolog. A színész munkája nem kevésbé. Egy színigazgató, egy Erkel Ferenc, egy Krecsán­d Ignác, Faludi Gábor, Beöthy László, Ditrői Mór, Ewa Lajos, Balla Kálmán, Szendrey éppen úgy nemzedékek ízlésére, kultúrájára, igényeire nyomták rá a­­na­k nagy­szerű tehetségének bélyegét, mint ahogy egy Dériné, eg­’ Laborfalvy Róza, Blaha Lujza, Jászai Mari, Ujházy Ede, Hege­dűs Gyula koruknak vezető szellemei, egy magasrendű kultúrának kimagasló képviselői voltak. Ezeknek és a többiek­nek nagy és halhatatlanságba hajló em­lékét nem szabad, hogy prostituálja az a felelőtlen, lelkiismeretlen és erkölcste­len grájzleros-típus, amely a színházban csak „botot” lát és azt hiszi, hogy a ki­csalt kauciókból lehet kultúrát építeni. Fogjanak itt össze a színigazgatók, színészek, legy­en segítségükre az állam, jöjjön egy új szigorú színházi törvény, amely a szélhámosokat, a széllel bélelte­ket, a csalókat és sikkasztókat kímélet­lenül kivágja Thália templomából. Mert Déri úrnak a másfél évi börtön­ lehet büntetés, de a közönségnek nem lehet elégtétel. ez sz. Összeomlott egy ház Rákoscsabán, két halott, három súlyos sebesült HALÁLOS KATASZTRÓFII dpt egy mentűautót a dunakeszi országaion Az auM soMHa szinwainiaii­­­n menti­­orvos is az ipon­ sávosan magisztosk­itsi­ A kispesti mentők tragikus beteg­szollítása Halálos szerencsétlenség játszódott le szerdán délután a Dunakeszi és Alag kö­zött az esőtől áztatott országúton. Egy mentőautó járt szerencsétlenül, amely meg­­sikott, az árokba zuhant, három embert maga alá temetve. A kispesti mentők B. N. jelzésű 77. szá­mú betegszállító kocsija szerdán délben egy beteget vitt haza a Gyöngyösi­ úti szülészeti klinikáról a beteg nagymarosi lakására. A súlyosan beteg asszonyt kezelőorvosa, Bauer Ferenc dr. budapesti mentőorvos kísérte. Az orvoson kívül a beteg mellett tartózko­dott az autóban Bunda Károly, a kispesti mentők ápolója, míg az autót Kovács Ala­dár, a kispesti mentők soffőrje vezette. A beteg asszonnyal a koradélutáni órák­ban megérkeztek Nagymarosra és ott hozzá­tartozóiknak átadták, azután az autó visz­­szaindult Kispest felé. Bauer úr. most ki­ült a soffőr mellé és a kocsi hátsó részébe, a hordágyon ülve helyezkedett el Bunda ápoló. Szakadó esőben ért a kocsi Dunakeszi határába. A keramit út síkos volt az esőtől. Hogyan történt a forzalmas szerencséienség? Egy kilométernyire lehettek a községtől, amikor egy parasztszekeret, amely eddig előttük haladt, utólértek. A soffőr meg akarta előzni a szeke­ret és nagy ívben eléje akart kerülni, a síkos keramiton azonban a kerekek megcsúsztak és a teljes sebességgel száguldó autó az úttestről lezuhanva, belevágódott a körülbelül egy méter mély útmenti árokba és onnan — nagy sebességénél fogva — a súlyos kocsi mint egy gumilabda vissza­pattant, föl az úttestre és a keramit kövezetre csapódott rá teljes erővel. Ettől az iszonyú zuhanástól az autó pozdorjává tört és a roncsok maguk alá temették a soffőrö­lésbe szorult Kovács Aladárt és Bauer Fe­renc dr.-i Bunda Károly ápoló a hordággyal együtt kirepült az össze­tört kocsiból és az úttest szélén terült el eszméletlenül UAratlan segitsag OPKezik Az összetört autó utasai ott feküdtek valamennyien öntudatlanul az országúton minden segítségtől távol. Ekkor a véletlen folytán váratlan segély érkezett Alig két perccel a szerencsétlenség után haladt arra a Fábián-féri magán-betegszállító vállalat egyik autója, amelyen szintén egy súlyos beteget vitt­. Az autó rögtön megállt s a beteget kísérő két orvos a szerencsétlenül jártak segítségére sietett. Először az úttesten heverő Bunda ápoló sebeit kötötték be. Az ápoló agyrázkódást szenvedett és egész testét borzalmas zúzódások bo­rították el Az orvosok magához sem tudták téríteni, csak bekötözték a nyílt sebeket. A szerencsétlen ember szinte fel­ Ismerhetetlenségig össze volt ron­csolva. Még hörgött, lélegzett, de alig fél perc múlva az orvosok kezei közt meghalt Mialatt az orvosok Kováccsal foglalkoztak, Bauer dr. magához tért s nagynehezen ki­bújt az autóroncsok közül. Alig tett azon­ban egy-két lépést ájultan rogyott össze. Az orvosok magához térítették s megállapí­tották, hogy Bauer dr. sérülései aránylag a leg­könnyebbek. Bauer dr. könnyű agyrázkódást is a bal­lábán zúzódásszerű sebeket szenvedett. Ezután a emelték ki­ romok alól Kovács Aladárt Parasztsze­ren Dunakeszire Bauer dr. a kötözés után nagy ön­uralommal és erőmegfeszítéssel társai segítségére akart sietni. Ekkor tudta meg, hogy Kovács már halott. Bauer dr. a magán betegszállító autó orvosait kérte meg, hogy a halottat s az eszm­élet­ len Bundát vigyék kórházba, ezek azonban erre nem vállalkoz­hattak, mert saját betegüket kellett tovább vinni, akinek állapota válságos volt és minden perc késedelem veszélyt jelenthetett A két orvos fel is ült a beteg mellé és az autó elrobogott Bauer dr. ekkor egy arra haladó parasztszekeret állított meg. A holttestet és Bandát feltették a szekérre, az orvos maga is felkapaszkodott a kocsis mellé és behajtottak Dunakeszire. A község­háza előtt állottak meg. A halottat be­vitték a község halottas kamrájába. Bandát és Baner dr.-t pedig a köz­ségi orvosok látták el újabb kötések­kel és injekciókkal A községházáról értesítették a kispesti mentőket és rögtön egy autót küldtek értük. Ezen az autón azután Bundát a gróf Károlyi-kórházba szállították. Bauer dr.-t pedig hazavitték a budapesti men­tők Markó­ utcai székházába, ahol ápolás alá vették. A sztrmicsfittenség- PGI senk sem tehet A borzalmas szerencsétlenség után itt beszélt a Függetlenség munkatársa Bauer Ferenc dr.-ral. Az orvos kimerülten és sápadtan, kötésekkel fekszik az ágyán. — Én a soffőr mellett ültem, amikor a szerencsétlenség történt. Amikor a me­netiránytól balra bezuhantunk az árokba, én ahil voltam és ekkor, ha a kocsi nem vágódik tovább, engem ér az a sors, ami szegény Kovács Aladárt érte. * A kocsi visszaugrott és az úttesten már a jobboldalára zuhant és így Kovács Ala­dárt nyomta agyon. Én felül maradtan és csak gyöngébb agyrázkódást és a ballá­bamon sérüléseket szenvedtem. Szerintem a szerencsétlenségért talán senkit sem terhel felelősség. A tragikus végetért Kovács Aladár a háború alatt tényleges tiszt volt és a harctéren mint repülőfőhadnagy számos kitüntetést szerzett. A háború után le­szerelt, sokáig nem tudott elhelyezkedni és végül évekkel ezelőtt a kispesti men­tőknél kapott állást, mint soffőr. 35 esz­tendős volt.

Next