Geodézia és kartográfia 1966 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1966 / 2. szám - SZEMLE
vel foglalkozó részeit ; nem egy ezenfelül maga is művelte szakágát, olyannyira, hogy több háromszögelőnk nevéhez tudományos eredmények is fűződnek. Amit helyesnek véltek kipróbálták , ha bevált használták, és ez természetesen bekerült a tanfolyamok anyagába is. Ez az oka annak, hogy az adattárban őrzött, egyforma vagy hasonló külsejű, különböző korú munkarészekben általában mindig a kor műszaki szintjének megfelelő értékű anyag van. Az „utasítás” tehát nem nagy ugrásokkal, hanem csaknem folyamatosan követte (néha támogatta is) a haladást. Mindezek ellenére ez az állapot aligha volt eszményinek mondható. Mateóczy Fleischer Kálmán, a Háromszögelő Hivatal főnöke is érezhette ezt, mert a csupán hagyományban élő, ingataggá válható utasítást 1925-ben rendeletekkel támasztotta meg. Az első háromszögelési utasítástervezet a második világháború idején készült a Háromszögesé Hivatalban. A hivatal sokszorosítógépével szaporított példányaiból (lila színű gépírás) valamennyi háromszögesének jutott. Ennek a tartalma is az évtizedek folyamán lerakódott anyag felső rétegeiből formálódott. A szóbeli hagyomány értékes matériává sűrűsödött. Az Állami Földmérés új szervezete természetesen csak ideig-óráig tűrheti az utasításhiányos állapotot. Nagy igyekezettel indult meg a pótlás, készül a háromszögelési utasítás új tervezete is. Bizonyára megtaláljuk benne mindazt, ami elődeiből életképes maradt. deauxi és párisi akadémiák tízszer írtak a marosvásárhelyi collegiumhoz, de még választ sem kaphattak, s most, — meg lévén győződve, hogy ily lángész irományai közt sok becses jegyzet lesz, — azért fordulnak hozzám, hogy az irományokra kezemet tegyem s érdemes részét vagy az akadémiánál adjam ki, vagy nekik engedjem át kiadás végett. És azon ember soha nem volt akadémikus, Erdélyben félbolondnak tartatott, s míg Gauss vele éveken át levelezett, Ausztriában mint genie-hadnagy pensionáltatott ; s ha örülünk, hogy nagy mathematikust adtunk a világnak , lehet-e nagyobb bizonysága barbarismusunknak ?” Nem azért ütöttem fel Eötvös József leveleinek gyűjteményét (Révai testvérek kiadása, Budapest 1908), hogy Bolyai János jól ismert tragédiáját fölelevenítsem, hanem azért, mert az idézett, elmélyedésre ösztönző sorok azt sejtetik, hogy ők beszéltek először Eötvös Lorándnak Bolyairól. (Erre egyébként a levél fogalmazásán kívül semmi bizonyítékom sincs.) Eötvös akkor 21. évét tapodta, még csak szomjazta a tudást . Bolyai bőviben volt a tudománynak, de már senkinek sem töltögethetett belőle, mert 9 esztendeje legyűrte a közöny és a halál. Jegyezzük még ide : Bolyai főmunkáját — jóval később — König Gyula és Heller Ágost tette közzé. Születésének századik évfordulóján, 1902-ben, emléktáblát erősítettek Kolozsváron ama ház falára, melyben élt ; a kolozsvári egyetem pedig ugyanakkor latin nyelvű könyvvel hódolt emlékének (Regia litt, universitas hung. claudiopolitana Ioannis Bolyai in memoriam, MCMII). Regőczi Emil 142 Bolyai és Eötvös Lapunk jelen számában közöljük azt az ismertetést, amelyet Hegyi Gyula írt Bachmann E. „Wer hat Himmel und Erde gemessen ?” című könyvéről. Szerzőnk örömmel említi meg, hogy az értékes német mű ama tudósok közé sorolja Bolyai Jánost és Eötvös Lorándot, akik jelentősen előrevitték a földmérés tudományát. — Az egymás mellé helyezett két név emlékezetembe idézett egy régi levelet. Eötvös József írta 1869. július 9-én, Königsbergben diákoskodó fiának, Lorándnak. Olvassuk el érdeklődési körünkbe vágó részét ! ,, A napokban levelet kaptam a római akadémia mathematikus osztálya elnökétől, melynek örültem és elszomorodtam egyszerre, s melynek tartalmáról most sem tudom, büszkék legyünk-e reá, vagy piruljunk. Az elnök tudósít, hogy ugyanezen postával Bolyay Jánosnak és Farkasnak Rómában kijött olasz biographiáját küldi, hozzá egy Parisban s egy Bordeauxban kijött biographikus ismertetést, melyhez Bolyay Jánosnak a paralelák theoriájáról irt kisebb munkája szintén fordításban csatoltatott. Ezen munka 834-ben jött ki s állítólag, a római tudósnak nézete szerint, a legnagyobb, mi a mathematika körében e század alatt történt, Bolyay munkáját csak Gauss ismerte, kivel Bolyay János apja. Farkas, a dolgozatot közlé és ki annak következtében egy hasontartalmú dolgozatát, melyen 35 évig dolgozott, eldobta, miután a kérdés, melyet ő megfejteni akart, Bolyay által megoldatott. Csak Gauss correspondentiájából, mely 59-ben kiadatott, lettek figyelmessé a tudósok Bolyayra, s miután róla egy mérnök ismerőse által czikk jelent meg Grunertben, nagy nehézséggel megszereztek végre egy példányt, mely most olasz és franczia fordításban megjelent, és a legnagyobb sensatiót csinálja a mathematikusok között. Buoncompagni csak azért fordult hozzám, mert biztos tudomást szerezvén, hogy a két Bolyay irományai Maros- Vásárhelyen vannak, három év óta mind ő, mind a bor- 3 kijárási utasítás a háromszögelésnél előforduló központosítási elemek meghatározására, illetve mérésére nézve. (A Háromszögelő Hivatal 1925. évi 2. sz. körrendelete.) A háromszögelési főhálózat építésénél és a negyedrendű hálózat kitűzésénél követendő szabályok. (A H.H. 1925. évi II. sz. körrendelete.) A háromszögelési észlelések végrehajtásánál követendő szabályok. (A H. H. 1925. évi 4. sz. körrendelete.) Kiválóan képzett, tapasztalt háromszögesére valló, utasítás jellegű terjedelmes rendeletek. 4 Szóban forgó tudósaink nem y-nal, hanem i-vel írták családi nevüket. Tehát helyesen : Bolyai. Az MTA geodéziai vonatkozású új folyóiratai A Magyar Tudományos Akadémia 1965. évi közgyűlése elhatározta, hogy a geodézia, geofizika, földtan, őslénytan, ásvány-, kőzet- és teleptan, geokémia, bányászat, földrajz és meteorológia tudományágak számára új osztályt szervez. (A felsorolt tudományágak az elnökség, a Társadalmi-Történeti Tudományok Osztálya és a Műszaki Tudományok Osztálya között oszlottak meg.) Eme határozat vált valóra akkor, midőn megalakult a Föld- és Bányászati Tudományok Osztálya (X. Osztály). Az új osztálynak 2 tiszteletbeli, 5 rendes és 6 levelező tagja van. Ez a szervezeti változás természetesen módosítja a tudományos értekezések közlésének rendjét is. Az Akadémiai Kiadó gondozásában 1966 elejétől kezdve két új kiadvány jelenik meg. Az egyik az ,,Acta Geodaetica, Geophysica et Motitanistica”. Ez a X. Osztály idegen nyelvű tudományos folyóirata. Angol, francia, német vagy orosz nyelven közöl olyan értekezéseket, amelyeket idegen nyelven még sehol sem tettek közzé. A másik kiadvány : ,,A Magyar Tudományos Akadémia Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának Közleményei.” Ez az új osztály magyar nyelvű tudományos folyóirata. Csak olyan dolgozatokat közöl, amelyek magyarul még nem jelentek meg. Mindkét folyóirat szerkesztőségének a címe : Budapest, V., Nádor u. 7. I. A szerkesztőség a beküldött dolgozatok sorsáról kiváló szakértők véleménye alapján dönt, és az elfogadottakat általában a beérkezés sorrendjében közli. Az átszervezés előtt az Acta Technicában és a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményeiben jelentek meg geodéziai dolgozatok. A magyar nyelvű folyóiratban a többi tudományág cikkei között, a beérkezés időpontjától függően elhelyezve, tehát szétszórva találtuk meg a geodéziai tárgyú tanulmányokat. Az idegen nyelvű kiadványban azonban külön csoportot alkottak a geodéziai és geofizikai dolgozatok, és évenként egyegy önálló alszámú „Series Geodaetica et Geophysica” című kötetben jelentek meg. Az utolsó az 1965 decemberében kiadott 6. kötet volt. Az „Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica” — bár „1. évfolyam” megjelöléssel indul — tulajdonképpen ennek a sorozatnak a folytatása, és elődjétől csupán abban különbözik, hogy tartalma bányászati cikkekkel bővül. Regőczi Emil