Fül- orr- gégegyógyászat, 1963 (9. évfolyam, 1-4. szám)

1963-02-01 / 1. szám

gálát okozta sérülés, marás), azonban gyakran a környező szervek megbete­gedésének kísérő tünete. Phlegmone esetén a gyulladás a nyelőcső mélyebb rétegeire, sőt környezetére is ráterjed. Tályog képződhet, amely a szövetek közötti rétegbe süllyed. Kezelése endoskopiás feladat, a tályogot csőtükrözés közben hosszában, annak alsó pólusáig felhasítják (Mihók). Kassay erre a célra hasított oesophagoskopcsövet szerkesztett. A garat gyulladása ráterjedhet a nyelőcsőre : oesophagitis descendens (Belinoff). Angina, garatgyulladás, fertőző betegség esetén a gyulladás és a kiütések is ráterjedhetnek a nyelőcsőre. A gyomor, bél, máj és epevezetékek megbetegedései is visszahatnak a nyelőcsőre, különösen ha gyakori hányás kíséri: oesophagitis ascendens (Belinoff), vagy gastrooesophagitis. Ilyenkor az elváltozások a nyelőcső alsó szakaszán a legkifejezettebbek. Általános megbetegedések, amelyek toxikus hatásukkal az egész emésztő­rendszert megbetegítik, a nyelőcsőben is jellegzetes elváltozásokat okoznak. Hepatitis epidemica esetén például a nyelőcső nyálkahártyájának gyulladásos oedemája, sárgás színe, megvastagodott redőzete és a felületét borító sűrű nyákos váladék annyira jellegzetes lehet, hogy a kórisme legtöbb esetben az endoskopiás kép alapján is felállítható. Fekélyes folyamatok A nyelőcső nyálkahártyájának erosiója, kisebb fekélye (ez a gyakoribb) csak oesophagoskoppal diagnostizálható. A fekély ríg­ jele, a tapadó folt gyakran félrevezethet, mert a nyelőcső kis kibol­­tosulása (amilyet gyakran látni az aorta kereszteződésének helyén, különösen annak alsó oldalán), idült gyulladás következtében kialakult vaskos redőzetben, vagy szű­kület felett pangó ételmaradék utánozhatja a fekély képét. A fekély eredetének és kór jóslatának tisztázására is nélkülözhetetlen az oesophagoskopia. Csak közvetlen megtekintéssel különíthető el az ulce­rosus nyelőcsőgyulladás az ulcus pepticumtól, idegentest okozta hámsérülés­től, lueses, typhusos fekélytől, vagy széteső daganattól. Az endoskopiás vizs­gálatkor lehetőség nyílik a biopsiás vizsgálatra, mert néha még nagyító optika használata után is szükséges a szövettani vizsgálat. Az oesophagoskoppal lemérhető a nyelőcső hossza ; felnőttben a cardia 34—38 cm-re van a felső fogsortól. A rövid nyelőcső következménye a rekesz­sérv ; a ,,par glissement” létrejött rekeszsérvnél a nyelőcső hossza szabályos, rendszerint refluxszal szövődik ; a paraoesophagiális hiatalis herniánál szin­tén szabályos a nyelőcső hossza, de nem jár reflux­sal. A rekeszsérv, valamint a nyelőcső alsó szakaszának nyálkahártyája gyakran gyulladásban van és kifekélyesedik. Ha a nyelőcsövet ektopiás gyomornyálkahártya béleli, az könnyen kife­kélyesedik és ulcus pepticum oesophagii jön létre. Ezzel szemben az oesopha­git­s ulcerosa a nyelőcső hámjának kifekélyesedése. Endobrachioesophagus (Lortat—Jákob) esetén gyomornyálkahártya béleli a nyelőcső legalsó szaka­szát ; physiologiai értelemben brachioesophagusról van szó, holott a nyelőcső hossza normális. Ezeknek a kórképeknek a felismerése csak oesophagoskoppal lehetséges. A nyelőcső gyulladásában és fekélyképződésében a gyomorsavnak döntő szerepe van. A reflux sokszor kimutatható rtg-vizsgálattal különböző műfo­gásokkal, de oesophagoskopiával olyankor is, amikor a ríg nem mutatja (Gaillard). Ezzel ugyanis lehetővé válik a nyelőcső váladékának vizsgálata.

Next