Gazdasági Mérnök, 1902. január-december (26. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

XXVI. évfolyam. Budapest, 1902 január 5. 1372/73 1. szám. Wm Alapitól IDA özerkeszti AechS.0fP“<äSi£I Szep&eszltmeg és kiadóhivatal : BUO^ESTjix/tirtKjkx SOROKSARI-UTCZA 5. SZÁM. y L/ t/ ^ - * MEGJELENIK MINDEN VASARN Előfizetési díj: Egész évre 24 kor. fél évre 1 Beköszöntő. Mi jót hoz az uj esztendő? Beszélnek 100 milliós, 300 milliós, beszél­nek 500 millió koronás beruházási kölcsön­ről. Bél-hajózási csatorna, kereskedelmi ki­kötő építését, nagyszabású iparfejlesztési po­litikát, újabb és fokozottabb telepítési akcziót, erdősítéseket, folyószabályozásokat, az orszá­gos távbeszélőbálózat kiterjesztését, uj viczi- nális vasúti törvénynyel kapcsolatosan a fő­vonalak fejlesztését és még számos egyéb üdvös alkotást vár a nemzet a kormánytól. Mert igaz ugyan, hogy az országgyűlés szavazza meg a kölcsönt, de az mindenki előtt napnál világosabb, hogy semmisem tör­ténik az országgyűlésen, ha a kormány a maga jószántából nem cselekszik. A törvény­hozás föladata a képviselőházé volna, de at­tól ugyan panghat ipar, kereskedelem, nyo­moroghat a munkástömeg s zúzhatja az ub- ablakokat — tönkre juthat a földművelő elem — a segítő eszméket és elhatározáso­kat onnan hiába várná valaki. A kezdemé­nyezés és végrehajtás egyaránt a kormány akaratától függ és beruházási százmilliókat hiába várnánk és remélnénk, ha a kormány a saját eszéből és jóvoltából erélyesen nem cselekedne a szükség pillanatában. Két intézménye van az országnak, mely az ész és szív szerepét arrogálja magának, holott onnan se gondolat, se jó érzés ki nem indul. E kettő: az alsóház és a börze. Az alsóház volna az ország feje. Régóta nem az. Vagy a miniszter gondolkozik a nemzetért, vagy senkisem gondolkozik. Jó szerencse, hogy ma gondolkozik. A börze hirdeti magá­ról: én vagyok az ország gazdasági életének szive; minden ér rajtam fut keresztül; én érzem meg legelőször, ha zavar áll be a vérkeringésben s én jelzem azt legelőször, ha javul a haza sorsa; nincs nálam érzékenyebb szerve a nemzet testének. Dohog ám a börze parkettje bécsi lázra. Mehet idehaza minden a maga jó-rosszj utján -— az a hires fokmérő a szomszéd­nak érverését mutogatja. Be vig kedve van mostanság egy-két hét óta. Ott kering az or­szág vére ezer városban, húszezer községben, félmillió tanyán. Bizony ugyan lanyhán, vi­, könyvtári gasztalanul kering. De^a^Q^^úg szive» mily élénken ' l^*‘***^ Azért mondjuk mindezeket az uj esztendő kezdetén, hogy hozzátehessük: Nem virrad még, amiért a börze kakasa .rikolt; és nem borult még fölénk az örök sptélség, amiért a képviselőház tétlen és erőtlen. Van feje az or­szágnak — a kormány. Jó szerencse, ha nagyot mert gondolni és nagyot alkotni. Nyomorúsá­gunk óriási és mindenki tudja, hogy itt puszta takarékossággal szűkmarkúsággal segíteni nem lehet. Nagy tettek kellenek, nagy elhatározá­sok. Akkora alkotásokra van szükség, ame­lyekből pillanatnyilag is, de évtizedekre is erőt nyerjen ipar, közlekedés, mezőgazdaság. Ha nincs beruházási kölcsön, akkor «nincs haza». Ha lesz kölcsön — pedig lesz és pe­dig több száz millió koronás — akkor «van haza». De tudni kell és megjegyezni, hogy ez a tett a kormánynak lesz érdeme. Gon­dolat és végrehajtás a kormány kizárólagos dicsősége. Mindazon műszaki alkotások, me­lyek a magyar közgazdaság javára ezen kölcsön-összeghől létesülni fognak, a 20-ik század első magyar kormányának akaratához fognak fűződni. Ha busz év múlva csator­nák, kikötők, kétvágányú é^ villamos nagy- vasutak, erőteljes gyáripar, rendezett és bel­terjes kisgazdaságok kincseiben fog az ország bővelkedni, akkor ez a jólét mindarra a nyolcz férfira fog hálás emlékezetet ébresz­teni, aki két évtized előtt a legnyomottabb gazdasági időszakban, a szabad vállalkozás teljes szünete idején életmentő nagy vállal­kozásra merte magát határozni. Jó szerencsének mondom, hogy az ország valódi feje a múltnál jobb állapotot igér az uj esztendőre, sőt a nemzeti vagyonszerzés­nek biztosabb alapokat kíván teremteni a nagyszabású beruházási kölcsönnel. S mivel az ország anyagi javulása édes mindnyájunk­nak hasznos, azért az uj esztendőt teljes bizalommal, reménységgel kezdjük. Teljesítse mindazt az ország igazi feje, amit az ország szive ott az ezer városban, húszezer község­ben és félmillió tanyán jónak óhajt a ha­záért ! Üdvözlöm az olvasót. (G. V.) Hazánk vizierőnek kihasználása ipari czéíokra. Írta : Gyulai Mihály magánméraök. Állami és gazdasági életünkben.súlyos vi­szonyok állottak be. Erre a válságra volt szükség, hogy a figyelem ama természeti erők fele forditlassék, melyek hazánk hegyi vizei­ben rejlenek. Amig Svájcz és AmeriKa után­zásra méltó kitűnő példákat nyújtottak a vizi- eróknek ipari czéíokra való kinasználására, addig nálunk — jóllehet csak egy pillantást kell vetni Magyarország térképére, hogy rög­tön észrevegyük ama szembeötlő geográfiái alakulást, mely szerint a hatart magas hegyek képezik s a vizek, mint egy teknóbe fuuiak le az Alföldre — mégis nem a lehetőség, hanem — mondhatni — a szükség érzetének kellett az érdeklődést arra terelni, hogy ne hagyjuk kárbaveszni eme kitünően haszno­sítható erőt, hanem használjuk fel iparunk és egyéb gazdasági czélok érdekében. Mert ma már kózérzésse vált a hazai ipar lellem ditése, tehát a hazai nyers anyagnak itthon való feldolgozása hazai erőkkel s ami fő olcsó eszközökkel, hogy a külföldi versenynyel a lehetőségig szemuetalálkozhassék. Miért keli hazánk sok vidéken a nyers­anyagnak feldolgozatlanul maradnia amiatt, mert a kőszénnek oda szállítása hasznot meg­emésztő nagy költséggel jár s amikor talán néhány kilométerre, vagy tán épen mellette rohan alá a hegyi patak. Hisz a villamosság korszakát éljük s trausmissióval bárhol érté­kesíthetjük a nyert erőt. Armstrong megjósolta Angliának 3/ évvel ezelőtt, hogy 20J év múlva kőszenéből ki­fogy. Már akkor felhívta a figyelmet a vizi- erőkre; miért ne volna tehát nálunk is indo­kolt eme kérdésnek érdemleges tanulmányo­zása és gyakorlati kivitele. A haladás kor­szakában vagyunk, szakítani keil a konser­vativ hajlammal s ébredjünk annak tudatára, hogy nemzeti és gazdasági életünk javítására, fejlesztésére egyik kiváló eszköz hazánk vizi- erőinek ipari czéíokra való kihasználása. Ezen alapgondolat vezette Darányi Ignácz földmivelésügyi minisztert, midőn a vezetése alatt álló minisztérium Vízrajzi Osztálya az ő rendelkezésére már 1897-ben elkezdte hazánk hegyi vizeit rendszeresen mérni és tanulmá­nyozni az egyes vizeken az év különböző szakaszaiban beálló vízmennyiségeket. Így majd egy oly gyűjtemény készül el, a mely­ben képet fogjuk látni hazánk folyóvizeiben rejlő erőknek. A vizierőnek ipari czélra való felhasználása leggyakrabban abban áll, hogy egy folyónak vagy hegyi pataknak alkalmas szakaszán vizel vezető művek segítségével bizonyos mennyisé’

Next

/
Thumbnails
Contents