Függetlenség, 1934. december (2. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

/ M/1 RyÍDlé MSEIÍICRKI ^ ÁRJl ^^udan­est 1934 december 1. szombat. II. évfolyam 271. sz. teletoniimok Szerkssdésig: 23B-08. kiadóhivatal: 318-17.utazási inda: 397-48 Hirdetés osztály 291-38 Posta'akatakDenztár csekkszámla 49.9­7? POLITIKA N­APILIAP .­­ .KO:' lófizetés ára egy hónapra 1 P 20 fill., negyedévre 3 P 60 fil. gyes szám ára. Hétköznap 4 gitár, vasárnap 10 fillér Szerkesztősén­ VI. Rózsa­ u. 111 Kadá'i vasa Vill. József-krt . A MAGYAR ERDŐK Genfben zúg a vihar, kavarognak a szenvedélyek egy alaptalan vádaskodás körül. Szenzációk kergetik egymást, idegeskedik a diplomácia, benn az or­szágban pedig a képviselőház az élet rendes menete szerint végzi a belső építő munkát. A magyar földmívelés­­ügyek minisztere bejelenti, hogy elké­szült a tervezet az Alföld fásítására s e tervezet alapján, évenként 12 ezer hol­das periódusok­ban tizenöt év alatt 189 ezer katasztrális holdon létesülnek er­dők az Alföld futóhomokjának, szikjé­nek, árterületeinek és vadvizeinek he­lyén. Fedezet van a nagyarányú erdősí­tés véghezvitelére, a pénzügy­mminiszter rendelkezésére bocsátja az összeget s a munka akár már a jövő héten megin­dulhat. Genfben robbannak a szenzá­ciók, egy nemzet életét azonban soha sem a szenzációk és az izgalmak viszik előbbre. A magyar mezőgazdaság történetéből tudjuk, hogy a középkorban egész Euró­pát bámulatba ejtette a magyarok cso­dálatosan gazdag mezőgazdasági kultú­rája. Nemcsak szemtermelésünk, nem­csak állattenyésztésünk volt tökéletes, de a külföldi utazó meglepődve szemlél­te az Alföld dús ligeteit, pagonyait, vi­rágoskertjeit. Tehetünk-e róla, hogy rajtunk, Európa egyetlen és önfelidoző védőin végiggázolt a török s hogy­ lerom­bolta falvainkat, kipusztította erdőin­ket, tönkretette egész mezőgazdasági kultúránkat? Amikor kivonult, sivatag volt az Alföld, most kerülnek elő rom­­badöntött falvak alapkövei, kipusztult a nép, a kiirtott erdők helyén feltört a vadvíz, szétterült a mocsár, hogy ké­sőbb, a vízszabályozások kor­szaka után a kiszáradt föld mélyéből előtörjön a szik. Nem, minderről nem tehetünk. Sőt nem tehetünk arról sem — vagy legalább is nem tehetünk teljes mérték­­­nek róla —, hogy amikor a vész elvo­nult felőlünk, amikor hozzákezdhettünk volna a rombadőlt ország újjáépítésé­hez, akkor egy idegen központi hata­lom rendszeresen és következetesen el­tuszkolta itt éppen a faj magyarságot az élet asztalától. Az újjáépítés költségein idegen étvágyakat csillapítottak, idegen kendőket töltöttek meg, idegen fajok kaptak takaros tanyás birtokokat. Vad kitárása folyt itt évszázadokon keresztül a magyarságnak és éppen annak a szín­tiszta alföldi magyarságnak, amelyik büszkeségében, önérzetében, hagyon­tá­­nyaiban megalkuvás nélkül volt híve a független­­­agyarország történelmi gon­dolatának. A sváb birtokot kapott, az oláh iskolát kapott, a szerb vasutat ka­pott, de a magyar nem kapott egy lat­­nyi szeretetet, egy csipetnyi gondosko­dást. És tovább pusztultak az alföldi magyar erdők, tovább terjengett a mo­csár, tovább hódított a szik, tovább vág­tázott a nagy alföldi pusztákon a futó­homok, hogy megfeküdje a kis magyar gyerekek tüdejét és meleg ágyat ves­sen a legborzalmasabb népbetegségnek, a tüdőbajnak. Nem, erről sem tehettünk. Arról azonban tehetünk, hogy most, amikor a magunk független állami életét éljük, most gondoskodjunk az elhanyagolt, mostohagyerekszámba vett magyarság­ról. Gondoskodjunk róluk szerény anyagi lehetőségünk, vékony bugyellá­­risunk szerint. Gondoskodjunk, róla, hogy újra dús ligetek létesüljenek az Alföld oldott vidékein s a magyar erd­'­­árnyékában épül­jön és nőj­jön fel az új magyar nemzedék,­­amelyik már min­den bizonnyal megéri azt­ az időt, ami­kor valósággá válnak a magyar földmí­velés első emberinek ama szavai, hogy a most tárgy­alt erdőtörvényjava«’' nemcsak a dunántúli, nemcsak az al­földi, nemcsak a felvidé­~­i erdőkre akar vr@T›r%tkoTTi­, hanem minden magyar er­dőre. Kivétel nélk­ü­l: minden ■ magyar erdőre. ___________________ /í- SZERB FŐIJDÖH KÉSZ MENIK ÉLŐ A­­EREHÜLESET Eckhardt Tibor a horvátok nyugtalanságáran­­ is kéke­­revsziéra akart közvetett csapást mérni a kisantant Berlin, november 30. A Berliner Tageblatt genfi levelezője beszélgetést folytatott Eckhardt Tibor magyar megbízottal. Eckhardt ezeket mondotta: — Megállapították, hogy magyar földön semmiféle elők­­szület nem tör­tént sem a merényletre, sem az egész összeeskü­­vési ügyre. Az a három bűnrészes, aki egy ideig Magyarországon tartózkodott, nem Magyarországon lépett az össze­esküvésbe, hanem külföldön és ott is készített elő mindent. Azzal a másik állítással szemben, hogy a bűntetteseknek magyar útlevelük volt és akadálytalanul utaztak el Magy­ar­országról, Eckhardt határozottan kijelen­tette, hogy ezek az emberek bebizonyíthatólag sohasem kaptak útlevelet a magyar hatóságoktól A jugoszláv emlékirat a merényletet olyan terrorakció eredményének mondja, amelyet éveken keresztül magyar terüle­ten tápláltak és támogattak. Ezzel szem­ben a magyar kiküldött kijelentette, hogy a merénylet olyan összeesküvés ered­ménye, amely jugoszláv területen támadt és ott ma is fennáll. A magyar megbízott ezután a horvát kér­désről szólott és ezeket mondotta: miért sza­ffiPodnak cupai-Supe a mepingjeiek? ■— 800 éven keresztül egy államban él­­j el sen­­ egyik, sem másik oldalon merény­lünk a horvátokkal és sohasem követtek é­letet. uwvwuvi wimf ft n vrriivif^AY>iWiiTimi¥iAY^iiriiini¥iViiniwi*iYVii^ A GENFI CÉLLÖVÖLDÉBEN Gáspár Antal rajza JEFTICS: Volt találat? A TÖLTÖGE­TŐ: Ojjé! Túl is lőttünk a célon... Jugoszlávia 15 év óta él együtt a hor­vátokkal és a merényletek évről-évre szaporodnak. Horvátország európai műveltségű állam volt és sohasem alkalmazott balkáni mód­szereket. Egyébként nem szabad elfelej­teni, hogy nemcsak olyan terrorizmus van, amelyet az állampolgárok gyakorol­nak a hatóságokkal szemben, hanem egy sokkal veszélyesebb terrorizmus is, ame­lyet a hatóságok folytatnak az állampol­gárok ellen. A magyar kiküldött emlékeztetett arra, hogy Radicsot a jugoszláv parlamentben erőszakos módon agyonlőtték és ez a gyilkosság a horvát lakosságot nagymértékben felizgatta a mostani kor­mányrendszer ellen. Ezóta szóródtak szét az egész világon a horvát menekültek, amire még nem volt példa. Minden állam­nak, ahol horvát menekültek élnek, ugyanazokat a nehézségeket okozták, mert a horvát forradalmi menekültek min­denütt a nyugtalanság elemei voltak. A felelősséget tehát nem szabad Magyar­­országon keresni annyival kevésbbé, mert a magyar kormány végrehajtotta mindazokat az intézkedéseket, ame­lyeket Jugoszlávia követelt. A magyar delegátus ezután­ az ügy po­litikai kérdését ismertette és azt mon­­dotta, hogy a­ kisantant célja­ közvetett csapást mérni a békemódosítási politi­kára. Rónsa teljesen magyarország mensis tagjan­ a plasz Páris, novem­ber 30. A francia sajtó részletesen foglalkozik az olasz sajtónak a jugoszláv emlékirattal szemben tanúsított magatartásával és a la­pok megállapítják, hogy a római félhivata­los Giornale d’Italia cikke után kétségte­len, hogy Róma teljesen Magyaror­szág mellett foglalt állást. Ismerteti a Messanero cikkét, amely rendkívül gúnyos hangon foglalkozik­­ az emlékirat történetével és arra mutat rá, hogy a jugoszláv kor­mány féltűnőap megcsonkítva terjesztetta elő az április 26-iki magyar jegyzéket, amelyen így akarja bizonyítani, hogy a budapesti kormány előre tudta volna a hor­vát terroristák terveit. _

Next