Gazdasági Mérnök, 1912. január-december (37. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

Telefon 56—44. XXXVII. évfolyam MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON Alapította Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és ? !adtóhivatal. Előfizetési díj : G­O­N­D­A BÉLA PIROVITS ALADÁR Vil­. JÓZSEF­ UTCZA 56. SZÁM Egész évre 24 kor. fél évre 12 kor. negyed évre 6 korona MINISZTERI TANÁCSOS Budapest székesfővárosi műszaki tanácsos, BUDAPEST. A nemzetközi gazdasági viszonyok. A nemzetközi gazdasági viszonyok meg­ítélése terén a rendkívül súlyosra fordult külpolitikai helyzet érdemel legelső­sorban figyelmet. A marokkói kérdés már-már a fegyveres készenlétig állította szembe a franciákat és a németeket. Amidőn ez a veszedelem a két állam között létrejött szerződéssel elmúlt, a britek és németek viszonya élesedett ki, amely feszültség még egyáltalán nem is enyhült ezideig. A marokkói ügygyel kapcsolatban kialakult helyzet viszont egyenesen háborút is idé­zett elő, mert Olaszország elérkezettnek látta az időt, hogy a török birodalom egyik afrikai területét, Tripoliszt, megszállja és okupálja. A kifejlődött véres harc még egyre tart s végső eredménye — az eu­rópai államok harmóniáját tekintetbe véve is — teljességgel homályos. Az bizonyos, hogy a nagy­hatalmak egyelőre Afrikára tudták lokalizálni a háború színterét, de európai Törökországban mesterségesen igyekeznek belső lázongást szítani, s e mellett Oroszország újra napirendre igye­kezett hozni a Dardanellák megnyitásának kérdését, melyet végül Carikov konstanti­nápolyi orosz követ eltávolításával odáztak el. Az ázsiai államokban előfordult súlyos zavarok és háborús mozgalmak úgyszól­ván kizárólag angol és orosz érdekeket érintenek s így a mi szempontunkból különösebb figyelmet nem igényelnek. Kétségtelen, hogy a lefolyt év legna­gyobb eseménye a marokkói kérdés kié­lesedése volt melynek érdekességét fokoz­hatja az a körülmény, hogy a hozzáfű­­ződő elsőrendű politikai szempontok mel­lett, kiváltképen a vasércbányák birtokáért állt talpra Németország Ezt tekintve, meg­érthető talán Anglia csodálatos szerepe is, melylyel minden látható nagyobb ér­dek nélkül valósággal felkészült Német­ország ellen a háborúra. Tudni kell, hogy a német vasfogyasztás a legutóbbi másfél évtized alatt oly rendkívüli arányokban lendült föl, hogy az angol vastermelést már régen maga mögött hagyta. Ezzel a a rohamos fejlődéssel arányban emelke­dett vasfeldolgozó ipara is, ami Nagy­­brittannia irányadó köreit nemcsak érthető aggodalommal töltötte el, hanem az ösz­­tönszerű védekezés szükségét is beoltotta a telkekbe. A helyzet e részben egysze­rűnek és világosnak látszott. Nevezetesen angolok azzal számoltak, hogy a német vasfeldolgozó iparok függősége termelésük növekedése arányában nagyobodik a kül­földi vasérctermeléssel szemben, a további terjeszkedésnek és versenyképességnek tehát ez a legtermészetesebb korlátja, melyet egyszerűen tágítani vagy épen megszüntetni semmikép se szabad meg­engedni. Már­pedig ha Németország Ma­rokkóban megvetheti lábát, olyan vasérc­területek birtokába jut, melyek minden képzelhető állami és közigazgatási kedvez­mény mellett évszázadokig dönthetetlen uralmat biztosítottak volna vasiparának, ismételjük, a kétségtelenül nagy jelentő­ségű politikai tekinteteken felül ez a szempont volt irányadó Nagybritania állás­­foglalásban, mert Franciaország fölényétől már igazán nem volt oka félni. A vasérctermelést Németországban majd­nem 40—50 százalékkal múlja felül vas­kohóinak ércfogyasztása, ami a külföldtől való függőségnek elég határozott bizonyí­téka, de a fentebb vázolt események, melyek ép ezen körülményből fejlődtek ki, valóban meglepő élességgel mutatják azt a keserű féltékenységet, ami az egyes államokat eltölti a nemzetközi gazdasági viszonylatokban való térfoglalás terén. De szemlélhetővé teszik a lefolyt év ese­ményei azon felfogás abszolút helyessé­gét is, hogy a háború veszedelme a gaz­dasági elzárkózásban gyökerezik, mert a védvámos rendszer valósággal melegágya a mesterséges iparfejlesztésnek s ezzel olyan érdekek megtermelésének, amelyek nem a köz-, hanem kizárólag jogosulat­lan magánérdek szempontjából jutnak utóbb döntő fontosságra. E részben nem kis szerepet játszik aztán a vámok által támogatott erőszakos export, melynek meggátlása vagy lehetővé tétele nemzete­ket állít egymással szembe. A nemzetközi gazdasági viszonyok egész­ségtelen alakulása, valamint az ebből eredő súlyos külpolitikai viszonyok azon­­ban nemcsak a nemzetek emberi szoli­daritását, hanem az egyes államok belső rendjét is veszélyezteti. Erre nézve elég azt fölemlíteni, hogy Marokkó miatt tá­madt nagy feszültség majdnem pénzkrí­­zissel fenyegette Európát, sőt hatása érez­hető volt egész az év végéig. A betevők lassan kint óriási összegeket vontak ki a pénzintézetekből s ezt utóbb még az is súlyosbította, hogy a tőkegazdag Francia­­ország visszavonta mindennemű követe­léseit. A berlini tőzsdén pedig valóságos krach ütött ki, mely ezernyi­ ezer polgár vagyoni romlását okozta. Ezek az ese­mények természetesen az illető államok határain is túlterjedtek s veszélyeztették az egyáltalán nem érdekelt s békésen dolgozó nemzetek exisztenciáját is. Nem kevésbé félelmetes tünet az államok ha­tártalan fegyverkezési őrülete, melynek egyenes következése, hogy adóreformok címén mind kénytelenebb összegeket saj­tolnak ki az államok polgáraikból. Az állami terhek abnormális növeke­dése mellett nem csoda,­ ha a drágaság fokozódik s ezzel arányban igyekeznek az emberek jövedelmüket vagy keresetü­ket is szaporítani. Amely törekvésből arra is magyarázatot találunk, hogy miért éli virágkorát a tőzsdei spekuláció és hogy miért csökken világszerte a fix kamato­zású értékek árfolyama. Ez utóbbi kö­rülmény egyébként erősen foglalkoztatta a lefolyt évben a súlyos gondokban ver­gődő kormányokat s valósággal egymás vigasztalására állapították meg, hogy e felötlő tünet alól nincsen kivétel. Egyide­jűleg azonban olyan intézkedést kezde­ményeztek, amelylyel mesterségesen kí­vánták a belföldi tőkét az állami járadé­kokba elhelyeztetni. Ezen törekvésnek akármiféle címet is adtak, a valóság az, hogy a lefolyt évben a tőkeerős orszá­gokban majdnem intézményes hatalommal 1. szám

Next