Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1926 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1926-01-01 / 1. szám

GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Az emberről, aki a gépek tömkelegében, a száguldó, rohanó kerekeknek levegőáram-verte porában; a kazánok, gőzfejlesztők szénporos atmosférájában figyelő szemmel nézi a gépkomplexumoknak minden megmoccanását és ki nehéz fizikai munkájában zsiros kézfejével törli verejtékező homlokát? Vájjon emberi átérzéssel, embert-szeretéssel, lehet-e min­den nemesebb emberi érzés kiváltása nélkül elha­ladni a zsiros ruháju gépész mellett, aki egy becsü­letes létet, egy emberöltőt tölt el gépje mellett, ajná- rozva-szeretve, tatarozgatva annak minden parányi alkatrészecskéjét és kisérve fürkésző pillantásokkal minden iramszerü fordulását, amikor agyában az egész megmozdulást eredményező periódusfolyamat képe átcikkázik? Szeretnénk hinni, hogy nem kö­zömbösséget, de meglátást, elismerést érdemel a mai kor gépésze 1 Hiszen az egész nemzet vagyona, a közgazdasági kincs, mely egyes emberek tulajdo­nában van, a gépész kezére van bizva. A gépek termelő eszközök, amelyeknek milliárdnyi produk­tumai vannak, amelyek tehát éltetői a nemzetnek és Így az egész világnak, ahol haladás van. Ma már a Wattok korszaka lejárt. Fulton érája is más jelleget öltene. Újabb gépek feltalálására nemcsak hatalmas előkészültség, de Istenadta kü­lönleges rátermettség, egy kiváltságos „Adás“ szük­séges. Hiszen a már eddig létező gépeknél is a funkció még a csiszoltabb ember előtt is mintegy titokzatosságot jelent. De tagadhatatlan tény, hogy a gépek gyakorlati kivitelében, szeliemóriások alkotá­sait a szerény, egyszerű gépészember számtalan eset­ben korrigálni tudja és korrigálni kényszerül! Ez azt jelenti, hogy minden korszakalkotó találmányt az egyszerű gépészember segít, juttat az érvényesülés, a használhatóság tetőpontjára. A feltalálók nevei ott ragyognak a kultúra fej­lődésének aranykönyvében. Az eszmék ihletett meg­valósítói örökön élnek a Haladás történelmében. De azt kérdezzük mi most a mai kor társadalmától — sőt egyenesen a társadalmi etikától, hogy az eszmék gyakorlati megtestesítői, a vívmányok, talál­mányok, praktikus utón haladó tökélyre vivői, a gépészemberek nevei kezeltetnek-e érdemük szerint ? Nem érzi-e a mai társadalom, hogy bizony egy nagyfokú — ha nem is hálátlanság — de legalább is indolencia az, ami a gépésztársadalomnak osz­tályrészül jutott. Nem akarunk vádolni. Ma amikor a Magyarországi Gépészek Országos Szövetsége fenállásának 40 éves évfordulójáról emlékezünk meg, arra törekszünk, hogy minden irányban, amerre sza­vunk, hangunk e sorok által eljut, a meglátást, a megérdemelt elbánásunkat a társadalomban vívjuk ki! 40 év alatt bizony sok minden történhetik. A tör­ténéseknek okai vannak. Mi a szövetség 40 éves élete alatti eseményekkel oknyomozólag óhajtunk foglalkozni — mert arra az álláspontra helyezkedünk. hogy létünk, mozgalmunk célját, lényegét és az ed­dig elért sajnálatosan keyés erenményt csakis igy világithatjuk meg a megértő szemek előtt. Az előbbiekben már úgy véljük rámutattunk arra a körülményre, hogy a technika haladásának elősegitésebeni munkájáért, közreműködésért a gé­pészember sem egyedenként, sem összességben nem látta magát kellőképen dotálva. Nem látta magát dotálva sem gazdasági, sem morális, de különösen társadalmi téren nem 1 Úgy érezte úgy az egyed, mint az összesség, hogy ez etikai rugóju háttérbe való szorulása lassan és szukszeszive nagyobb ará­nyokat ölt. Már a 40 év előtti gépészember is, aki bár még társadalmi zökkenéseket nem élt át, termé­szetes etikai érzésével fogta ezt fel. Nap-nap után bebizonyult előtte, hogy mintegy elszigetelődik, mint­egy tökéletesen különválik a dolgok folyománya- képen a többi rétegektől é^ igy gazdasági éleiében is, meg emberi életében is támasz' nélkül, rokon nélkül maradt. Természetes volt tehát, hogy igyeke­zeti azok közelségét, tömörítéséi és összeműködését megteremteni, akik hasonló munkakörben munkál­kodva — hasonló sorsnak váltak részeseivé. Ez a körülmény csak elfogult szemüvegen Ítélhető el, mert hiszen ugyanez történik a társadalom minden területén. Ez a korszellem törvényszerűsége ma! Így történt tehát, hogy a magyarországi gépipar első fellendülésének korában gépészelődjeink az előbb említett dolgok átérzésével egy szép napon 1885-ik évben, miután már előzőleg hasonló indító okokból az ipartársulatok megalakulván, Biró Péter kartár­sunk elnöklete alatt megalakították ^A budapesti és vidéki mezőgazdasági és általános gépkezelők egye­sületét“. Nem mulaszthatjuk el, hogy e sorokban Biró Péter kartársunknak és az első tömörülés min­den egyes egyedének az elismerés és a hála kife­jezésével adózzunk. Azt a mulasztást, amit a nagy társadalom be­következni engedett, a szerény, egyszerű gépészek­kel szemben — nagy teljesítményük dacára: kipó­toljuk mi most! Koszorút fonunk első egyesületi tagjaink részére, melynek minden levelén egy-egy gépészi név húzódik meg. Nemcsak papiroson, de leikeinkben is megörökítjük őket. Ök a mi Markoni- jaink, Edisonjaink. Tagadhatatlan tény, hogy első egyesületi kartársaink működése nem a társadalmi elméiét alapján mozgott kimondottan. De minden cselekvésük ténye, minden gazdasági törekvésük és minden munkálkodásuk az akkori állami törvények­ben fekvő jogviszonyokat érintette, félreismerhetet­lenül és minden ténykedésük elszigeteltségük kife­jezése volt. Az egyesületi élet még akkor is, ha az nem élesen karakterizáló Irányban halad, mindjob- ban-jobban kiképezi, fejleszti, egységessé teszi a hasonsorsuak érzületét, gondolkodását. De fejlődik az egyesületi élet maga is, minden vonatkozásban. UPR NY ES IMI Sürgönyeim; KOMUTATOR. VI. Podtnaniczky-u. 33. Tel. 180-79 ii Dynamókefék XÍOKJíKMOtC. ¥ Levélcím: Budapest, 641,43. ^ (szén-, grafit-, réztartaimu és bronzkefék, lemez és szH- ^ vetkefék.) Tekercseié és szigeteié anyagok, Kefetartók. Í JK3K3KXOK>OK7KMOK)KiKytOtOK>K^XOtO*OK3K>tOK>KWaKyK3tOKyK^>Cy¥Mdoi

Next

/
Thumbnails
Contents