Függetlenség, 1934. október (2. évfolyam, 222-246. szám)
1934-10-02 / 222. szám
MA KiVit MKUÉKtn Budapest, 1934 október 2. kedd, II. évfolyam 222. szám Telefonszámittárkizlőség 238-08. kiadómvatil. 318-n. aláztál osztály : 397-48 Hirdetési osztály 291-36. Postatakarékpénztár csekkszámla 49.927 Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 fil. negyedévre 3 P 60 fill. Egyet számára: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér. Szerkesztőség: VI. Rózsa u. 111 Kiadóhivatal Vili, József-krt. 5 KÉT ÉV UTÁN (Hvk.) Két esztendő egy ember életében sem sok, még kevesebb egy történelmi nemzet életében, ahol évszázadokkal mérik a perceket. De két esztendő ma, amikor egyik napról a másikra új korszakok nyílnak és új rendszerek születhetnek, két esztendő ma egy darab történelem. Történelem, mely az élet véres valóságaiból, szent erőfeszítéseiből, nagy meglepetéseiből szövődik. Történelem, amelyben a felelős tényezőknek minden nap meg kell újulniok, minden idegszálukkal a jelenbe és jövőbe kell kapcsolódniok, amellett, hogy egész valójukban ott kell állniok a történelmi múlt talapzatán. Két esztendő ma, a nyugtalanság és láz izgalmas korszakában lehet kezdet, lehet folytatás, de lehet vég is. A história, az élet nem szentimentális. És annak a két esztendőnek, amelynek kormányzati politikájáról ma este Gömbös Gyula miniszterelnök beszámolt a rádió mikrofonja előtt, éppen abban van a történelmi jelentősége, hogy folytatás és kezdet tudott lenni a magyar nemzet és az ezeréves históriai eszme számára. Folytatása tudott lenni a szent tradícióknak, meg tudott tartani és tovább tudott fejleszteni minden, a magyar múltból átmentett értéket s egyben kezdete tudott lenni egy új, modern, korszerű, fiatal és rugalmas magyar nacionalizmusnak is, amely folyton új és új értékeket termel az örökkön élő magyarság számára. Szinte azt mondhatnók, hogy amidőn az elmúlt két esztendő céljait, eszmemenetét, világszemléletét nézzük, akkor vissza kell mennünk a magyar múlt évszázados mélységeibe, a magiar szabadsághősök öncélú és független államideáljához, ahhoz a korszakhoz, amelyben a magyar státusférfiak európai méretekben, de mindenkor csak a Magyar Szent Korona Országai számára csináltak politikát. Viszont eszközeiben, módszereiben, kivitelezésében nézve az elmúlt két esztendőnek kormányzati tevékenységét, látnunk kell, hogy ízig-vérig modern, a rádió, a reppülőgép korszakának erőteljes tempójáoz idomuló, a népi és szociális szükségleteket egész valójukban megértő, az avultságokkal szakító, vagy szakítani akaró program céltudatos megvalósítása folyik itt szemeink előtt, s hogy ez a program nem más, mint egy új, modern, szociális állam megteremtésének alapja és tartalommal teljes kerete. A szomszéd hasábok szó szerint hozzák azt a beszédet, amelyet a magyar miniszterelnök hétfőn este az elmúlt két esztendő célkitűzéseiről és eredményeiről mondott, nincsen tehát szükség arra, hogy az eredmények kiemelésével ismétlésekbe essünk. Az összehasonlítást egyébként is mindenki megteheti, aki maga elé idézi 1932 október elsejét s szemlét tart a mai magyar élet felett. Ki-ki elbírálhatja, mekkora utat tettünk meg a lelki elernyedtség, a gazdasági elesettség, az adófizetésben már-már jelentkező passzivitás, a zavaros pártpolitikai viszonyok, a mélypontra zuhant búzaárak és a költségvetés riasztó deficitjének korszakától addig, amíg a magyar nemzet a rend, a nyugalom, a biztonság, a politikai Treuga Dei, a szilárd pengő, a 16 pengős búza, a külpolitikai megbecsülés és a nyugodt fejlődés országa lett. És míg másutt a szabadságjogok korlátozásában látják a nyugodt kormányzás biztosítékát, nálunk a kormányfő leszögezi magát a jogkiterjesztés mellett, mert azok az államférfiak, akik a történelem szellemében ágyazzák be népüket a modern élet korszerű követelményeinek rendszerébe, nem kell, hogy féljenek a néptől. Azok az államférfiak mindig nyugodtan állhatnak a tömegek elé, tudván, hogy az események és eredmények igazolják őket. GöMBös evii. Országszerte általános érdeklődéssel és figyelemmel várták Gömbös Gyula miniszterelnök hétfői rádióbeszédét és a miniszterelnök pontosan negyedkilenc órakor érkezett meg a Stúdióba vitéz Marton Béla országgyűlési képviselő, Antal István dr. miniszteri tanácsos, sajtófőnök és Rákóczy Imre miniszteri tanácsos kíséretében. A miniszterelnököt a Rádió épületének udvarán Kozma Miklós dr., a Magyar Távirati Iroda elnökigazgatója, Wanacher Frigyes dr., a Magyar Távirati Iroda igazgatója, Heves Béla, a Rádió igazgatója és Hlatky Endre, a Rádió műsorigazgatója fogadták. A miniszterelnök ezután a Stúdió emeleti helyiségébe ment, s miután Kozma Miklós megmutatta az új helyiségeket, az előadóterembe sietett és a beszélő bejelentése után megkezdte előadását. Gömbös Gyula előadását a Stúdió várakozócsarnokában Bohory György országgyűlési képviselő, Szörtsey József, a TESz ügyvezető elnöke, Koncz Sándor, a Stúdió főtitkára és a sajtó képviselői hallgatták végig. Rövid szünetjelzés után bejelentette a beszélő: — Halló, halló, rádió Budapest és az Sss-Bzes közvetítő állomások, következik Gömbös Gyula miniszterelnök rádióbeszéde. A következő pillanatban már megszólalt a miniszterelnök, magyar Testvéreim. a Kormányra lépésem második évfordulóján ismét a mikrofon elé állok, hogy a rádió hatalmas nyilvánosságán keresztül beszámoljak, miként sáfárkodtam az eltelt két esztendő alatt az ország rám bízott javaival és miként irányítottam a gondjaimra bízott magyar politikát. De mielőtt erre rátérnék, legyen szabad egy pillanatra valamivel távolabbi időkre visszaemlékeznem. Néhány hét múlva tizenötödik évfordulója lesz annak a napnak, amikor Magyarország Kormányzója a Nemzeti Hadsereg élén bevonult az ország fővárosába. E másfél decennium minden esztendejét a magyar történelem egykor római számokkal fogja jegyezni és azoknak valódi klasszikus értelemben fog történelmi jelentőséget tulajdoníta magyar közvéleményt szándékai komolyságáról s minden törekvése realitásáról, arról, hogy semmi más célunk nincs, mint a keserves magyar sors elviselhetővé tétele és semmi más érdek nem fisz mostani nehéz tisztünk ellátásához, mint az az elszánt akarat, hogy a magyar jövő szilárd alapjait lefektessük, ha talán nem is a mostani, sokat szenvedett generáció, de gyermekeink és unokáink számára. A Kormányzó is az Ó magyar toplinesem . Mert amint a latin história „ad urbe condita“, a „város alapításától" számította az időt: egy későbbi kor történetírója méltán kezdheti ettől a dátumtól a háború utáni új magyar kor történelmét, ahonnan független nemzeti életünk új útjai indultak neki a jövendőnek. Súlyos küzdelmek között eltelt tizenöt esztendő volt ez, amelynek kemény megpróbáltatásai közepette a független Magyarország megállván helyét a népek versenyében, ma a rendnek, a nyugalomnak és a stabilitásnak országa. Hogy ez így van, mindenki érzi. — Ezután a visszaemlékezés után áttérek előadásom tárgyára. A kormányzó úr őfőméltósága bizalmából két esztendőt töltöttem el immár a magyar királyi kormány élén. Amikor átvettem ezt a felelősségteljes tisztet, mindjárt az első napokban részletes és világos kormányprogramot adtam. A nemzeti munkaterv — A rögtöni feladatok megjelölésén kívül egy 95 pontból álló Nemzeti Munkatervvel léptem a nemzeti közvélemény elé. Ennek a munkatervnek az volt a rendeltetése, hogy világosan megjelölje azokat a célokat, amelyek felé az országot vezetni akarom. Szabatosan körvonalazza azokat az elveket, amelyek kormányom mindennapi tevékenységének keretét alkotják, hogy megérzékeltesse a közvéleménnyel azt a szellemet, amely a rám bízott nagy nemzeti javak megőrzésénél szemeim előtt lebeg. Ezt a 95 pontot bizonyos oldalakról eleinte élet gúny és lekicsinylés fogadta. Ez engem nem kedvetlenített el, mert míg egyrészt tudtam azt, hogy minden új lépésnek ez az osztályrésze, másrészt abban is biztos voltam, hogy ezt a gúnyt, élcet és csipkelődést abban a mértékben fogja felváltani a megértés és az elismerés hangja, amilyen mértékben meg tudja a kormány győzni a ma A nemzet megértése . Nagy megnyugvás és belső elégtétel számomra, hogy a nemzet nagy többsége nemcsak hogy megértette és magáévá tette e nemzeti munkatervből kiáradó lelkületet és annak minden pontját átható igaz és őszülte szellemet, de teljes támogatóban is részesített annak megvalósítására irányuló kormányzati munkában. ■" Az Incesa nemzeti állam — Mi célja ennek a nemzeti munkának? Ma is változatlanul az, amit a Nemzeti Munkaterv első pontja két évvel ezelőtt határozottan és szabatosan megjelölt: „A magyar nemzet megerősítése, a nemzet minden, tagja részére az elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása. De mivel ez a cél csakis szilárd alapokon nyugvó, határozott célú és erőteljes alkotmányos központi akarat által irányított, független állam keretén belül valósítható meg, politikám első feladatának ez öncélú nemzeti állam kiépítését tekintem.” — A Nemzeti Munkaterv élén lefektetett , világos célkitűzés mozgatta azt a politikát és azt a kormányzati munkát, amelyet a vezetésem alatt álló kormány az elmúlt két év alatt mind külső, mind belső vonatkozásban folytatott. A külpolitikában a kormány fő célja közelebbről az volt, hogy egyrészt megszerezze, illetőleg megtartsa és biztosítsa a magyar nemzet számára a világ részéről azt a megbecsülést, amely őt múltjánál, történelmi teljesítményénél és belső értékeinél fogva megilleti, másrészt olyan nemzetközi pozíciót vívjon ki az ország számára, amely a jog és az igazság szellemében lehetővé teszi nemzetünknek az alkotómunkát, a békés fejlődést és a polgárok jólétének megteremtését. Belső politikám célját, stílusát és módszerét ez a külpolitikai célkitűzés determinálta. Az a meglátás, hogy a nemzet e nagy célt csak akkor érheti el, ha a maximális belső erőket tudja összegyűjteni, felhalmozni és a történelmi célok szolgálatába állítani. n nemien egyben . A belső erőgyűjtés és energiagyarapítás volt tehát a legfontosabb belpolitikai célkitűzésem, amelyet kiegyensúlyozott gazdaság