Műszaki Hetilap, 1899. január-december (23. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-01 / 1. szám

2 Az összes párkányok, ajtó és ablakkeretek, koronapárkányzatok­ és fedőkövek­ a homlokzaton Szt.­Girolamoi köböl vannak készítve, a homlok­zat többi felületei műkőhöz hasonló habarcscsal vannak vakolva. Az építkezést 1894. évben kezdték meg és a palotát 1896. év végén adták át rendeltetésének. Az építési hely talajalakulata nagyon laza és egyenetlen volt; a talaj tömörítésére 3945 drb. összesen 3293 mtl. hosszú czölöpöt vertek a földbe. A czölöpökre 90 cm. vastag betonréteget fektettek. Az alapfalakat santorin habarc­csal kő­ből falazták. Az épület közepén folyik egy patak és a városi csatorna, melyeket reconstruálni és tehermentesíteni kellett. Ezen munkák végzése nagy nehézségekbe ütközött, mert a beömlési ma­gasságot meg kellett tartani, nehogy a torkolat mélyen a tengerszín alá jusson. A födelek fa­­czementtel, a kupolák vörösrézzel vannak fedve. A födémek részben „Monier“ rendszerű beton födémek, részben téglaboltozatok. A feltűnően díszes és nemes külsővel bíró szép épület Freund Vilmos budapesti jeles műépítész­nek egyik kiváló geniális alkotása. Ő maga gya­korolta az építésnél a főfelügyeletet is, míg az építés közvetlen vezetésének szép és nehéz feladata Matk­assi Ferencz építésznek jutott. Az építkezés főbb munkáit, valamint a kőfaragómunkát G. Zamaltio fiu­mei építőmester-, az asztalosmunkát Thék Endre-, a lakatosmunkát Jungfer Gyula-, budapesti vál­lalkozók, a mázoló­ munkát Fiemi fiumei czég, a bádogos-, vízvezeték és csatornázási munkákat a budapesti „Zellerin“ gyári részv.­társ­, végül a pécsi „Zsolnay“ gyárak a falburkolatot szállí­tották. Az építési költség a belső berendezéssel együtt meghaladta az egy millió forintot. —Sir— Budapest szabályozásáról. írta Palóczi Antal építésztanár. Város szabályozásunk ügyei felé egyre fokozódó mértékben fordul a közérdeklődés, és egyre tága­sabb körökre terjed annak felismerése, hogy a város fejlődésével és növekedésével arányban nő, a városszabályozás fontos volta is. S egyre jobban világosodik, hogy az egyes szabályozási részletek nem képeznek önmagukban bevégzett tényeket, hanem azok visszahatással vannak, kihatnak nem csak a közvetlen térbeli környezetre és körülmé­nyekre, de időbeli vonatkozásban a város jótevő­jére is. Azaz : kezdik szemlélni és mérlegelni a szabá­lyozás műveleteit, összefüggő tervszerű városi gond­viselésnek eredményeiként. A­minthogy a város szabályozásnak nem is az képezi csupán a feladatát, hogy általa meghatá­rozzuk az egyes utc­a vonalakat, azok szélességeit hogy elrendezzük a köztereket és azok alakjait. A­­technikai műveletek eme része, bizony még ki nem meríti azt, mi a város szabályozásnak teendője. j Sokkal több, mi a város szabályozás, vagyis helyesebben a város építés keretébe tartozik. i Nem csak az egyes utczák irányai helyei és szélességeinek megállapítása, a közterek alkotása tartozik a keretbe, hanem ide értendők mind­azok a technikai, tervszerűleg végrehajtandó alkotások, a­melyekkel a város összterületét a letelepedésre s lakhatásra alkalmassá és megfelelővé tesszük. A város építése alatt értjük valamely város mű­szaki berendezéseinek előre való tervezését és a tervezeteknek succesive történendő foganatosítá­sát. Feladata a város építésének előkészíteni és ténylegesen fejleszteni a város területét, hogy rajta az építkező magány tevékenység czélszerűen kifejlődhessék; előteremteni ama helyi feltétele­ket és tényezőket, melyek az egészséges lakás, a városi forgalom és a közügyeknek ellátása érde­kében múlhatatlanul szükségesek. Előzetes és czéltudatos műszaki organizác­ió ez, tehát a szó legszorosabb értelmében. A városi összterületnek oly módon való beosztásáról, beépí­téséről szóló tervszerű gondviselésnek tekintendő, a­melyek e város összterületét a czélszerű és köz­egészségi követelményeknek megfelelően akként osztjuk be és használjuk fel, hogy az a beépítés révén alkalmassá legyen arra, hogy a szaporodó lakosság megtalálhassa ott a kényelmes, kellemes és főleg egészséges lakhatás és tartózkodtatás kellékeit! Hogy meglelje ott az összes lakosság mind ama kulturális és társadalmi tényezőket, a­me­lyeket a városban való együttlét ma szükséges­nek és nélkülözhetetlennek tart és lelje azokat oly körülmények között, hogy azokkal a minden­napi jóllét fokoztassék, a közérzület megerősöd­jék, s életrevalóan meggyökeresedjék: a lakók­nak a város iránt való összetartozandóság és ra­gaszkodás hő érzete. Kétségtelen tehát, hogy a városszabályozás, vagyis helyesebben a város­építés fontossága át­hassa a város lakóit egyetemlegesen és egyenként azokat úgy összeségben mint egyenként a legtöbb mértékben érdekelje. Hisz az képezi ama külső keretet, a­melyen belül fejlődik a városi közélet, a­melynek határai között folyik le minden egyes lakosnak ekszisztencziája. De hagyjuk az általánosságot s térjünk inkább át a sajátos viszonyainkra, Budapest építésének, szabályozásának ügyeire. Az utolsó időben, kivált több nagyobb város szabályozási kérdése volt nálunk napirenden , azok egy része még máig vajúdás alatt van. Már az a körülmény, hogy nálunk mindig és mindig csak egyes kérdésekről van szó, bizonyítja azt, miszerint általános tervszerűséget ez ügyek­ben nálunk ne keressünk. Hiszen köztudomású, hogy a mi városszabályo­zásunkban csak az ötletszerűség honos, hogy ná­lunk csak összefüggéstelen részleteknek a meg­oldását keressük és kísértjük meg; napról-napra való felmerülő esetek elintézésével bíbelődünk. Arra nincsenek példáink se, hogy valamely álta­­lános­ kérdést egész terjedelmében és alaposan vonnak megfigyelés és mérlegelés alá, hanem úgy, a­mint egy-egy eszme fölmerül, azt azonnal az összetartozandókból ki szoktuk rendesen sza­kítani és vele - úgy, a­hogy — elbánni. E miatt szinte lehetetlenség, hogy általános tervszerűségről számoljunk be akkor, mikor a vá­ros szabályozás ügye­iről kívánunk elmélkedni. Noha jól tudjuk, hogy az építész pl. valamely épület­ tervezésekor már előrelátja az egyes helyisé­gek rendeltetését, hogy azok összefüggése és csoportosítás módjával szigorúan meghatározza és körülvonalozza azt, hogy az egyes helyiségek mily czélnak szolgálnak majd és minő felhasználtatás­­nak s noha a város tervének megállapítása telje­sen hasonlatos munka az építészi tervezésekkel : íme mégis azt találjuk, hogy a várostervben az egyes területek rendeltetése, czélja — teljesen határozatlan, ott előre gondoskodva nincsen, hogy az egyes alkatrészek, az egyes terület­csoportok vajj°n mire fordíttatnak, mire lesznek felhaszná­­landók! Pedig egy várostervben is úgy, miként egy épülettervben — tércsoportosítás­ról van szó és a városi területből az egyes részeknek külön-külön különböző , egymástól lényegesen eltérő rendel­tetés és felhasználtatási mód jut és annak felelhe­tünk meg! Más követelményeket támaszt pl. a város azon vidéke, a­hol az üzletek, kirakatok foglalnak helyet, mást a gyári czéloknak, a mun­kás lakásoknak szolgáló területrész. Eltérő ettől annak a felosztása, kiképzése, mely csupán lakás czéljaira szolgál, vagy mely csupán nyaralóknak van szánva s ismét más a kiképzése egyes külön rendeltetésű középületek környezetének! Külön­böznie kell a hegyes vidéknek felosztása — a sík területétől stb. Mindezeknek Budapest városi tér­képében nyoma sincsen. E térképről bizony le nem olvashatja, — még a jártas szakember se — hogy a város egyes területei minő rendeltetésnek vannak föntartva. A­mit lát és tapasztal, az nem egyéb, mint: »Sűrű, azaz tömör házblockok a város úgy sik, mint hegyes-völgyes területein egyaránt, zsúfolt beépítés a város belső részeiben nemcsak, hanem annak legkülsőbb perifériáján is! Rendetlenség, khaosz, az ■ utczahálózatban, a köz­épületek elhelyezésében, a közlekedő, forgalmi fő­útvonalakban!« Bizonyos, hogy a város terület­részeinek fölhasználtatási módjára nézve nem közömbös, hogy az egyes középületek minő helyen állanak, a város területei hol foglalnak tért. Mert az egyes középületek nyomában jár a magán­­építkező tevékenység; a­mennyiben bizonyos ér­­dek­sferák vannak kötve egy-egy középülethez, annak egész környezete megfelelő átalakuláson megy keresztül. Nálunk a középületek — a város térképében — össze vissza vannak dobálva, a rendeltetésükhöz képest össze vissza kuszálva. A kulturális czéloknak szolgáló középületeket, a­melyeknek mindenütt kiváló hely szokott jutni, a város legheterogusabb területein látjuk elhe­lyezve. Nem gondoskodva tervszerűen és kellő sorban azok elhelyezéséről, azok egy része — a múlt időkből fönnmaradva —­ a város közepén vannak, a­mi helyes is; de ime az újabban eme­lendő ily középületek a központból távol, ki a város perifériájára kényszerülnek. A nyugalmat, a csendet követelő tanintézetek, a legzajosabb forgalmi főutakra helyeztettek, míg a forgalom közepette helyet igénylő középületek — eldugva, háztömbök közé beékeltettek, úgy, hogy saját maguk czéljának szolgáló forgalom lebonyolítására sem rendelkeznek elegendő térséggel s majd ezt is az áthaladó nagy forgalommal kell megoszta­­niok. Mivé lehetett volna Budapest, mily gyönyörű várossá változott volna, ha magas röptű eszmék szolgálta előrelátás, tervszerűség intézte volna sor­sát, városépítését! Párját ritkító, fenséges természeti fekvését, úgyszólván semmibe sem vették, s nem hogy fokozták volna természet áldotta szépségét, ellen­kezőleg a jobb oldal magaslatait helytelen beépí­téssel megfosztották minden ékességétől! Az­által, hogy a magaslatok, a hegy oldalait is zárt sorban álló magas házakkal engedték beépíteni most ék­telen tűzfalak meredeznek le a magasból mester­ségesen elrontva, elcsúfítva a természet nyújtotta tündérképet, így pl. a budavári főegyház, a Mátyás templom gyönyörű silhouettjét, az összbenyomást emelendő nagy lépcsőzet és bástyafalak kiképzésének monu­mentális hatásos képét, melynek kiképzése kellő módon tovább folytatva Budapest számára jellegző unicummá lehetett volna, elrontották az eléje el­helyezett nagy udvari homlokzatával! Szinte megbocsáthatalan bűn! És elengedhetetlen ama követelmény, hogy e házat is épp úgy eltakarít­sák, a­mint kénytelenek voltak a Vár túlsó oldalán az alig elkészült ház I­ső emeletét kisajá­­títni! A tévedések és hibák egész lánczolata a­mit különben a jobb parti város beépítésében észlelünk. Kezdve a sík területen végig kanyargó „úgy­nevezett“ Attila és Krisztina­ körút­tól egész föl a magaslatokig minden­­— de minden újonnan lé­tesített városépítő ténykedés Budapest székes­­főváros rangja és méltóságához nem illő, meg nem felelő alkotás. A székes­főváros közgyűlésén is nemrégen el­ítélő fölszólás tárgyát képezte a II-ik kerületnek szintén meg nem felelő szabályozása, így a Rézmál dűlő és vidéke egyesület 1896- évi terjedelmes memorandumban kifejtette és bi­zonyította mennyire helytelen és sem a város­építési tudomány mai állásaival sem a főváros mai méltóságával és fejlődési fokával meg nem egyeztethető az a szabályozó terv, a­melyet a köz­munka tanács e vidékről szerkesztett, így látjuk a helytelen alkotásokat a vá­ros minden egyes részein. Az állapotok egyre tűrhetetlenebbekké válnak, mert a hibás alkotások­kal azok és hatásai is mindjobban és mindinkább észrevehetők. Az elégedetlenség már is általános. A város­építés ügyeit vezető hatóság, a főv. köz­munkák Tanácsa, oly remomméra tett már szert a székes főváros lakosságánál, hogy tőle mást mint tévését helytelent már nem is vár. Szeren­csétlen kézzel fog mindenhez, mert a város fej­lődése túljár a horizontján, túlemelkedett nyárs­polgárias fölfogásán. MŰSZAKI HETILAP 1. szám.

Next