Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1928 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-01 / 1. szám

A GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE alakulatokban, ha több azonos érdekű egyén is van, de lényeges kisebbségben vannak, lehetetlen, hogy érdekeiket sikeresen meg tudják védeni. Tehát látjuk és az életben számtalan példa is bizonyítja, az együvétartozás törvénye és ösztöne az az erő, amely azonos érdekű embereket az egye­sületi életbe tömöríti és az egyesületi élet sűrűsége a fokmérője azon erőnek, melyet az együvétartozás törvénye képviselhet. Nagyon rosszul gondolkozik az, aki azt hiszi, hogy azzal már eleget tesz minden köte­lezettségének, ha csak önmagáról gondoskodik. Csak sajnálni tudom ezeket az embereket, mert ezek munkájából hiányzik a jövő gondolata, hiányzik a jövő részére való munkálkodás. Az ilyen emberek csak önmaguknak élnek, de ha bajban vannak, akkor fűhöz, fához fordulnak és ezek veszik a leg­nagyobb méltánytalanságnak, ha rajtuk nem segítenek. Ezek a meg nem cáfolható igazságok nagyon sok vonatkozásban ráillenek a mi Szövetségi éle­tünkre is. A gépésztársadalom már a foglalkozásá­nál fogva is kénytelen szétszórtan élni az országban. És mivel túlnyomó részben az intelligensebb mun­kásrétegekből kerülnek ki, a lateiner-osztály nem szívesen látja őket maga között egyrészt azért, mert az érdekeik sem azonosak, másrészt pedig és leg­főképpen azért, mert nem „képzett“ emberek, nin­csen közép- vagy főiskolai végzettségük. A mun­kásság érdekeivel szintén nem egyeztethetők össze a gépészi kar érdekei már csak azért sem, mert nem mindig csak gazdasági érdekekről van szó, hanem más egyéb fontos kérdések is várnak meg­oldásra, úgymint a gépészképesítés megoldása és a jogviszony rendezése stb. A gépész állásának vi­szonya is lényegesen más a munkaadóhoz, mint a munkásé. A reábízott fontos teendőknél fogva, a munkaadójának teljes bizalmát kell bírnia. Nagyon­­ sok esetben nagyobb számú munkás felett is disz­ponál- Ezek mind olyan körülmények, amelyek miatt a munkásság a gépészt maga felett érzi és mint a munkaadó bizalmának letéteményesét, nem jó szem­mel nézi. Ezeknél fogva tehát a gépész helyzete ma az, hogy a munkásság már nem, a latai­er­­osztály pedig még nem látja szívesen. Hasonlóan ez ajtóküszöbhöz, amely se kint se bent nincsen. És így élünk az országban szétszórtan, az egyedül álló téglákhoz hasonlóan, az erőnk szétforgácso­­lódva, a magunk érdekeivel és jövőjével nem tö­rődve, várjuk a nagy Messiást, aki a mi sérelmein­ket orvo­solni, a jövőnket pedig biztosítani fogja egy kézlegyintéssel, anélkül, hogy nekünk csak egy lépést is kellene az ügy érdekében tennünk. Annak, az ország összes gépészi számához aránylag kicsiny csapatnak, mely a Szövetségünkben szívós kitartás­sal küzd a gépész-érdekek előbbreviteléért, a hely­zete olyan, mint azé az építőmesteré, aki építene szívesen, de nincsen téglája, vagy azé a hadvezéré, aki szeretne megütközni az ellenséggel, de nincsen katonája. Erre, tudom, hogy nagyon, sok kollégám azt fogja mondani, hogy aki építeni akar, szerezzen téglát, aki pedig háborút akar teremtsen katonát és végül, ha a Szövetség vezetősége a szövetségi élet kiépítését akarja, szerezzen tagokat. Az első két feltételre tökéletesen igazuk is van, de nincsen igazuk a harmadik feltételre. Mert az rápítéshez szükséges téglák összehordásának, úgy­szintén h­ábolyhoz szükséges emberanyag meg­­teremtésének és végül a szétszórtan, az egyesületi élet keretein kívül lévő kartársak tömörítésének mó­dozatai, illetőleg lehetőségei között lényeges különb­­ségek vannak. Mert a téglák összehordásához más nem kell mint pénz, ha ez meg van, a téglák nem fognak tiltakozni az ellen, hogy belőlük házat épít­senek A háborúhoz szükséges emberanyag meg­szerzéséhez pedig nem kell egyéb mint hatalom, ez ellen pedig a tiltakozás hiábavaló. De hát hogyan­­ lehetne a szétszórtan élő gépészeket egy táborba tömöríteni? Milyen eszközökkel kellene hatni azokra a kartársakra, akik azért nincsenek a Szövetségben, mert ez idő szerint nincsen rá szükségük? Továbbá milyen eszközöket kellene azokkal szemben alkal­mazni, akik azért nincsenek a Szövetségben, mert az úgysem ad semmit? Vagy hogyan kellene ma­gunkhoz édesgetni azokat, akik más egyesületbe helyezkedtek el ? S végül mi lenne az a varázserő, amely azokat a kartársakat továbbra is a Szövet­ségben tudná tartani, akik azért lépnek a Szövet­ségbe, hogy esetleg egy álláshoz jussanak, s ha ezt elnyerték, a Szövetséggel tovább nem törődnek, ha pedig nem kapnak állást, azért maradnak el?­­Nagyon szeretném, ha ezekre a kérdésekre a kartársaim közül minél többen a véleményüket nyil­vánítanák.­ A magam véleményét a következőkben közlöm. Ezeknek a kérdéseknek a megoldásához véleményem szerint sem pénz, sem pedig hatalom nem kell, hanem igen­is kell, de az aztán igazán kell, a jelen sorsának javulásáért küzdő és a jövő generáció egészséges életét biztosítani akaró, meg­alkuvást nem ismerő öntudat és akarat. Mert ha ez meg­lesz, akkor az együvétartozás törvénye majd biztosítani fogja a pénzt és a hatalmat Minden gépész, tekintet nélkül arra, hogy a Szövetség keretein kívül áll-e ez időszerint vagy sem és hogy jó vagy rosszkabátos-e, érezze át az együvé­­tartozás törvényében rejlő erő fontosságát és nagy- TOTAL WHWWHinwwwwtwwwwifitiiJiiiiiiiiyiitiiiwtiwt'iiw folyékony szénsavval működő és száraz porsugárral oltó tűzoltó készülék egy üzemnél sem nélkülözh­ető, mert: a TOTÁL télen nem fagyhat be, ny­íron nem száradhat ki, nem okoz károkat, nem robban, legbiztosabb, mert nem rozsdásodik, tolja az összes szilárd és folyékony anyagok tüzét, tehát a benzin, olaj, petró­leum, kátrány, szesz, aether, karbid, film, celluloid és elektronfém tűét és veszélytelenül h­asználhaó villamostüzek oltására is, mert a „10TALIT“ szénsav­fejlesztő száraz oltópor igen rossz áramvezető. Magyarországi lerakat: műszaki üzlet, Bpest, Vígszínház­ u. 5. Telefon T. 77-93. SUrgányoim­, Total, Budapest LIGETI és 3IRO

Next