Gazdasági Mérnök, 1887. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-02 / 1. szám

. A valódi és nagyobb szabású munkatér azonban,­­ melyen kiváló tehetségeit concentrálva, egy irányban és állandóbb működés mellett érvényesíthette, 1883 elején nyílt meg számára, a midőn a közmunka- és­ közlekedésügyi minisztérium államtitkárává neveztetett ki. Sokan — kivált a szakkörökben — némi aggoda­lommal fogadták az új államtitkárt, tudva azt, hogy a közlekedési ügyekkel ex professo nem foglalkozott. Mihamar meggyőződtek azonban, hogy Baross élet­­napot egggyé téve, a minisztérium egész ügymeneté­vel, a fontosabb kérdéseknek egész történeti fejlődé­sével oly alaposan megismerkedett, a legbonyolultabb­­ ügyekben is oly határozott és helyes állláspontot fog­­­lalt el, mintha évtizedek óta egyedül ennek a szak­mának élt volna. Hivatalos állásában bámulatraméltó tevékenységet fejtett ki. Rövid időn kezében összpontosult a minisz­térium összes ügyeinek vezetése ; ő készítette elő és vitte keresztül mindazon intézkedéseket, a­melyek az­­ utolsó négy év alatt közlekedési és közmunkaügye­­­ink terén létettek. A dunai-, drávai-, alföld-fiumei- és első erdélyi vasutak államosítását vezette, a Felső- Duna szabályozása, Győr város árvíz elleni védelme és a Rába szabályozása, a hadászati utak kiépítése, a postatakarékpénztári és a hydrographiai intézmény megalkotása és szervezése, a magyar államvasutak igazgatási rendszerének átalakításai mind kiváló tevé­kenységének tanúbizonyságai. Ő hozta be az állam­vasutak nagy fontosságú kereskedelmi ügyeinek inté­zését a minisztérium hatáskörébe és mint ezeknek intézője, oly tarifapolitikát valósított meg, melyért el­ismeréssel tartozik neki a gazdasági termelés minden ága. Ő kezdeményezte azon nagy enquettet, melynek feladata volt intézkedéseket létesíteni a közlekedési vállalatok szükségleteinek a hazai ipar által való fö­­dözése érdekében. Hivatalában utolérhetetlen példája lett a vasszorga­lomnak és lelkiismeretes buzgóságnak, s hivatali mű­ködését egyfelől a kérlelhetetlen szigor és pontosság, s másfelől az igazság és őszinteség jellemzik. Államtitkári működése alatt tanúsított rendkívüli te­hetsége, kiváló organizáló és kormányzási képessége s a közmunka és közlekedési ügyek minden ágaza­tának mélyreható ismerete teljesen indokolttá tették ennélfogva, hogy bt Kemény távoztával­­ bízassák meg e minisztérium vezetésével, melynek eddig is lelke, szelleme és tényleges vezetője is volt. Az ő minisztersége tehát csak megszilárdulását jelenti azok­nak az elveknek, s biztosítását annak az iránynak a melyek szerint s a melyekben közmunka és közleke­dési ügyeink jövőre is intéztetni fognak. S épen e megszilárdulás biztosítéka egyszersmind a sikernek,­ mely az általa megkezdett alkotásokhoz fűződik. Az ország méltán örömmel fogadhatja e kinevezést, mert Baross államtitkári működése teljes garantiát nyújt az iránt, hogy minisztersége az ország kulturá­lis és gazdasági fejlődésének jelentékeny tényezője leend.! —««*— A kereskedelmi múzeum és a gazdák. Legyünk őszinték és valljuk be, hogy a magyar gazdák túlnyomó része a kereskedelmi dolgokban meglehetős járatlan. A mezei gazdálkodás nálunk még ma is inkább csak szorosabban vett őstermelés, mint­sem üzlet és a gazda összes tevékenységét rendszerint csupán a termelésre fordítja A termények értékesí­tésére s az árak alakulására befolyást gyakorló ténye­zők tanulmányozása a legtöbb gazdának vajmi kevés­­ gondot ad. A mint a gazda a terményt csak félig-­­ meddig piaczképes állapotba hozta, azzal szerepét befejezettnek tekinti s a továbbiak tekintetében egé­szen rábízza magát a kereskedőre. A gyakorlat aztán a nagyobb termelőket összehozza valamely előkelőbb közvetítővel, a kisebbeket az u. n. repülő ügynökök­kel s ezek közvetítik bel- és külföldre az ipari fel­dolgozás számára a terményeket általában. Nagyon természetes ily körülmények közt, hogy a gazda meg­lehetős nagy közvetítési díjat fizet, ha mindjárt nem­­ is érzi azt közvetlenül. E mellett azonban ki van téve az eladás, illetve az árak tekintetében az örökös bi­zonytalanságnak, a­mi a közvetítési díjjal együtt két­ségtelenül igen jelentékeny terhet ró a gazdára s nem csekély mértékben csökkenti a gazdasági termelés jövedelmezőségét. Ezen a kedvezőtlen helyzeten van hivatva segíteni a kereskedelmi múzeum. Mert hát ez a múzeum nem lesz holmi ritkaságok és ócskaságok gyűjteménye, ha­nem a tényleges gazdasági és ipari termelésnek oly központi minta­telepe, a­mely nagy szolgálatot van hivatva tenni úgy a termelőnek, mint a fogyasztónak egyaránt. Hogy a kereskedelmi múzeumnak ezúttal csupán gazdasági osztályánál maradjunk, lássuk hogyan is nyilvánul ennek haszna, szemben a gazdával ? Minden rendes gazda tudja körülbelül, hogy éven­ként mely terményből átlag mily mennyiséget képes — nem számítva természetesen az abnormális rész vagy jó éveket — a piaczra bocsátani. — Ezekből a terményekből mustrát küld be a kereskedelmi mú­zeumnak, megírva hozzá a kellő statisztikai adatokat, hogy t. i. átlag mily mennyiséget képes belőle évenként áruba bocsátani, mikor és hol vehető át ez az áru stb. Ezeket az adatokat esetleg évről-évre a vi­szonyokhoz mértten rektifikálhatja, valamint a mintá­kat is megújíthatja. A nagy iparos fogyasztók, tudván hogy a kereskedelmi múzeumban az eladásra szánt különféle áruk minősége, mennyisége és termelési helye iránt alapos tájékozódást szerezhetnek, nem fognak szintén közvetítőkhöz folyamodni s az első­rendű közvetítők sem lesznek kénytelenek repülő ügynökök útján szerezni be megbízóik részére a szük­séges árukat, de bemennek a kereskedelmi múzeumba s ott megszerezvén a kellő adatokat, közvetetlenül a termelőkkel fognak érintkezésbe lépni, alkuba bocsát­kozni, mi által ők is, meg a termelők is megkímélik a közvetítési díjakat, úgy hogy a termelő drágábban fogja terményeit értékesíteni s a fogyasztó mind a mellett olcsóbban fog ahhoz hozzá­jutni, mint a most dívó sokszoros és költséges közvetítés mellett A kereskedelmi múzeum ennél fogva tulajdonképen nem egyéb, mint közvetítő a termelő és fogyasztó között s mert a múzeum, mint állami intézmény, tel­jes garancziát nyújt az eladásra szánt árukra vonat­kozó minták és adatok megbízhatósága iránt, már ez magában véve is jelentékenyen előmozdítja az ebből eredő üzleti összeköttetés szoliditását és megbízható­ságát, a­mi ismét igen előnyösen hozzájárulhat ahhoz, hogy a külföldi fogyasztók nagyobb mértékben föl­keressék a hazai piaczokat, illetve termelőket, a magyar gazdaközönség ennél fogva csak saját jól felfogott érdekében cselekszik, ha ezt a kedvező alkalmat minél nagyobb mértékben igyekszik felhasz­nálni s rendszerinti terményeiből (mint gabonafélék, repc­e, kender, gyapjú stb.) minták s a múzeum által kívánt statisztikai állatok beküldése által mintegy ren­des és teljesen megbízható állandó ügynökséget sze­rez terményei részére, azért a csekély (10 frtnyi) évi díjért, a­melynek most egyetlen, csak kissé jelentéke­nyebb üzletnél is legalább a tízszeresét, de sőt nem ritkán a százszorosát is ráfizeti — többnyire persze nem tudva — a közvetítés czímén. A kereskedelmi múzeum már csak azért is, mert a mi gazdáink az üzleti dolgokkal behatóan nem fog­lalkoznak, tágabbkörű üzleti összeköttetésekkel .­ Szántási kísérletek a kecskeméti m­. kir. orsz. »Miklós» szőlüterep futó­­h­om­ok ültetvényeiben. (Egy ábrával.) Hazánkban futóhomok talajú szőlőkben az ekével való mívelést még sehol sem alkalmazták s így e rész­ben egyáltalában nem hivatkozhatunk tapasztalatokra. Más lapályos és lankás fekvésű, de kötött talajú szőlő­területeken a szőlőnek fogatos eszközökkel való mivelése hazánkban is már több helyen sikerrel van gyakorlatban, de itt is jobbára csak karatlan szőlők­ben, a­mi az ily helyeken használatba vett ekék szer­kezetéből ki is tűnik. Az eke használhatóságára nézve pedig­ lényeges be­folyást gyakorol: a) a talaj kötöttsége, tehát, hogy az eke kötött vagy futóhomok talajú szőlőben, s utóbbi esetben for­gatott vagy nem forgatott földben használandó-e vagy b) karózott vagy karalian szőlőben jön-e alkalma­­­­zásba. Legkönnyebb s minden nehézség nélkül használható s az eke kötött talajú lapályos, lankás fekvésű karatlan sző­­l­­ekben, mint ezt Versecz és Fehértemplom példája­­ eléggé igazolja. Nehezebb az eke használata s szerkezetileg ismér­t dosítást igényel a kötött talajú, de karózott sző­­­­lőkben. Legnehezebb azonban a fogatos eszközök alkalma­zásának sikeres keresztülvitele a rigolozott futó­homok talajú szőlőkben, melyek karózva is­­ vannak. Ez utóbbi esettel állunk szemben a kecskeméti­­ Miklós-telep anya-szőlő ültetvényeinél. Rigolozott futó homok­ talajú szőlőkben hazánkban az ekét tudomásom szerint eddig még senki sem alkalmazta, s nem állanak semmi tapasztalati adatok s gyakorlati támpontok rendelkezésre arra nézve, hogy mily szer­kezetű ekék mily módozatok mellett alkalmazhatók ily laza talajú szőlők megmunkálására a kellő sikerrel. Francziaországban használatban van ugyan az eke homoktalajú szőlőkben is, de nem rigolozott homok­ban, melyben a fogatos eszközök alkalmazása sokkal könnyebb, így a departement «Gard»-ban, a Marseil és Mont­pellier között fekvő homokszőlőkben az «Arai­e ro­mainét», a legegyszerűbb régi római faekét használ­ják még ma is; eclatans bizonyítékául annak, hogy futóhomokban még ha rigolozva sincs, nehéz eke nem alkalmazható. Ezen faekével egyszer, tavaszszal megszántják a szőlőt s ezzel az egész évi munka be van fejezve. Az egyszeri szántásra ezen a vidéken azért szorítkoz­nak, mert ezt részint az éghajlati viszonyok, részint a művelési mód így kívánják. Számbavehető eső egész nyáron ott alig van, a művelési mód pedig abban áll, hogy a szőlőt tavaszszal megmetszik, egyszer fel­szántják, s azután a vesszőket és indákat az egész földön szerte-széjjel szétfolyni engedik. Már ebből is kitűnik az, hogy miután a francziák még rigolozatlan futóhomokban is könnyű faekét hasz­nálnak, annál inkább válik szükségessé az eketest könnyűségére figyelmet fordítani rigolozott futóhomok talajú szőlőben való használat mellett. A­mi a próbált ekék munkáját, azok előnyeit és hátrányait úgy a munka jósága, mint az eke szerkes­­­zete szempontjából illeti, arra nézve a következőkben foglalom össze az észleleteket. 1. A «bordeaux» vidéki nyitó és fedő eke, egyszarvú vezetésénél s egy vezető kerekénél fogva lengő éke­ —ti) GAZDASÁGI MÉRNÖK I. szám nehány kiviteltől eltekintve — nem igen bírnak, a magyar gazdaközönségnek megbecsülhetetlen szol­gálatokat van hivatva te­nni s épen ezért a'midőn a legnagyobb örömmel üdvözöljük felállítását s azért őszinte elismerésünknek adunk kifejezést, egyúttal a gazdaközönségnek is méltó figyelmébe ajánljuk ezen nagyjelentőségű intézmény minél intenzivebb kihasz­nálását. O. B.

Next