Műszaki Hetilap, 1899. január-december (23. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-01 / 1. szám
2 Az összes párkányok, ajtó és ablakkeretek, koronapárkányzatok és fedőkövek a homlokzaton Szt.Girolamoi köböl vannak készítve, a homlokzat többi felületei műkőhöz hasonló habarcscsal vannak vakolva. Az építkezést 1894. évben kezdték meg és a palotát 1896. év végén adták át rendeltetésének. Az építési hely talajalakulata nagyon laza és egyenetlen volt; a talaj tömörítésére 3945 drb. összesen 3293 mtl. hosszú czölöpöt vertek a földbe. A czölöpökre 90 cm. vastag betonréteget fektettek. Az alapfalakat santorin habarccsal kőből falazták. Az épület közepén folyik egy patak és a városi csatorna, melyeket reconstruálni és tehermentesíteni kellett. Ezen munkák végzése nagy nehézségekbe ütközött, mert a beömlési magasságot meg kellett tartani, nehogy a torkolat mélyen a tengerszín alá jusson. A födelek faczementtel, a kupolák vörösrézzel vannak fedve. A födémek részben „Monier“ rendszerű beton födémek, részben téglaboltozatok. A feltűnően díszes és nemes külsővel bíró szép épület Freund Vilmos budapesti jeles műépítésznek egyik kiváló geniális alkotása. Ő maga gyakorolta az építésnél a főfelügyeletet is, míg az építés közvetlen vezetésének szép és nehéz feladata Matkassi Ferencz építésznek jutott. Az építkezés főbb munkáit, valamint a kőfaragómunkát G. Zamaltio fiumei építőmester-, az asztalosmunkát Thék Endre-, a lakatosmunkát Jungfer Gyula-, budapesti vállalkozók, a mázoló munkát Fiemi fiumei czég, a bádogos-, vízvezeték és csatornázási munkákat a budapesti „Zellerin“ gyári részv.társ, végül a pécsi „Zsolnay“ gyárak a falburkolatot szállították. Az építési költség a belső berendezéssel együtt meghaladta az egy millió forintot. —Sir— Budapest szabályozásáról. írta Palóczi Antal építésztanár. Város szabályozásunk ügyei felé egyre fokozódó mértékben fordul a közérdeklődés, és egyre tágasabb körökre terjed annak felismerése, hogy a város fejlődésével és növekedésével arányban nő, a városszabályozás fontos volta is. S egyre jobban világosodik, hogy az egyes szabályozási részletek nem képeznek önmagukban bevégzett tényeket, hanem azok visszahatással vannak, kihatnak nem csak a közvetlen térbeli környezetre és körülményekre, de időbeli vonatkozásban a város jótevőjére is. Azaz : kezdik szemlélni és mérlegelni a szabályozás műveleteit, összefüggő tervszerű városi gondviselésnek eredményeiként. Aminthogy a város szabályozásnak nem is az képezi csupán a feladatát, hogy általa meghatározzuk az egyes utca vonalakat, azok szélességeit hogy elrendezzük a köztereket és azok alakjait. Atechnikai műveletek eme része, bizony még ki nem meríti azt, mi a város szabályozásnak teendője. j Sokkal több, mi a város szabályozás, vagyis helyesebben a város építés keretébe tartozik. i Nem csak az egyes utczák irányai helyei és szélességeinek megállapítása, a közterek alkotása tartozik a keretbe, hanem ide értendők mindazok a technikai, tervszerűleg végrehajtandó alkotások, amelyekkel a város összterületét a letelepedésre s lakhatásra alkalmassá és megfelelővé tesszük. A város építése alatt értjük valamely város műszaki berendezéseinek előre való tervezését és a tervezeteknek succesive történendő foganatosítását. Feladata a város építésének előkészíteni és ténylegesen fejleszteni a város területét, hogy rajta az építkező magány tevékenység czélszerűen kifejlődhessék; előteremteni ama helyi feltételeket és tényezőket, melyek az egészséges lakás, a városi forgalom és a közügyeknek ellátása érdekében múlhatatlanul szükségesek. Előzetes és czéltudatos műszaki organizáció ez, tehát a szó legszorosabb értelmében. A városi összterületnek oly módon való beosztásáról, beépítéséről szóló tervszerű gondviselésnek tekintendő, amelyek e város összterületét a czélszerű és közegészségi követelményeknek megfelelően akként osztjuk be és használjuk fel, hogy az a beépítés révén alkalmassá legyen arra, hogy a szaporodó lakosság megtalálhassa ott a kényelmes, kellemes és főleg egészséges lakhatás és tartózkodtatás kellékeit! Hogy meglelje ott az összes lakosság mind ama kulturális és társadalmi tényezőket, amelyeket a városban való együttlét ma szükségesnek és nélkülözhetetlennek tart és lelje azokat oly körülmények között, hogy azokkal a mindennapi jóllét fokoztassék, a közérzület megerősödjék, s életrevalóan meggyökeresedjék: a lakóknak a város iránt való összetartozandóság és ragaszkodás hő érzete. Kétségtelen tehát, hogy a városszabályozás, vagyis helyesebben a városépítés fontossága áthassa a város lakóit egyetemlegesen és egyenként azokat úgy összeségben mint egyenként a legtöbb mértékben érdekelje. Hisz az képezi ama külső keretet, amelyen belül fejlődik a városi közélet, amelynek határai között folyik le minden egyes lakosnak ekszisztencziája. De hagyjuk az általánosságot s térjünk inkább át a sajátos viszonyainkra, Budapest építésének, szabályozásának ügyeire. Az utolsó időben, kivált több nagyobb város szabályozási kérdése volt nálunk napirenden , azok egy része még máig vajúdás alatt van. Már az a körülmény, hogy nálunk mindig és mindig csak egyes kérdésekről van szó, bizonyítja azt, miszerint általános tervszerűséget ez ügyekben nálunk ne keressünk. Hiszen köztudomású, hogy a mi városszabályozásunkban csak az ötletszerűség honos, hogy nálunk csak összefüggéstelen részleteknek a megoldását keressük és kísértjük meg; napról-napra való felmerülő esetek elintézésével bíbelődünk. Arra nincsenek példáink se, hogy valamely általános kérdést egész terjedelmében és alaposan vonnak megfigyelés és mérlegelés alá, hanem úgy, amint egy-egy eszme fölmerül, azt azonnal az összetartozandókból ki szoktuk rendesen szakítani és vele - úgy, ahogy — elbánni. E miatt szinte lehetetlenség, hogy általános tervszerűségről számoljunk be akkor, mikor a város szabályozás ügyeiről kívánunk elmélkedni. Noha jól tudjuk, hogy az építész pl. valamely épület tervezésekor már előrelátja az egyes helyiségek rendeltetését, hogy azok összefüggése és csoportosítás módjával szigorúan meghatározza és körülvonalozza azt, hogy az egyes helyiségek mily czélnak szolgálnak majd és minő felhasználtatásnak s noha a város tervének megállapítása teljesen hasonlatos munka az építészi tervezésekkel : íme mégis azt találjuk, hogy a várostervben az egyes területek rendeltetése, czélja — teljesen határozatlan, ott előre gondoskodva nincsen, hogy az egyes alkatrészek, az egyes területcsoportok vajj°n mire fordíttatnak, mire lesznek felhasználandók! Pedig egy várostervben is úgy, miként egy épülettervben — tércsoportosításról van szó és a városi területből az egyes részeknek külön-külön különböző , egymástól lényegesen eltérő rendeltetés és felhasználtatási mód jut és annak felelhetünk meg! Más követelményeket támaszt pl. a város azon vidéke, ahol az üzletek, kirakatok foglalnak helyet, mást a gyári czéloknak, a munkás lakásoknak szolgáló területrész. Eltérő ettől annak a felosztása, kiképzése, mely csupán lakás czéljaira szolgál, vagy mely csupán nyaralóknak van szánva s ismét más a kiképzése egyes külön rendeltetésű középületek környezetének! Különböznie kell a hegyes vidéknek felosztása — a sík területétől stb. Mindezeknek Budapest városi térképében nyoma sincsen. E térképről bizony le nem olvashatja, — még a jártas szakember se — hogy a város egyes területei minő rendeltetésnek vannak föntartva. Amit lát és tapasztal, az nem egyéb, mint: »Sűrű, azaz tömör házblockok a város úgy sik, mint hegyes-völgyes területein egyaránt, zsúfolt beépítés a város belső részeiben nemcsak, hanem annak legkülsőbb perifériáján is! Rendetlenség, khaosz, az ■ utczahálózatban, a középületek elhelyezésében, a közlekedő, forgalmi főútvonalakban!« Bizonyos, hogy a város területrészeinek fölhasználtatási módjára nézve nem közömbös, hogy az egyes középületek minő helyen állanak, a város területei hol foglalnak tért. Mert az egyes középületek nyomában jár a magánépítkező tevékenység; amennyiben bizonyos érdeksferák vannak kötve egy-egy középülethez, annak egész környezete megfelelő átalakuláson megy keresztül. Nálunk a középületek — a város térképében — össze vissza vannak dobálva, a rendeltetésükhöz képest össze vissza kuszálva. A kulturális czéloknak szolgáló középületeket, amelyeknek mindenütt kiváló hely szokott jutni, a város legheterogusabb területein látjuk elhelyezve. Nem gondoskodva tervszerűen és kellő sorban azok elhelyezéséről, azok egy része — a múlt időkből fönnmaradva — a város közepén vannak, ami helyes is; de ime az újabban emelendő ily középületek a központból távol, ki a város perifériájára kényszerülnek. A nyugalmat, a csendet követelő tanintézetek, a legzajosabb forgalmi főutakra helyeztettek, míg a forgalom közepette helyet igénylő középületek — eldugva, háztömbök közé beékeltettek, úgy, hogy saját maguk czéljának szolgáló forgalom lebonyolítására sem rendelkeznek elegendő térséggel s majd ezt is az áthaladó nagy forgalommal kell megosztaniok. Mivé lehetett volna Budapest, mily gyönyörű várossá változott volna, ha magas röptű eszmék szolgálta előrelátás, tervszerűség intézte volna sorsát, városépítését! Párját ritkító, fenséges természeti fekvését, úgyszólván semmibe sem vették, s nem hogy fokozták volna természet áldotta szépségét, ellenkezőleg a jobb oldal magaslatait helytelen beépítéssel megfosztották minden ékességétől! Azáltal, hogy a magaslatok, a hegy oldalait is zárt sorban álló magas házakkal engedték beépíteni most éktelen tűzfalak meredeznek le a magasból mesterségesen elrontva, elcsúfítva a természet nyújtotta tündérképet, így pl. a budavári főegyház, a Mátyás templom gyönyörű silhouettjét, az összbenyomást emelendő nagy lépcsőzet és bástyafalak kiképzésének monumentális hatásos képét, melynek kiképzése kellő módon tovább folytatva Budapest számára jellegző unicummá lehetett volna, elrontották az eléje elhelyezett nagy udvari homlokzatával! Szinte megbocsáthatalan bűn! És elengedhetetlen ama követelmény, hogy e házat is épp úgy eltakarítsák, amint kénytelenek voltak a Vár túlsó oldalán az alig elkészült ház Iső emeletét kisajátítni! A tévedések és hibák egész lánczolata amit különben a jobb parti város beépítésében észlelünk. Kezdve a sík területen végig kanyargó „úgynevezett“ Attila és Krisztina körúttól egész föl a magaslatokig minden— de minden újonnan létesített városépítő ténykedés Budapest székesfőváros rangja és méltóságához nem illő, meg nem felelő alkotás. A székesfőváros közgyűlésén is nemrégen elítélő fölszólás tárgyát képezte a II-ik kerületnek szintén meg nem felelő szabályozása, így a Rézmál dűlő és vidéke egyesület 1896- évi terjedelmes memorandumban kifejtette és bizonyította mennyire helytelen és sem a városépítési tudomány mai állásaival sem a főváros mai méltóságával és fejlődési fokával meg nem egyeztethető az a szabályozó terv, amelyet a közmunka tanács e vidékről szerkesztett, így látjuk a helytelen alkotásokat a város minden egyes részein. Az állapotok egyre tűrhetetlenebbekké válnak, mert a hibás alkotásokkal azok és hatásai is mindjobban és mindinkább észrevehetők. Az elégedetlenség már is általános. A városépítés ügyeit vezető hatóság, a főv. közmunkák Tanácsa, oly remomméra tett már szert a székes főváros lakosságánál, hogy tőle mást mint tévését helytelent már nem is vár. Szerencsétlen kézzel fog mindenhez, mert a város fejlődése túljár a horizontján, túlemelkedett nyárspolgárias fölfogásán. MŰSZAKI HETILAP 1. szám.