Műszaki Hetilap, 1898. január-december (22. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-02 / 1. szám
I- II. (XXII.) ÉVFOLYAM. BUDAPEST, JANUÁR 2. 9 31 Alapittatott 1877-ben. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGÉSZ ÉVRE 12 frt, '/2 ÉVRE 6 frt,'/4 ÉVRE 3 frt. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, LÓNYAY UTCZA 11 A kazánrobbanások okai Általában azt mondják, hogy minden kazánrobbanásnál — bármely körülmények közt történjék is — a gőznyomás a kazán belsejében magasabb volt, mint a kazánfalazat maximális ellentálló ereje. Valamely gőzkazán normális üzeménél a feszültség az anyagban meglehetősen a határ alatt marad. Minél magasabbra száll a gőznyomás, annál inkább közeledik az anyagban keletkező feszültség a veszélyes megterheléshez. Minthogy a kazánfalak nem teljesen homogén és egynemű egészet képeznek, hanem számos darabból állanak, melyek különböző módon vannak egymással összekötve, ennélfogva az anyagfeszültségek a belső nyomás növekedésével nem egyidejűleg érik el a veszélyes határt. Ha tehát ez utóbbi csak egyetlen egy helyen elérve vagy túllépve van, úgy ott azonnal bekövetkezik a kazánfalazat széjjelválása. Azonban ennek nem mindig csak a nyomás emelkedése az oka. Mert feltehető az is, hogy a kazánfalazatnak a belső nyomás ellen való ellentállóképessége lassankint addig csökken, amidőn azzal többé egyensúlyt nem tarthat. Azelőtt azt tartották, hogy a gőzkazánrobbanásoknak fő oka a nyomás hirtelen emelkedése, amiért is a kutatások főkép ebben az irányban haladtak és néhány igen kicsinyben végzett laboratóriumbeli kísérlet sikere többeket arra a feltevésre indított, hogy a nagy gőzkazánokban hasonló processus megy végbe. Ilyen processusok: a viz túlhevítése, a víz spheroidalis állapota, a víz széjjelbomlása stb. Manapság már a vélemények meglehetősen megegyeznek arra nézve, hogy ily processusok a gőzkazán belsejében nem mehetnek végbe és hogy ennélfogva ezek semmi esetben se tekinthetők valamely kazánrobbanás okainak. A víz túlhevítése a víznek felmelegítésében áll magasabb fokra annál, mint amely az uralkodó gőznyomásnak megfelel. A kísérleti laboratóriumokban ez a túlhevítés csak teljesen légmentes vízzel és rendkívüli óvaosság mellett sikerült sima üvegedényekben. A franczia Donny légmentes vizet közönséges légnyomás mellett üvegcsövekben egész 138° C.-ig volt képes felhevíteni és ennél a hőmérséknél végre robbanásszerű elpárolgás állt be. Honfitársa Dufuur olajban úszó vízcseppeket melegített fel 175° C.-ra, azonban a cseppek igen kicsinyek voltak. A legcsekélyebb érintkezésnél vagy mozgásnál azonnal robbanó elpárolgás támadt. A legtöbb ilyen kísérlet negatív eredményekkel járt és csak néhány embernek sikerült Donny és Dufour elért eredményeit beigazolni a legnagyobb óvatossággal végzett kísérletekkel. A víz túlhevítésére irányuló kísérleteknek többnyire negatív eredménye bizonyítja, hogy ilyen processus a gőzkazánban nem megy végbe és különben is eddigelé még egy esetben sem sikerült kimutatni azt, mintha valamely kazánrobbanásnak víztulhevités lett volna az oka. A víznek sphariodalis állapota, melyet 1746-ban Leidenforst fedezett fel és melyet Leidenforst-féle jelenségnek is neveznek, csakis igen kis mennyiségű víznél (cseppeknél) konstatálható, tehát szó se lehet arról, hogy kazánokban, ahol mindig nagyobb mennyiségű víz van jelen, ez az állapot hirtelen nyomásnövekedést idézzen elő. A víz széjjelbomlásának lehetősége pedig egyszerűen abszurdum, úgy hogy nincs semmi olyan momentum, amelyből a hirtelen nyomásemelkedésre lehetne következtetni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a robbanásokat csak ritka esetben okozza a megengedhető nyomásnak túllépése. A gőzkazánrobbanások, mondhatni, rendesen normális üzemnyomásnál, vagy a normálisnál csekélyebb feszültség mellett történnek. Ezen esetekben tehát a kazánfalazat ellenálló képességének csökkenésében kell felismernünk a robbanások okai és keresnünk kell azt az okokat, melyek ezt a csökkenést előidézik. Ezek a következők lehetnek: 1. Hiányos szerkezet. 2. Hiányos anyag és hibás kivitel. 3. Hibás gondozás. 4. Az anyag elkopása, illetve elpusztulása. A hiányos szerkezet úgy a kazán testére, mint a befalazásra és szerelésre vonatkozhatik. Hiányos anyag a változó feszültségeknek, melyeknek a kazánburkolat az üzemben ki van téve, sokáig nem állhat ellen. A jó anyag megválasztása nagyon is ajánlatos. Az a sok kazánrobbanás, melyeket a víz elégtelensége okozott, a legtöbb esetben hanyag gondozásra vezethető vissza, amenynyiben a sűtő vagy elfelejtette a kazánt idejekorán táplálni, vagy pedig az elpárolgásnál valamely más módon beállott vízveszteség nem vétetett észre. A kazánfalak anyagának elkopása, illetve lassanként tönkremenése nagyon sokféle módon nyilvánul. Az idők folyamán minden kazánon meglátszanak az elhasználás nyomai. A belső és külső falak elvesztik a simaságukat, a rozsda megtámadja azokat, a forrasztási helyeken lyukak támadnak stb. Mindezek a hibák lassankint meggyengítik a kazán testét és csak idő kérdése, mikor lesz a biztosság határa túllépve. A tudomány és tapasztalás mai állása melegy gőzkazánrobbanásról se mondható, hogy azt a véletlen okozta; minden esetre nézve meg voltak a különös okok és körülmények amelyek szükségképen robbanásra vezettek. Az okok megállapítása néha igen nehéz, mert a fűtő, aki leginkább felvilágosítást adhatna, halálát lelte a katasztrófánál, vagy pedig a szétrobbant kazán megtalált romjai oly állapotban vannak, hogy pontos vizsgálat megejtése csaknem lehetetlen. Adott körülmények között valamely robbanás szükségképeni esemény lehet, de a körülmények, amelyek azt okozták, minden esetre elkerülhetők lehettek volna. Teljesen ki van zárva, hogy oly kazán robbanjon fel, melyet helyes alapelvek szerint construáltak, pontosan gondoznak, rendesen tisztítanak és megvizsgálnak és gonddal és figyelemmel kezelnek. GONDA BÉLA MIN. OSZTÁLYTANÁCSOS. HIRDETÉSEK díjszabás szerint felvétetnek A kiadóhivatalban. Megjelen minden vasárnap. i. mm*ÉLlsnöpi/ve FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ-TULAJDONO S -aSi—