Függetlenség, 1934. április (2. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

MS8 eillllll tins MI Ilf Kin, Budapest, 1934 április­s, asárnap, I. évfolyas 73. ta. Tatajonszámok: 8 xaifcaait 6 a éfl 2 M—OS, kiadóhivatal MS—SS. V­aaárnapt saedm ÁRA 1O FILLÉR agy fcónapra 1 P 20 fül., nagyadévra 3 P 60 M. lóra. Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér, kiadóhivatal: Budapest VII Rózsa­ utca 111. Qófszatcai óra Egyas utcai Sirkeaztes f­ia ÚJ KORSZAK Pozitív, cselekvő ember nem keresgél a múltban. A jelent látja és a jövőbe néz. Húsvét reggelén az apostolok lelkét, hi­tük szárnyalását nem fékezte le Nagy­péntek komor gyásza. A jelent látták: a feltárult sírt, az elhengerült követ­te egész valójukat betöltötte a feltámadás tényé, és a jövőt várták: a Szentlélek kitöltetését, amely megígértetett. De nene­­csak várták: elő is készítették, hogy ama napon mindnyájan, egy arccarattal együtt lehessenek. A múlt lebéklyóz, a Jelen megacéloz, a Jövő felemel. Mi volt a múlt 1900 éve? Egy korhadt társadalmi és gazdasági rend, amely fölött szennyes áradatban zúgott át az erkölcsi válság. Mi volt a jelen? Egy vad erjedés, amelyben a régi formák már kiélték magukat, tartalmu­kat elvesztették, hitet már nem adtak s a régi formák nehéz köveit már kezdték emelgetni a sírok felett az új világnézet, a szeretet világnézetének csirái. És mi volt a jövő? Egyelőre még semmi kézzel­fogható valóság, de már mindennél erő­sebb sejtése, világokat lebíró hite a­ a­­következő valóságnak. Ez a valóság pe­dig egy magasabbrendű erkölcsi élet, tökéletesebb emberi szolidaritás, egy új társadalmi és gazdaság rend, egy szociá­lisabb kor ígéretével intett az emberek felé. Ezerkiencszáz év után a történelem visszakanyarodott az Olajfák heze alá. A világ modernizálódott, de legbensőbb énjében nem változott. Lokomotívok csattognak 140 kilométeres sebességgel az acélsíneken, rádión hallgatjuk a new­­yorki műsort, rotációs gépek zanak a nyomdapaloták pincéiben, repülőgépek hasítják a levegőt, a Kraszin-jégtörő tel­jes gőzzel rohan az Atlanti-óceánon, a Panama-csatornán, a Csendes-óceánon át, megkerülve Kaliforniát és Alaszkát, hogy megmenthessen 99 hajótörött tu­dóst az Északi Sarkon, telefonon beszél­hetsz Kamcsatkával: gigászi méretű fej­lődés az, amit az ember agya, akarata, két keze után a világ elért. Az ember azonban, maga az ember, aki mindezt ki­tervelte, létrehozta, megépítette: az em­ber ma is ott áll az Olajfák hegye alatt. Áll egy korhadt társadalni és gazdasági rend romjain, áll egy mély erkölcsi vál­ság szennyes áradásában, áll a világnéze­tek erjedése közt és mije van ismét? A várakozása és hite, hite az elkövetkező magasabbrendű erkölcsi életben, a töké­letesebb emberi szolidaritásban, az új társadalmi és gazdasági rend eljövetelé­ben, a szociálisabb korszak elkerülhetet­len valóságában. Hite abban, hogy eljő az idő, amikor is mindnyájan, egy aka­rattal együtt leszünk s az elesettek, a gyengék életlehetőségeit nem orozták el a képmutatók, vámszedők, farizeusok és írástudók, mert új lesz felettük is az új világnézet, a kölcsönös segítés világnéze­tének szent szolidaritása. Új korszak születik. A sziklasírok,, melyekbe nemzetek igazságát temették el a régi rend urai, még őrzik a poroszlók, de már meglazultak a sírok fölött a rá­­hengerelt kövek. A béke és igazság apos­tolai, akiket lesújtott a Koponyák hegy­én végbement szörnyű tragédia, a feltáma­dás hitével várják már Húsvét reggelét. És már mossák kezeiket a Pilátusok, aki­ket szintén megihletett az a csodálatos erő, amely az örök Dávid fiának jelké­pe­ kiárad. Az élő Isten úr mindenek felett és az Igazság Istene törvényt tesz mind­azok számára, akik ártatlanul meggyö­törtettek. Cselekvő ember a jelent látja és a jö­vőbe néz­.A jelen megacéloz, a jövő föl­emel. És a jövő végtelen horizontjában már int felénk szent, húsvéti igézettel az új erkölcs, új társadalom, új élet, új gaz­daság, új állam, új nemzet, új korszak igazságos, erős, igazságot tevő, életet je­lentő nagy, szent örök szolidaritása. KÖZÉPEURÓPAI úi korszakát várják a franciák is a római egyozmánytől Don­fuss kancellár kijejenti, hogy a római egyez­­mány következtéb­en nusztika politikai tárgyból politikai alannyá aánozott­­ Fay alkancellár sza­vait az osztrák kilámpítás egyik alapja a római paktum Baudouin-Bsianst, a francia kapussai8- nak RSzapeupapai csoportjának eindire nyilatkozik a RiggenensagneR AM esstendő első neszedének kétség­­kívü­l legnagyobb világpolitikai eseménye az az egyezmény volt, amelyet Rómában március 17-én írtak alá Mussolini olasz miniszterelnök. Gömbös Gyula magyar miniszterelnök és Dollfuss Engelbert osztrák kancellár. A római egyezmény megkötése alkalmából az egész világ az Örök Város felé figyelt s a kancelláriák ma is úgy tekintik azt, mint amely új korszakot nyit Európa történelmében. A római paktumot illetőleg a magyar körök álláspontja eléggé ismeretes: a Függetlenség most abban a helyzet­ben van, hogy Dollfuss kancellár és Fey Emil h. kancellár nyilatkozatai mellett nyilvánosságra hozhatja Bandonin- B­a­g­n­e­t francia képviselőnek állás­pontját is, amely annál inkább tarthat érdeklődésre számot, mert hiszen Bandouin-Bugnet képviselő a francia ka­mara középeurópai csoportjának elnöke, tehát a francia politikában mint a közép­európai kérdés szakértője szerepelt a D­u­n­a-m­edence területén lefolyó események újabban a nemzetközi érdeklődés gyújtópontjába jutottak és azt kell tapasztalnom, hogy bizonyos aggodalommal tekintenek Európa eme területének fejleményei elé. Mindenek­előtt ki kell jelentenem, hogy ha a Duna- medence kérdésével kapcsolatban egy különálló osztrák kérdéssel vagy osztrák problémával foglalkoznak, akkor ép oly joggal más országok külön problémájá­ról is beszélhetünk Nem áll, hogy a mi államunk a politika játéka, ellenkezőleg Ausztria előtt az a cél le­beg, hogy politikai fejlő­désünket saját magunk irá­nyítsuk, tehát nem politi­kai tárgy, hanem politikai a­lan­y vagyunk. Ezzel a megállapítással le akarom törni az Ausztriára vonatkozó különböző nem­­zetközi vitatkozás élét. Ausztria aktív politikát követ, hogy számoljon a mai súlyos idők által parancsolt szükséggel Dollfuss Háncsnál* a Dunamedence eseményei Pál Dollfuss kancellár, aki folyó kormányzati teendők mellett a földmívelésügyi tárcát is el­látja, teljes erejét az újjáépítés hatalmas munkájának szenteli. Ennek az újjáépítésnek alapköve az új alkotmány. Miután a mi­nisztertanács több ülésén minden részletében letárgyalta az új alkotmánytervezetet és a tartományi főnökükkel is megtörtént a meg­egyezés, a kancellár a legnagyobb előzékeny­séggel fogadta a Függetlenség munkatársát és annak kérdéseire a következőket volt szíves mondani: — ön a kérdések egész sorozatát ter­jesztette elém, amelyek az aktuális poli­tikai és a gazdasági helyzetre vonatkoz­nak. Nem tagadható, hogy Rövid idén benn jönnek a pozitív megoldások . A különböző nagyszabású nemzet­közi megbeszélések és vitatkozások ugyan értékes elméleti anyagot szolgáltattak, de a gyakorlatba alig sikerült valamit átvinni abból. Ebből a gondolatból fa­kadt a római találkozás eszméje, hogy Mussolini kezdeményezé­sére legalább Magyar­­ország, Ausztria és Olasz­­ország gazdasági együtt­működése b­i­z­t­o­s­í­tj­a s­z­é­k. A három jegyzőkönyv e politikánk lát­ható kifejezése és az azokban lefektetett megállapodások — amennyiben addig nem volna érezhető jótékony hatásuk — május 15-én életbe lépnek. Ez a rövid határidő a leg­ékesebben bizonyítja a jó szándékot, hogy a tanács­kozások eredményei a gya­korlatban minél előbb ér­vényre jussanak. Az a kö­rülmény, hogy azóta Ma­gyarországgal új gazda­megegyezésre jutot- és jövő héten Rómá­­is sorra kerülnek a részletes tárgyalások, lát­ható bizonyítékai annak, a három ország kö­­megállapodások an­­­nyira megérettek, hogy azok igen rövid időn belül pozitív megoldásokra fog­nak vezetni. Jági­­unk­ban hog­y e 11

Next