Gazdasági Mérnök, 1906. január-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
. Az ünnepeltek sorra megköszönték az üdvözletet és az irántuk tanúsított kartársi szeretetet. Megígérték, hogy magas állásukban is egynek érzik magukat a magyar műszaki karral és annak érdekeit nem fogják szemük elől téveszteni. Megható volt, midőn Kádár Gusztáv meleg szavakkal búcsúztatta el dr. Mentsik Ferenc kartársat, aki tudvalevőleg a fiumei tengerészeti hatóság alelnökévé nevezett ki az előléptetéssel egyidejűleg és aki szerint elhagyja székesfővárosunkat, hogy a tengeren hirdesse a magyar műszaki kar tudásának dicséretét. Vad tesztek áradatában sem volt hiány de hiszen ez nem is képzelhető másként, mikor cigány mellett s jó bor mellett megnyílik a munka közben zárkózott szív, és ontja magából a kortársi érzelem melegét. A társaság jókedvben a korai éjjeli órákig maradt együtt Amerika építészetérel. A Mérnök és Építész-Egylet egyik legutóbbi ülésén Sulek János érdekes előadást tartott az Egyesült Államok épületeiről. Az érdekes és tanulságos előadásból a következő részletet közöljük. Előadó, bevezetésében jellemzi az amerikai egyesült államok népeinek gondolkozását és természetét. Főtulajdonsága a vállalkozó szellem és a munka tisztelete. E két tulajdonságról már igen sokat írtak és bár szorosan véve nem tartozik a tárgyhoz, mégis mivel az építészet fejlődése és rendszere az amerikaiak eme jellemvonásának következménye, ezt is kell hangsúlyozni. Aki a hatalmas állam beléletének, gazdasági és műszaki viszonyainak körével kíván foglalkozni, annak az amerikai jellemét kell elsősorban tanulmányozni. Egy óriási birodalom, mely négyszáz esztendő előtt az akkori világ előtt még ismeretlen volt, mely alig 120 év óta független, mely csak nagy áldozatok árán tudta magát az angol fennhatóság alól emancipálni, melynek élete még ma is örökös harc a természet őseréje ellen, hogy küzdhette volna fel magát a kultúra oly magas polcára, ha fiaiban nincs meg az akadályt nem ismerő, nehézséget megvető vállalkozó szellem és soha sem lankadó, az akadályok leküzdése közben egyre csak erősbödő munkakedv ? A nyers ember erő és energia természetesen nem elegendő a természet kincseinek kiaknázására és azoknak értékesítésére. Az amerikaiak modern szellemben haladva a technika vívmányait kihasználták. Vasutakat építettek, hajózó csatornákat, az egész országot távíró és távbeszélő hálózattal fonták be, gyárakat alapítottak ; előbb a gőzgép, majd a villamosság segélyével az erőket központosították. A természet kincseinek kiaknázására mindennemű berendezéseket alkalmaztak. Az igaz, hogy természeti adományokban gazdagabb országaiig van. Szén, vas, nemesfémek, fa, kő, márvány, gabona, házi és vadállat mindez busásan áll rendelkezésre és bőven megjutalmazza a kiaknázásra szánt munkát. Eme tudatos nagy munkássággal karöltve természetesen a közvagyon is növekedik. Ezzel természetesen az építészet és az azzal járó építőipar is kiveszi a maga részét a munkásságból. Igen jól tudjuk, mily szoros kapcsolatban van az építési tevékenység a közgazdasági viszonyokkal, azoknak kedvezőtlen alakulását elsősorban az építészet és az építőipar sínyli meg. Nagyobb építkezési tevékenység, vagy pláne műszaki és művészi koncepciók csakis kedvező anyagi viszonyok közt léphetnek a megvalósulás stádiumába. A műszaki embernek Amerikában óriás tere van tevékenységnek érvényesítésére ,a művésznek azonban csak másodrendű a feladata. A vállalkozás rendeli el a munka kivitelét, ő állítja meg a lényeges dispositiókat, csakis az tudja teljes határozottsággal, hogy mit akar és mit céloz; az építésre leggyakrabban csak a kivitel részleteinek megállapítása jut. A mi művészi érzékünk ezek hallatára fellázad, sért az üzleti szellem eme túltengése, de az amerikaiaknak sok tekintetben igazuk van, mert ők határozott következetességgel elsősorban a cél, a rendeltetés, a gyakorlati igények teljes kiegészítését kívánják meg az építészeti alkotásoktól. E felfogásukkal megelőzték ők Európát és mi kénytelenek vagyunk most tőlük tanulni, a minthogy a modern irányú építészet — legalább szerkezeti szempontból — máris igen sokat tanult az amerikaiaktól. Hazánkban—sajnos, még nagyon is uralkodik az a szellem, amely külsőségek, homlokzat kiképzések miatt ráerőszakol boldog-boldogtalanra oly szerencsétlen alkotásokat, melyek céljukat már kezdettől fogva teljesen eltévesztették, mindaddig, amíg fönállanak, csak kényszerzubbonyként korlátozzák a tulajdonost a mű használatában. Példákra nem nehéz hivatkozni, itt van elsősorban az országház, mely arra van hivatva, hogy a parlamentnek méltó othomául szolgáljon. Hazánk 1000 éves múltját dokumentálandó, a lehető legpazarabb fénnyel és gazdagsággal épült ez a kívülről tetszető, de igen költséges épület. Belől van kupolacsarnoka, egekig érő kupolafolyosója, tele van szobrokkal, van számtalan lépcsőháza. Egész emeletsorok helyiségeivel nem tudtak mit csinálni s csak utólag gondoskodtak valamelyes rendeltetésről. Hogy az üléstermeknél mily mélyreható, kiküszöbölhetlen bajok vannak, az úgy is mindenki előtt ismeretes. De tekintsünk körül a főváros cifra külsejű utcáiban. Kívül hiszgazdagság, vagy legalább annak látszata. Belül sötét, kényelmetlen lakások vagy hivatalok kevés komforttal. Az ipari kivitel többnyire gyarló az építmények néhány évi használat után már siralmas állapotba jutottak, jó karban tartásuk a bérjövedelem nagy százalékát emészti föl. Ezzel szemben Amerikában mindenütt a cél, a rendeltetés ötlik szemeinkbe. Egy rendkívül jellegzetes elv, amely a lakosság életszokásaiból kifejlődve, Amerika összes városainak szervezetét, képét, megalkotja az, hogy a munkahelye : műterem, iroda, műhely stb. szigorúan el legyen választva a családi otthontól, a a lakástól. Munkáját mindenki a városok középpontján végzi. Ez természetes is és az amerikai rendszerrel szoros összefüggésben van. Az idő pénz : a város középpontjában minden kellék, mely munkához szükséges, a lehető legrövidebb időn belül elérhető, a személyes érintkezés meg van könnyítve, a hivatalok, bankok mind közvetlen közelben vannak, egyszóval a hivatalos idő nem telik el szaladgálással, utazással, hanem az hasznos intensív munkára fordítható. A lázas sietős munkában levők óriási tömege és a rendelkezésre álló hely korlátoltsága egyrészt annak igen értékes volta másrészt megteremtette az amerikai építészet egyik egyedülálló specialitását az ú. n. felhőkarcolókat. A new-yorki alsó város és az East River torkolata közötti félsziget csak úgy hemzseg e tekintetben hihetetlen magasságú épületektől. S mindeme házban nem lakik senki sem, a pincétől a legfelső emeletig, mind kivétel nélkül üzlet és iroda. Érdekes, hogy az igen magas bérösszegek az emeletek számával arányosan növekednek. Épen megfordítva mint nálunk, ahol a 4-ik emeleti helyiségek a legolcsóbbak és az első emeletiek a legdrágábbak. Bár itt is az áll mint akár Newyorkban vagy Chicagóban, hogy a világosság, a levegő tisztasága emeletről emeletre fölfelé haladva járul s igy a felső emeletek hosszabb tartózkodásra föltétlenül kellemesebbek és egészségesebbek. Ez óriási épületekben a közlekedés természetesen felhúzók segítségével történik, lépcső csak azért van, mert az építészeti szabályzat előírja, de azt tényleg vajmi ritkán használják. A lift szolgálat a legmodernebbül van berendezve, az mindenütt gyorsan GAZDASÁGI MÉRNÖK Az acetilén.* Szemelvény Ilosvay Lajosnak «Bevezetés a szerves chemiába 1, Szénhidrogének» című a Természettudományi Társulat könyvkiadó vállalatában legújabban megjelent munkájából. Az acetilénsor szénhidrogénjei között, akár tudományos, akár gyakorlati jelentőségeket mérlegeljük, egy sincs érdekesebb az acetilénnél. 1836-ban Davy F. az első karbidból, t. i. káliumkarbidból vízzel állította elő, s körülbelül 60 év múlva egy másik karóidnak, a kalciumkarbidnak tömeges gyártása következtében tett szert gyakorlati jelentőségre. Az acetilén nevet Berthelot hozta forgalomba, aki 1860-ban közölte róla nagy tanulmányát, melyben nemcsak keletkezése módját, hanem sok és legjellemzőbb chemiai sajátságát is leírja. Az acetilén, mondhatjuk, hogy minden szenet és hidogént is tartalmazó és elégethető gáznak vagy gőznek tökéletlen elégetése, vagy magas hőmérsékleten végbemenő bomlása alkalmával keletkezik. A kőszén száraz lepárlásának termékében, a világító gázban is van csekély mennyiségben, de nem több, mint 0,06—007 térfogatszázalék. Az acetilén sohasem lett volna versenyre termett, világításra használható, termék, ha nagy tömegben, olcsón nem lehetett volna előállítani. Ez csak akkor következett be, midőn az először 1862-ben a Wöhler fölismerte kalciumkarbidot elektromos kemencében lehetett gyártani. Az eljárást 1892-ben csaknem egyidejűleg állapította meg Észak-Karolinában, Sprayben Wilson és Párisban Moissan, Észak-Amerikában Wilson, Francia- és Németországban Bullier, Moissan segédje kért szabadalmat karbidok gyártására. És Bulier már szabadalomkérésében hangsúlyozta hogy a kalciumkarbid gyártásának egyik nevezetes következménye az lesz, hogy az acetilén mint világító gáz fog nevezetességre szert tenni. Az első karbidgyárat mégis a „Wilson Alumínium-Társaság“ építette Sprayben, mely a gyártást 1895. tavaszán kezdette meg. Moissan leírása szerint, ha 70 g cukorszenet 120 g márványból égetett,mészporával jól összekeverve, elektromos kemencében 70 volt feszültségű és 250 ampere erősségű elektromos árammal izzítunk, mintegy 120—150 g kristályos karbidot kapunk. A kalciumkarbid elégséges vízzel acetilénre és kálciumhidroxidra alakult át. 1. szám: ■ * ‘ és biztosan működik. Egy egy felhőkarcolóban 10—16 liftvan egyszerre üzemben. Ezek közt van az u. n. express lift, mely csak a 10-ik emelettől felfelé áll meg. Az utasok száma annyi lehet, ahány belefér, ez irányban nincs ellenőrzés, de a felhúzók mindenesetre a maximális teherre vannak méretezve. A lifteket hajtó gépek a hozzá való kazánokkal együtt több emeletnyi mélységű pincékben vannak elhelyezve. Az épületeknél az alaprajzi elrendezés a fő, különösen a családi házaknál, melyek túlnyomóan a város perifériáján vannak építve, többnyire egy család részére. A lakóházakban az előszobából minden egyes szobába külön-külön be lehet jutni, ellenben a szobák maguk nem nyílnak egymásba. Ily családi házsorok egyik oldalról keretekkel vannak övezve, a másik oldalon fal van, melyen túl rendesen a kocsi közlekedés, táviró stb. részére egy sikátor van hagyva. A házak előtt többnyire nincs terheskocsi közlekedés, csak magánfogatok juthatnak oda. Az épületek homlokzati kiképzésére többnyire kevés gond fordíttatik. Rendesen csak a legfelső emeleteknél van némi architektúra. Gyakori 2—3 emeletsornak egy csoportba való foglalása oszlopok vagy pillérek segítségével. Az emeletnek hasonló kiképzése igen gyakran egyhangúvá lesz. Előadó számos vetített képpel illusztrálta előadását, mely tanújelét adta, hogy előadó lelkiismeretesen fogta fel feladatát, midőn a st. louisi világkiállítás megtekintése alkalmából Északamerika építészetét is tanulmányozta.