Gazdasági Mérnök, 1906. január-december (30. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-07 / 1. szám

. Az ünnepeltek sorra megköszönték az üd­vözletet és az irántuk tanúsított kartársi sze­­retetet. Megígérték, hogy magas állásukban is egynek érzik magukat a magyar műszaki karral és annak érdekeit nem fogják szemük elől téveszteni. Megható volt, midőn Kádár Gusztáv meleg szavakkal búcsúztatta el dr. Mentsik Ferenc kartársat, a­ki tudvalevőleg a fiumei tengerészeti hatóság alelnökévé ne­vezett ki az előléptetéssel egyidejűleg és a­ki szerint elhagyja székesfővárosunkat, hogy a tengeren hirdesse a magyar műszaki kar tudásának dicséretét. Vad tesztek áradatában sem volt hiány de hiszen ez nem is képzelhető másként, mikor cigány mellett s jó bor mellett megnyílik a munka közben zárkózott szív, és ontja ma­gából a kortársi érzelem melegét. A társaság jókedvben a korai éjjeli órákig maradt együtt Amerika építészetérel. A Mérnök és Építész-Egylet egyik legutóbbi ülésén Sulek János érdekes előadást tartott az Egyesült Államok épületeiről. Az érdekes és tanulságos előadásból a következő részletet közöljük. Előadó, bevezetésében jellemzi az amerikai egye­sült államok népeinek gondolkozását és természe­tét. Főtulajdonsága a vállalkozó szellem és a munka tisztelete. E két tulajdonságról már igen sokat írtak és bár szorosan véve nem tartozik a tárgyhoz, mégis mivel az építészet fejlődése és rendszere az ame­rikaiak eme jellemvonásának következménye, ezt is kell hangsúlyozni. A­ki a hatalmas állam belé­­letének, gazdasági és műszaki viszonyainak köré­vel kíván foglalkozni, annak az amerikai jellemét kell elsősorban tanulmányozni. Egy óriási birodalom, mely négyszáz esztendő előtt az akkori világ előtt még ismeretlen volt, mely alig 120 év óta független, mely csak nagy áldozatok árán tudta magát az angol fennhatóság alól emancipálni, melynek élete még ma is örökös harc a természet őseréje ellen, hogy küzdhette volna fel magát a kultúra oly magas polcára, ha fiaiban nincs meg az akadályt nem ismerő, nehéz­séget megvető vállalkozó szellem és soha sem lankadó, az akadályok leküzdése közben egyre csak erősbödő munkakedv ? A nyers ember erő és energia természetesen nem elegendő a természet kincseinek kiaknázására és azoknak értékesítésére. Az amerikaiak modern szellemben haladva a technika vívmányait kihasz­nálták. Vasutakat építettek, hajózó csatornákat, az egész országot távíró és távbeszélő hálózattal fon­ták be, gyárakat alapítottak ; előbb a gőzgép, majd a villamosság segélyével az erőket központosítot­ták. A természet kincseinek kiaknázására minden­nemű berendezéseket alkalmaztak. Az igaz, hogy természeti adományokban gazdagabb országaiig van. Szén, vas, nemes­fémek, fa, kő, márvány, gabona, házi és vadállat mindez busásan áll rendelkezésre és bőven megjutalmazza a kiaknázásra szánt mun­kát. Eme tudatos nagy munkássággal karöltve ter­mészetesen a közvagyon is növekedik. Ezzel ter­mészetesen az építészet és az azzal járó építő­ipar is kiveszi a maga részét a munkásságból. Igen jól tudjuk, mily szoros kapcsolatban van az építési tevékenység a közgazdasági viszonyokkal, azoknak kedvezőtlen alakulását elsősorban az épí­tészet és az építő­ipar sínyli meg. Nagyobb építkezési tevékenység, vagy pláne műszaki és művészi koncepciók csakis kedvező anyagi viszonyok közt léphetnek a megvalósulás stádiumába. A műszaki embernek Amerikában óriás tere van tevékenységnek érvényesítésére ,a művésznek azon­ban csak másodrendű a feladata. A vállalkozás rendeli el a munka kivitelét, ő állítja meg a lé­nyeges dispositiókat, csakis az tudja teljes hatá­rozottsággal, hogy mit akar és mit céloz; az építésre leggyakrabban csak a kivitel részleteinek megállapítása jut. A mi művészi érzékünk ezek hallatára fellázad, sért az üzleti szellem eme túl­­tengése, de az amerikaiaknak sok tekintetben iga­zuk van, mert ők határozott következetességgel első­sorban a cél, a rendeltetés, a gyakorlati igé­nyek teljes kiegészítését kívánják meg az építészeti alkotásoktól. E felfogásukkal megelőzték ők Európát és mi kénytelenek vagyunk most tőlük tanulni, a mint­hogy a modern irányú építészet — legalább szer­kezeti szempontból — máris igen sokat tanult az amerikaiaktól. Hazánkban—sajnos, még nagyon is uralkodik az a szellem, a­mely külsőségek, homlokzat kikép­zések miatt ráerőszakol boldog-boldogtalanra oly szerencsétlen alkotásokat, melyek céljukat már kezdettől fogva teljesen eltévesztették, mindaddig, a­míg fönállanak, csak kényszerzubbonyként kor­látozzák a tulajdonost a mű használatában. Példákra nem nehéz hivatkozni, itt van első­sorban az országház, mely arra van hivatva, hogy a parlamentnek méltó othomául szol­gáljon. Hazánk 1000 éves múltját dokumentálandó, a lehető legpazarabb fénnyel és gazdagsággal épült ez a kívülről tetszető, de igen költséges épület. Belől van kupolacsarnoka, egekig érő kupolafo­lyosója, tele van szobrokkal, van számtalan lép­­csőháza. Egész emeletsorok helyiségeivel nem tud­tak mit csinálni s csak utólag gondoskodtak va­lamelyes rendeltetésről. Hogy az üléstermeknél mily mélyreható, kiküszöbölhetlen bajok vannak, az úgy is mindenki előtt ismeretes. De tekintsünk körül a főváros cifra külsejű utcáiban. Kívül hisz­gazdagság, vagy legalább annak látszata. Belül sötét, kényelmetlen lakások vagy hivatalok kevés komforttal. Az ipari kivitel több­nyire gyarló az építmények néhány évi használat után már siralmas állapotba jutottak, jó karban tartásuk a bérjövedelem nagy százalékát emészti föl. Ezzel szemben Amerikában mindenütt a cél, a rendeltetés ötlik szemeinkbe. Egy rendkívül jellegzetes elv, a­mely a lakosság életszokásaiból kifejlődve, Amerika összes váro­sainak szervezetét, képét, megalkotja az, hogy a munka­helye : műterem, iroda, műhely stb. szi­gorúan el legyen választva a családi otthontól, a a lakástól. Munkáját mindenki a városok közép­pontján végzi. Ez természetes is és az amerikai rendszerrel szoros összefüggésben van. Az idő pénz : a város középpontjában minden kellék, mely munkához szükséges, a lehető legrövidebb időn belül elérhető, a személyes érintkezés meg van könnyítve, a hivatalok, bankok mind közvetlen közelben vannak, egyszóval a hivatalos idő nem telik el szaladgálással, utazással, hanem az hasz­nos intensív munkára fordítható. A lázas sietős munkában levők óriási tömege és a rendelkezésre álló hely korlátoltsága egyrészt annak igen értékes volta másrészt megteremtette az amerikai építészet egyik egyedül­álló speciali­tását az ú. n. felhőkarcolókat. A new-yorki alsó város és az East­ River torkolata közötti félsziget csak úgy hemzseg e tekintetben hihetetlen magas­ságú épületektől. S mindeme házban nem lakik senki sem, a pincétől a legfelső emeletig, mind kivétel nélkül üzlet és iroda. Érdekes, hogy az igen magas bérösszegek az emeletek számával arányosan növekednek. Épen megfordítva mint nálunk, a­hol a 4-ik emeleti helyiségek a legol­csóbbak és az első emeletiek a legdrágábbak. Bár itt is az áll mint akár Newyorkban vagy Chicagó­ban, hogy a világosság, a levegő tisztasága eme­letről emeletre fölfelé haladva járul s igy a fel­­ső­ emeletek hosszabb tartózkodásra föltétlenül kellemesebbek és egészségesebbek. Ez óriási épü­letekben a közlekedés természetesen felhúzók se­gítségével történik, lépcső csak­ azért van, mert az építészeti szabályzat előírja, de azt tényleg vajmi ritkán használják. A lift szolgálat a legmo­dernebbül van berendezve, az mindenütt gyorsan GAZDASÁGI MÉRNÖK Az acetilén.* Szemelvény Ilosvay Lajos­nak «Bevezetés a szerves ch­e­­miába 1, Szénhidrogének» című a Természettudományi Társulat könyvkiadó vállalatában legújabban megjelent munkájából. Az acetilénsor szénhidrogénjei között, akár tudományos, akár gyakorlati jelentőségeket mér­legeljük, egy sincs érdekesebb az acetilénnél. 1836-ban Davy F. az első karbidból, t. i. kálium­­karbidból vízzel állította elő, s körülbelül 60 év múlva egy másik karóidnak, a kalciumkarbidnak tömeges gyártása következtében tett szert gya­korlati jelentőségre. Az acetilén nevet Berthelot hozta forgalomba, a­ki 1860-ban közölte róla nagy tanulmányát, melyben nemcsak keletkezése módját, hanem sok és legjellemzőbb chemiai sajátságát is leírja. Az acetilén, mondhatjuk, hogy minden szenet és hid­ogént is tartalmazó és elégethető gáznak vagy gőznek tökéletlen elégetése, vagy magas hőmérsékleten végbemenő bomlása alkalmával keletkezik. A kőszén száraz lepárlásának termé­kében, a világító gázban is van csekély mennyi­ségben, de nem több, mint 0,06—0­07 térfogat­százalék. Az acetilén sohasem lett volna versenyre ter­mett, világításra használható, termék, ha nagy tömegben, olcsón nem lehetett volna előállítani. Ez csak akkor következett be, midőn az először 1862-ben a Wöhler fölismerte kalciumkarbidot elektromos kemencében lehetett gyártani. Az el­járást 1892-ben csaknem egyidejűleg állapította meg Észak-Karolinában, Sprayben Wilson és Párisban Moissan, Észak-Amerikában Wilson, Francia- és Németországban Bullier, Moissan segédje kért szabadalmat karbidok gyártására. És Bulier már szabadalomkérésében hangsúlyozta hogy a kalciumkarbid gyártásának egyik nevezetes követ­kezménye az lesz, hogy az acetilén mint világító gáz fog nevezetességre szert tenni. Az első karbid­­gyárat mégis a „Wilson Alumínium-Társaság“ építette Sprayben, mely a gyártást 1895. tavaszán kezdette meg. Moissan leírása szerint, ha 70 g cukorszenet 120 g márványból égetett,mész­porával jól össze­keverve, elektromos kemencében 70 volt feszült­ségű és 250 ampere erősségű elektromos árammal izzítunk, mintegy 120—150 g kristályos karbidot kapunk. A kalciumkarbid elégséges vízzel acetilénre és kálciumhidroxidra alakult át. 1. szám: ■ * ‘ és biztosan működik. Egy egy felhőkarcolóban 10—16 lift­­van egyszerre üzemben. Ezek közt van az u. n. express lift, mely csak a 10-ik eme­lettől felfelé áll meg. Az utasok száma annyi lehet, a­hány belefér, ez irányban nincs ellenőrzés, de a felhúzók mindenesetre a maximális teherre van­nak méretezve. A lifteket hajtó gépek a hozzá való kazánokkal együtt több emeletnyi mélységű pincékben vannak elhelyezve. Az épületeknél az alaprajzi elrendezés a fő, különösen a családi házaknál, melyek túlnyomóan a város perifériáján vannak építve, többnyire egy család részére. A lakóházakban az előszobából minden egyes szobába külön-külön be lehet jutni, ellenben a szobák maguk nem nyílnak egymásba. Ily családi házsorok egyik oldalról keretekkel vannak övezve, a másik oldalon fal van, melyen túl ren­desen a kocsi közlekedés, táviró stb. részére egy sikátor van hagyva. A házak előtt többnyire nincs terheskocsi közlekedés, csak magánfogatok juthat­nak oda. Az épületek homlokzati kiképzésére többnyire kevés gond fordíttatik. Rendesen csak a legfelső emeleteknél van némi architektúra. Gyakori 2—3 emeletsornak egy csoportba való foglalása oszlo­pok vagy pillérek segítségével. Az emeletnek ha­sonló kiképzése igen gyakran egyhangúvá lesz. Előadó számos vetített képpel illusztrálta elő­adását, mely tanújelét adta, hogy előadó lelkiis­meretesen fogta fel feladatát, midőn a st. louisi világkiállítás megtekintése alkalmából Északamerika építészetét is tanulmányozta.

Next