Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1928 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
54284 XXXIV. évfolyam Budapest, 1928. január 1. --------------------------------^ 1.. 1 J . sz. lm tematatíis 3/--M8..______ 1. szám. Mm Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST,IX.. FERENC-KÖRUT 17 . -----A Csekkszámla szám.. 15529. TELEFON: József 349^2 sz. HIVATALOS LAP II Laptulajdonos^ és kiadó: ^ a ,:RÉGÉSZEK ORSZÁGIOS SZÖVETSÉGE. Felelős KISS GYÖRGY. .szellemi része^ kérjjiJi |(y^ltoza j/azövetségiii* 'ármilyen irányú közleményeket cinlére küldeni. Megjelenik minden hó 1-én. ELŐFIZETÉS! DÍJ: évi 5 pengő. TAGOKNAK A TAGSÁGI DIJ ELLENÉBEN JÁR. Gépészbál. AGépészek Országos Szövetsége székházalapja javára jótékonycélú láncestélyét az idén február hó 25-én, szombat este VIQ órai kezdettel a Magyar Kereskedelmi Utazók Egyesülete összes helyiségeiben VI., Jókai ucca 4 (Gyár ucca) rendezi. Tekintettel a jótékony célra és különösen azon körülményre, hogy mostani bálunkat az évtizedes szokástól eltérőleg a száz alap javára fogjuk rendezni, felkérjük összes tagtársainkat családjaikkal, barátaikkal és ismerőseikkel egyben, hogy ezen mulatságon teljes számban részt venni szíveskedjenek. Azt hisszük, nem kell bővebben fejtegetnünk, hogy milyen elsőrendű érdeke a Kárnak, hogy székháza legyen. Lapunk legközelebbi számában részletes tájékoztatást hozunk a bálra vonatkozólag- Egyébként minden szövetségi tag részére meghívót is fogunk küldeni. Aki barátai, ismerősei részére meghívót kíván küldetni, szíveskedjék ezt titkárságunknál a hivatalos órák alatt, d. u. 4—8-ig telefonon bejelenteni. Az együvétartozás jelentősége. Az együvétartozás szükségességének illusztrálására talán a legmeggyőzőbb bizonyítékul egy téglát vehetünk, mely egymagában is értéket képvisel ugyan és több esetben apróbb célokra is használható, de ha mégis valahol több tégla egymástól összefüggetlenül szétszórtan hever, mindenki által csak lim-lomnak tekintetik és nagyon sok esetben még bosszúságot is okoz, különösen akkor, ha az ember megbotlik benne. Ellenben ha az egyes téglákat bizonyos rendszerességgel egymás mellé és fölé rakják, az építőművész alkotása bontakozik ki belőlük, mely monumentális nagyságában az emberek bámulatát és gyönyörködését váltja ki és azonkívül még nyugalmas puha és meleg otthont is biztosít részükre. Megvédi őket az idő viszontagságaitól és biztosítja a részükre az egyedüllét szabadságát. Tehát az együvétartozás törvényszerűségénél fogva az egyes, alig valami értéket képviselő téglákból nagy értéket képviselő épületek lesznek, melyeknek ellenállási ereje sokkal sikeresebben szembeszáll az időnek mindent kikezdő vasfogával, mintha egy tégla magárahagyottan hever és egy társzekér könnyen összezúzhatja. Az együvétartozás törvényében rejlő erő éppen így vonatkoztatható az emberiségre is. Az összetartozandóság ösztöne hozta létre az emberi egyedekből álló nemzeteket és azok keretein belül az azonos érdekű társadalmi osztályokat. Sőt még a társadalmi osztályokon belül is vannak külön csoportok, melyek azonos érdeküknek sikeresebb megvédése céljából alakultak és a tömegerő importáló nagysága biztosítja részükre mindazokat az eszközöket, amelyekkel az élettel való küzdelemre a győzelem kilátásának nagyobb esélyeivel indulhatnak. Aminthogy — tárgyi esetre vonatkoztatva — a legnagyobb építőművész sem tud monumentális épületeket alkotni, ha a neki szükséges anyag szétszór-ttan hever, hanem csak akkor, ha a szétszórtan heverő anyagot az építés helyére összpontosítják. A legnagyobb hadvezér sem tud sikeres támadást intézni az ellenség ellen, a megfelelő emberanyag nélkül, még kevésbbé, illetve asiker minden reménye nélkül küzdenek az olyan egyének, akik azonos érdekeikdacára, az életben szétszórtan tévelyegnek, vagy pedig az érdekeikkel semmit sem törődő, nagyon sok esetben azokkal egyenesen szemben álló csoportosulásokban keresnek elhelyezkedést. Az ilyképen cselekvő egyének, ha pillanatnyilag el is érik az ő egyéni sikereiket, de ez a siker nagyon ingatag alapon álló, mert nem az együvétartozás törvényének sziklaszilárd alapján áll és csak egy kis rosszindulatú szellő kell hozzá, hogy a biztosnak gondolt pozíció összeomoljék. Mi történik ezután? Hogy a téglánál való hasonlatnál maradjunk, megkezdődik az egyedül, vagy a szétszórtan heverő téglák sorsa. Ez pedig, mint fentebb láttuk, nagyon szomorú sors. Az egyedül álló ember, a bajával is egyedül marad. Minthogy sehova sem tartozik, mindenki igyekszik tőle szabadulni. Ha pedig olyan csoportosulásban helyezkedett el, amely nem tudja a baját — már csak azért sem, mert az érdekeik nem azonosak — átérezni, ilyen-kor bizony kell, hogy tudatára ébredjen annak, hogy az ilyen helyen ő csak megtűrt személy. Az ilyen